Merjünk nagyot álmodni

tér és forma (fotó: stadiumdb.com)

Hosszas tárgyalásokat követően ma délelőtt szűk körű sajtótájékoztatón jelentette be a város polgármestere, a klub tulajdonosa valamint a kormány képviseletében még valaki, akit sajnos nem tudok megnevezni, mert a kezdést követően egy másodperc alatt megszakadt a Skype-kapcsolat, kérdezni pedig nem lehetett, a kissé pixeles képen csupán annyi látszott, hogy férfi az illető, akinek középhosszú, barna haja van, amit meglepően divatosra vágott egy ügyes kezű fodrász, tiszta szerencse, hogy a lényeget azért el tudták mondani a jelenlévők, az pedig nem volt más, hogy új életet lehelnek egy több mint tízéves ideába és végre befejezik a torzónak maradt stadiont. Ült még valaki a pogácsával bőségesen megrakott asztal mögött, mint kiderült, ő a kivitelező cég elnök-vezérigazgatója, de a várható politikai támadások miatt szerették volna őt megvédeni, s mivel mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy ott legyen a nagy bejelentésen, zöld kámzsát húztak a fejére, amin kizárólag a klub logója díszelgett.

Elsőként a polgármester emelkedett szólásra, aki elmondta, hogy ne azt figyeljék, amit mond, mert bár az is jólesik neki, ha bekövetik a fészbúkon, és ezúton is köszöni a sok tapsikolós emojit, de inkább a tetteivel szeretné a közösségét szolgálni. A klub fontos eleme a városmarketingnek, erre felhívta a figyelmét az északmacedón testvérváros első embere is, ezért aztán a tettek mezejére lépett, valamelyik hajnalon felhívott pár számot és miután valaki végre fel is vette, elmondta neki grandiózus elképzelését, a vonal másik végén lévő ásítozó hang visszakérdezés nélkül igent mondott, s bár másnap arra való hivatkozással, hogy nem emlékszik semmire, visszakozni próbált, szerencsére a szolgáltató megőrizte a hangfelvételt, amit végül nem kellett a revolvermédiának kiszivárogtatni, hanem el meg is született haladék nélkül a kormányhatározat. Akarat van, pénz van, akkor mi kell még? nézett körül ekkor jelentőségteljesen a polgármester, majd elvonult egy hatalmas ásóval.

A klubtulajdonos előre bocsátotta, hogy régen járt már a városban, van annak már legalább egy éve is, de már most bánja, hiszen elképesztő az a fejlődés, amin a település időközben keresztülment. Először azt hittem, hogy rossz lehajtón jöttem le az autópályáról, amikor szembejött velem az első ezüstbusz, mondta nevetve. A közönség soraiban is felhangzott pár lanyha kacaj, de gyorsan el is ült, miután a tulajdonos folytatta beszédét, amit nem papírból olvasott, hanem szabadon, de mégis összeszedetten szánkázott a gondolatok szárnyán. Rájöttem, hogy a harag rossz tanácsadó, amiben sokat segített az a négyszer másfélóra online jógaóra, amihez a feleségem unszolására csatlakoztam, örök hálám neki! A közelmúltra ezennel fátylat borítok, aminek első lépése, hogy kivettem egy kicsi, de praktikus házat itt a közelben, így szinte minden időmet a klubra tudom fordítani. No de elég a szószaporításból, új perspektívák vannak kedves sportbarátok, nekiugrunk egy hatalmas fejlesztésnek. Nem lehet oka majd a panaszra sem az igazi, sem a divatdrukkereknek, az utóbbiak létszáma egyébként hatalmasat fog ugrani, az szinte biztos. A korábbi tervek rendelkezésre állnak, semmit sem fogott rajtuk az idő. Azt hiszem, semmi sem bizonyítja jobban, hogy felelősen gazdálkodunk, mint az, hogy nem kezdünk új tervezési folyamatba hatalmas pénzekért, hanem megvalósítjuk elődeink álmát. Szimbolikusnak érzem, hogy akkor fogunk bele a pályarekonstrukcióba a méltatlanul elbukott pályázat víziójával, amikor a sportkedvelők éppen egy Európa-bajnokságra várnak. Ez a város, ez a klub nem engedheti meg magának, hogy csak kullogjon a többiek után! Éljen!

