Különvélemény

távolban egy zselés cukorka (fotó: FB montázs)

Én pedig azt mondom néktek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.

[Máté 5:39]

*

Tézis: mindenki jót akar.

Antitézis: a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve.

[én]

*

A verseinket nem olvassák, ha olvassák, nem értik, s ha értik, annál, rosszabb.

[Ady Endre]

*

Egyszer régen, valamikor még az özönvíz előtt talán Töltéstaván volt meccsünk. De az is lehet, hogy Győrságon, engedtessék meg nekem, hogy ennyi idő után ne emlékezzek mindenre pontosan, már csak azért sem, mert a küldéseim, amiket még írógéppel pötyögött le valaki a Szövetségben, aztán gondosan borítékba tette és elküldte őket, Ifjúság körút 43. földszint 1-es ajtó, izgatottan nyitottam minden hét közepén a postaládát, vajon hová sodor a sors, akit Stenczel Karcsi bácsi személyesített meg, remekül, Tétre nem mehetsz, mert megölnek, mondta sokszor kedvesen, és én tényleg elhittem, legalábbis hallottam elborzasztó történeteket, amit talán kicsit kiszíneztek, mert levágott fejű sporttársról egyszer sem írt a Kisalföld, pedig akkor tört be éppen Nickelsdorf felől a bulvár, volt is rá igény szépen, hova küld Sors Karcsi bácsi?, vettem elő a nagy konyhakést, hol lesz jelenésem vasárnap?, hasítottam fel a szélsebesen a papirost, I. kerület FC, akkor kis csalódottság, máris hiányzott a vidék, végtére mehetek 14-essel is!, reggel kilenc?, ez valami rossz bohóctréfa?, ráadásul az óraátállítás után, nos ezek a küldések elkeveredtek valahol, anyámat nem korholom ezért, de a szomorúságom ettől még végtelenül mély és őszinte.

A szokásos hármas ment, ebben egészen biztos vagyok, ahogy rendesen, Tóth Toki vezette a rozzant Trabantot, Baunok Gabi bácsi ült mellette én pedig hátul nyomorogtam, valószínűtlenül hosszú végtagjaim mint egy béna Laokoón csoport mellékszereplői tekeregtek a hátsó ülésen, ilyenkor mindig nehezen képzeltem el, hogy jó óra múlva lengetnem kell, mázsásnak is tűnt a zászló. Töltéstava lesz az, Kotrics volt a hazai intéző, pokróc egy ember, aki nem szívlelte Tóth Tokit, régi affért orrontottam, de nem kérdeztem semmit, csak lassan feltűztem a biztostűvel a jelvényt a hollófekete ruhára. Megint téged küldtek cigány?, toppant be kopogás nélkül az ócska öltözőbe Kotrics, afféle köszönésnek szánta, s én egyből tudtam, hogy itt most nem lesz könnyű dolgunk, titkon Tétre vágytam, ott sem lehet rosszabb. Ne izgulj, kisöreg!, nézett rám bíztatón Tóth Toki, megvédelek. Tudom, Jenő bácsi, rebegtem hálásan, tudom. A leseket meg húzd csak be bátran!, tette hozzá és kikocogtunk a gyepre, ami inkább valami dudvás, elhanyagolt legelőre hasonlított, nem futballpályára, ráadásul lejtett is kissé, ami meglehetősen furcsa volt ezen a lapaj vidéken.

Amikor a harmadik alkalommal bírált fölül, akkor már sejtettem, hogy a percekkel korábban, a dohos falak között gyorsan megkötött gentleman’s aggreement a köd homályába veszett, a cserbenhagyás súlyos esetével állok szemben, és nagyon nem is tudok mit tenni, mert ugye a kétszer negyvenöt percre szerződtem Stenczel Karcsi bácsival, nem dobhatom el hirtelen a zászlót, s mondhatom, hogy de hát nem erről volt szó, aztán úgy, ahogy voltam, gyászos ruhámban fel is ültem a buszra, hátrahagyva legjobb Trapper farmerem, amit aztán elhordott egy töltéstavai rászoruló, akinek odaadta a tanács, de nem, tűrni kellett az újabb pofonokat, mert a Felpéc persze lestaktikát játszott, leszivárgott a verebesi idea, még a hatodik ligába is, ráadásul nem is rosszul, így emeltem a zászlót szorgosan, de Tóth Toki csak mutatta, hogy tovább, néha kiszaladt hozzám és eltorzult arccal üvöltötte, hogy figyeljek már oda, és akkor vettem észre, hogy a düh mögött félelem van, és egy pillanatra meg is sajnáltam, hogy aztán legközelebb tényleg elengedjem a centert, méteres les volt legalább, de nem érdekelt, nyargalt egyedül, diadalittasan, Szentesnek képzelte magát, csak éppen az alázatot hagyta ki a számításból, így aztán kihagyta a kihagyhatatlant.

Hazafelé nem beszéltünk, mikor a Nagy Istvánon leparkolt a tízemeletes mögé, csak annyit mondott, hogy dolga van, most nem megyünk a Diófába, itt számoljuk meg a pénzt, nem kell visszaadnom. Azt sem mondta, hogy viszlát, csak bezárta a kocsit és elviharzott.

Köszönöm, kiáltottam utána, máig sem értem, hogy miért. Nem nézett vissza.

