• 

– Szervusz Jens!

– Szervusz Hans!

– Régen találkoztunk.

– Nem is emlékszem már. Talán negyven éve?

– Ennyire öregek vagyunk, Jens?

– Meghiszem azt, Hans. Nem nézel ki rosszul egyébként, ha ez megnyugtat.

– Tényleg? Te sem látszol sokkal többnek a korodnál.

– A humorod a régi, Hans.

– Hagyd már! Emlékszel még arra a márciusra Greifswaldban, Jens?

– Hetvenötben?

– Igen.

– Az nem Schwerinben volt?

– Dehogy! Schwerinben hetvenkettőben voltunk.

– Á, persze! Hiszen akkor és ott láttam először Ulrikét. Istenem, Ulrike! Mennyire szerelmes voltam belé. Úgy volt, hogy azon a nyáron ő is ott lesz a Balatonnál valamilyen FDJ-táborban, de végül valamiért nem jött…

– Meghalt…

• 

– Micsoda?

– Azért nem ment a Balatonra, mert meghalt. Évekkel később tudtam meg.

– De mi történt?

– Baleset. Négyen ültek egy rozoga Wartburgban egy keskeny hegyi úton, amikor frontálisan ütköztek egy busszal. Mind ott maradtak.

– Ez borzasztó…

– Az újságokban is benne volt, de Ulrike nevét nem írták le, mert az apja a Stasinál dolgozott és így döntött a szervezet. Lehet, jobb is így.

– Akkor nyáron nagyon haragudtam rá, mert még csak nem is írt. De állandóan rá gondoltam. A feszes kis popsijára, a hetyke mellére. Szegény Ulrike…

– Azért Greifswaldban már túl voltál rajta, ha jól emlékszem.

– Három év telt el közben, Hans. Három hosszú év!

– Jó volt Greifswaldban. Tudod, sokszor álmodom azzal az időszakkal. Ahogy hétvégén rengeteget sétálunk a városban és közben beülünk egy sörre valamelyik kiskocsmába, aztán órákig csak ülünk a tengerparton, esetleg elmegyünk kirándulni Rügenre. Én ott boldog voltam, Jens, és azóta sem voltam annyira boldog mint ott.

– És azt se feledjük, hogy ott volt Sabine!

– Menthetetlen vagy Jens!

– Azok a hosszú combok! Szinte összeroppantott, amikor ölelkezés közben összefonta a hátam mögött, majd hirtelen magához rántott. Azt hiszem én is boldog voltam, Hans. Naponta többször is.

– Sajnálom, hogy nincs már meg az erőmű. Én szerettem ott lenni. Pedig mennyire utáltam, amikor odaküldtek gyakorlatra. Hetekig kilincseltem, hogy helyezzenek át valami normális gyárba, de nem. Magára ott van szükség, Retzlaff elvtárs! Még most is hallom Detlef Nerstheimer krákogós hangját. És végül igaza lett.

– Tudtad, hogy Nerstheimer alapított egy szélsőjobbos pártot?

– Pont ő? – Aha. A lengyelek meg a törökök ellen uszítanak, a másik követelésük pedig az atomerőművek újranyitása.

• 

– A lengyeleket akkor se szerette. Állandóan azt kérdezgette tőlem, hogy ki a lengyel származású az évfolyamon. De Marx volt az istene.

– Van ez így. Vajon mi lehet Sabinével? Biztos van családja, van két lánya, akiknek eszeveszett hosszú combjuk van. Szerintem elvált és egy kutatóintézetet vezet. Hihetetlenül okos lány volt. A haja pedig…

– Lubmin bezárt. Mementó. Nekünk dolgunk van ott Jens!

– Ugyan micsoda, Hans? Nekem már tíz éve nem volt egy tisztességes merevedésem…

– Menjünk vissza, Jens! Csak egy hétvégére.

– Nem lehet.

– Már miért ne lehetne?

– Mert mi utáljuk egymást, Hans. Nem rémlik?

