Csak tiszta forrásból

támadás! (fotó: saját)

Még a kétezres évek első felében az Orgona utcai víztorony árnyékában megbúvó pályára jártunk focizni. Hihetetlen tré minőségű volt az egész, az aszfalt mindenhol töredezett, bátrabb fűszálak kukucskáltak ki mindenütt, ahol volt egy kis rés. Az élet élt és élni akart. A felezővonalon, mindkét oldalvonaltól egyforma távolságra tátongott két szabályos, nagyjából tíz centi átmérőjű lyuk, amit azért fúrtak, mert néhány elvakult ott teniszezett vagy tengózott, gondolom, kellett a hálótartó oszlopoknak az alap. Ha valaki azokba futás közben belelépett, garantált volt a részleges szalagszakadás. Érdekes módon a nagyobb baleseteket megúsztuk, vigyázott ránk Szent Szotyi, az amatőr futballisták védőszentje. Az egésznél csak a nyugati oldal mögött elterülő teniszplacc volt elkeserítőbb, a valamikor biztosan világszínvonalú műanyagborítás konkrétan felpúposodott, már ahol maradt még belőle valami, és nem falta fel az enyészet. Ennek ellenére rendszeres volt ott a játék, gyanítom a roppant kedvező ár-érték aránynak köszönhetően, ahol aztán a nem túl ügyes, ellenben indokolatlanul önérzetes Wilanderek meg Samprasok folyvást minket anyáztak, ha néha napján behullott hozzájuk egy kósza felszabadító lövés, vagy egy lecsúszott balos. Fűcsomó legyek, ha ilyen meccsenként háromszor több alkalommal fordult elő.

A pálya a vízműhöz tartozott, táblával jelezték is a tulajdonviszonyt, talán voltak fenyegetések is a listán, ha mégis betéved valaki, de arra már nem futott a büdzséből, hogy rendben legyen a kerítés, most arról ne is beszéljek, hogy biztonsági őrt sem látott a környék. Emlékeim szerint sokszor a kaput sem zárták, ami felért egy keringőre felhívással. Másokat is vonzottak a remek körülmények, a Marcal kettőről jöttek is a suhancok bohóckodni. A mi előnyünk az volt, hogy áldoztunk a futball iránti alázat oltárán, ami gyönyörű egyenmezekben manifesztálódott. A dresszek hátán ott virított a nevünk, a művészi szabadság lehetőségeit kimaxolva, úgymint N’Domi. Bár soha nem tudtam igazából feldolgozni a kilencvenes Argentína-Kamerunt a vébéről, a mai napig félve tisztelem N’Konót és N’Dipet. A három szenegáli N’Diayéről most nem is teszek említést 2002-ből. Az igazi non plus ultrát azonban a két háló jelentette, amit igazi Szent Grálként cipeltünk magunkkal az egyes pályákra, és amit mindenki annyira utált felrakni az ócska kapufákra, hogy képes volt eljátszani a meccs előtti halál komoly bemelegítést is, csak ne kelljen bohóckodni a kibogozásával. A mez-háló kombó a hasznossága mellett tekintélyt is parancsolt, ha ne adj isten valami amatőr brigád megelőzött minket a területszerzésért folytatott csatában. Hú, ezek bajnokit játszanak!, súgtak össze a hátunk mögött, mikor magabiztosan megjelentünk, és már pucolt is az oldalvonal mellé a fűbe Karcsika és Jancsika, pedig az elébb még a félpályáról igyekeztek szétrúgni a felső lécet, meglepően jó találati aránnyal. Lekuporodtak egymás mellé és áhitattal figyelték, ahogy mi egymásnak veselkedünk. Win-win szituáció volt, hiszen jobb közönség előtt futballozni, még akkor is, ha az a két ember a Kovács Margit Általános Iskola 3. c. osztályának bejkeverője, ők meg legalább láthattak egy kis minőségi focit, legalábbis hitünk szerint. Hogy ebben tévedtünk, azt nem tudom, mindenesetre negyedórát követően általában magunkra maradtunk.

kicsi kavarodás (fotó: saját)

