ez itt a lényeg (fotó: saját)

Napra pontosan harmincnyolc évvel ezelőtt az ETO heroikus küzdelemben 1-0-ra megverte a Budapesti Honvédot.

Volt ott minden, mint a búcsúban, meg nem adott tizenegyes, elmaradt kiállítás, aztán egy büntető a Honvédnak, amit szerencsére Kerepeczky az égbe lőtt, a tragikus hőst annyira megviselt az eset, hogy nem sokkal később, a második durva szabálytalansága után kiállt, aztán a végén, ahogy egy igazi hollywoodi sztoriban kell, jött a csattanó, az alig húsz perce pályán lévő Vági, közvetlenül a lefújás előtt bevágott egy lecsorgót.

Bár sok volt még hátra a bajnokságból, kétségtelenül kulcsmeccsről beszélünk, ez a győzelem is nagyon kellett, hogy jó fél évvel később, a szezon zárásaként meglegyen az annyira vágyott címvédés.

A végén mégis csak kisült az igazság! – nyilatkozta a Mágus lakonikusan a Népsportnak, és közben hamiskáson mosolygott volna a bajusza alatt, ha lett volna valaha is bajusza.

Minden bizonnyal ez a meccs járhatott a városházi emberek fejében, amikor kitalálták, hogy ma reggel névadó ünnepséget szerveznek a nem olyan régen nyitott, és épülő sorházakkal övezett utcában a szabadhegyi lankán.

Nem verték nagydobra az eseményt, polgári erény a szerénység, arról a klub nem tudott, és egyes hírek szerint a család sem.

Pandémia van, meg vészhelyzet, ilyenkor az ember nem kérdezget feleslegesen.

Most egyelőre csak ízlelgessük: Verebes József utca. Örüljünk, hogy immár ilyen is van Győrben.

Aztán, ahogy a klasszikusok szokták mondani, a végén csak kisül az igazság.

Hajrá ETO!

*

1982. november 27.

Rába ETO – Bp. Honvéd 1-0 (0-0)

15.000 néző, vezette: Kuti

ETO: Kovács – Mile, Hlagyvik (70’ Szíjártó), Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó, Szentes, Szepesi, Hajszán (70’ Vági). Edző: Verebes József

Honvéd: Menyhárt – Kanász – Paróczai, Nagy, Garaba, Tóth – Gere, Kerepeczky, Varga – Dajka (88’ Gyimesi), Esterházy (46’ Bodonyi). Edző: Komora Imre

Gól: 89’ Vági 1-0

Kiállítás: 59’ Kerepeczky