Ez még szódával se megy el, faszikám!

a repül a nehéz kő (fotó: YouTube)

1

„Nesze hülye paraszt itt egy sor

Mondjad velem és jól szórakozol”

[Sickratman]

2

„A közönség biztos jól szórakozott.”

[Klausz László]

A hatalmas bársonyfüggöny komótosan legördült, miközben a zenekar tagjai mozdulatlanul ültek a helyükön a sötétben. A túloldalról, a nézőtér felől félénk taps kezdett kibontakozni, egy idősebb hölgy ütötte össze a tenyerét bátortalanul és ütemtelenül, mivel azonban nem akadtak követőei, amilyen gyorsan elkezdte, olyan szélsebesen abba is hagyta. Rövid köhécselések szakították félbe a kínos csendet. Valahol hátul megszólalt egy mobiltelefon, de a tulajdonos egy hirtelen mozdulattal ki is nyomta a készüléket. Valamiért mégsem mozdult senki a helyéről, amit tisztán lehetett érzékelni a színpadon is, mivel a legóvatosabb léptek is elefántdübörgéssé változtak a síri csendben, hiába no, a hely akusztikája egészen kiváló volt. A karmester finom mozdulattal kapcsolta fel a kottatartója sarkára rögzített apró olvasólámpát, aminek következtében a közvetlen közelében lévő zenészek arca már kivehetővé vált. Kérdőn nézett az első hegedűs hölgyre, aki ideges mozdulattal dobolt a combján a vonójával, mialatt folyamatosan a földre szegezte a tekintetét. Érezhette a karmester pillantását, mert egyszerre felszegte a fejét, hatalmas vörös, hosszú hajzuhatag önálló életet kezdett élni, úgy szállt a levegőben, mint egy nemes madár, majd büszkén és öntudatosan belenézett a szemébe.

– Igen. A második tétel ötödik futamában félrefogtam a ciszt.

Mintha varázsütés történt volna, a közönség soraiban mozgolódás kezdődött. Előbb csak visszafogott, majd egyre hangosabb hangok szűrődtek át a függönyön, mire a karmester a szájához emelt ujjal jelezte, hogy most mindenki maradjon csendben.

– Az én karrieremnek már úgyis mindegy – folytatta ennek ellenére az első hegedűs hölgy. – Láttam, hogy itt volt a Szomoráky. Bal oldal, ötödik sor közepe. Meg fogja írni, szét fog szedni.

– Maradjon már veszteg, Klára! – sziszegte a karmester. – Várja meg, hogy kimennek! – majd látványosan tölcsért formált a tenyeréből, amit a jobb füléhez tapasztott. Egyesek szerint arra az oldalra picit süket volt, de ez sosem bizonyosodott be, lehet, hogy csupán egy gonosz pletyka volt az egész.

A nézőtér immár teljesen elcsendesedett. A karmester lassú mozdulatokkal felállt a helyéről, odasettenkedett a függönyhöz és résnyire húzta, így már ki tudott kukucskálni. Hosszú másodpercekig kémlelte az üres széksorokat.

– Villany! – kiáltott fel váratlanul miután megfordult és szembeállt a melankóliába esett társulattal.

– Most pedig nem megy senki sehova – mondta ellentmondást nem tűrően. – Klára! Hallgatom.

– Elment a kedvem tőle – felelte tettetett fájdalommal a hangjában az első hegedűs hölgy.

csendesen elsétált (fotó: YouTube)

– Maga sosem változik meg, Klára – mosolygott a karmester. – Egyébként a teljes harmadik tételnél ütemkésében volt, és szerintem a hangnem is csúszott. Jogosan húzza le a magáról a vizes lepedőt Szomoráky a Zene Világában. Ne aggódjon! Nem olvassa azt már a kutya sem.

A zenekar hátsó soraiban kuncogni kezdtek az ütősök, de a karmester rögvest véget vetett a fene nagy jókedvnek.

– Maguk sem különbek ám! – szólt oda határozottan. – István! Karcsika! Mi a túrót műveltek? Azt hiszik rockkoncerten vannak? A fortepiano mégis mit jelent maguknak?

– Maestro! – nyújtogatta a kezét Balkay úr, a mindig haláslosan elegáns fagottos. – Maestro!

– Mit akarsz, Béla? – lepődött meg a karmester. Kizárólag Balkay urat tegezte, együtt jártak a Zeneakadémiára.

– Kihagytuk a komplett harmadik tételt…

Vágni lehetett a csendet.

A karmester elsápadt, de pár másodperc múlva már hangosan röhögött. Először csak úgy, mint aki éppen hallott egy jó viccet, de a röhögése az idő múlásával sem hagyott alább, inkább átalakult gurgulázó hahotázássá.

– Ne izguljon senki! A Wekerle bérleteseknek majdnem mindegy, hogy mit játszunk, nem hiszem, hogy bárki felfedezett volna akár csak egy pici disszonanciát. A ráadás Terefere polkája meg úgyis elvitte a showt. – mondta amikor végre sikerült abbahagynia. – Végtére is! Eljátszottunk több darabot, működött a fénytechnika, ez az egész összességében nem volt annyira gáz. A közönség biztosan jól szórakozott…

*

Minden csak viszonyítás kérdése. Van bennem némi mazochizmus, ami sok más mellett abban is megmutatkozik, hogy képes vagyok meghallgatni a Kossuth Rádió Déli Krónikáját. Régebben nem értettem, hogy apám miért hallgatja a Kossuthot a kocsiban, miközben felrobban a feje, annyira felcseszi az agyát az ott elhangzott milliónyi baromság és hazugság. Most meg én is ugyanazt csinálom, pedig majd’ felrobban a fejem, annyira felcseszi az agyamat az ott elhangzott milliónyi baromság és hazugság. Agydaganat vitte el, tán nem ártana vigyáznom. Például, hogy míg nálunk egy számsor növekedése a világ legtermészetesebb dolga, ugyanakkor, ha átlépjük a határt, az már maga az apokalipszis.

