Alázatos szolgája

talán megmarad (fotó: gtarchive.georgiatoday.ge)

Az egész azzal kezdődött, hogy az arborétumhoz vezető erdei ösvény melletti bokrokat és fákat egyik napról a másikra letarolták.

Az egyik délelőtt jött egy kisebb platós teherautó, amin négyen ültek hátul. Miután a rozzant Daewoo lekanyarodott a falut is átszelő poros útról, rögtön meg is állt a szűk és kocsival éppen csak járható csapáson, aztán az egyik neonzöld overallos ember leugrott az autóról és egy szalaggal igyekezett lezárni a bejáratot. Ha nem is könnyen, de sikerült neki a mutatvány, majd visszakapaszkodott a platóra a többiek mellé, a sofőr gázt adott és máris eltűntek a park irányába. Napokig nem látta őket senki, ellenben folyamatosan lehetett hallani, ahogy csattognak a fejszék, zúgnak a motoros fűrészek és közben keservesen sikítva dőlnek az évszázados törzsek és recsegve-ropogva hullanak az ágak. Pár álmatlan éjszakát követően kíváncsiságtól vezérelve a polgármester elbiciklizett a bekötőúthoz, de akkor már nem egy ártatlan szalag, hanem egy alkalmi sorompó állta útját az érdeklődőknek. Rajta suta kis táblácska lógott, amin gyerekes tollvezetéssel megírt, de annál határozottabb szöveg üzent mindenkinek: Magánterület! Belépni tilos és életveszélyes! A polgármester óvatos mozdulattal megpróbálta megemelni a rudat, de abban a pillanatban visítva megszólaltak a szirénák, így jobbnak látta, ha haladéktalanul továbbáll.

Vélhetően ennek a döntésnek köszönhette, hogy nem sokkal később magához ölelhette a feleségét és a gyerekeit, és nem kényszermunkásként kellett eltöltenie az elkövetkező húsz évet az ország egyik eldugott zúgában.

*

Aztán amikor végre minden elcsendesedett, egy óriási markoló gördült végig a falun. A hatalmas monstrum méltóságteljesen gurult a főutcán, ahol érdeklődő kisgyerekek szaladtak mellette. A sofőr barátságosan integetett nekik, majd hirtelen vicces dallamot tülkölt, mintha fagyis kocsi lenne, aztán szlalomozni kezdett, de a kacska játék közben kis híján elütött egy bámészkodó nénit, aki még életében nem látott ekkora járművet, de segített rajta a gondviselés, vagy sokkal inkább Pista bácsi, mivel pont időben taszajtott rajta egy hatalmasat az út szélén, aminek következtében a néni lebucskázott az árokba. A markoló a falut elhagyva egészen a sorompóig cammogott, ahol láthatatlan kezek addigra már szabaddá tették a bejáratot. Az ösvény időközben roppant széles útpályává szélesedett, pont akkorává, ahol a gép már kényelmesen elfért, s egészen az arborétumig döcögött. A kapun túl, közvetlenül a japánakácok mellett egy hozzávetőlegesen tizenötször tizenötméteres területet készítettek elő az overallosok az előző napokban, amit kisebb betonkockákkal jelöltek ki. A földarabot teljesen lecsupaszították. Amikor a markoló megérkezett, a sofőr egy pillanatra kiszállt a vezetőfülkéből, váltott pár szót az egyik overallossal, és rögvest munkához is látott.

Keresett egy klasszikus zenét játszó csatornát a rádióban, aztán sebészi pontossággal elkezdte kitermelni a földet a jelölések közötti területről.

*

Egy héttel korábban a falu lakói már levelet kaptak a Very Important Persons Security Kft.-től, amiben arra kérték őket, hogy 24-én csütörtökön délelőtt 8 és 12 óra között ne hagyják el a házaikat. A kétségtelenül udvarias értesítés arra nem tért ki, hogy miért nem lehet kilépni még az udvarra sem, ugyanakkor hosszasan sorolta azokat a lehetséges szankciókat, amik akkor érik a polgárokat, ha mégsem tartanák be a levélben kérteket. A polgármester szeretett volna többet tudni, de előbb válaszra sem méltatták, majd miután kérdezősködni kezdett a járásnál, finoman megfenyegették. Értett a szóból, nem akadékoskodott tovább, sőt, két nappal korábban elutazott Romániába egy távoli rokonához, s még a főút melletti házának redőnyeit is gondosan leeresztette indulás előtt, nehogy később rákenjenek valamit. A falusiakat is arra kérte, hogy cselekedjenek hasonlóan, biztos mindenkinek van olyan rokona, aki kellő távolságban lakik, abból nem lehet baj.

