az a szép zöld gyep, az hiányzik nekem (fotó: tripadvisor.com)

Milyen fasza kis évünk volt, Kampó, nem igaz? Emlékezz vissza! Én már január elején megmondtam, hogy minden okés lesz. Ültünk a kellemes hűvösben a gyirmóti lelátón, élveztük a napsütést, miközben a srácok iskoláztak. Ment a guriga, apám! A Csertői szegény csak nézett üveges szemmel, a hatvanadik perc környékén aztán offolt, szépen elhelyezkedett a padon, valahonnan előszedett egy Kisalföldet és onnantól már csak azt olvasgatta. Röhögtünk, hogy mi a szart találhatott annyira érdekesnek, mert egyáltalán nem lapozott, aztán rájöttem, az egész csak álca, egyszerűen nem akar odanézni. Már 6-0-ra égtek. A Simon brillírozott, Márius úgy osztogatott középről, mint előtte soha, Gaál meg rúgott egy olyan alázós tizit, azt a toporgósat, a zazásat, ami után egyből kapust cseréltek a sárgák. Ott volt a csí, még Fefe is elismerően bólogatott. Most vagy az van, hogy Elibá zseni, vagy valami kurva kemény cuccot kaptak karácsony után ezek, mondtad. Csak aztán nehogy az legyen, hogy elbaszták az időzítést, morfondíroztál, amikor a 9-0 után lassan poroszkáltunk hazafelé a 83-ason. Kishitű voltál, Kampó! Akkor is.

Ez a te nagy hibád. Mindig keresel valami porszemnyi negatívumot, amit aztán kinagyítasz, pörögsz rajta hetekig, végül teljesen elásod magad. Ezzel a hülye vírussal is ez volt. Csak idő kérdése, hogy ideérjen, kizárt, hogy a kínaiak megfogják, blablabla, jöttél mindenféle logikusnak tűnő magyarázattal, miszerint a világ gyakorlatilag egy nagy falu, mindenki összevissza utazgat, no meg a Ruszki-tóban is vannak már olyan halak, amik igazából Közép-Amerikában őshonosak, de valami barom behozott egyszer egyet Nicaraguából, egy kis zacsiban csempészte haza, tiszta csoda, hogy nem döglött meg a Managua-Barcelona járaton, de ez is csak azt bizonyította, hogy rendkívül ellenálló fajta, aztán persze megnőtt a kicsike, nem fért el az akváriumban, utána a kádból is kilógott a farka a másfél szoba hallos pecóban az Ifjúság körúton, végül a Martos Pista egyik éjjel belerakta egy százhúszliteres szemeteszsákba, lecipelte szépen a harmadikról, aztán bebaszta a tóba. Most meg ott köröz a szökőkútnál, a kékiskolások, meg a mórások nagy örömére. Odajárnak természetrajz órán, amikor az invazív fajokról tanulnak, és ha van egy kis szerencséjük, élő egyenesben láthatják, amint megeszik egy hattyút. Hát lehet, hogy igazad van, Kampó, ezzel a sok szarsággal, de a vírusból nem lett semmi, szerintem kamu volt az egész, csak az embereket akarták beszaratni vele, tudod a háttérhatalom, meg a tudod kik. Figyuszka! Én egyébként elkaptam a sima influenzát. Egy hétig lábra sem tudtam állni, a gyerek hozta haza a suliból. Neki persze semmi baja nem volt, a hátamon ugrált, mert nem tudott magával mit kezdeni, miután nem volt erőm edzésre hordani, az asszony meg cseszett az egészre, azt mondta, ő emiatt ki nem hagy egy zumbát se, hogy rohadjon meg. A Bohus doktor megmondta, hogy most egy olyan mutáció van a levegőben, ami talán egy kicsit keményebb, de egyébként semmi extra. Szóval engem hiába etetett a koronavírussal az újság meg a net, átláttam a szitán. Te se gyere azzal, hogy igazából koronás voltam, mert istenemre megütlek.

