„- Miért történik edzőváltás? – kérdezték a szurkolók, akik tegnap a Vörös Csillagban látták az Olaszországból hazatért Hidegkuti Nándort, a Vasas ETO vezetőinek társaságában.

Ugyanezt kérdeztem Lang Jánostól, a Vasas ETO sportköre elnökétől.

– Az Újpesti Dózsa elnöksége közölte velünk, hogy Szűcs edző lemondott, és ezért Szusza Ferencet bízzák meg az edzői teendőinek ellátásával. Ez a közlés úgy hatott, mint a derült égből a villámcsapás. Tekintettel arra, hogy várakozásra, tépelődésre nem volt idő, azonnal felkerestük a Balatonnál üdülő Hidegkuti Nándort, aki készségesen vállalta a Vasas ETO edzői tisztét. Most itt ül velünk együtt. átadjuk őt a kíváncsi kérdéseknek.

– Ne haragudjék, az első, olyan szokványos, mindennapi kérdés. Milyen érzéssel jött Győrbe?

– Azzal kezdeném, hogy nagyon meglepett, amikor hétfőn V asas ETO vezetői felkerestek. De amikor elmondták jövetelük célját, örömmel vállalkoztam arra, hogy edző legyek a Vasas ETO-nál. Bevallom őszintén, egyelőre ismerkedem, mind a játékosokkal, mind a környezettel. A játékosok közül Palotait, Tamást, Orbánt jól ismerem, hisz ellenük még játszottam. Máté és Povázsai pedig a kezem alatt dolgoztak, amikor az MTK-nál működtem. A fiatalokat meg fogom ismerni, és minden törekvésem az, hogy egy jó csapatot formáljak a Vasas ETO-ból. Amit Szusza Ferenc edző eddig megvalósított, az biztos, hogy nagyon jó előfeltétel a további munkához.

(…)

– Mikor kezdi meg a munkát?

– Már ma. Megismerkedem a játékosokkal, és holnaptól kezdve rendszeresen folytatjuk az edzéseket. Határozott elképzeléseim vannak, s ezeket végre szeretném hajtani. Úgy hallom, a győri játékosok sportszerűen élnek, hallgatnak az edző szavára, így aztán gördülékenyen megy majd a munka, mert kölcsönösen tiszteljük és megértjük egymást.”

[Kisalföld, 1963. augusztus 1.]

*

– Szervusz, Béla! Te is?

– Persze. Kíváncsi vagyok.

– Kaptál időpontot?

– Miért? Kérni kellett volna?

– Nem feltétlenül, de úgy egyszerűbb.

– Kerested a neten?

– Nem vagyok benne túl jó, de Danika segített.

– Ő tanul Pesten?

– Igen, mérnök lesz. Nagyon jóeszű gyerek.

– És találtatok valamit.

– Valamit. De nem vagyok benne biztos benne, hogy hivatalos.

– Az nem jó. Danika egyébként szereti a focit?

– Fifázik. Te tudod mi az?

– Sejtem. Nem kell hozzá kimenni a térre.

– Terembe jár még. Erősít.

– És mit találtatok?

– Mintha rajta lenne…

– Komolyan?

– 2002-ben, posztumusz.

– Akkor jobb, ha most megkérdezzük itt is.

– Én tízre jöttem, de úgy tűnik, nem sietnek.

– Beszéltél már itt valakivel?

– A portással, azt mondta, majd szólítanak.

– Végülis ráérünk.

– Igen.

– Az előbb láttam Hajszánt. Nem sokat változott.

– Danika egyébként ma hazajön.

– Komolyan?

– A meccs miatt.

– Hirtelen fontos lett a meccs.

– Mondtam neki, hogy vasárnap is volt meccs, de csak nevetett.

– Szomorú.

– Azt mondja, a csoporttársai is a mairól beszélnek, páran talán el kis jönnek.

– No, szép.

– Mert lesz valami bunyó.

– Nem mondod.

– Azért a mi időnkben másról szólt az egész.

– Ha ezt felemlegetem, azt mondja, papa, a múltban élsz.

– Nándiról tud valamit?

– Danika?

– Aha.

– Aranycsapat. Meg hogy a mostani válogatott simán megverné őket.

– Ezért is jó lenne, ha rajta lenne a listán.

– Meg azt is kérdezte, miért volt már kopasz?

– Szűzanyám!

– Nyugi, rajta lesz!

– Szerintem is, de félek.

– Olyan sokan lehettek díszpolgárok a múltban.

– Lombos elvtársra emlékszel?

– Hagyjál!

– Nándi nem épített semmit.

– Dehogynem!

– Persze, de nem arra gondolok. Hanem ami betonból van.

– Mert mostanság az az érték.

– Hoffer Imre!

– Igen, itt vagyok.

– Ön kívánt betekinteni a díszpolgárok listájába?

– Igen.

– Kérem, fáradjon be! Felhívom a figyelmét, hogy képet nem készíthet, csupán a jegyzetelésre van lehetősége. Papírt és tollat biztosítunk.

– Köszönöm. az úr bejöhet velem?

– Regisztrált?

– Nem.

– Akkor sajnos nem.

– Ez van, Béla…

– Semmi gond! Majd hívjál fel! Danikát üdvözlöm.

– Átadom.

– Hihetetlen, hogy Nándi már száz éves lenne.

– Az. Hajrá ETO!

*

„A fiúké az érdem. Szorgalmasan, becsületesen, erejük megfeszítésével készültek az egyidényes bajnokságra, s mindent megtettek a jó szereplés érdekében. Nemcsak akaraterejükkel, lelkesédesükkel tűntek fel, hanem erőnlétükkel is, hiszen nem egy mérkőzése szünet után vették át a játék irányítását. Azt hiszem, hogy néhányan taktikailag is fejlődtek. Több mérkőzésen sikeresen alkalmaztuk a 4-2-4-es felállást.

Az erősítések beáltak. Az új játékosok összeforrtak a régiekkel, és egységes csapattá formálódtak. Örülünk annak is, hogy a sérülés miatt kiesett játékosokat másokkal megfelelően pótolni tudtuk.”

[Népsport, 1963. november 28.]

*

1963. szeptember 1.

Vasas – Győri ETO 0-4 (0-3)

17.256 néző, vezette: Vízhányó

Vasas: Szentmihályi – Ihász, Mészöly, Sárosi – Sas, Bakos – Pál II, Kékesi, Machos, Farkas, Mathesz. Edző: Noszkay Gyula

ETO: Barna – Koós, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Szaló, Orosz, Povázsai, Korsós, Keglovich. Edző: Hidegkuti Nándor

Gólok: 12’ Keglovich 0-1, 14’ Palotai 0-2, 28’ Korsós 0-3, 78’ Korsós 0-4