*

Sportvezetőként minden bizonnyal számos olyan dolgot is meg kell csinálnia az embernek, amit egyébként nem tenne meg. Ha megengedő vagyok, azt mondom, hogy ezt nevezik konstruktív hozzáállásnak, mert sokszor a csapat, a klub érdeke előrébb való, mint a személyes meggyőződés. Fogalmam sincs, hogy a tegnap bejelentett megállapodás kapcsán, ti. a város tízmillió forinttal támogatja az ETO női labdarúgócsapatát, volt-e bárkiben is ambivalens érzés, aki a zöld-fehér színeket képviseli. Szerencsére nem nekem kellett jóképet vágnom a dologhoz.

De valamiért, egyszerű szurkolóként, de főként olyan emberként, akinek közel negyven éve hatalmas szeletet jelent az életében az ETO, az elmúlt egy év értelmetlen hadakozása után kisebb arculcsapással ér fel a történet. Pofon a száztizenhét évnek, pofon a hagyományainknak, pofon mindennek. Maga a tény is, de sokkal inkább a körítés.

Számtalan alkalommal játszottam már el a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyik pillanatról a másikra valaki alányúlna a csapatnak, hirtelen kitárulna a mennyország kapuja, amit ebben az összefüggésben NB I-nek hívunk, visszakerülnénk a múltunk alapján minket megillető helyre, ismét tényezők lennénk, újra játszhatnánk a nagyfiúkkal, de ennek súlyos morális ára lenne. Jól érezném-e magam egy ilyen helyzetben? Tiszta lelkiismerettel járnék-e meccsekre? Egyszerűbben: tudnék-e tükörbe nézni?

A hétfői színjáték kicsiben megmutatta mindezt, és erre határozottan azt mondom, és ne haragudjatok lányok, hogy ezt mondom, de nem kérek belőle.

Én így gondolom.

Hajrá ETO!

Kategória: mindenmás
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

8 hozzászólás a(z) Különvélemény bejegyzéshez

  1. Kutasi Károly szerint:

    Neked negyven év, nekem hatvan. Be kell vallanom ,hogy kézilabdásként Joósz Attilán (RIP), Cséka Lujzán, Ajtony Ákoson, Szűcs Bombán nőttem fel. A női meccseket is megnéztük, főleg, ha helyi rangadó volt vagy előmeccs. De szívemből hiányzik az az érzés az AUDI ETO.val kapcsolatban is, minden elismerésem mellett, amit a fiúk nyújtottak valaha. Aztán a focira visszatérve, egyszer már elfogadtunk egy gyanús ajánlatot, amely bajnoki címig repített, majd majdnem a végső megszűnésbe.

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      A férfi kézilabda kivéreztetése, kivégzése nekem is fájó pont. A női focival alapból nincs bajom, de azt látni kell, hogy még a magyar első osztály is inkább szabadidős tevékenység, mint versenysport. Aki meg komolyan azt hiszi, hogy ez a lépés a férfi felnőttfutballhoz vezető utat jelenti a város részéről, az végzetesen naiv.

      Kedvelés

      • Stifter Zsolt szerint:

        Tegyük hozzá a 10 milla az szabadidős tevékenység kategória .De jó egy százhatvanötödik címlapfotóra nagyembernek .Aki meg átvette , hmm van ott bőr az arcon hogy ne látszódjon a pír .De gondolom arról szó se volt .Egy dologra azért állati kíváncsi lennék , mit szól ehhez a tulaj miután anno elküldték a pcsába .Részemről ez inkább a férficsapat újabb szembeköpése , adták volna inkább a DAC-nak .

        Kedvelés

  2. Zoli szerint:

    Szia. Mikor jártál Baunok Gabi bával meccsre? Nekem is beugrott a neve, 1995-96 körül voltam asszisztense 🙂 de mi már Fiat Uno-val jártunk. Nyugati kényelem 🙂

    Kedvelés

  3. egy vélemény szerint:

    Én azt látom, hogy egy gesztust tett a Klub az Önkormányzat felé. Vissza tudtak jönni abból a mélységből, amibe a Polgi süllyesztette a város és a 117 éves klub kapcsolatát. Ez egy első kis lépés. Reméljük a kárt okozó megnyilvánulásai eltűnnek, mert az értékesebb lenne, mint a 10 milliós adomány. De azért valaki felnyithatná majd a szemét, hogy ez nem az Ő pénze. Ez a miénk, Győrieké és mi Győriek azt szeretnénk, hogy az ETO újra a régi legyen. Ha ehhez több pénz kell, akkor segítsen.

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Köszönöm a véleményedet! Ha ez az aktus nem járt volna ekkora öntömjénnel, nem ragadtam volna billentyűzetet. A lelkiismeretem nem engedte, hogy csendben maradjak. Tudom, érzékelem, hogy itt most gesztuspolitizálás folyik, de a jó ízlésnek is van határa.

      Kedvelés

    • Fodbalista Pista szerint:

      Nehogy azt hidd hogy Dézsi békülni akar.
      Próbál valami olyat tenni amivel visszanyeri Orbán kegyeit. Mert kegyvesztett lett, ezért jött Szijjártó meglátogatni a múlt héten. Fekete Dávid fog irányítani, Dézsi papíron marad polgármester, mert most nem engedhet meg magának a Fidesz Győrben egy előrehozott választást. A tegnapi tisztogatás is ennek a dolognak a része.És hogy miért a női csapat? Mert így adott is meg nem is. A férfi labdarúgócsapattal kapcsolatos véleményét nem kellett revidiálnia, de a főnök kedvében is járt. Mint Mátyás király meséjében az egyszeri lány, hozott is ajándékot meg nem is…

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.