Beszéljünk inkább a tavaszi szezonról! A Siófok elleni első hazaira ki sem akartál jönni, Kampó! Farsang lesz a suliban, virnyákoltál, a Noéminek megígértem, hogy segítek az Elza jelmezt megcsinálni a gyereknek. Mekkora lúzer vagy te, Kampó! Ha engem az asszony így ugráltatna, már nem lakna otthon. Mi van? A zumba? Az más! De csak sikerült elcsalnom téged, utána meg már le sem szakadtál a cuccról. Mondjuk ez érthető. A Verebes óta nem emlékszem ilyenre bajnokin. A félidőben 0-1, a vége meg 5-1. Sziporka. Amikor a Fáy utcába mentünk hetekkel később, már te szervezted a szurkolói busz és teljesen meg voltál sértődve, hogy a Kopasz, meg a Miki nem akarnak eljönni. Még ki is posztoltad a fészen, hogy divatdrukkerekre nincs szükségünk. Tényleg? A Kopasszal beszélsz már? Jól van, csak kérdeztem, nem kell mindenen besértődni. Kétszázan üvöltöttük az Illovszkyban a nyolcvanadik perc körül, hogy indul a busz, amikor a Priska beverte a harmadikat. Aztán jöttek az újabb gólesők, a Szolnok ellen itthon 7-1, Nyíregyházán egy látványos 4-2, a Csákvár megúszta egy ötössel, de csak azért, mert Horváth Zoli a felső lécre bombázta a büntetőt az utolsó percben. Az MTK-val szemben elért 3-3 után csalódottak voltunk csöppet, mert a három gólos előnyt illett volna megtartani, de a Budaörsnek hintett hatos elfeledtetett mindent. A polgármester ki is rakott gyorsan egy szelfit az oldalára Mányi úrral, amit a képviselőtestület minden tagja megosztott, csak úgy repkedtek a lájkok és a vigyorgós-tapsikolós szmájlik, bazmeg.

#együttsikerülnifog #egyvárosegycsapat

Akkor azt gondoltam, hogy mindenkit megeszünk reggelire, amiben csak megerősített, hogy miután a Rába elnyert egy kurva nagy állami megrendelést a harcászati gépjárművek komplett flottájának cseréjére kiírt tenderen, a cég bejelentette, hogy többségi tulajdont szerez a klubot működtető kft.-ben. és a csapat a következő szezonban már Rába ETO néven fog szerepelni. Emlékszel, Kampó? Azt hittük, hogy álmodunk, pedig nem. A futball még a korábbi időszaknál is magasabban szárnyalt, a válogatott kijutott az EB-re, aminek örömére az alaptörvényt is módosította az Országgyűlés, beleírták a szövegbe, hogy Apa lő és Apa védi. Mármint a gólt, meg a tizenegyest.

Aztán a Budafok elleni váratlan és érthetetlen hazai vereség után újra az apátia lett úrrá rajtunk. Akkor vált bizonyossá, hogy hiába a parádés menetelés, már biztos, hogy nem végezhetünk a harmadik helynél jobb pozícióban, a feljutásnak annyi. Én annyit még életemben nem ittam, mint azon az estén. Üvegből nyakaltam a Kalinkát és az Aranyparton kóvályogtam órákon keresztül, miközben zokogtam. Az nem lehet, hogy mindennek vége. Egy komplett város elhitte, hogy újra a helyünkre kerülünk, lesz megint NB I, aztán mégsem. Úgy éreztem magam, mint az a kisgyerek, akinek karácsonyra beígérik a rugósfocit, aztán végül kap három pár zoknit, meg egy sapkát. Másnap reggel a stadion lépcsőjén ébredtem, fogalmam sem volt, miként kerültem oda. Annyira jó fej voltál, Kampó, hogy az első szóra ott voltál, aztán elvittél magatokhoz, ahol rendbe szedhettem magamat. Az én hercegnőm egy kissé morcos volt, mire végre hazaértem, de aztán gyorsan megbékélt, mert tudta, hogy oka volt a felszívódásomnak.