Aztán az egyik alkalommal Gusztika, Marcika és Kisjanek az istenért nem akarta elfogadni a korábban mindig jól bevált játékszabályokat, és azzal a szánalmas hivatkozással, hogy ők voltak itt előbb, folytatták a kisded cicázásukat az egyik hatosnál. Mi nem voltunk akkor sem vademberek, ezért az erőszakkal szemben a tárgyalásos megoldást forszíroztuk, sikertelenül. Ennek vélhetően az volt az oka, hogy nem igazán tudtunk versenyképes ajánlatot adni azon felül, hogy majd másfél óra múlva visszajöhetnek. Az egyik nagyszájú, aki ránézésre tizenegyéves volt és nem mellesleg durván harminckét kiló, bedobta az aduászt: vegyük be őket a csapatokba. Hahaha, volt a teljesen logikus válasz, de aztán jobban átgondoltuk a dealt és mivel az idő szaladt, a nap meg lassan, de biztosan elindult lefelé, rábólintottunk az ötletre. Egyszer van karácsony! A kezdés után két perccel aztán a szánakozó mosoly is lefagyott mindenki arcáról, miután a Kisjanek végigkígyózott a pályán, majd teli rüszttel kipókhálózta a bal felsőt. Khmmm, állítottam át reszelősre a figurát, akkor vegyük szorosabbra a védekezést, mert ennek így csúnya vége lesz. Talán a Gusztika volt az, de lehet, hogy a Marcika. Szemből jött, csinált egy testcselt, amivel majdnem kibillentett az egyensúlyomból, de a sokéves rutin nem hagyott eldőlni, viszont a korrekció nem pont úgy sikerült, ahogy elterveztem, így aztán teljes lendülettel elvittem a kissrácot. Olyan nagyot azért nem repült, de szép íve volt. Amikor földet ért, üvöltött mint a sakál, és én biztos voltam benne, pár perc múlva meghal, vagy ha nem, egy életre nyomorék marad, ami csak és kizárólag az én hibám. Félve léptem mellé, és nagy kő esett le a szívemről, hogy ütemesen lélegzik, már amennyire az üvöltéstől ki tudtam venni, illetve nem vérzik sehol sem. Kisjanek akkor már a Marcal kettőn járt, a sebességén csak javított a haváriás helyzet. Akkor jöttem rá, hogy a harmadik törpe, aki vagy a Gusztika volt vagy a Marcika, nyilván a másik, amelyik nem hevert az aszfalton, testvére lehet az áldozatomnak, mert ugyanolyan üveges, hidegleléses szemmel nézett rám, mint az a földön. Plusz teher lesz hát az életem hátralévő részében, hogy a fizikailag megnyomorított gyerek mellett valakit lelkileg is traumatizáltam. Kábé ekkor ért vissza Kisjanek, meg egy elég nagydarab ember, akinek nem volt kedves a mosolya, hiába tűnt hibátlannak a fogsora.

– Mi történt? – tette fel a teljesen felesleges kérdést, hiszen az eset egyértelműnek tűnt, és az biztosnak tűnt, hogy Kisjanek korábban már mindent elmesélt, abban meg csak a lelkem mélyén bíztam, hogy tényszerűen, nem túlzottan kiszínezve a sztorit.

– Nem volt szándékos – rebegtem és közben elképzeltem, hogy hamarosan én fogok hasonló ívet leírni, mint ez a szerencsétlen negyedórával ezelőtt.

– Kelj fel, kisöreg! – Azt hittem rosszul hallok. – Az ETO-ban focizik, ott keményebb dolgok is vannak.

Soha nem voltam még ilyen hálás a klubnál folyó lelkiismeretes szakmai munkáért.

