Egy újabb eltékozolt félév

Már az elején szeretném leszögezni, hogy elbaszottat akartam írni, azonban a blogírás egyik alapszabálya, hogy lehetőség szerint nem használunk csúnya szót a címben, mert az taszíthatja a potenciális olvasók egy részét, másfelől lényegesen nehezebb a promóció a sok értelmetlen szociális médiás szűrő meg algoritmus miatt. Meglehet. Ettől függetlenül ez lenne a helyes. Sőt! Nagyon sok elbaszott évről szólhatna a szöveg, de most csak az elmúlt fél esztendőre fókuszálok.

*

A hír friss és ropogós: mától – elvileg két évig – Klausz László az ETO trénere. Őszintén kívánom, hogy töltse ki az idejét, mert ez a tény már önmagában azt jelentené, hogy munkálkodása alatt volt valamilyen eredmény, ne adj’ isten siker.

Feladat van bőven, amit mi sem bizonyít jobban, mint a nyitóképen látható tükör. Nem, nem valamilyen PlayStation-ös fikció figyelget a monitoron, hanem a tavaszi tizenhét bajnoki mérkőzés eredményei alapján összerakott tabella alsó felét láthatja a tisztelt közönség. De hiszen Hófehérke halott!, ordítaná eszelősen a gonosz mostoha, ha a meseíró perverziója okán egyszerre egy második ligás futballcsapat ügyvezetője lenne az új karaktere.

Csak jobb jöhet, puffogtatom már most az ezerszer leamortizált konyhai bölcsességet, és amilyen hülye vagyok, még el is hiszem, hiába vágott már pofán az élet annyiszor.

Te sírtál vagy röhögtél, amikor tavaly nyáron azt mondták az arcodba, hogy cél az egytől tízig?

Én már nem emlékszem pontosan. Arra ellenben igen, hogy a Szentlőrinc elleni reménytelen meccs után komolyan elgondolkodtam azon, lendületből megnézem ötször egymás után Kuroszavától a Rant, mert az is több örömet fog okozni. Csak jelzem, egy előadás nettó játékideje százhatvankét perc. Később már tényleg nem volt kedvem sírni se, pedig kicsúsztunk az első képernyőből az M4-en.

Most minden jó. Nincsenek meccsek, még a keret sem ismert, lehet nagyot álmodni. Én például arról hallucinálok, hogy épp ideje lenne egy zöld csapatot látni a BEK/BL döntőjében. Valszeg egy olyan mate yerba szállítmányba futottam bele, amibe több cuccot rakott a termelő Caviahutéban, mint az argentin szabvány kétszerese. Örök hála neki!

A magam részéről megnézem a hétvégi osztályozót a jónevű Hidasnémeti ellen, mert Győr nem maradhat NB III-as csapat nélkül, RIP Csanak, aztán vagy kolostorba vonulok vagy előjegyeztetem magam egy speciális agyműtétre, aminek elsődleges célja a valóságreceptorok rugalmassá tétele. Állítólag nagyon jók az eddigi eredmények, a méltán híres World Brain Gazette, amit a szakemberek egyöntetűen az agykutatás number one-jaként emlegetnek, 83%-os eredményességről ír a legújabb tanulmányában.

Kínában még kicsit jobb is a százalék.

*

A tavasz során tizenhét meccset játszott a csapat. Magam is megdöbbentem, hogy csupán a Haladás (3-0) és a Vasas (0-3) elleni összecsapásokat nem láttam. Már önmagában ezért járna egy ETO-címeres kulcstartó. Dramaturgiai szempontból tökéletes, hogy az az egy, amit élőben is követhettem, szintén 3-0 lett. A Barcika ellen, itthon. Nem akarok újrázni semmit, amit ezekről a találkozókról gondoltam, korábban már leírtam.

A poszt célja csupán az, hogy a mindenkori osztályzatok alapján vonjak egy gyors mérleget az egyéni teljesítményekről. A számsort elemezve elsőként az szúrt szemet, hogy roppant igazságtalan voltam. Egyrészt pontosan az ellenkezőjét csináltam annak, mint a műkorcsolya- vagy tornaversenyeken működő egyszeri bíró, aki az elején szűkkeblűen méri a pontokat, hogy tartalékoljon későbbre, nehogy aztán a tripla Ritzbergert egymás után tízszer megcsináló szovjet kislány ugyanannyit kapjon, mint a tízéves román, mert nincs hova. A Pécs elleni idénynyitón máris megszórtam a fiúkat relatív jó jegyekkel. A másik, hogy Priska nagyon hátul végzett, amit csak azzal tudok magyarázni, persze mindezt csak a tudatalattim egyik hátsó zugából előrángatva, de mindenképpen őszintétlenül, hogy nála sokkal magasabbra raktam az átugrandó lécet, mint bárki másnál. Fiam!, te mezítláb futsz, a többiek felvehetik a szögest, mondta rezzenéstelen arccal Jakupcsik bácsi, aki már ötven éve edzette a sprintereket Hevesen, aki hozta is az eredményeket szépen, de ettől függetlenül mindenki tudta, hogy nála igazságtalanabb embert nem hordott hátán a Föld, beleértve Jaczina játékvezetőt is, pedig őt megelőzni nem kis teljesítmény. Most én vagyok a gonosz Jakupcsik bácsi, mindenkitől elnézést kérek, főként Priskától, pedig nekem csak olyan ellenfél jutott mint Andó-Szabó. A valósághoz azonban mégis közelebb áll, miszerint piszkosul idegesített a jó Tamás pályán mutatott, sokszor indolens viselkedése, amire szerintem öncélú és fölösleges, és amit súlyos mínuszokkal honoráltam. Nyilván ezt mások túlzott győzni akarásnak hívjak és nem biztos, hogy nincsen igazuk.

