– Apa! Tudod, hogy miről beszélsz? –tette fel a roppant egyszerű kérdést a srác, aki egyébként évekkel később belső védőt játszott a csapatban.

– Miért kérdezed, fiam? – igyekezett elbújni a válaszadás elől a kissé kopaszodó bácsi, bár a bácsi megszólítást rühellte.

– Mert szerintem fontos – folytatta a fiú és közben már sírt.

– A család, az család – igyekezett elütni a dolgot az öreg, de közben nem tudott elvonatkoztatni a rongyos zöld dressztől, ami ott lógott az előszobában.

– Megölleg, Laci bácsi! – zárta rövidre a beszélgetést Norbert, akinek egyébként semmi köze nem volt az egészhez. Felszámolóként dolgozott és nem szeretett volna semmilyen történethez közel kerülni. Mármint érzelmileg.

*

Szerintem felér a szocialista rendeszer megdöntésének szándékával, ha egy újszülöttet Zalánnak neveznek el a hetvenes évek közepén. Bekaphatjátok, szarháziak!, mondhatta az Apa, miközben lassan bediktálta a nevet. Z mint Zemlja, A mint Akunyin, L mint Lenin, Á mint Ásztakurva, N mint Nicsevó. Szép diktálás, az anya közben aléltan feküdt az ágyon.

Meg fogjuk dönteni a hülye rendszereteket!, ordította Biczó úr, miközbern már azon járt az esze, miként megy ki az ETO meccsre.

Kiért. Aztán várt még pár évet és kivitte a kis Zalánt. Szerencsére.

Mert a nyolcvanas években a gyerekeknek két útja volt a városban. A Párt, a szent Párt, vagy esetleg a foci. Valakinek elmesélték, hogy milyen labdaszedőnek lenni a Juve ellen, ahol ott van mondjuk Causio, aztán meg elindulni a jövő útján, ahol szembe jön az emberrel Tahamata.

Tahamata kirúgja a bőrt, ami aztán meg sem áll a Stadion utcáig. Ki mer kimenni érte? Te, Kistaki? Esetleg te, Szőrös? Vagy senki? Micsoda szégyen…

Zalán?

Miért is ne?

*

Van egy klub, millió történettel.

Megírod, Zalán? Miért is ne!

Köszönjük. Soha nem feledjük.

Megcsináltad, helyettünk is.

Lelkesedésből.

*

Elkészült a klub, a győri ETO immár közel százhúsz éves történetének első harmadáról egy életrajzi lexikon. Komoly munka, mélyre ásó kutatás. Azt mondják, hogy ilyen csak a Fradinak van. Jár a kalaplengetés.

Vegye meg mindenki, akinek fontos a három betű: E-T-O.

Vegye meg az, aki évtizedek óta kijár meccsre.

Vegye meg az. akinek a Körkapcsolás volt az élete.

Vegye meg az, akinek az apja elmesélte, mi is ez.

Vegye meg, akinek nincs apja.

Vegye meg az, aki győri.

Vegye meg az, aki nem győri, de szereti a régi történeteket.

Vegye meg az, aki verekedni is kész.

Vegye meg az, aki csendesen szorítja a karfát.

Vegye meg az, aki látta Standard Liège-t.

Vegye meg az, aki látta a Manchester Unitedet.

Vegye meg az, aki látta a Racing Santandert.

Vegye meg az, aki látta a Montpelliert.

Vegye meg az, aki szereti a klubot.

*

Nyolcvannégy évvel ezelőtt játszotta első NB I-es mérkőzését a Győri ETO.

Képzeljük el, mi lehetett a városban. Szerintem őrület.

Biczó Zalán nagyjából ezt a fílinget szerette volna egy zöld-fehér könyvbe ültetni.

Szerintem sikerült.

Múlt nélkül nincs jövő, barátaim!

Hajrá ETO!

*

1937. augusztus 22.

Győri ETO – Budai „11” 0-3 (0-3)

3.000 néző, vezette: Gerő

ETO: Pécsi – Brezányi, Tóth II – Hrabovszky, Kovács, Lantos – Balogh, Boros, Limperger, Farkas, Tóth III.

Budai „11”: Budavári – Kovács, Ligeti – Steiner, Szigeti, Schuszter – Jászberényi, Vértes, Sáros, Lyka, Vermes.

Gólok: 15’ Vértes 0-1, 21’ Sáros 0-2, 41’ Jászberényi 0-3

„Az ETO-t azonban nem szabad temetni. A csapat ezen a mérkőzésen is megmutatta, hogy komoly képességek rejlenek benne, de megmutatta azt is, hogy még nincs együtt a társaság. Az új fiúk, Kovács, Limperger, Frkas szemmel láthatólag idegenül mozogtak. Mindent egybevetve az ETO-nak sokat kell javulnia, ha komoly szerepet akar játszani a Nemzeti Bajnokságban.” [Nemzeti Sport, 1937. augusztus 23.]

*

Biczó Zalán: A győri ETO életrajzi lexikona (1904-1945)

Palatia Nyomda és Kiadó Kft., 203 old., 2.500 Ft.