Manapság, amikor az Ifjúság körút mögött, a Bán Aladár utca szebbik végén megbújó, a hősidőkben vérre menő csaták helyszíneként szolgáló csöpp salakos pályákat simán eldózeroltatják percemberek, hogy az egyik helyére kültéri edzőtermet álmodjanak, mert az kell a népnek, kell neki?, vagy amikor másutt fiatalok lepik el a borzalmas betonmonstrumot, hogy összetörjék magukat pár mámoros percért, pedig én ott valaha megrúgtam életem gólját, amire persze senki sem emlékszik, csak én, de ez pont elég, manapság hogyan tudnám elmagyarázni bárkinek is, hogy a hetvenes évek legvégén nem mentünk el a kőhajításra lévő Barátság Parkba futballozni, mert jó volt nekünk a négyemeletesek mögötti hátsó füves placc a végén szőnyegporolóval, még akkor is, ha már rég nem volt zöld, sokkal inkább sötétszürke, mert olyan lesz a színe, ha kikoptatják, kirugdalják, kicsúszkálják pajkos kiskölykök, akik között Kovács Tomi a legnagyobb ász, egy született cselmatyi, egykapuzunk, élvezzük, hogy van labdánk, van célunk és nem érdekel minket semmi más, kizárólag a foci, egy régebbi korban grundnak hívták volna a panelok között elterülő paradicsomot, ami tényleg csak a miénk volt, még neve sem volt, ha csak azt nem tekintjük névnek, hogy hátra, hova mentek?, kérdezte anyám, én meg csak annyit mondtam, hogy hátra és ebből mindenki mindent értett, ezt a falatnyi földdarabot nem adtuk senkinek, igaz már nem is kellett az ötvenháromból, meg az ötvenötből összeverbuvált másik társaságnak, hiszen nekik lett egy nagyobb játszóhelyük, a mienktől egy köpésre, ott mondjuk egy fűszál sem nőtt már, de valamelyik apuka kapukat is eszkábált vagy szerzett, erre már nem emlékszem pontosan, picit irigykedtünk rájuk, de nem akartuk kihúzni a gyufát, így kergettük a bőrt rendületlenül a poroló, a mi porolónk felé, a Sölö, a Scheiber Peti, a Makai Laci, , Sepsi Peti, közben néha azért átsandítottunk a másik oldalra, hátha nincsenek meg, de ők inkább páratlan létszámmal is játszottak, kétkapura, nem vettek be senkit, lelkük rajta, ha átgurult a labdájuk, azért mi visszaadtuk, ahogy ők is a miénket, nagy ívben belebikáztak egy óriásit, mutatták az erőt, de csak aprócska kardcsörtetés volt mindez, a közelben parkoló Wartburgok és Skodák nem kerültek veszélybe, hülyén hangzik, de a tisztelet jele volt mindez, hisz mindenki tisztában volt vele, hol húzódik a territórium határa, meddig terjed a másik intimszférája, aztán ha elfáradtunk, előkerültek a csikszek és már azon a terepen folytatódott az örök harc, kiegyenlítődtek az erőviszonyok, még az öcsém is lehetett második a világbajnokságon, talán a DVTK-val, mert az jutott neki, és talán először lett neve, és már nem ő volt a Kisdomi, és aki néha felvetette, hogy nem megyünk el a Barátság Parkba?, mire szinte egyszerre, szinte egymás szavába küldtük el a jóbüdösfrancba, azzal hogy: nem!

Pedig.

