A híd túl messze volt

love is in the air (fotó: saját)

A ForeverX-5 méltóságteljesen úszott a sötétségben. A műszerek több ezer kilométeren belül nem jeleztek semmilyen idegen tárgyat, sehol egy meteorit raj, sehol egy lehetséges idegen civilizáció által pályára állított izé. Ráadásul a gyerekek is aludtak, így Flynn kapitány és másodpilótája, a bájos Cindy, aki immár közel háromezer éve a felesége is volt egyben, automatára állította a rendszereket, s végre kedvenc időtöltésének hódolhatott. Nem, nem annak, bár abból a szérumból volt még bőségesen, ami kellő időközönként adagolva biztosította, hogy sose unják meg egymást semmilyen, így szexuális értelemben sem. Kyle és Cindy ugyanolyan remekül néztek ki, mint amikor elindultak az expedícióra, annak ellenére, hogy a halhatatlanságot garantáló granulátumot tartalmazó dobozt egy alkalommal nem zárták vissza úgy, ahogy az a leírásban szerepelt, aminek következtében a legközelebb esedékes pirulák hatékonysága csorbát szenvedett, konkrétan nem tudta őket olyan mértékben visszafiatalítani, ahogy a nagykönyvben meg volt írva. Hamvas harmincasok helyett, így érett negyvenesként mosolyogtak egymásra onnantól kezdve. Ők ezt egyáltalán nem bánták, sőt, szikrát is adott a kapcsolatuknak, a rendszeres utódnemzés feladata példának okáért olyan lendületet vett, mint előtte talán háromszáz évvel. Semmi meglepő nem volt tehát abban, amikor Kyle hamiskás mosollyal a szája szegletében letérdelt Cindy elé egy komornak induló szerda reggelen, igen, ők még ennyi idő után is számon tartották, hogy mikor van hétfő, szerda vagy éppen vasárnap, és feltette az adekvát kérdést: hozzám jössz feleségül, kedvesem?, esetleg van rajtam kívül valaki más?, ezen együtt röhögtek persze, de azért Cindy őszintén meghatódott, majd a derék Kyle vállára borult és zokogva ismételte az igent vagy százszor. Egy óra múlva hívták Houstont, közölve a jó hírt, s egyúttal segítséget kérve, hogy tegyék már hivatalossá az aktust, keressenek valahol valakit, aki vagy ami több millió kilométer távolságból összeadja őket. A központban üldögélő robot mesterséges intelligenciája nem értette a kérdést, de programoztak belé annyi empátiát, hogy az elcsukló bejelentkezés hatására megértő legyen, lefuttasson pár algoritmust, amiben szerepelt a házasság szó, s valamikor a kétezres évek második felében találtak is egy hivatkozást, amiből már el tudtak indulni a megoldás felé. Kyle-t és Cindyt az sem érdekelte, hogy a ceremónia alatt valószínűtlenül hülyén beszélt az az izé, akiről állították Houstonban, hogy anyakönyvvezető, majd egy kakofón dallamokkal teletűzdelt zeneszámot indítottak el, mert tudták, hogy rengeteg idő telt már el azóta, hogy ők 2082-ben elhagyták a Földet, nyilvánvalóan megváltoztak a szokások.

Ha akkor tényleg tudták volna, hogy mi van aktuálisan a Földön, vélhetően gondolkodás nélkül megsemmisítették volna a ForeverX-5-öt. Nem tették meg, részben a boldog tudatlanság, részben az eszeveszett boldogság okán, ami lássuk be, nem meglepő.

next generation (fotó: saját)

Most azonban még ennyi kétségük sem lehetett, hisz csend volt és nyugalom, Houston napok óta nem jelentkezett, mert nem volt miért. Mondjuk Houston lassan kétezer éve nem létezett, ahogy a Föld se, meg a Naprendszer Jupiterig terjedő végtelen univerzuma. Tiszta szerencse, hogy a nehezebb időkre betárazott semmitmondó panelüzenetek nem fogytak ki és nem is fognak kifogyni soha, mert nagyjából két évszázadot ölelnek fel, aztán újrakezdődik az egész. Kyle és Cindy sosem vette észre és nem is fog észrevenni a turpisságot. És ha észre is venné? Cindy izgatottan keresgélt az egyik ládikában, amit még a nagypapája farigcsált azon a connecticuti tanyán, ahol annyi, de annyi csodálatos nyarat töltött el kiskorában, és mihez mindenképpen ragaszkodott, amikor el kellett dönteni, hogy melyik három személyes tárgyat viszi magával a küldetésre. Biztos, hogy idetettem, dünnyögte magában, aztán Kyle-hoz fordult, te nem láttad, drágám? Egészen hihetetlen, hogy ennyi év után is drágámnak szólította a férfit. Ott lesz az, macika, felelte Kyle csilingelő hangon. Cindy kivett egy gyönyörűen horgolt terítőt, majd megkönnyebbülten nézett hátra. Megvan!