A szinte teljesen kihalt községben így csak Pista bácsi láthatta azt a csodát, amikor egy túlméretes jármű utánfutóján egy vénséges vén tölgyfa végigkanyargott a főutcán, mert ő volt az egyetlen, aki a csatornarendszer kialakítása után nem bontotta el a kerti vécéjét, aminek ajtaja éppen az útra nézett és volt rajta egy mívesen faragott szívecskés kukucskáló. Azt se felejtsük el, hogy Pista bácsi volt a faluban a legbátrabb ember, egy igazi lokális hős.

*

A tölgyfát hihetetlen készültség mellett várták az óriási gödör mellett. Közben megérkezett még legalább négy daru, ami ahhoz kellett, hogy a biztosítóköteleket tartsa, két földkotró gép, ami a kiásott halmot volt hivatott visszatolni, aztán pár vízzel teli tartálykocsi a locsoláshoz és egy tűzoltóautó, ha bármi történne. No meg persze a sajtó munkáját segítő műholdas közvetítőkocsi, mert a hermetikusan elzárt területre beengedtek egy forgatócsoportot, elvégre fantasztikus eseményhez készülődtek, ami valódi unikum, mivel ekkora fát még nem ültettek át sosem az országban, sőt Közép-Európában sem. A kontinensen is csak egy esetről tudtak, valamikor a XIX. század első felében a Németalföldön volt egy hasonló történet, de arról kizárólag leírások maradtak fent, ráadásul azok is ellentmondásosak, így egyáltalán nem biztos, hogy valóban úgy történt minden, ahogy mondjunk Pieter van Nieuwboom, a leijdeni egyetem botanikusa leírta ’A fákrul és egyéb más fásszárú növényekrűl’ című, egyébként kiváló könyvében.

A lépésről lépésre pontosan megtervezett akció remekül sikerült. Egy apró megingás történt csak, amikor az egyik darut elfelejtette alaposan kiékelni az arra kijelölt személy, így egy pillanatra megbillent a fa, de szinte észrevétlenül korrigálták a hibát. A felelőst természetesen haladéktalanul kiemelték a műveleti területről, s bár korábban nem volt panasz a munkájára, most azért egy féléves időszakra beutalták az egyik nevelőtáborba, de csakis az ő érdekében. Nem is volt harag, büszkén mesélte a cellatársainak, hogy ő is ott volt A Nagy Átültetésnél, a sajtó következetesen így emlegette az eseményt, de ők érthető módon nem hittek neki.

*

Az arborétum korábbi büszkeségét, egy kocsányos tölgyet, ami bizonyítottan kétszázharminchárom élve állt azon a helyen, és számos ember életét mentette meg, mert többször is belé csapott a villám és nem a közelében poroszkáló járókelőkbe, egy hónappal később megpróbálták kiemelni. Ketten már túl sokan vannak, halványítják egymás fényét, mondták az okosok, az meg senkinek sem jó. Egyébként is Tófenékpusztán milyen jól mutatna ez a matuzsálem.

Hogy a gondatlanság vagy valami más okozta a bajt, esetleg a fatális véletlen, talán sosem derül ki. Ami bizonyos, hogy a kocsányos tölgy a munkálatok során egyszer csak kettétört.

A vizsgálatok azt mutatták, hogy teljesen egészséges volt, de mintha elszakadt volna benne valami.

**

Amikor Fadgyas Tamás Győrbe került egy évvel ezelőtt, bevallom, nem tudtam róla sokat. A statisztikák szerint hol védett Nyíregyházán, hol nem, ami látszott, hogy nem sikerült neki atombiztos helyet kiharcolni magának a csapatban. A súgóim szerint ennek csak részben volt oka a tényleges teljesítmény, sokkal többet nyomott a latba, hogy a versenytársával ellentétben nem volt az akkor még a Szpariban fontos szerepet betöltő Sándor Pista bácsi pártfogoltja. Pont.

Nyilván egy ilyen állítás sosem igazolható. Amit viszont egy év alapján bátran ki merek jelenteni, hogy Fadgyas az átlagnál bőven jobb képességű portás, akin meccs nem ment el, ellenben ő szállított pár pontot az előző szezonban.

