Váratlan bonyodalmak Liliputban

ha ez bemegy… (fotó: ETO YouTube)

Nem igazán szerettem a tesiórákat. Pontosabban azt nem szerettem, amikor kihajtottak minket a parkba, ahol aztán végtelenül róhattuk a monoton köröket. Pedig ott voltak a focipályák is szépen egymás mellett, a szertárban meg halomra a labdák, de nem, nekünk futni kellett ész nélkül.

– Guszti bá’! Nem lehetne, hogy ma focizunk? Tegnap volt ETO-meccs, lejátszanánk újra. – fogtuk könyörgőre, de hiába.

– Szó sem lehet róla, pajtikáim! – válaszolta ellentmondást nem tűrő hangon. – Majd suli után annyit futballoztok, amennyit csak akartok, de az én feladatom, hogy tökéletes legyen a kondíciótok! Nem szeretném, ha szégyent hoznátok a fejemre, amikor időre megy majd a riadólánc. Sanyi bácsi a csapatvezető egyértelműen megmondta, egy órán belül meg kell oldani a feladatot. Mennyi volt múltkor az eredményetek, amikor legutóbb lepróbáltuk? Hadd halljam mennyi? Peti?

– Két óra, huszonnyolc perc, negyvennyolc másodperc, Guszti bácsi. – hadarta Peti.

– Akkor még öt kör! – horkant fel Guszti bácsi, s már a sípjába is fújt, amitől kis híján leolvadt a fejemről a haj. – Az első kettő tempós legyen, utána lehet egy pihenősebb, de a maradékot nyomjátok meg újra! Nem érdekelnek a kifogások!

– Guszti bá’! – kérdezte a mindig félénk Kisfefe, aki most valamiért legyűrte az összes kisebbségi komplexusát. – Ha marad egy kis idő, focizhatunk?

– Szó sem lehet róla! – verte le a semmiből érkező forradalmat Guszti bácsi.

– Guszti bá’! – Kisfefe teljesen új oldaláról mutatkozott be, fogalmunk sem volt, hogy tud ő levakarhatatlan is lenni. – Esetleg csinálhatnánk kislabdadobó versenyt?

– Mondasz valamit, kisgyerek! – enyhült meg az öreg, akiről eddig nem tudtuk, hogy szíve is van. – Tetszik az ötlet!

– De a Hegyi Zolika ne indulhasson! – ordította ekkor egyszerre szinte mindenki, kivéve Hegyi Zolikát. De ő sem azért, mert bántotta a roppant diszkriminatív javaslat, sokkal inkább a ritka jámbor természete miatt.

– És mégis miért ne versenyezhessen a Zolika? – kérdezte elcsodálkozva Guszti bácsi.

– Mert kétszer akkor mint mi! – üvöltötte most már a többiekkel együtt Zolika is, igaz ő nem azt kiabálta, hogy ’mi’, hanem azt, hogy ’ők’. Elképesztően jófej volt ez a Zolika.

– Akkor majd ő dob bal kézzel. – igyekezett rendet vágni Guszti bácsi.

a spori menekül (fotó: ETO YouTube)

– De én amúgy is balkezes vagyok, Guszti bá’! – vallotta be önként és dalolva Zolika, és a többieknek a meghatottságtól könnybe lábadt a szemük, mert még sosem találkoztak az őszinteség ilyen magas fokával.

– Most mi a túrót csináljak? – bizonytalanodott el Guszti bácsi, pedig már több mint negyven éve volt a pályán. – Tudod mit, Zolikám? Ne dobj olyan erősen! Menni fog?

– Megpróbálom, Guszti bá’!

A síp újra élesen felharsant és mi hatalmas tempóban elkezdtünk körözni a futópályán, mert hinni akartunk Zolikának.

*

Elképesztő és számomra teljességgel megmagyarázhatatlan indulatokat kavart a csornai vendégjáték. És most nem arra gondolok, hogy a kukacoskodóknak olybá tűnhetett, a klubház tetején egy hatalmas önkényuralmi jelkép feszített, ilyen az, amikor meg akarsz felelni a valahai szponzornak, csak éppen nem gondolkodsz.

A felhorgadást nyilvánvalóan az elért 0-0-és eredmény okozta, ami tényleg szégyen és gyalázat, a listavezetőnek a második helyezett otthonában is alázni kell, nem csoda, hogy még velem is elszaladt a ló, pedig a viselkedésemre még a visszafogottság is elég visszafogott jelző, és minimu hatost vizionáltam. Világbotrány!