*

Pár napja a kicsit áthallásos ’Munka, munka, munka’ címmel jelent meg a klub honlapján hogy az un. produktivitási mutató szerint az ETO a második helyen áll a 2021/22-es szezon eddig eltelt időszakában megszerzett pontok alapján a klubok rangsorában. Talán másfél évvel ezelőtt egyszer már igyekeztem beleásni magamat ennek a rendszernek a metodikájába, ami hellyel-közzel sikerült is, de akkor gyorsan elengedtem a témát, éppen itt van hát az ideje, hogy megint a számok mögé nézzek.

minden lében kanál (fotó: saját)

Elsőként nézzük meg a legszélesebb képet! Az adatbázis a 2015/16-os évadtól tartalmaz információkat idényekre, szakmai műhelyekre illetve az egyes játékosokra lebontva. Az abszolút rangsort az utolsó három szezon összesített számai adják. Ebben az összevetésben az MTK vezet (82378 pont), megelőzve a Puskás Akadémiát (72642) és a Honvédot (60381). Örömteli, hogy közvetlenül a dobogósok mögött jön az ETO (57061). Az első tízbe még a Debrecen és az FTC fért be az elsőosztályú klubok közül. A második ligát a Vasas, a Haladás, a Diósgyőr és Nyíregyháza képviseli. Érdekességként a Zalaegerszeg a 15., a Fehérvár a 16., az Újpest a 18., a Paks a 20., a Gyirmót a 37., a Mezőkövesd a 39., a Kisvárda pedig az 58. Az utóbbinak 1925 pontja van, míg például a 64. Téti Sokorónak 1787. A differencia 138 pont, egy NB I-es meccsen végigjátszott 90 percért 135 pont jár.

A honlapon megénekelt siker, hogy kizárólag a futó szezon adatai alapján az ETO (4696 pont) második a Puskás mögött (5572) és előzi a Honvédot (4416).

Most lássuk nevesítve, hogy kik termelik a pontokat!

(A táblázat a 2021. szeptember 24-i állapotot tartalmazza. Ha valaki összeadja a pontokat, 4698,39 lesz a vége, a különbség a kerekítésből adódik. A képernyőn nem látszik az összes oszlop, használjátok az alul található görgetősávot!)

NévJelenlegi
klub
Születési időPontNevelési idő
hányada az
ETO-nál1
Mocsi AttilaHaladás2000.05.29720,8079,65%
Varju BenedekMTK2001.05.21655,5163,89%
Kovács KrisztiánETO2000.05.29432,00100,00%
Vitális MilánETO2002.01.28427,1354,76%
Ruisz BarnabásETO2002.01.22324,00100,00%
Zeke MárióGyirmót2000.09.01300,4055,63%
Radics MártonGyirmót2001.12.02291,4149,56%
Tóth Milán LászlóHaladás2002.02.06255,2949,38%
Szánthó RegőFTC2000.11.22226,00100,00%
Vincze Ádám OttóETO2000.12.13137,4470,48%
Ominger GergőCsákvár2002.09.25113,8369,41%
Pereira Américo DenilsonETO2002.09.29102,00100,00%
Kalmár OlivérBudafok2001.12.20100,50100,00%
Kerkez MilosMilan2003.11.0780,6766,12%
Kalmár BenedekCsákvár2002.09.0463,6816,00%
Bagó BálintGyirmót II2003.03.2858,7884,88%
Berzsenyi KevinAjka2003.12.1757,9421,56%
László DávidBudafok2002.04.2551,8815,26%
Pécsi ÁrminPuskás II2005.02.2442,1762,48%
Hidi M. SándorVasas2001.02.2037,6598,42%
Kiss Barna MátéGyirmót II2003.01.0931,3232,29%
Babayagit MilánGyirmót II2002.09.2519,8246,64%
Farkas Balázs KeszőETO2002.03.2718,9692,96%
Pócsik Botond BenedekNyíregyháza2000.10.2218,9113,18%
Mayer ÁdámGyirmót2001.04.2815,2193,87%
Mayer MátéGyirmót II2003.01.2014,2537,75%
Gruber ZsomborPuskás II2004.09.0714,0831,99%
Rátonyi SomaPápa2003.04.1313,8774,42%
Ominger BenceGyirmót II2002.09.2511,527,35%
Ignácz MilánETO2003.10.2511,0858,30%
Erdei MilánETO2003.09.129,608,51%
Tuboly MátéETO2004.09.158,8612,01%
Mayer JánosPuskás II2003.10.298,1939,45%
Nádudvari BenceFehérvár II2004.03.277,9620,68%
Volter PatrikPaks II2002.08.136,6251,95%
Múcska ViktorETO2001.01.183,60100,00%
Pethő Bence JánosPaks1998.11.012,2922,89%
Szabados AttilaETO2002.08.201,5167,21%
Artner DávidPaks II2004.09.250,8414,01%
Vidnyánszky ÁdámETO2004.03.080,801,15%
Klausz Milán GáborETO2005.02.240,010,83%

1 Folyamatosan változó érték az utánpótláskorú játékosok esetében. Azt mutatja, hogy a különböző kluboknál a teljes nevelési idő hány százalékát töltötte az adott játékos. Ha pontot kap, függetlenül attól, hogy éppen hol játszik a százaléknak megfelelő hányad a nevelőegyesületnek jár!