Furán kapcsolódik össze ez a fajta önkínzás és relativizálás minden egyes ETO-meccs nézése közben. Amikor kiderült, hogy idén nem úgy lesz a streamelés, mint az előző szezonban, azaz inkább nem adják a klubok a hazai bajnokikat, mint igen, nem feltétlenül a bosszúság uralkodott el rajtam. Félek bevallani, kicsit meg is könnyebültem. Én azok közé a nyúlbélák közé tartozom, akiknek a vendég maximum a gyirmóti kirándulást jelentette, de tavaly mégis volt lehetőség egy kis barangolásra, és nem mellesleg viccesen eredeti szpíkerek megismerésére. Most ez nincs így, és ez nem is baj. Egyszerűen illúzióromboló pár összecsapás, nem feledve, hogy a mozgóképes megoldás szükségszerűen lassítja az amúgy sem tempós játékot. Éppen ezért nem is kell.

Nagy szívességet tett volna a csákvári klub is, ha hagyja a dagadt ruhát másra és nem rakja ki azt a kamerát, hanem simán lenyomja a szöveges tudósítást a honlapon. Mert akkor talán elhittem volna, hogy ezt a passzírozást a helyszínen megjelenő cirka háromszáz néző élvezte.

kétszer örültek (fotó: YouTube)

A kezdés után nem sokkal lehetett látni, hogy a felező környékén az első sorba beült a felcsúti tréner, Hornyák Zsolt, mellette a volt focista, a jelenleg a klub alkalmazásában álló Tóth Balázs, meg még egy maki, akit nem ismertem fel, de nem lehetek naprakész a Vál-völgyi NASA központ összes munkavállalójáról, biztos vannak vagy ezren, termelem nekik az adómból áttranszformált munkabért tisztességgel. No, az ő arcukra lettem volna kíváncsi, ahogy lomhán teltek a percek és egyre inkább világossá vált, hogy ezek a srácok ott a pályán reménytelen küzdelmet folytatnak a minőséggel, végtére is ez a fura képződmény, mások szerint torzszülött, a Puskás nevet bitorló társaság jelenti Magyarországon az első osztályt, ahol ők a szakmai stáb. Vajon nekik tetszett? Lehet, hiszen én csak egy laikus vagyok, aki könnyed szórakozást remél, miközben képtelen felismerni egy tökéletesre begyakorolt háromszögelést, vagy egy ravaszul feltolt presszinget, most a vakon lejátszott kontrákról ne is beszéljünk.

Igazságtalan vagyok, az utóbbiból a másodikban volt kettő, amiből az egyiket Vitális elrontotta a végén, aztán másodszorra Berki Pista már nem hibázott az egyenlítő gólnál. A pozitív történések sorát ezennel le is zárhatjuk, és már lényegesen megengedőbb voltam, mint indokolt lenne, de ahogy Joli néni mondta anno az orosz órákon, a kettő az már sorozat.

Gyenge volt ez a teljesítmény nagyon, maximum középszerű, ami azért fáj nagyon, mert szögezzük le, egy olyan ellenféllel szemben sikerült ezt előadni, amelyiknek úgy általában nincsenek különösebb céljai, ráadásul most is langyos és meggyőződésem szerint könnyen kiismerhető futballal rukkolt elő.

Tavaly, nagyjából a bajnokság azonos szakaszában ugyanitt simán nyertünk, egy olyan start után, amikor öt fordulót követően kvázi újra kellett építeni a csapatot. Igaz, akkor csak három akadémista játszott.

Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen…

*

Aqvital FC Csákvár – WKW ETO 2-2 (0-1)

289 néző, vezette: Zierkelbach

Csákvár: Auerbach –Major, Tányéros, Dulló, László – Mészáros (46’ Ominger), Posztobányi (63’ Torvund) – Komáromi, Mim (75’ Magyar), Baracskai (46’ Kalmár) – Takács (87’ Murai). Edző: Mónos Tamás

ETO: Ruisz 3 – Kovács 2.5, Lipták 0 (10’ Simcho), Fodor 2, Forgács 2 (73’ Vernes 0) – Kiss 2 (73’ Farkas 0), Bagi 3 – Berki 3 (87’ Múcska 0), Kulcsár 3 (46’ Vincze 2), Vitális 2.5 – Bacsa 2. Edző: Klausz László

Gólok: 21’ Kulcsár 0-1, 61’ Takács (11-es) 1-1), 70’ Komáromi 2-1, 83’ Berki 2-2

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodását.]

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Zoli szerint:

    A játékosoknak a feljutás kockázatos, hiszen ők nb2-es szintűek. Nagyrészük kereshetne új klubot feljutás esetén. Az edző és az amugy hivatalosan a weboldalon fel sem tűnő vezetőség továbbra is sunnyog a háttérben. Nem nyilatkozik, nem mondd semmit. Várja amig kiutálják “alóla” az edzőt. Aztán minden megy tovább. Új edző, új felháborodás, pár új játékos, bizakodás és remények. Akinek kéne változtatni annak nincs rá pénze, vagy direkt nem ad rá pénzt. Várja a nagy politikus megmentőt. Csak addig mi kopunk ki a csapat mellől….

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.