A szikár tények.

Az általam értékelt meccseken 25 olyan futballista volt, aki osztályzatot is kapott, azonban közülük csak tizenegyen léptek legalább hétszer pályára. Őket rangsoroltam végül, mert itt, a bűvös hetes számnál húztam meg a vonalat. A két kapus. Gundi és Ruisz Barni végül kicsúszott. Ugyan nyolcszor illetve hétszer ők védtek, de volt pár alkalom, amikor nem kaptak jegyet, mert nem volt mit értékelni, annyira nem volt dolguk. A hat kalkulusból számított átlaguk egyébként verte a többiekét, ezért Priska mellett nekik is megszavazok egy-egy alternatív MVP díjat.

A meglepetésgyőztes Kovács Krisztián lett nálam, ami nagyjából be is árazza a szezont. Még mielőtt bárki súlyos átkokat szórna rám, plusz mindenféle vuduvarázslat keretében biztostűvel szurkolná ki a szememet, ez legkevésbé Krisz hibája! Ő csinált egy kiegyensúlyozott félszezont, amiből viszont hiányzott az igazán extra, ugyanakkor az übergáz teljesítmény is. Sűrű kalaplengetés!

Második helyen futott be az örökifjú Lipi, aki a szép lassan levezető, jellemzően kiegészítő szerepet játszó futballista helyett megalkotott és magához ragadott egy kvázi főszerepet. Tom Stoppardot megidézve lett Rosencrantz a Hamlet ünnepelt sztárja. Az ember, aki csak látványos gólokat tud szerezni, bár fordulási versenyben Latyi bácsi ellen is megizzadna.

A dobogó legalsó fokára Temesvári Attila lépett. Ha pikírt akarok lenni, az összefoglaló alapján neki bejött, hogy a Vasas-meccsen nyújtott teljesítmény nem került bele az értékelésbe.

A többiekről, és itt most a Priskinen túli világról beszélek inkább semmit, mint rosszat. Javaslom, hogy valahogy szerezzék meg a Man In Blackből ismert csodafegyvert, azt, ami kitörli az emberek emlékezetét, aztán keressék fel azokat az elvakultakat, akik végig szenvedték a szezont és hadd szóljon. Mindenki jól fog járni.

A megosztott Citrom-díj azoknak a munkatársaknak jár a klubházban, akik összehozták ezt a társaságot, plusz megverték őket a nyakukra ültetett szakvezetőkkel.

Ámen.

*

A tavaszi szezon játékosrangsora, zárójelben a kapott osztályzatok száma.

Emlékeztetőül: A srácokat 1-től 6-ig terjedő skálán mozgó jegyekkel értékeltem. Fontos, hogy voltak feles osztályzatok is, valamint az kapott kalkulust, aki legalább egy fél félidőt játszott az adott meccsen.

1. Kovács Krisztián           2,53 (15)

2. Lipták Zoltán                 2,50 (14)

3. Temesvári Attila            2,46 (14)

4. Vitális Milán                  2,33 (9)

5. Bagi István                     2,31 (8)

5. Egerszegi Tamás            2,31 (8)

7. Kiss Máté                         2,25 (14)

8. Fejes András                  2,13 (15)

9. Priskin Tamás               2,08 (13)

10. Berki István                   2,08 (12)

11. Májer Milán                   2,07 (14)

…és a többiek:

Ruisz Barnabás              2,92 (6)

Gundel-Takács Bence  2,83 (6)

Hanzli Péter                   2,67 (3)

Sipőcz Bence                  2,38 (4)

Erdei Milán                    2,33 (3)

Molnár Rajmund          2,33 (3)

Vári Barnabás                2,00 (2)

Vincze Ádám                  2,00 (1)

Horváth Olivér              1,75 (2)

Szabó Tamás                  1,75 (2)

Vankó Imre                    1,75 (2)

Vukasović Marko          1,67 (6)

Farkas Balázs                 1,60 (5)

Simcho Viktor               1,60 (5)

Senki ne feledje, hogy ez csak egy játék, kompenzáció, a fotelben ülő, kicsit öregedő futballromantikus bosszúja azért, hogy ő nem érhetett oda, mert az apukája nem vitte le anno a klubba focizni, ezért aztán megsértődni nem ér!

Az azonban biztos, hogy Klausz Lacinak lesz bőven dolga.

Az már egy másik kérdés és egy másik történet, hogy a fentebb sorolt játékosok közül kikkel…?

Kategória: elemzés, mindenmás
Címke: , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Egy újabb eltékozolt félév bejegyzéshez

  1. Kutasi Károly szerint:

    Csak szubjektív vélemény. (Én láttam a Vasas meccset is.) Priska valóban többet érdemelt volna. Szimcsó utolsó helye reális. A sérülése előtt még nemzetközi szintű játékosnak hittük. Temesvári? Más névvel legfeljebb kosarazhatna a megyei bajnokságban, ha van olyan. A két kapus is jól járt az atyai jóindulattal. Én 1960-2013-ig nem láttam annyi kapusbakit az ETO kapujában, mint idén egy év alatt.

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Nagyon meglepődtem, amikor szembesültem az eredménnyel. Érdekes tapasztalat volt, hogy mennyire mások a számok, mint a szubjektív összkép. A védők felülértékelése szembeszökő, ahogy Priska váratlanul rossz osztályzat. Inkább azt az utat választottam, hogy hagytam úgy a dolgokat, ahogy “megtörténtek” és kommenteltem, mea culpáztam.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.