A ForeverX-5 vezérlőjéből halk pittyegés szűrődött ki. Lehet, hogy Houston az, megnézem, mondta Kyle és eltűnt a hatalmas gépben. Percekkel később tért vissza, az arcán nem látszódott semmilyen érzelem, így Cindy nem is kérdezte, mi történt. Megint az oxigén, vetette oda Kyle, szerintem szarakodik az érzékelő. Nem kell vele foglalkozni. Sosem gondolta azonban így, különösen akkor nem, amikor volt élő leszármazott a gépen, most pedig az egyik hálókapszulában aludtak a hároméves ikrek, Ron és Marie. Az volt egyébként a rend, hogy amikor a gyerekek elérték a tizennyolc évet, átszálltak egy másik, kisebb űrhajóba és elindultak a világűrben valahová, az volt ugyanis a küldetés eredeti koncepciója, hogy folyamatos legyen a sokszorozódás, ezzel is növelve a potenciális siker valószínűségét. Az utódok ugyan nem lehettek alapból halhatatlanok, de volt rá lehetőségük, hogy megtalálják annak a lehetőségét, hogy valamilyen módon végül azzá váljanak, és végtére is, váltsák meg az emberiséget, ha már Istenre nem lehetett bízni a dolgot.

Akkor játszunk?, kérdezte Cindy, miközben felemelte az elefántcsont dominó-dobozt. Még szép!, vágta rá Kyle, erre várok azóta, hogy elhagytuk a Szaturnuszt. Okés, vigyorgott Cindy, aki veszít, az megy ki a Neptunusz felszínére, ha odaérünk. Hol van az még, kisbogár?, ugratta Cindyt a férfi. Hihetetlen, hogy már négy bolygót letudtunk. Ötezerhatszáznegyvenkét év. Egy örökkévalóság, de veled együtt, mintha csak egy forró és szenvedélyes nyár lett volna. Még szűk háromezer év és meglesz az ötödik is! A Neptunusz!

always look on the bright side of life (fotó: saját)

A háttérben megszólalt Houston, de nem érdekelte őket, mert már hangosan koppantak a bámulatos díszítéssel ellátott dominókövek. A játékszenvedély egy másodperc alatt magával ragadta a párost, kizártak minden zavaró körülményt. Válassz, Cindy!, nyújtotta oda két ökölbe szorított kezét Kyle, amikben egy-egy kő bújt meg. A balkezedet nyisd ki, drágám!, mondta határozottan Cindy. Egy hetes és egy nyolcas, szép választás, bosszankodott Kyle, majd megnézte a másik dominót. Két kettes állt rajta. Ön kezd, incselkedett a nővel.

Hamarosan meteorzápor várható a tizenkettes szektorban, recsegett a rádió.

Ron felsírt az ágyában.

Majd legközelebb lejátsszuk, egyszer sikerülni fog.

*

Csapjunk bele a lecsóba! Szeretnék elnézést kérni Hannich sportigazgatótól és Klausz vezetőedzőtől. A Kisalföld 2022. február 16-i számában elhamarkodottan foglaltam állást, nem voltam kellően perspektívikus, a szememet elhomályosították a látottak, így óhatatlanul voltam vak, s mondtam azt, hogy ezzel a párossal kapufa nekimenni az elkövetkező félévnek, mert az egész reménytelen. Igen, a reménytelen jelzőt használtam, aminél kevés bántóbb kifejezést ismer a magyar szinoníma szótár. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de az elkövetkező tíz meccs egy-két hullámhegyet leszámítva szerintem elvileg még mindig engem és talán azokat az elvetemülteket igazolta, akik kimentek a stadionba ÉS szorgosan nézték streamen a mindenkori szenvedéseket, itt emelem meg a kalapomat sokadszor azok előtt, akik személyesen járták keresztül-kasul az országot, riszpekt!, s aminek betetőzése volt a budafoki gyalázat. Szerencsére azonban nem ott ért véget a történet, így nem kellett tömeges öngyilkosságot elkövetni.