Az már nincs meg pontosan, hogy mikor és hogyan jutott el hozzám a hír: az MLSZ értékelte és elemezte az elmúlt évek történéseit majd úgy döntött, már a következő szezontól megemeli az első osztály létszámát, mégpedig úgy, hogy nincs automatikus kieső, a két utolsó osztályozót játszik a feljutásért az NB II harmadik és negyedik helyezettjével. Szerintem te küldtél SMS-t, Kampó. Azt hittem hülyéskedsz, de aztán megtaláltam a hivatalos kommünikét a szövetség honlapján. Nem vagyok egy nagy matekos, de akkor számolgattam ezerrel. A negyedik helyhez az utolsó három meccsből hét pontot kellett szerezni. A dobogóhoz meg háromszor győzni. A város gyorsan hozzácsapott a korábban folyósított nyolcszázmillióhoz, még négyszázat, a polgármester pedig a klub tiszteletbeli elnöke lett, és immár ebben a titulusban szurkolt az utolsó körben Szombathelyen. Addigra behúztuk a két hazait: a Soroksárt nyögvenyelős 2-1-gyel küldtük haza, de a Békéscsabát rendesen meggyepáltuk, 6-2 lett a vége. Mondanom sem kell, hogy ezúttal is a két Simon és Gaál voltak a hősök, mindegyikük kettőt vágott. Komolyan, Kampó, ilyen minőségű focisták isten tudja mióta nem voltak itt, nem is beszélve arról, hogy mekkora alázattal álltak hozzá a sztorihoz. Voltak kételyeim, mikor az Imi bejelentette az érkezésüket, de esküszöm megkövetek mindenkit. Az megvan, Kampó, amikor a Hali stadionban a polgi félmeztelenül ugrál, miközben a zöld polóját pörgeti? Féltettem, hogy szívinfarktust kap, olyan eksztázisban tolta. A szemüvegét össze is törte, amikor berohantunk a végén, és az egyik szekuritis hülyegyerek kezdett vele baszakodni. Ő azt üvöltötte, hogy neki a Lenny a barátja, mire az nézett bambán, meg valami olyasmit mondott, hogy leszarja, meg egyébként is ki a fasz az a Lenny, aztán ütött. Figyu, Kampó, én megnéztem a Kovács Anti összes meccsét az olimpián kilencvenkettőben, de ilyen ippont még ott sem láttam! A gyepen ünneplő háromezer győri szurkoló ekkor hirtelen megállt, szabályost kört alakított ki a küzdő felek körül, majd elképesztő tombolásba kezdett. Ha rajtuk múlik, a földön magatehetetlenül fekvő csávót el is ásták volna a kezdőkörben, a kezükkel kapartak volna egy szép nagy gödröt, aztán zsupsz, de a polgármesternek helyén volt az esze és főként a szíve, és egy laza mozdulattal megálljt parancsolt a tömegnek. Akkor most menjünk haza, mondta szikáran és elindult a maratoni kapu felé. Mindenki szó nélkül követte. Mondják, szemüvege nélkül, szinte vakon vezetett hazáig a május végi éjszakában, de senki, tényleg senki nem vette észre, hogy bármilyen gondja lenne a tájékozódással, pedig volt forgalom rendesen.

A Kaposvár elleni párharc ezek után már meg se kottyant a srácoknak. Az idegenbeli brusztos 1-1 után, 5-0-val tömtük ki őket itthon, tizenhatezer néző előtt. A napot emléknappá nyilvánították, Mányi úr díszpolgárságot kapott, amit könnyes szemmel nyugtázott, a csapat tagjai és Elibá pedig Pro Urbe díjjal lettek gazdagabbak, megérdemelten. Hú, Kampó, én nem vagyok egy szentimentális alkat, de akkor legalább két doboz százas zsepit elhasználtam pár nap alatt, mert nem hittem, hogy az én életemben ilyen előfordulhat. És hiába volt EB a nyáron, amin csoportgyőztesként jutott tovább a csapat, hogy utána kiverje a szlovákokat a tizenhat között, aztán csak egy szerencsétlen öngóllal maradjon alul az északmacedónokkal szemben, már csak az NB I-es sorsolást vártam, meg azt, hogy kiket igazolunk a nyáron. Szerencsére Elibá maradt, mert ilyen felkészült szakember nem terem minden kertben, és neki, no meg a Józsinak köszönhetően jött Dzsudzsi, meg Korhut, plusz hazajött Kalmár, Lang és Varga Roli. Kölcsönvettük még Bogdánt a Fraditól a kapuba és felhoztunk jó pár akadémistát az első keretbe.

Amikor július közepén a Fehérvár ellen kezdtünk itthon, én már azt sem tudtam, hogy fiúk vagyok-e vagy lány? Az a 2-2 mindent megért. Az előző öt év minden szívását, kezdve a bizonytalanságtól, az NB III poklán keresztül, a sok lehangoló meccsen át egészen vissza az elitig. Hóban, fagyban, sárban. Andráshidán, Sárváron, Balmazújvárosban vagy éppen Vácon. Most téli szünet van, a nyolcadik helyen állunk, de mögöttünk a Honvéd, az Újpest és az MTK, utolsó a Diósgyőr. Most mondd meg, Kampó! Ha beüt a vírus, mindez megtörténhetett volna? Ugye, hogy nem! Szóval csak hinni kell a csodában, meg abban, hogy mindenkiben van legalább egy szemernyi jóság.

És én már januárban megmondtam Gyirmóton, hogy minden okés lesz.

Tudod, mit sajnálok egyedül? Azt, hogy tavaly decemberben az a buzi bíró elvezette a Kövesd elleni kupameccset! Komolyan mondom, Kampó, ha ott továbbmegyünk, megnyerjük a kupát is.

De nem akarok telhetetlen lenni. Majd ’24-ben duplázunk! Nem igaz, Kampó?

Na boldog új évet! Szevasz!

***

A történet merő kitaláció, kizárólag a fantáziám szüleménye. Ha vannak nevek vagy karakterek, amik megtévesztésig hasonlítanak a valóságra, az csupán a véletlen műve.