„A báttaszéki dúr-egylet folyó évi január hónapban tartotta 18-ik tisztújító közgyűlését. Itt meg kell emlékezni Szániel János egyleti elnökről, ki is az egylet anyagi vezetését a szegedi országos dalárünnepély után – melyen derék egyletünk mint versenyző részt vett – több 100 forint adóssággal átvette, s most a pénztári jelentésből kitűnt, hogy az adósságok teljesen kifizetve s az egylet már 223 frt készpénzzel rendelkezik, mely eredmény egyedül nevezett elnöknek érdeme.”

[Tolnavármegye, 1894. február 4.]

*

A történelem láthatóan ismétli önmagát, akit Szániel Jánosnak hívnak, az csak jó ember és sikeres vezető lehet.

A nyolcvanas évek végén, akkor, amikor már nem volt olyan nagy a futball-láz, mint nem sokkal előtte, de azért még mindig az egyik legtutibb szórakozás volt a meccs, arról nem is beszélve, hegy mennyire menő dolognak számított a játékosokkal mutatkozni, a Révai diákdiri kampányát tervezve azt találtuk ki, hogy készüljön egy rövid filmecske a stadionban, ahol Diego, azaz Imi, a Tromos egykori üdvöskéje a serdülőben, a harmadik A sztárja, dekáz párat, majd lehetőség szerint befűz egy-két spílert az első csapatból és bombáz egy hatalmas gólt.

Kíváló ötlet!

Nincs más hátra, meg kell keresni az ETO-nál azt az embert, aki segíthet nekünk a kivitelezésben. Így jutottunk el Jani bácsihoz, aki nem lacafacázott sokat, kábé két percet követően annyit mondott, hogy rendben!

Rubold lett a filmünk mellékszereplője, akit nem tudom, miként vette rá a jelenlétre Jani bácsi, de minden bizonnyal megvoltak a finom és elegáns módszerei. Sajnos a felvételt elvitte valamerre az enyészet, legjobb tudomásom szerint. Jó lenne néha elővenni érettségi találkozón, röhögni, hogy milyen kajlák lettünk több mint harminc év után, de ez nem lehetséges. Sajnos a legendás 4-3-as Üllői úti győzelem is elveszett, így aztán főként együtt lehet élni a kócosan megvágott és megrendezett alkotás hiányával.

Az egész csupán azért jutott eszembe, mert személyesen ugyan kevéssé ismerem Szániel Jánost, a megjelenése, a kisugárzása alapján mindig egy szelid és jóságos embert feltételeztem a képeken szereplő alak mögé. Az a pár szó, amit az utóbbi években váltottunk, mindezt csak megerősítette.

Jó lenne, ha még sokáig egészségben köztünk lehetne, mert valamiért az az érzésem, hogy amíg ő van, ETO is van.

A jóisten éltesse nyolcvanadik születésnapján!

*

1966. november 13.

Győri Vasas ETO – Bp. Honvéd 6-1 (1-0)

5.214 néző, vezette: Radó

ETO: Tóth L. – Szániel, Orbán, Izsáki – Nell, Kiss – Stolcz, Varsányi, Szaló, Somogyi, Keglovich. Edző: Szusza Ferenc

Honvéd: Erdősi – Tajti, Marosi, Vági – Tóth Gy., Sipos – Nagy, Tussinger, Tóth K., Komora, Katona. Edző: Bozsik József

Gólok: 29’ Varsányi 1-0, 50’ Somogyi 2-0, 52’ Szániel 3-0, 60’ Varsányi 4-0, 65’ Keglovich 5-0, 73’ Stolcz 6-0, 83’ Tóth K. 6-1