Addig tényleg reménytelen volt, aztán.

Ha sikeres konyhapszichológus lennék, sok-sok közhelyektől hemzsegő, életmódtanácsokat osztogató könyvvel a hátam mögött, azt mondanám, hogy a Szpari-meccs hajrájában fordult meg valami. De nagyon. Onnantól kezdve képletesen a kapufáról is befelé pattant a labda. Azok a fotballisták, akikről nem tudtuk eldönteni a lelátón üldögélve, hogy tulajdonképpen mi a faszt is keresnek itt, egyszerre kiderült: mégiscsak van bennük valami. Még a kötelességszerűen ledarált kilencven percen is túl, nevezzük nevén a dolgot: affinitás ehhez a csodálatos játékhoz.

time to say goodbye (fotó: saját)

A magam részéről őszintén hálás vagyok az utolsó öt meccsért, amelyik mindegyike más volt, hiszen azért volt egyikben, másikban szerencsefaktor is, de mindegyik után őszinte jóérzés töltött el, és az a fura belső bizsergés, hogy mikor jön már a következő? Nyilván teljes balgaság ilyet írni, hiszen különösebb tét nélkül, minden tehertől megszabadítva hozhattuk le ezt a sorozatot, de ha lett volna még tíz-tizenkét kör, simán feljutunk, de minimum leverjük a Kecskemétet és a Diósgyőrt.

Most persze rengeteg kérdőjel sorakozik egymás után, mert azt azért továbbra sem tudom eldönteni, hogy tényleg ekkora potenciál rejtőzik Klauszban vagy csak a csillagok szerencsés állása segítette ehhez az ötös sikerszériához? A saját részét azonban nem akarom eltagadni, mert a szurkolói szempontból sokszor vérlázító nyilatkozatai mellett csak ő rakta össze a csapatot, ő dobott be bátran fiatalokat, azaz vele nyertünk.

A győzelmeket meg ugye nem kell megmagyarázni.

Innentől kezdve arccal a jövő felé, irány a 2024-es feljutás!

Hajrá ETO!

*

Szeged-Csanád Grosics Akadémia – ETO FC 0-1 (0-0)

1.524 néző, vezette: Farkas

Szeged: Molnár – Ódor, Temesvári, Vári (84’ Tóth), Kővári – Simon, Kovács M. – Gajdos (78’ Dobos), Horváth, Csoboth (84’ Gréczi) – Germán (58’ Kóródi). Edző: Andorka Péter

ETO: Fadgyas 5.5 – Kovács K. 3, Csonka 2.5, Fodor 3, Forgács 3.5 (46’ Vincze 3) – Toma 3.5, Tuboly 3.5 – Óvári 3.5 (67’ Simcho 3), Vitális 3 (88’ Kiss 0), Bacsa 3.5 (67’ Klausz 3.5) – Priskin 3 (67’ Farkas 3). Edző: Klausz László

Gól: 80’ Klausz 0-1

Kiállítás: 75’ Kóródi

*

ETO FC – Dorogi FC 4-0 (1-0)

586 néző, vezette: Pillók

ETO: Fadgyas 0 – Kovács 3.5, Csonka 3.5, Fodor 3, Vincze 3.5 – Tuboly 4 (80’ Kiss 0), Toma 3 – Simcho 4 (46’ Bacsa 3.5) , Vitális 3.5 (67’ Lipták 5), Óvári 2.5 (46’ Farkas 3.5)– Priskin 3 (46’ Klausz 3). Edző: Klausz László

Dorog: Tulipán – Nyíri, Berkó, Keresztes, Zabari (67’ Papp) – Girsik (60’ Vígh), Szerencsi, Lénárt (60’ Tóth), Lőrincz – Barna (60’ Hajdú), Rácz (60’ Szedlár). Edző: Fenyvesi László

Gólok: 8’ Toma 1-0, 52’ Tuboly 2-0, 56’ Vincze 3-0, 84’ Lipták 4-0

[Az osztályozásnál 1-tő-, Vincze l 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőnyi időt (22 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodást.]

it’s a beautiful day (fotó: saját)

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.