Manapság sokat sírok.

Fullaszt rengeteg gondolat,

lehet, hogy indokolatlan.

Jó lenne elfojtani azt, ami nincs,

vagy csupán megbújik valahol

az agyamban.

A halál kerülget.

Szevasz! Mi szél hozott pajtás?

Mondom a postásnak.

Miközben nem várok sok mást.

Levelet, színes újságot hord a szél.

Ő meg néz csak bambám,

És nem szeretne semmi mást,

csak némi fillért.

Kihoztam, ez nekem jár.

Mondja.

S nyújtja a kezét.

Kerekeztem annyit, mint Kollerné soha.

Az Ötház utcát megjártam,

Bicikliztem annyit, mint senki más.

Itt van a Nők Lapja, tessék.

Adom az ezrest neki.

Köszönöm, mondom kicsit szégyellve.

Milyen jó, hogy van ez a vázas bicikli.

Dél van.

Nem járt erre senki

Korábban.

*

Imre szól hozzám közben

egy másik univerzumból.

Tudod, ki ő?

Az istenkirály.

Szeretném, ha szeretnének.

Hebegi óvatosan,

S a szeme kissé fátyolos,

Bármennyire valószerűtlen

Ez most.

Vettem edzőt, újat

Ahogy kérte a Cézár.

Mégis anyáznak engem,

Igaztalan.

Utálom őket, az egész bagázst,

Temeti arcát bele a paplanba,

Mert elárultak cédán.

A játék jó,

Ha nem is folyamatos.

De vajon mindig nyert az aranycsapat?

Volt gikszer bőven,

A Bozsiknak is volt passza számos,

Ami ment ki a világból

A picsába, oldalt.

Namármost!

S trénerük sem volt egy Dobos.

Sebesnek hívták a bácsit,

Aki semmivel sem volt okos’b.

Kommenteljetek majmok,

Ha nektek ez a fontos!

Nesztek a chat!

Itt a tuti iksz egy olyan ellen

Ellen,

Ami halomra vert minket sokszor,

Volt bár az edzőnk a Lázár,

A Bekő,

Vagy a Kiru maga.

*

Nem néztem meg a Haladás elleni gálát. Büszkeségből. A keménykedés természetesen csak pár napig tartott, szinte rágtam a küszöböt, hogy újra lássam őket.

Mármint a zöld-fehér dresszbe öltözött isteneket, akik annak szentelik életüket nap, nap után, hogy leigázzák a komplett NB II-t.

Ki is mentek a pályára, oda is tették magukat, de azok az átkozott pontlövések, nem is beszélve a hosszú keresztpasszokról, amiket nem lehet lefülelni, bármennyire készül az ember, és máris romokban a haditerv.

Van azonban feltámadás. A kérlelhetetlen és megalkuvás nélküli küzdelem meghozta gyümölcsét, és ha még legalább tíz percig tart a meccs, a győzelem is meglett volna.

Így lett egy heroikus iksz.

Köszönjük.

Szeretünk benneteket.

*

Budaörs SC – WKW ETO 2-2 (2-0)

zárt kapuk mögött, vezette: Horváth

Budaörs: Szabó – Menyhárt, Zsidai, Kékesi, Pintér – Molnár Cs., Horváth E. (77’ Halácsi), Petneházi, Molnár T. – Halmai, Pethő (82’ Horváth R.). Edző: Márkus Tibor

ETO: Ruisz 2.5 – Kovács 2, Lipták 3, Temesvári, 2.5, Fejes 2.5 – Szabó 1.5 (46’ Bagi 2), Kiss 2 – Simcho 2 (69’ Horváth O. 0), Berki 1.5 (46’ Molnár R. 2), Májer 1.5 (69’ Vankó 0) – Priskin 2.5. Edző: Dobos Barna

Gólok: 28’ Petneházi 1-0, 37’ Pethő 2-0, 77’ Lipták 2-1, 90’ Priskin 2-2

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]