– Azért nem találkoztunk azóta sem?

– Azért.

– Kár. Pedig milyen jól elbeszélgettünk.

*

Volt egy meccs. Semmi különös, csak a szokásos kétszer negyvenöt perc. Van ez a hülye helyzet, amiért ezt a szezont végig kell csinálnia a tarcsinak a megyei bajnokságban, hogy aztán olyan csapatokkal találkozhasson végre heti rendszerességgel, akik ugyanannyit edzenek mint ők. Most ez nyilvánvalóan nem így van, amit gyönyörűen mutat az eddig elért eredménysor. Szerencsés a szituáció? Nagyon nem az. Az ETO találta ki ezt a megoldást? Ugyan már! Sírnak a vetélytársak? Néha igen, néha nem. Valaki azért, mert nagyon kikap, valaki azért, mert más baja van, valaki azért, mert csak. Mindenkinek joga van a sopánkodáshoz. Jövőre nem lesz már itt az ETO, ki kell találni valami újat, ha idegenben nyer a Hegykő.

Nem lehet eltagadni, hogy a DAC-ETO meccsnek az új kor hajnalán van némi pikantériája. Ez nem a tradíciókon alapszik és egyáltalán nem a kék-fehér illetve zöld-fehér dresszben futkározó futballisták miatt van. Ők nagyon jól megvannak egymással, ahogy megvannak egymással a szurkolók is, akik ismerik a klubok történelmét. A fejük fölött, a nevükben azonban zajlik egy sakkjátszma, aminek ők csak borítékolható vesztesei lehetnek. Szomorú.

Az ETO a körülményekhez képest kompakt és néha jó futballt mutatott be. Komolyan vette a meccset és ezzel is megtisztelte ellenfelét. Nekem üde színfoltot jelentett Szabó Tamás sallangmentes, de mégis pompás játéka illetve Szabados Attila megalkuvást nem tűrő robotolása. Több szót nem érdemel a sztori, a srácok megtették kötelességüket.

• 

A DAC-ot talán másfél éve láttam utoljára, még a műfüvesen. Az még a megye kettő volt, a különbség zongorázható. Példának okáért Rózsavölgyi Patrik egészen lehiggadt, ami határozottan jót tesz a játékának. A kékek tették a dolgukat tisztességgel, ha maradt erejük, igyekeztek kombinálni. Egyértelmű, hogy a mezőny másik tizennégy tagja ellen győzelmi esélyekkel léphetnek pályára. Istenemre, komolyan kíváncsi lennék a Csorna-DAC derbire.

Volt-e bármilyen tanulsága a meccsnek? Egyértelmű! Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Végül egy roppant egyszerű kérés, ami mindennél fontosabb, ami túlnyúlik a szimpátiákon: el a kezekkel a klubjainktól!

Mindezt értse mindenki úgy, ahogy akarja.

*

DAC Nádorváros 1912 – ETO Akadémia 0-5 (0-2)

zárt kapuk mögött, vezette: Papp

DAC: Vida – Farkas B., Stanišić, Varga (80’ Virág), Nyíregyházky – Szabó Á. (70’ Kő), Bagó, Fajkusz (80’ Orosz), Detrik (70’ Markó) – Gere (55’ Bárdosi), Rózsavölgyi. Edző: Jäkl Antal

ETO: Gyurákovics 0 – Szabados 4 (72’ Forró), Vári 2.5, Temesvári 3.5, Vincze 2.5 – Múcska 2.5 (67’ Szuhodovszki 2.5), Szabó T. 4 – Vankó 3 (67’ Horváth 2.5), Vitális 3 (78’ Márton 0), Simcho 2 (78’ Kerkez 0)– Farkas B. K. 3. Edző: Király József

Gólok: 16’ Szabó T. 0-1, 21’ Farkas B. K. 0-2, 53’ Vankó (11-es) 0-3, 76’ Vitális 0-4, 83’ Márton (11-es) 0-5

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]