Nézzünk bizakodva a jövőbe

mi jöhet még? (fotó: Képes Sport)

Nekem azok voltak az első nagy menetelések az Ipar úti hídon, amikor Béla bácsiékhoz mentünk látogatóba, a Madách utcába. Négyen ballagtunk szótlanul, egymást követve, bár az inkább volt trappolás, mint kellemes séta, mert anyám például nem tudott lassan gyalogolni. Mire a híd Jancsifaluhoz eső lábához értünk, kicsit el is fogyott is a szufla, így aztán irigykedve néztem a mellettünk elhúzó tizennégyes buszon üveges tekintettel üldögélő embereket. Valamiért mindig ott, a benzinkút mellett hagyott le bennünket. Gyertek már, mordult ránk anyám, én pedig tudtam, hogy most jön a neheze, a kaptató. Lefelé sokszor szaladtunk Barnival, hajtott bennünket a türelmetlenség, de akkor meg az volt a baj. Elestek, szólt a határozott verdikt. Nem emlékszem, hogy bármikor előfordult volna ilyesmi. És hiába mondtuk, hogy mi csak szeretnénk már végre odaérni, innen már látszik a Papagájtelep sarka, szigorú pillantásokkal a hátunkban tettük meg az út végét. Mikor felcaplattunk az első emeletre, és Monika néni mosolyogva nyitott ajtót, már mindenkinek kicsit rossz volt a kedve.

Én mégis szerettem ezeket az alkalmakat, mert Béla bácsiék voltak számomra a különleges rokonok. Tízévesen is tudtam, de legalábbis éreztem, hogy ők nem átlagos emberek. Olyan dolgaik voltak, amik másnak nem, olyan történeteket meséltek, amiket mástól nem hallhattam. És a filmvetítés volt a csúcs. Nem ám akármilyen diafilmes mozit kell elképzelni, hanem igazi mozgóképet, amin párszor kicsit börleszkesen döccen ugyan a kép, a színek is kicsit elmosódtak néha, de a szereplők valóságosak, többnyire Béla bácsi és Monika néni mosolyognak csak könyvekből és színes lapokból ismerős kulisszák előtt. Gyönyörű épületek előtt szép emberek korzóznak, a hullámzó tengerbe rohannak fürdőruhás fiatalok, csoda autók kanyarognak hegyi utakon, kávéházak teraszán elegáns urak és hölgyek kortyolják kávéjukat és ami talán a legjobban megfogott, egy tömött arénában az ijedt bika fújtat és keresi a menekülés útját a piperkőc torréró elől, akit én akkor még torreádornak ismertem, de sze rintem ők is. Jó húsz évvel később, amikor magam is eljutottam egy barcelonai bikaviadalra, egy szempillantás alatt azok a régi képek elevenedtek meg a szemem előtt és a körülöttem zsongó tömeg hirtelen a kora hetvenes évekbe ugrott vissza, talán még Franco is feltámadt.

Béla bácsi számtalanszor elmesélte azt is, amikor Lisszabonban járt hatvanötben és élőben látta a Benfica-ETO BEK-elődöntőt a Fény Stadionjában. Áhitattal figyeltük, képzeletben mi is ott jártunk apámmal, Béla bácsi pedig volt annyira tapintatos, hogy csak szőr mentén említette, hogy őt a futball különösebben nem érdekli, neki az az egész nem jelentett túl sokat, nem többet egy protokoll eseménynél, amin a gyár, akarom mondani a Gyár révén vehetett részt. Nem akart minket megbántani. Nem tudhatta, hogy mi akkor sem bántódnánk meg, ha kiderülne, az egész meccset a puccos páholyban, egy finom szendvics majszolásával és egy testes portugál bor kortyolgatásával töltötte volna, és amikor együttérzően megveregették a vállát a 0-4 után, nem értette volna, hogy mi és miért történik, de legfőképp neki miért kellene szomorúnak lennie, amikor olyan szép az idő.

Kész a vacsora, szólalt meg egyszerre Monika néni, a konyhából jövet, és ekkor szűrődött be az ablakon az a sejtelmes morajlás, amit utána még hétszer szakította meg a beszélgetés menetét. Hangos volt, de nem ijesztő, volt benne némi pátosz, de mellette az önfeledt öröm határokat nem ismerő ereje is átitatta bőven. Csak apám kapta fel rá a fejét, aki aztán hirtelen a nappalit uraló szekrénysoron óvatosan világító órát kezdte keresni. Negyed nyolc múlt kicsivel. Csendesen mosolyogni kezdett, a tekintete olyan belső nyugalmat árasztott, amit nehéz szavakba önteni. Megkockáztatom egyébként, hogy csak én láttam ezt a lopott pillanatot, vagy ha más is, az csak egy átlagos somolygást vett volna észre.

Én azonban mindent megértettem elsőre és az újabb hangorkánok csak megerősítettek ebben. Azt gondolom, apám akkor hitte el végleg, hogy hamarosan meccsre kell mennie, hiszen van neki egy fogadalma, miszerint akkor látogat ki újfent a stadionba, ha a bajnokságért játszik a csapat.

Isten éltessen Béla!, emelte poharát, de gondolatban akkor már messze járt és én is repültem vele.

*

Ma este az egész ország, na jó, ez túlzás!, a komplett futballkedvelő társadalom, ezt is finomítani kellene, hogy asszongya, a győri sportért rajongók széles köre, na de mit is jelent ez? Végtére is! Elég a hangzatos szavakból!

Kezdjük elölről.

Ma este a te, a te, a te, a te és a te szemed, no meg az én vigyázó tekintetem előtt fog pályára lépni a közelmúlt, másként megfogalmazva, a tízes évek első felének két meghatározó csapata, a 2013-as és a 2014-es bajnok, az ETO és a Loki, hogy visszahozza, ha csak közel két óra erejéig azokat az időket, amikor, ha piros és zöld csapatot akart valaki nézni, amint egymásnak feszül, nem kényszerült egy Kisvárda-Paksra. És kapott agyfosást.

Én mindössze annyit kívánok, hogy amikor apám bekapcsolja a tévét ott fenn a magas égben, megkeresi szépen a HeavenSport csatornát este nyolckor, had érezze már jól magát két félidő erejéig és mosolyogjon úgy megint, mint anno 1982-ben.

*

1982. április 24.

Rába ETO – Debreceni MVSC 8-1 (5-0)

15.000 néző, vezette: Tompa

ETO: Kovács – Csonka (64’ Szíjártó), Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa (68’ Gyurmánczy) – Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

DMVSC: Szűcs – Tímár, Szigeti, Sallai, Fodor – Feledi (70’ Tóth), Menyhárt, Nagy II, Czikora – Kerekes, Jankovics. Edző: Kovács Ferenc

Gólok: 21’ Hannich 1-0, 23’ Hannich (11-es) 2-0, 28’ Hajszán 3-0, 39’ Szentes 4-0, 40’ Szentes 5-0, 47’ Szentes 6-0, 64’ Burcsa 7-0, 80’ Nagy II 7-1, 86’ Gyurmánczy 8-1

Kategória: előzetes, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.