MOTTÓ

Akciós csirkefarhát van-e?

KONTEXTUS

Keserédes történelmi burleszk, ami játszódik egy összeomlás szélén álló birodalomban, valamikor a sötét középkor derekán.

SZEMÉLYEK:

KIRÁLY

KANCELLÁR

KAPITÁNY

VERTSEREG

BÜSZKENÉP

BAKÓ

KRÓNIKÁS

ELŐHANG

KRÓNIKÁS

Szirénhangokra ne figyeljen senki

Hisz’ nem lehet állandóan nyerni

Hős seregünk tette dolgát büszkén

Áruló, ki nem látja be tüstént

Mily’ derekasan küzdött a had

S nem árt, ha némi erő marad

Mert messze még e háborúnak vége

Csak így kerülhet a gaz ellenség

A legvégén kardélre.

1.KÉP – trónterem

KIRÁLY

Mi ez a zúgás odakünn?

KANCELLÁR

Csak a szokásos, uram.

KIRÁLY

Nekem nem úgy tűnik.

KANCELLÁR

A győzteseket ünneplik, akik az elébb tértek vissza.

KIRÁLY

Értem. De miért hallok csörömpölést is?

KANCELLÁR

A korsók lesznek, uram. A kocsmárosok csapra verték az összes hordót, hogy még nagyobb legyen a vigasság.

KIRÁLY

Derék dolog. Merre is járta a sereg, kancellár?

KANCELLÁR

Csak a szomszédos tartánokat leckéztettük meg. Könnyű prédák, még sosem nyertek csatát, azonban az utóbbi időben egyre többször merészkedtek a falainkhoz. Járt már nekik a lecke.

KIRÁLY

Akkor illő lenne, hogy lemenjek és magam is megsüvegeljem e derék harcosokat.

KANCELLÁR

Azt nem ajánlanám, uram.

KIRÁLY

Miért nem.

KANCELLÁR

Egyrészt a méltóság miatt, másrészt a törvény sem engedi, hogy a király a büszkenéppel mutatkozzon.

KIRÁLY

És ugyan ki hozza a törvényeket?

KANCELLÁR

Végtére is ön, uram.

KIRÁLY

Akkor adja ide rögvest a palástomat!

KANCELLÁR

Kapitány! Őrség!

2.KÉP – piactér

BÜSZKENÉP

Hol vannak a fiaink?

VERTSEREG

Lemaradtak kissé, mert oly’ sok kincset szereztünk, hogy a dugig megrakott szekereink elakadtak a sáros úton.

BÜSZKENÉP

De miért véres a gúnyátok és miért borús a képetek?

VERTSEREG

A levágott tartánok vére fröccsent a páncéljainkra és a hosszú ütközet miatt fáradtak vagyunk.

BÜSZKENÉP

De hiszen ti sírtok?

VERTSEREG

Csupán a verejték csorog az arcunkon.

BÜSZKENÉP

Elég a csalafinta beszédből! Mondjátok el a valót!

VERTSEREG

Azt nem lehet, s jobb, ha ti sem kérdezősködtek már sokáig.

BÜSZKENÉP

Elég volt!

3.KÉP – a palota udvara

KIRÁLY

Ez felségárulás!

KAPITÁNY

A birodalomért tesszük, jóuram.

KIRÁLY

Önt én emeltem fel a semmiből és most mégis így cselekszik?

KAPITÁNY

Szabályt szegett, s ezért felelnie kell. A király sem lehet mindenek felett.

KIRÁLY

Hiszen hazudtatok nekem, a csata elveszett, a birodalom elveszett, minden elveszett. S ti most azért ítéltek el, mert elhagytam a palotát? Miféle igazság ez?

KAPITÁNY

A mi igazságunk, jóuram. Bakó! Végezd a dolgodat!

BAKÓ

Szolgálatára, kapitány! A birodalom érdeke az első, s ha ennek ára a király feje, nem tétovázok. (Lesújt.)

4.KÉP – főtér

KANCELLÁR

Büszkenép! Ti vagytok a birodalom tartópillérei. Azért hívtalak össze most benneteket, mert láthatóan össze vagytok zavarodva.

BÜSZKENÉP

Igazságot!

KANCELLÁR

A csatát megnyertük, s immár közel a végső győzelem.

BÜSZKENÉP

De hisz a Vertsereg… Ők azt mondták, elhullottak fiaink.

KANCELLÁR

Magam is hallottam effélét, de nem kell felülni minden mendemondának.

BÜSZKENÉP

És a vér, a könnyek?

KANCELLÁR

Átmeneti nehézségek csupán. Ti nem is tudjátok, mennyire kimeríti a katonákat az embert próbáló ütközet. Utána még napokig félrebeszélnek sokan.

BÜSZKENÉP

De hol vannak a fiaink? Napok óta nem jöttek haza.

KANCELLÁR

Nyugodjatok meg! A tartánoktól elfoglalt várban pihentek meg, s hamarosan visszatérnek.

BÜSZKENÉP

És hol van a király?

KANCELLÁR

Gyengélkedik, de nemsokára jobban lesz.