Ha elmegyünk, akkor sok más érdekesség mellett láthattuk volna az Ifjúság körút elejének csillagát brillírozni a betonon. Kisrugó, mert így hívta mindenki, néggyel járt fölöttem a Mórában. A suliban nem tűnt ki, de nincs ezen mit csodálkozni, a csúcsidőszakban oda közel kétezren jártunk egyszerre, a fölsősökkel nem foglalkoztunk, ráadásul ő a nagyok között is kicsi volt. Bevallom, a Borkaira sem emlékszem, pedig szívtuk ugyanazt a levegőt pár évig, de ő is csak egy arc volt a hatalmas gyerekmasszában. Akkor még. Csabi barátom, tudta ki az a Kisrugó, mert ugyanabban a tömbben laktak és mondta is, hogy van egy nagyobb srác a harmadik vagy negyedik lépcsőházban, aki focizik az ETO-ban, valamelyik felsőbb korosztályos csapatban. Und so? Voltak páran, szóval az nem volt akkora szám akkortájt. A Móra Kupán játszik? Persze! Az már mindjárt más! Ha Jakab Laci bácsi szeme megakadt rajta, akkor tényleg lehet benne spiritusz. Igaz, később Laci bácsi egyszer engem is behívott a bővebb keretbe, mert látott védeni egy sulibajnokin, de közbejött valami szaros vírus, így kimaradt az életemből egy maghatározó élmény. Mondjuk, hogy felemelhessem a Móra Kupát a magasba, ami Kisrugónak tuti megvolt. De nekem még az sem, hogy megnézzem valamelyik betonoson, hogyan fűzi át a nála nagyobbakat, esetleg beszálljak egy meccsbe, ahol ő lövi ellenünk a gólokat sorjában.

Aztán néhány évvel később, érdekes, de a történet szempontjából teljesen irreleváns adat, hogy akkor, amikor éppen hogy belecsöppentem a Mórán túli világban, Kisrugó kezdőként mutatkozott be bajnoki meccsen az ETO első csapatában a PMSC ellen, majd pár nappal később jött az igazi mélyvíz, még az első félidő végén kellett beszállnia a megsérülő Szabó Ottó helyett a Bohemians elleni UEFA Kupa odavágón. és nem vallott szégyent. Ahogy a későbbiekben sem. Az már más kérdés, hogy akár Győrben, akár máshol nem húzta meg azt az ívet, ami a képességei alapján benne volt.

Nemrég jelent meg vele egy hosszabb interjú, amiből kiderült, nem a balszerencse miatt emlékszünk rá csak úgy, mint az átlagosnál jobb képességű játékos, aki többre is vihette volna, hanem a „hiba” az ő készülékében volt. Kevéssé volt ambíciózus, bőven elégedett volt azzal, amit adatott neki. Példának okáért élből elutasította az akkor elsőligás francia Bastia érdeklődését, mert jobban szeretett itthon élni.

Tudjátok mit? Én így is jó szívvel emlékszem rá, mert egyéniség volt, kilógott a szürke tömegből és nem utolsó sorban az Ifjúság körútról, a Mórából indult.

Az vesse rá az első követ, aki ezerszázalékig biztos benne, hogy hasonló döntési helyzetekben mást húzott volna.

*

Rugovics Vendel három részletben (1985-87, 1991-92 ősz, 1993-94) összesen 52 bajnoki meccsen ölthette magára a zöld-fehér dresszt, és közben 7 gólt vágott.

Kisrugó ma ünnepli ötvenötödik szülinapját.

A jóisten éltesse!

*

1985. szeptember 18.

UEFA Kupa, 1. forduló, első mérkőzés

Rába ETO – Bohemians Praha 3-1 (1-1)

15.409 néző, vezette: Worrall (ENG)

ETO: Mészáros – Turbék, Hlagyvik, Horváth, Preszeller – Rubold, Hannich, Somogyi (46’ Rezi) – Szabó (40’ Rugovics), Melis, Hajszán. Verebes József

Bohemians: Borovička – Levỳ, Ondra, Šajtar, Koukal – Zelenskỳ, Tymich, Chaloupka – Janečka (63’ Škoda), Mičinec, Hruška. Edző: Tomas Pospíchal

Gólok: 18’ Hannich 1-0, 23’ Tymich 1-1, 47’ Rubold 2-1, 74’ Hannich 3-1