A moderátor ekkor jelezte, hogy a rejtélyesen eltűnt államtitkár-helyettes küldött egy videóüzenetet, amit most le is játszanak. A technika ördöge persze nem aludta ki magát frendesen, így a kép most sem volt tökéletes, ezt most arra értem, hogy mindössze egy pazar irodabelső látszódott, a nemzeti lobogóból csupán egy apró szelet, de főleg a puritán módon szépen fehérre meszelt plafon uralta a teret. A hang azonban tökéletesnek bizonyult, mindenki tisztán hallotta, hogy valaki gyönyörűen zengő érces hangon hosszasan sorolja mennyit tett ez a kormány a kistermelőkért, különös tekintettel a bogyós gyümölcsökre. Minekután elhangzott pár adat a ribizli és az egres termésátlagairól a mögöttünk hagyott évtized viszonylatában, a moderátor kissé elnyúlt képpel kezdett a lejátszó gombjainak nyomogatásába, míg végül megjelent a égszínkék monitorkép, középen a mindenki számára megnyugvást hozó no signal felirattal.

Az elnök-vezérigazgató nem állt fel, jelezték neki, hogy a mozgása is árulkodó lehet, ő pedig fegyelmezetten tartotta magát a javaslatokhoz. Egyedül beszélt mikrofonba, no nem azért, mert ne tudta volna bekiabálni az aulát, így azonban működésbe léphetett a torzító. Kicsit mókás volt, ahogy az egyébként megtermett ember egy körülbelül nyolcéves kislány hangján szólalt meg, de aki ott volt, pontosan tudta, hogy mindennek oka van. Nem is röhögött senki. Nem mondok igazat, mert megmagyarázhatatlan okból bejutott a sajtótájékoztatóra egy kicsi és marginális portál rém cinikus szerzője, aki az első szót követően éktelen hahotázásba kezdett, de őt a másodperc töredéke alatt ártalmatlanná tették a biztonságiak, akik ezzel is igyekeztek menteni a bőrüket az elkövetett malőrért, hiába. Miután újra elcsendesedett minden, a terem közönsége ismét a beszélőre figyelhetett, de sajnos a torzító olyan tökéletesen működött, hogy szinte semmit sem lehetett érteni a szövegből, kivéve azt, hogy kurva szép lesz, amit egyébként többször is megismételt az időközben tényleg fruskává változott nagyember.

Köszönöm, hogy eljöttek, búcsúzott a moderátor, miután lekeverte a potmétert. Mint említettük, most nincs lehetőség kérdezni az kismert járványügyi intézkedések miatt, ami egymás között szólva érthetetlen, de nincs mit tenni, tette fel a kezét megadóan. Még ma délután küldünk hivatalos kommünikét, kérem, hogy azt használják, lehetőleg csonkítás nélkül. Ha valaki nem így jár el, az… de, ne tekintse a szavaimat senki fenyegetésnek, a Béla emberei csak a legvégső esetben keresnek fel bárkit is. a kávét pedig édesítővel és kis hideg tejjel szeretik, köszönöm. Senki se feledje, jövő héten újra várunk mindenkit, ugyanitt. A klub akkor mutatja be új kabalafiguráját. Nem árulhatok el részleteket, egyelőre legyen elég annyi, hogy nyúl lesz, aminek kockás a füle. Ugye számíthatok mindenki diszkréciójára? Kellemes húsvétot! Viszontlátásra!

A pogácsa egyébként szépen fogyott.

Kategória: mindenmás
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.