Mi vagyunk az igazi belgák

a magyar Sócratés (fotó: Labdarúgás)

Éjszaka ránéztem a hírfolyamra és azt láttam, hogy meghalt van Moer. Borzalom. Negyvenötös volt, egy évvel idősebb, mint apám, aki már évekkel ezelőtt elment. No de van Moer más. Ő benne volt a belga gombfoci csapatomban. Olyan nincs, hogy gombfoci játékosok meghalnak. Jó, Tandori is meghalt, de ő író volt. Meg persze zseni. Szóval ő igazából nem is halt meg, csak elment egy másik dimenzióba. Van Moer egyébként aktív idejében kopasz volt, és nem azért, mert borotválta a fejét. Úgy könnyű. Lehet, hogy Tandorinak sem volt haja? Elvégre állandóan hülye sapkákat hordott. Hóbort? Aligha. Stílus. No de van Moerral mi van? Ennyire öreg lennék már?

Van nekünk egy legendánk. Sok szempontból pont ellentétje van Moernak, ha csak azt vesszük, hogy neki volt haja. Sokáig. de legalábbis addig, amíg futballozott. Közel sem futott be akkora karriert, mint van Moer, ami az élet egyik legnagyobb igazságtalansága. Mert legalább olyan focista volt.

Mit tehetünk mi? Nagyon egyszerű! Ne felejtsük el sem őt, sem a társait, már csak azért sem, mert roppant büszkék lehetünk arra, hogy a klubtörténet tele van ilyn karakterekkel

*

„(…)Farsang Ferenc véleményével – úgy gondoljuk -, egyet lehet érteni. S ha idáig eljutottunk, hadd tegyünk fel egy őt közvetlenül érintő – ha úgy tetszik – kényes kérdést: van-e a mai győri Rába ETO-ban olyan középpályás, aki akár világbajnoki szinten tudná ellátni a középpályás szerepkört?

– Nem kényes kérdés ez. Könnyen tudok rá válaszolni. Csapatomnak igenis van ilyen játékosa, mégpedig Somogyi József. Ideális középpályás, aki mindazokkal az adottságokkal rendelkezik, amelyek a mai labdarúgásban ezen a poszton nélkülözhetetlenek. Ezt a fiút, aki ma már valóban teljesen érett labdarúgónak tekinthető, én el tudtam volna képzelni a VB 16-os mezőnyének legjobb együtteseiben. Bármelyikben! Tehát a legjobb 4 között is! Bevallom, a küzdelmek  legfontosabb és legkényesebb szakaszaiban is többször gondoltam arra, hogyan oldotta volna meg ezt vagy azt a szituációt Somogyi József. S nemegyszer jutottam arra az eredményre, hogy bizony  ez a győri ugyanúgy csinálta volna, mint Hoeness vagy Overath, Neeskens vagy Deyna. És volt eset, amikor szerettem volna felkiáltani, „ezt bizony Somogyi Jóska célszerűbben, eredményesebben fejezte volna be!”. Higgyék el, nincs ebben a véleményemben semmi túlzás, inkább az szunnyad a dolgok mélyén, hogy én nagyon jól ismerem a fiaim képességét, s nem vagyok hajlandó alábecsülni bármiféle összehasonlítás során-„

[Labdarúgás, 1977, Különkiadás]

*

1966. szeptember 11.

Győri ETO – MTK 4-1 (1-0)

7.000 néző, vezette: Emsberger

ETO: Tóth – Szániel, Orbán, Izsáki – Palotai, Kiss – Stolcz, Varsányi, Szaló, Somogyi, Keglovich. Edző: Szusza Ferenc

MTK: Lanczkor – Keszei, Csetényi, Jenei – Nagy I., Dunai – Török, Takács, Nagy E., Oborzil, Kuti. Edző: Lakat Károly

Gólok: 32’ Szaló 1-0, 65’ Varsányi 2-0, 67’ Nagy I. 2-1, 81’ Varsányi 3-1, 84’ Somogyi 4-1

Kategória: történelem
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.