Kissé jeges január

a légtér ura is (fotó: Kisalföld)

Mi lett volna, ha?

*

A kilencvenegy őszi ETO-ból nekem nem sok maradt meg. Éltem az egyetemisták léha életét messze a várostól, messze a stadiontól, mármint a Rába Stadiontól, mert a diósgyőri nem volt olyan messze, csak fel kellett ülni a 29-es buszra, aztán a Marx tértől még pár megálló az 1-es villamossal és már ott is volt az a fura betonizé, ami, ha úgy veszem, a szocialista építészet tökéletes lenyomata, de ha kissé megengedőbb vagyok, akkor bátor kísérlet, egy Le Corbusier által ihletett zseniális monstrum, de azért inkább egy izé.

A sors kegyetlen fricskája volt, hogy éppen azon a napsütéses októberi szombaton házasodott Molnár Jancsi Barcikán, amikor végre eljöttek a zöld-fehér istenek az Acélvárosba, így amikor fél kettőkor felharsant Szilágyi sporttárs sípja, én már rengeteg borzasztó pálinkán voltam túl, amiket olyan, nem sokkal korábban még vadidegen emberekkel húztam le, akik addigra már a nevükre is vettek. Mikor másnap délelőtt, kissé kótyagosan leszálltam a Búza téren a buszról és kinyitottam a friss és ropogós Nemzeti Sportot, kijózanító pofonként talált telibe a gyászos valóság, a felfoghatatlan, az 1-2, és ha nem lett volna bennem a ki tudja honnan előtörő büszkeség, már ordítottam is volna bele a világba, de legalábbis a savanyított káposztások orcájába, hogy Glázer takarodj!, akik nyilván rémülten bújtak volna a nagy hordók mögé, de én mosolyogva kértem volna vagy elnézést, vagy mindenkinek egy unicumot.

Akkor Robi bácsi már elfogadta azt, amit nem kellett volna, és ezt már ő is tudja, sőt!, szerintem korábban is tudta, sőt!, szerintem már akkor is tudta, a szövetségi kapitányi posztot, nyilván hiúsági kérdés, nem török felette pálcát, én is ezt tettem volna, még akkor is ha szarok a körülmények, ha nyilvánvalóan szükségmegoldás vagyok, ha tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy picit nagy rám a kabát, de hát annyian kérték, Kálmán bácsi ugye lelécelt hirtelen, jól jött neki az a kis pénz. Meg annyit kaptam a futballtól, hogy illene visszaadnom valamit.

Hiba volt.

Aztán jött ez a meccs, utána meg Mexikó és Salvador, pont karácsony előtt, púp a hátra, itthon persze mondták előtte, hogy persze segítünk, Robikám, aztán becsukták az ajtót, bontottak egy sört, itták húzóra, közben jót röhögtek, jó gyerek ez, túl jó, talán éppen ez a baja, mármint neki, mert nekünk nem.

Lejátszották a hátsó füvesen, megírta a megmondó kedvében lévő sportújság, hogy szégyen, még a stadionba se mehet be a Nemzeti Tizenegy, meg az ellenfél is milyen szedett-vedett, vegyesek, fiatalok, nem méltóak, blablabla.

De én azért büszke vagyok újfent, így harminc évvel később megint, mert ott sürgölődött a pályán egy centerhalf, mi több egy CENTERHALF, még a tizennyolcat sem töltötte be, tanári módon söprögetett hátul, a Kisalföld külön hozta a nevét, talán ki is vágtam akkor a cikket, csak elkeveredett valahová a cetli, ott sárgállik valamelyik ládikában, egyszer meglesz, nem rajta múlt.

S talán Robi bácsi is elgondolkodott valamelyik padon, éppen azon, amelyiken ült, hogy kezdhetett volna ez a srác a bajnokikon is, és akkor nem így állnánk a tabellán, lelőgva hátul.

Késő bánat.

*

A mai napon ünnepli születésnapját Glázer Róbert (71) és Lakos Pál (47).

Ketten összesen 460 bajnoki meccsen játszottak ETO-dresszben, ha nem is testvériesen megosztva, ráadásul Glázer neve mellett 65 bajnoki gól is figyelget, míg Palinak nincs ilyen. Nem ez volt a feladata.

Ami biztos, hogy mindketten legendák, az ETO-sztoriban önálló fejezet jár nekik. Azt már csak búsan és az alkalomhoz talán kevésbé illően jegyzem meg, hogy az ő történetük lehetett volna sokkal szebb is, ami nem feltétlenül csak rajtuk múlt.

Most azonban a hely és az idő az ünneplésé: isten éltesse Robi bácsit és Palikát!,

Vivát!

*

1991. november 27.

Rába ETO/MÁVDAC vegyes – Magyarország 0-3 (0-1)

300 néző, vezette: Bay

ETO/DAC: Bíró (Herman) – Radics, Lakos, Török – Horváth Ti. (Makkos), Komjáti (Mitring), Polócz, Dupcsik (Mikóczi), Korsós (Szőke) – Ördög (Nagy T.), Horváth Ta. (Herczeg). Edző: Glázer Róbert

Magyarország: Brockhauser (Végh) – Váczi – Urbán, Balogh, Nagy Ti., – Zombori (Eszenyi), Horváth Cs., Kecskés, Keller – Hámori, Orosz. Szövetségi kapitány: Glázer Róbert

Gólok: Zombori, Balogh, Eszenyi

Kategória: legenda, mindenmás
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.