Félek, mondta X.

S már ütött is

Mert nem akarta belátni

Saját korlátait

Amik polipként ölelték

Magukhoz a lelkét

De sajnos a kezét nem fogta

Le senki

És semmi

Így lassan megölték

Őt

Magát

Is.

*

Több, egymástól független forrás is megerősítette, hogy a tegnapi meccset követően egy nagyobb csoport rátámadt pár szentlőrinci drukkerre és bizony tetlegességre is sor került.

Majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt történt az a gyalázat, hogy Siófokon megverték egyik szurkolótársunkat a helyi biztonsági szolgálat munkatársai.

Gyáva cselekedet volt az is és ezt a mostanit sem értékelhetem másként, a többszörös túlerő hihetetlenül bátran lecsapott a kisebb, így óhatatlanul gyengébb csapatra, ezért aztán most sem maradhatok csendben.

A Haladás-meccs kapcsán írt szösszenetemben alig egy napja tettem szóvá, hogy mekkora feszültség van egyesekben és milyen kevés szükséges ahhoz, hogy mindez ne forduljon át erőszakba. Ott „csak” a chatfalon ment az ütlegelés, és lám, egy héttel később máris eljutottunk oda, hogy valóságos pofonok is elcsattanjanak.

Van az a szánalmas tévhit, miszerint a normális szurkolói kultúra része a bunyó. Én már kellően öreg vagyok ahhoz, hogy elmondjam a fiatalabb generációnak, hogy beleüvöltsem a levegőbe, miszerint ez egyáltalán nincsen így. A probléma nyilván többszörösen összetett, beszélhetünk a társadalom általános állapotának ijesztő romlásáról és nem különben a futballunk vakrepüléséről. Mindent meg lehet magyarázni.

A kérdés az, hogy ennek vajon van-e értelme?

Súgok: nincs.

A csendes többség felelőssége azonban óriási. Nekik kell első körben edukálni azokat, akik nem bírnak magukkal, aztán ha ez nem vezet eredményre, kivetniük maguk közül, bármennyire fáj is, mert a hallgatás egyenlő a cinkossággal.

Egyszerűen nincs más megoldás.

Azzal ugyanis tisztában kell lennie mindenkinek, ha ilyen esetek történnek, mehet a terelés, az áldozathibáztatás, és megint nem a lényegről kell beszélnie a klubnak.

Arról például, hogy a reménytelenség nehéz köde az istennek sem akar felemelkedni a Nagysándor József utca környékéről.

Hajrá ETO!