Összesen negyvenegy játékos, akik közül tizenhárman vannak jelenleg is a klub kötelékében. Közülük négyen (Kovács, Pereira, Ruisz, Múcska) számítanak kizárólag „ETO-termék”-nek, valamint további öt játékos töltötte több mint a nevelési idő felét a klubnál (Vitális, Vincze, Farkas, Ignácz, Szabados). Vidnyánszky és Klausz ebben az összevetésben gyakorlatilag értelmezhetetlen, míg Tubolynál és Erdeinél kijelenthető, hogy a folyamat végén szállt be az ETO. Nem értek hozzá, ezért abba nem megyek bele, hogy az egyes fejlődési szakaszoknak mekkora a jelentősége, konyhanyelven: hol dől el, lesz-e valakiből használható focista?

Mindez a számháború azért is érdekes lehet, mert volt szerencsém megnézni az ETO Akadémia-Érd NB III-as derbit, ahol dicséretes módon szinte visszajátszók nélkül állt ki a csapat és verte meg a csoport egyik erős gárdájának tartott, számomra egyébként komoly csalódást okozó Pest megyei ellenfelet. A kezdő átlagéletkora 19,87 év volt, amit tovább finomít, ha kiveszem a nyilvánvalóan nevelési céllal játszó Kanalost (19,54 év). Az összes pályára lépő tekintetében egyébként a szám 20,63 év volt, de azt nagyon felhúzza az immár 35 éves Vadász Viktor. A tisztított érték 19,41 év.

Nekem nagyon tetszett amit láttam, bár azokkal nem értek egyet, akik mindezt máris átfordították az első csapat kritikájába. Nehéz szívvel mondom ki, de legalább akkora differencia van az NB II és az NB III között, mint az első- és a másodosztály nívójában. Vegyük csupán a gondolkodás sebességét. Mindez azonban semmit sem von le a srácok teljesítményéből. Ha valamit hiányoltam, az a gyilkos ösztön, aminek következtében még a 92. percben is tartani kellett az egyébként halovány ellenfél egyenlítésétől, pedig ez egy többszörösen agyonnyert meccs volt. Bravó srácok!

eladó a menyasszony! (fotó: saját)

[Megjegyzés! Valószínűleg másoknak is feltűnt, hogy a produktivitási listából bántóan hiányzik Pálfi Donát, Sipőcz Bence, Szabó Tamás, Tamás Kornél, Szamosi Tamás, Márton Adrián és Katona Csongor neve. Én nem találtam rá magyarázatot, de ha valakinek van tippje, kérem írja meg kommentben.]

*

ETO Akadémia – Érdi VSE 1-0 (1-0)

97 néző, vezette: Sipos

ETO: Pálfi 4 – Szamosi 3.5 (83’ Ignácz 0), Vidnyánszky 3.5, Pereira 3.5 (46’ Vadász 3.5), Tamás 4 – Tuboly 3.5 (75’ Katona 0), Szabó 4,- Sipőcz 3.5 (86’ Márton 0), Múcska 4, Kanalos 2.5 (75’ Erdei 0) – Farkas 3. Edző: Király József

Érd: Kertész F. – Fürjes, Gubacsi, Bozsoki, Csiszár, Varga – Révész, Pallagi, Kertész B. (46’ Molnár) – Gera, Koós. Edző: Limperger Zsolt

Gól: 23’ Kanalos 1-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodását.]

Kategória: mérkőzés, utánpótlás
Címke: , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Csak tiszta forrásból bejegyzéshez

  1. Kutasi Károly szerint:

    A listán viszont az FTC-t gazdagítja Szánthó Regő.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.