Drága barátaim, kik gondoltok még bolonddal,

nektek irok most, innen, a tűzhely oldala mellől,

ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.

Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével

bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.

Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva

rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.

[József Attila: Drága barátaim, 1937. november]

*

– Nem megy még haza, Mester?

– Dolgom van. De maga csak menjen nyugodtan, Marika! Majd én bezárok.

– És ugyan mi dolga van, ha meg nem sértem?

– Várok egy telexüzenetet.

– Ilyenkor?

– Ilyenkor.

– És honnan.

– Amszterdamból.

– Munka, ugye?

– Az. Sosem tudhatunk eleget, érti Marika?

– Magának mindent elhiszek, Mester.

– Ismeri az Ajax nevet?

– A súrolót? Csak viccelek, azok a hollandok, ugye?

– Azok. Most játszanak.

– És mire vár, Mester?

– Van egy barátom odakint. Megígérte, hogy küld feljegyzéseket.

– Ennyire fontos?

– Minden fontos, Marika! Pár nap múlva jön a Volán.

– De azok nem hollandok…

– Mi azok vagyunk, Marika! Higgye el!

– Mondtam, hogy magának mindent elhiszek.

– Menjen csak, pihenjen! Majd megmondom az elnöknek, hogy milyen sokáig bent volt.

– Áldott jó ember maga, Mester!

– Ugyan már, Marika!

– Magánál jobb embert még nem is mertem.

– Elpirulok, Marika.

–  Zörög a masina. Szerintem jön, amit vár.

– Minden jót, Marika!

– Magának is, Mester!

– 9-1!? Ez hihetetlen…

*

1982. március 21.

Ajax Amsterdam – ADO Den Haag 9-1 (5-0)

17.852 néző, vezette: van der Laar

Ajax: Galjé – Ophof, Boeve, Rijkaard, Janssen – Schoenaker, Lerby, Olsen (71’ Vanenburg) – Cruijff, Kieft, La Ling (71’ van’t Schip). Edző: Aad de Mos

ADO: Havenaar – Mansveld, Lorié, Tempelaar, van Vliet – Treling, Keloğlu, Melis – van Bergehenegouwen, Rontberg, Schoenmaker. Edző: Cor van der Hart

Gólok: 4’ Cruijff 1-0, 13’ Schoenaker 2-0, 24’ La Ling 3-0, 34’ Lerby 4-0, 45’ Kieft (11-es) 5-0, 63’ Cruijff 6-0, 75’ Kieft 7-0, 77’ Vanenburg 8-0, 80’ Keloğlu 8-1, 84’ Kieft 9-1

*

„Hogy miért rúgunk olyan sok gólt? Mert amit csinálunk a pályán, azt a lehető leggyorsabban csináljuk, nem hagyunk az ellenfélnek időt az eszmélésre. És mindezt kollektív csapatjátékkal érjük el, nem pedig csillogó klasszisokkal. És ami nagyon fontos: levetkőzték a fiúk az idegenbelei kishitűségüket! Talán sikerült átvinnem a gondolkodásukba a saját álláspontomat: senkitől sem szabad félni – csak a saját lelkiismeretünktől! Egyáltalán nem tartom magam profétának, de nem tagadom, a maximumra török itt Győrben! Hogy ez ebben a bajnokságban mihez lesz elég, nem tudhatom. De az első négyben mindenképpen ott KELL lennünk! Hiszem, hogy a Rába ETO azzal lehet valódi nagycsapat, ha stabilizálni tudja magát évekre a dobogó környékén… Nagyon remélem, hogy nemsokára mi adhatjuk majd az alakuló olimpiai csapat gerincét. Céljaink megvalósításához Győrben minden lehetőség adva van, bűn lenne nem élnünk vele. A srácok újra érzik a gól ízét, a közönségünk tombol a lelátón, az éppen kispadon ülők éjjel-nappal azon morfondíroznak – miközben majd megszakadnak az edzéseken – miként tudnák magukat visszaverekedni a kezdő csapatba, vagyis minden pontosan úgy alakul, ahogy elterveztük.”

[Labdarúgás, 1982 január]

*

1985. március 23.

Rába ETO – Debreceni MVSC 1-0 (1-0)

11.854 néző, vezette: Drigán

ETO: Mészáros – Mile, Rezi, Szíjártó – Csonka, Hannich, Kurucz, Magyar – Szabó O., Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

DMVSC: Mező – Paróczai, Szigeti, Deákvári, Kiss – Tóth, Supka, Szabó J., Fodor – Magyar Zs., Magyar B. Edző: dr. Puskás Lajos

Gól: 11’ Hajszán 1-0