Jó, nem fogom eljátszani a naivát, a fő gondja a többségnek azzal volt, hogy gyakorlatilag felálltunk egy éppen csak foghíjas NB II-es kezdővel és erre mi történik? Ezek a szégyentelenek előrukkoltak egy terített betlivel. És most sorolhatnám még a milliós fizetésekkel dőzsölő paprikajancsik kontra utcáról beesett, csak ötletszerűen edző legkisebb királyfik nagy összecsapásáról szóló legendákat, amit pár év múlva már úgy mesélünk, hogy a csornaiak között olyanok is játszottak, akik simán befértek volna a paralimpiai keretbe. Hát persze!

Nos, akinek hiányérzete van, az ne érezze kényelmetlenül magát, legitim, ami munkál benne. Illett volna nyerni, de az, hogy ez most nem sikerült, nem jelent automatikus zombiapokalipszist. Azt meg egyszerűen nem is tudom hova tenni, hogy egyesek ebből az egy meccsből az egyébként meglévő frusztrációjuk megerősítéseként élték meg. Érdekes dolog, hogy van lappangó feszkó a megyei bajnokság körül rendesen, nagyon úgy tűnik, sokaknak még mindig csípi a szemét a szemét ETO felbukkanása, de főleg az, hogy egyelőre díszmenetben halad a társaság az NB-s bajnokság felé. Én ezt annak tudom be, hogy túl közeli az élmény, amikor ezt egy másik város csapata csinálta meg. A szomorúságom tárgya, hogy most a városhatárt sem kell elhagyni ahhoz, hogy egymásnak feszüljenek a vélt vagy valós érdekek.

A meccsről csupán annyit, hogy semmivel sem volt rosszabb az egy héttel ezelőtt letudott ETO-Csákvár összecsapásnál. A félreértés elkerülése végett gyorsan rögzítem: ez most egyáltalán nem dicséret.

Nem irigyeltem a csapatokat, mert ritka cudar körülmények között kellett játszaniuk, a kurvahideg mellett, ritka alattomos szél is bekorlátozta a futball minőségét. Apró megjegyzés: hány fős stábnak kell a padon ülni ahhoz, hogy valaki észrevegye, ilyenkor nem igazán szerencsés a hosszú kirúgás. Értem én, hogy a fizika nem alaptantárgy az akadémián, de még így is fájt az a reménytelen küzdelem az elemekkel, amit láttam. A kapuban Sziszüphosz.

miért nem löttél, ember? (fotó: ETO YouTube)

A többi játékelem totál fogalmatlan előadását inkább a képességek korlátjára fognám, mint a külső körülményekre. Ha lettek volna nézők, azok bátran kiabálhatták volna az egész meccs alatt folyvást a klasszikus rigmust, miszerint ennyit tudsz, meg a nevedet!

Én ugyan csak egy lelkes amatőr vagyok, de most az egyszer engedtessék meg nekem egy rövid jótanács. Nem hiszem, hogy szerencsés volt a visszajátszó sporttársak felülreprezentálása a kezdőben, meg úgy általában a keretben. Kívülről nekem úgy tűnt, hogy nem igazán működött a kohézió, ráadásul az a fajta alázat is hiányzott, ami bizony ebben az osztályban elvárható. Neveket nem írok, a véleményem benne van az osztályzatokban.

A problémák szőnyeg alá söprése helyett tessék felemelni a fejeket és gondolkodás nélkül visszahozni azokat a fiatalokat, akikről elvileg ennek a bajnokságnak szólnia kellene!

Ha a maradék fordulókban lelkes hozzáállással és persze néha némi sziporkával hozzuk a kötelezőket, no és kétszer ellátjuk rendesen a DAC baját, akkor részemről el van felejtve a tegnapi teljesítmény.

Erre az önmérsékletre kérek minden, az ETO-ért aggódó sportbarátot is.

*

Csornai SE – WKW ETO 0–0

zárt kapuk mögött, 322 virtuális néző élénk érdeklődése mellet, vezette: Fuhrmann

Csorna: Soós – Szamosi, Füleky, Papp, Kovács-Galavits – Balogh, Visy D., Kerékgyártó – Németh (53’ Visy B.), Böcskey, Nagy (53’ Szalai, 73’ Bokán). Edző: Ozoróczi Gábor

ETO: Gyurákovics 0 – Kovács 2.5, Vukasović 2, Temesvári 2.5, Vári 1.5 – Szabó 3.5 (70’ Múcska 0), Bagi 2 – Sipőcz 2.5 (62’ Erdei 2), Vitális 2.5, Simcho 2 (77’ Hanzli 0) – Farkas 2.5. Edző: Király József

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.