Történt egyszer, hogy Lord Cuthberts Lyttelton, aki egyébiránt többszörös szövetségi kupagyőztesnek mondhatta magát, ezt a sorozatot manapság FA Cupnak hívjuk, mert ugye mindenki perfekt angol, plusz roppant menő azt mondani, hogy eféjkáp, hú bazmeg, de király, de ettől függetlenül rengetegen annak szurkolunk, hogy nehogy már megint megnyerje ezt a szart a Manchester City, ami persze azért szar, mert az övék az egész labdarúgás, jelentsen is ez bármit, mi európaiak elvesztettünk mindent, araboké a világ, hiszen ezt is bemondta a tévé, sok más mellett, van az a némethbalázs, akit elvisz apu, mint meteorológus, aztán jobb híján elbír a papír. Egyébként is minden arab tolvaj, buzi és főként terrorista, jobb, ha ezt mindenki tudja, főként ha jön a kebabos a falmelléki dumájával, miszerint nem akar bántani, hogyne, nézd csak az óriásplakátokat, nehogy már bevegye bárki azt, hogy van átjárás. Ott van Bazsika mint iránytű. A rosszindulatúak persze Dzsudzsival, meg Vörösbaranyival jönnek, szerencse, hogy még nem érkezett el a századforduló, esetleg Salec, a felvilágosult. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes arab derekán ott lóg egy bombamellény. De ha ez még kevés lenne, azt sem árt tudni, hogy az amerikaiak is pernahajderek mind, mert ők meg megölnek különösebb felhatalmazás nélkül minden arabot, buzit és terroristát, és hogy el ne feledjem a négerekre is lelövik, szóval Lord Cuthberts Lyttelton hirtelen azt gondolta, hogy ez így nem mehet tovább, kis túlzással nem kóser, ami megy, mert ők meg most másztak le a fárol, mármint a tudjuk kik. Ergo, hogy kerültek a civilizált világba, ugyebár. Szóval Lord Cuthberts Lyttelton éppen otthon üldögélt és mindenki örömére elfogyasztotta az esedékes estebédjét, ami sózott lazacból és pulykasültből állt, ez volt a kedvence, ez még olyan régi vágású dolog volt, olyasmi, ami manapság már nem come il fault, hiszen nem verte szájba az asszonyt, mert kissé leégett a hús, ami a lazac ellenében több volt, mint bűn. A derék lord fejében azonban már a másnapi meccs járt, amit 8-0-ra nyertek meg a Brigg ellenében, hogy tényszerű legyek, és így bejutottak a kupa elődöntőjébe, harmadszor egymás után. És ez büszkeséggel tölthette volna el újra a lordot, de nem így volt. Lord Lyttelton mégis szomorú volt és csalódott, amit főként az magyarázott, hogy újfent a Darwen elleni meccsre kellet készülnie, amit roppant mód gyűlölt, mert szívesebben játszott volna a Blackburn ellen. Miért? Szórakoztatta volna a változatosság.

Lord Cuthberts Lyttelton arra jutott hát a nagy gondolkodásban, hogy ez így nem lesz jó. Nyerik ugyan a meccseket nagy gólkülönbséggel, de ez a pór nép számára előbb vagy utóbb kevés lesz a szórakozásra, így aztán bele kell nyúlni a szabályokba.

A futball megérett a változtatásra.

*

A Szolnoki Vasutas elleni mérkőzés arra mindenképpen jó volt, hogy újabb pontos képet kapjunk arra, a mostani szakmai vezetés teljesen alkalmatlan arra, hogy a klub elinduljon fölfelé.

Ez a meccs ugyanis bebizonyította, hogy hiába volt csere a topon, a csapat ugyanúgy szürke és színtelen, karakterében egyáltalán nem más, mint Kondás vagy Csató vezetése alatt. Ki kell mondani: egy dolog, hogy a játékosanyag nem alkalmas arra, hogy karakteres csapatunk legyen, közben bárkit hozhatnak ide vezetőnek, a szar nem válik vízzé.

Ez azért különösen gáz, mert közben az NB II-ben láthatjuk, hogy a színtelen, szagtalan Ajka hasít, a Pécs nulla játékoskeretből simán negyedik, miközben az ezerszer lesajnált Gyirmót a surranópályán elsőligás lesz. Szóval nehéz arra fogni a bénázásunkat, hogy ugye a kibaszott tények.

A Szolnok ellen megint fakítottuk a nagy semmit. Az első félidő alibizését követően a semmiből jött a szépítés, aminek következtében lehet legendát építeni, a honlapnak sikerült is, hogy majdnem sikerült. A spori ebben bőven partner volt, hiszen a második meg nem adott gól simán ült. Szívesen meghallgatnám Nazsa kolléga indoklását, miért fújta vissza a szolnoki sporttárs sarkazását, bár gyanítom, szánalmas magyarázkodás jönne. De! Kurvára nem ezen múlt.

Ha valaki vette a fáradságot és végignézte a kétszer negyvenöt percet, pont olyan jól tudja, mint én, hogy ez a meccs megint mehet a kukába. Sajnálatos módon nem volt senki a pályán, akinek fontos lett volna, hogy nyerjünk.

Ez abból a szempontból nem is meglepő, hogy a menedzsment sem tartotta fontosnak, hogy pont ezen a napon volt a legfontosabb esemény a klub életében.

Márpedig örök tanulság, hogy múlt nélkül nincs jövő.

*

ETO – Szolnoki MÁV 2-3 (0-2)

zárt kapuk mögött, vezette: Nazsa

ETO: Ruisz 2.5 – Kovács K. 2 (46’ Bagi 2), Lipták 2, Temesvári 2, Fejes 2 – Vukasović 2.5, Kiss 1.5 – Vitális 2, Berki 1.5 (46’ Vankó 2), Májer 1.5 (74’ Farkas 0)– Priskin 1.5. Edző: Dobos Barnabás

Szolnok: Csáki – Csirmaz (82’ Sitku), Horgosi, Kovács O., Tamás, Kotula – Berdó (76’ Bárdos), Kónya, Tisza – Novák, Rokszin (76’ Irmes). Edző: Csábi József

Gólok: 23’ Kovács O. 0-1, 29’ Tisza 0-2, 56’ Lipták 1-2, 81’ Fejes 2-2, 84’ Novák (11-es) 2-3

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]