BÜSZKENÉP

Éhezünk.

KANCELLÁR

Bakó! Végezd a dolgodat!

BÜSZKENÉP

Na most lett elég! Bakó! Ide azt a bárdot, míg szépen kérem. (Lesújt.)

UTÓHANG

KRÓNIKÁS

A hosszú élet titka sokszor az

S tudom, ez számotokra nem vigasz

Ha nem piszkálod az oroszlán bajszát

Legfeljebb bámulod a fene nagy arcát

Ám néha mégis az asztalra kell csapni

Borítani mindent, s nem hallgatni

Mert a hazugság attól még nem lesz való

Ha folyton mondogatja neked

A milliónyi szánalmas talpnyaló.

*

Amikor szombat kora este a nyúli sporttelepen, az éppen zajló Nyúl-Pannonhalma megye egyes meccs nyolcvanadik percében befordult a sporttelepre egy kábé tíz-tizenkét autóból álló lakodalmas menet, azt hittem, hogy ennél röhejesebb dolog már nem történhet velem a hétvégén. Mondják, annak az egykori hotdog árusnak a lagziját tartották utóbb a pálya melletti, igazán pazar vendéglátóipari egységben, aki egyszer megverte az egyik nyúli játékost, mert az vélhetően kapatosan, minőségi kifogást emelt az általa forgalmazott termékkel kapcsolatban. Úgy tűnik, már nincs harag, ráadásul a hotdog árust megtalálta a szerelem, ami normál esetben a legjobbat hozza ki az emberből, de a szelídséget mindenképpen. A szépen felöltözett emberek türelmesen kivárták a maradék tíz percet, megnézték Varga Zsomi tökéletesen elvégzett büntetőjét, aztán szépen bevonultak mulatozni, miközben a pálya közepén a győztes csapat torkából önfeledten tört ki a Nyúl! felkiáltás. A 6-2, az 6-2, jár a taps.

Nos, tévedtem. Ugyanis az ETO ajkai vendégjátéka is legalább ekkora kabaré volt, csak sajnos nekem nem volt kedvem röhögni. Én szent fogadalmat tettem, hogy a Diósgyőr elleni meccsig nem fogom komolyabban ütni a palávert, de most piszok nehéz, hogy visszafogjam magam. Nyilván lehet belekapaszkodni abba, hogy amennyiben az első percben gólt rúgunk, vagy bemegy Priskin valamelyik próbálkozása, akkor most akár lehetne tizenkét pontunk is, de egyrészt nincs, másrészt a mutatott játék tragikus volt. Az egyébként nem oszt, nem szoroz, hogy cca. 20 percig emberelőnyben voltunk és ezzel nem tudtunk különösebbet kezdeni. Több is veszett Mohácsnál.

Bizonyos értelemben a mutatott játékszófordulat is túlzás, mert tegye fel a kezét az, aki látott bármilyen tudatosságot a kilencven perc alatt. Az nem ér, hogy volt párszor, egymást követő négy jó passz.

Nyilván igazságtalan, hogy amikor a hatodik fordulóban szenvedjük el az első vereségünket, máris tömeges harakirit javasolok a keret nagyobbik hányadának, de már csak ilyen nehéz a gyöngyhalászok élete.

Most mondhatnám azt, hogy szerencsére van előttünk két hét, ami elégséges idő a kemény munkára, arra, hogy végre sikerüljön összerakni egy épkézláb csapatot, de nekem erről csak az jut eszembe, hogy a nagyobbik lányomat, mint az összes többi negyedik osztályost a városban, ha jól tudom, nyolc héten keresztül, heti egy alkalommal elvitték úszásórára, ahol valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt a hátúszást akarták elsajátíttatni vele, természetesen sikertelenül, plusz egy életre elvették a kedvét ettől az úszásnemtől, pedig az tök szuper.

Nincsen lehetetlen, csak tehetetlen – szól a mondás, aminek egyébként kevés az értelme, így attól tartok, hogy a DVTK ellen sem a mini Barca fog pályára lépni, de még csak nem is a kilencvenes évek második felének ETO-ja.

Mert kis pénz, kis foci.

Én csak annyit kérek az illetékesektől, hogy ne akarják már elhitetni velem azt, amit nem látok. Köszi!

*

FC Ajka – WKW ETO 1-0 (1-0)

1.800 néző; vezette: Gaál Á.

Ajka: Horváth – Tóth, Heffler, Tar, Présinger – Lehoczky, Kenderes – Csizmadia, Sejben, Gaál B. (78’ Murka) – Dragóner. Edző: Kiss Károly

ETO: Fadgyas 2.5 – Kovács 1.5, Lipták 1.5, Fodor 1.5, Vincze 1 – Toma 1 – Óvári 1.5 (60’ Simcho 1), Bagi 1.5, Berki 1.5 (60’ Bacsa 1), Vitális 1.5 – Priskin 2. Edző: Klausz László

Gól: 39’ Lehoczky

Kiállítások: 67’ Dragóner, 90+5’ Fadgyas

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodását.]