Most pedig nem sokkal a bajnokság nyitánya előtt kapott egy olyan riválist Kovácsik Ádám személyében, aki tuti nem a kispadra jött az ETO-hoz, amit megerősít a tény, hogy az első fordulóban máris vele kezdődött az összeállítás. Az már csak az élet gonosz tréfája, hogy az ellenfélnek a Nyíregyházát dobta a gép, ahol Fejér Béla védte a kaput.

A vasárnapi kispad után aztán szerdán már az NB III-as csapat kapujában találjuk Fadgyast, s én, eléggé el nem ítélhető módon, a játék normál folyásán felül rá helyeztem a fókuszt.

Nos, ezúttal nem róla szólt a meccs, mivel a Bicske minden várakozásomat alul múlta a játék tekintetében. Pedig volt bennem egy bizonyos elvárás, elvégre a NER-klubok egyik alsóbb osztályban tengődő képviselője vendégeskedett a kemping pályán. Újfent bebizonyosodott, hogy a pénz nem boldogít és hiába van óriási hátszeled,az nem garancia semmire, ha alapvetően szar vagy. Ennyit az ellenfélről. Még esetleg annyi kiegészítés, hogy a csapatot elkísérő drukkereik minden elismerést megérdemelnek, mert keményen végigtolták a kilencven percet, ráadásul a végén még meg is köszönték az övéiknek a fost.

Tamás közben láthatóan roppant komolyan vette a feladatot, ami nagyjából abban foglalható össze, hogy neki kellene a rutinjával megtámogatni a titánokat, ha kell. Nagyon plusz most nem kellett, lásd fentebb, de a testbeszéde elárulta, hogy nem lazít, s ami talán még fontosabb, nem lázít, nem láttam azt, amit nagyjából egy éve az első csapatból száműzött Tony-Markos Kanaloson, aki jól láthatóan sértődötten tette a dolgát. Az alábbi osztályzattal is egyértelműen a mentális erejét díjaztam.

A csapat egyébként nagyon rendben volt. A hírek szerint a spanyol mester ténylegesen tud mutatni a srácoknak olyat, amiből épülni és fejlődni tudnak, és amiből talán az első csapat kerete is profitálhat középtávon.

Kiemelkedőt játszott Szabó Tomi, akit kivételes tehetségnek tartok. Megvan a képessége, hogy több dimenzióban lássa a történéseket, ezzel pedig megteremtődik számára a lehetőség, hogy sok esetben váratlant húzzon. Az már csak hab a tortán, hogy a tizenhatoson kívülről is életveszélyes a kapura. Ha megfogad tőlem egy tanácsot, igyekszik lenyesegetni a fölösleges alattomosságokból. Nekem az argentin futball a non plus ultra, ahol bőven vannak olyan zsenik, akik akkor is tüskéznek, amikor nem kell, de ne feltétlenül ez legyen a példa.

Tetszett még a jobb-bekk Deákovits, aki végig agilisan játszott, amíg pályán volt, s a labda is jó helyen volt nála.

A többiek is bőven átlag felett futballoztak, így az az előzetes elvárás, hogy nem az eredmény, hanem a játékpercek hasznos gyűjtögetése és felkészülés a valódi, értsd másod- és a remény szerint elsőosztályú felnőttfutballra a prioritás, simán túlteljesíthető.

Csak így tovább srácok!

*

ETO Akadémia – Bicskei TC 2-0 (1-0)

86 néző, vezette: Holczbauer (közepesen)

ETO Akadémia: Fadgyas 5 – Deákovits 4 (79’ Ignácz 0), Urblík 3.5, Papp 3.5, Tamás 2.5 (60’ Csáki 3) – Sipőcz 3.5 (60’ Tóth 3), Szabó 4.5, Vingler 3.5, Lacza 3 – Farkas 3 (60’ Huszár 3), Erdei 3.(77’ Hanzli 0) Edző: Antonio Muñoz

Bicske: Szűcs – Lencsés (46’ Pekowski), Lakatos, Bozsoki, Hirman, Száhl – Bori (76’ Kincses), Dencinger (65’ Németh), Kovács – Savanya (65’ Varga), Molnár. Edző: Csordás Csaba

Gólok: 14’ Szabó 1-0, 52’ Farkas (11-es) 2-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőnyi időt (22 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodást.]

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.