Pár évvel később apám elhagyott egy esernyőt a meccsen. Három nullára kaptunk ki az Újpesttől, úgy emlékszem. Engem nem vitt ki. Maradj csak itthon fiam, megázol, megfázol, nehogy aztán az én lelkemen száradjon az iskolai hiányzás. Anyád megöl. Teljesen igaza volt, akkor is. Anyám az esernyőt sem bocsátotta meg neki évekig. Pedig valami ócska darab volt, talán a Centrumból. Nem éltünk nagy lábon, de egy esernyő azért belefért. Nem hiszem el, hogy nem lehet figyelni egy nyomorult esernyőre, mondta. Kikaptunk, mondta apám erre csendesen, de ő is tudta, hogy hiába. Később esőkabátban jártunk meccsre, mert azt nem tudjátok elhagyni, mondta anyám, és szikrát szórt a szeme.

A Pécs ellen talán még esőkabátot sem vett. Csak ment. Része akart lenni a történelemnek és része is lett a történelemnek. Engem akkor még éppen csak megérintett az őrület szele, amit futballnak hívnak. Eszem ágában sem volt vele menni. Talán nem is hívott. Tizenegy éves voltam, akkor nyúltam meg, majdnem egy hónapig harmincnyolc fokos lázam volt. Növésben a gyerek, mondta Gyopár doktor, ne izguljanak, el fog múlni. Elmúlt.

Amikor apám hazajött, boldog volt. Kicsit megázott, de nagyon boldog volt. Mondtam, hogy vigyél esernyőt, Jóska, mondta anyám. Feddőn, de megértően mondta.

Az én lázam is lement harminchét hatra.

*

1982. május 1.

Rába ETO – Pécsi MSC 2-1 (1-1)

20.000 néző, vezette: Nagy

ETO: Kovács – Csonka (72’ Glázer), Hlagyvik, Szíjártó Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó, Mile (75’ Gyurmánczy), Hajszán. Edző: Verebes József

PMSC: Katzirz – Kincses, Toma, Róth, Lőrincz – Lutz, Morvai, Dárdai, Gallai – Nagy, Mészáros (66’ Radics). Edző: Kovács Imre

Gólok: 11’ Róth 0-1, 23’ Hannich 1-1, 53’ Póczik 2-1

Verebes József: Számunkra ezen a majálisi hangulatú találkozón a győzelem volt a fontos. Ezt megszereztük és jogosságát senki sem vitathatja. Sőt! Helyzeteink alapján akár több góllal is nyerhettünk volna, hiszen vagy nyolc nagy helyzetet hagytunk kihasználatlanul. A Pécs nemes ellenfélnek bizonyult. Becsületesen, sportszerű eszközökkel küzdött. Nagyszerű érzés számunkra, hogy egész évi jó teljesítményünkkel, a bajnokság megnyerésével ilyen osztatlan örömöt tudtunk szerezni az egész városnak. Felemelő és megható érzés a győri szurkolók szeretete, öröme. Ezért érdemes volt dolgozni!

Kovács Imre: Szorongó érzéssel érkeztünk Győrbe. Elsődleges célunk az volt, hogy ne kapjunk sok gólt, s ezért a biztonságos védekezésre összpontosítottunk. A védekezésből kontratámadásokkal akartuk meglepni a bajnokcsapatot. A találkozó során kiderült, hogy jobban féltünk a Rábától, mint kellett volna… Csapatom sokkal jobb teljesítmény nyújtott, mint legutóbb a Videoton ellen, és örülök, hogy végig nyílt, küzdelmes, élvezetes volt a játék, amelyet véleményem szerint a Rába megérdemelten nyert meg. Ismételten és ezúton is gratulálok a győrieknek, egyúttal további sikereket kívánok számukra.