vegyétek el, pupákok (fotó: Labdarúgás)

Egy kis utazás visszafelé az időben, egészen 1966-ig…

…amikor vérmes reményekkel utazott a válogatott a világbajnokságra,

…amikor tizennégy csapatos volt az NB I,

…amikor március végén még csak a harmadik fordulót játszották, mert naptári év szerint bonyolították a versengést,

…amikor az NB I B mezőnyét erősítette a MÁVDAC, míg az NB II-ben vitézkedett a Gy. Dózsa,

…amikor a pesti nagyfiúk mellett a nehézipar és a bányászat uralta az első osztályt, mert ott találkozhatott egymással az ETO mellett a Diósgyőr, az Ózd, a Csepel, a Dorog, a Salgótarján és a Tatabánya,

…amikor ugyanúgy a Ferencvárost rakta a Népsport a címlapra, mint most, akár vesztett, akár nyert,

…amikor a nemzetközi kupák negyeddöntőiben a olyan páérharcok voltak, mint a Honvéd-Liverpool, a Dózsa-Leeds vagy a Fradi-Inter,

…amikor egyáltalán nem volt meglepő, ha több mint tízezren voltak egy hazain,

…amikor úgy volt, hogy Orbán és Máté is utazhat a vébére, de aztán persze mégsem,

…amikor volt foci,

…amikor simán megvertük az FTC-t,

…amikor tényleg jó volt ETO-drukkernek lenni.

*

1966. március 27.

Győri ETO – Ferencvárosi TC 2-0 (0-0)

12.000 néző, vezette: Radó

ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Varsányi, Győrfi, Somogyi, Nell, Keglovich. Edző: Szusza Ferenc

FTC: Géczi – Novák, Mátrai, Páncsics – Szűcs, Juhász – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. Edző: Tátrai Sándor

Gólok: 57’ Varsányi 1-0, 80’ Győrfi 2-0

*

Építő jellegű kritikák.

„A győri csapat tervszerű, lelkes játékával rászolgált a győzelemre. Mind technikai, mind taktikai tekintetben ellenfele fölé nőtt. A játék szervezettsége is magasabb fokú volt, mint a Ferencvárosé. Palotai egészen kitűnő játékot mutatott be. Ha Nell nem küzd elfogódottan, még nagyobb arányú is lehetett volna a győri csapat győzelme. Egyénileg a védelemben Orbán és Tamás biztosan állt a lábán, Kiss két esetben hibázott. A fedezetek mindent megtettek a sikerért. Palotai a mezőny legjobbjának bizonyult. Mátétól kár volt annyi szabálytalan szerelés, hiszen ő kitűnően ért a megelőző szerelésekhez is. A támadósorban a fiatal, tehetséges Somogyi játszotta be magát a közönség szívébe. Kitűnően tudja fedezni a labdát, ragyogóan cselez, csak meg kell tanulnia, hogy négy csel után nincs lehetőség a kapuralövésre. Eggyel kevesebb csel, és egy jó lövés. Ez a vérbeli csatárerény. A támadósor többi játékosa lelkesen küzdött.”

(Kisalföld, 1966. március 29.)

„A Győr csapatának védelmében Orbán és Tamás emelkedett ki. Keményen, biztosan romboltak. Kiss néhányszor zavarba jött. Máténak több hibás leadása is volt, s néhányszor csak szabálytalansággal tudta Vargát feltartani. Palotai végig óriási területen, kitűnően játszott. Meglepő, jó teljesítményt nyújtott a fiatal Somogyi. Nellnek ez alkalommal nem ment a játék. A támadósorban Győrfi bizonyult a legjobbnak. Varsányit néhány lendületes elfutása és a gólja dicséri.”

(Népsport 1966. március 28.)

[A nyitóképen Máté János és Orbán Árpád pózol.]