Az ész a fontos, nem a haj

most lőjj! most lőjj! (fotó: Ajkai Szó YouTube)

Harminckilenc napja nem történt gyilkosság az országban, mondta be a tévé, miközben a kamera Bukele elnököt mutatta, széles vigyorral a képén. Az elnöki palota pompázatos dísztermében egy olyan hatalmas asztal mögött ült, ami mellett az összes parlamenti képviselő odafért volna, bár ilyen akció korábban nem volt szokás és mostanában sincs tervben. Bukele lázasan kutatott a papírok között, aztán egyszerre megtalálta, amit keresett, majd mosolyogva felmutatta. Egy lefelé görbülő grafikon sziluettje bontakozott ki, amin egészen meredeken hullott a mélybe az egyetlen vonal. Az ember már-már attól rettegett, hogy meg sem áll a lap alján, hanem folytatja félelmetes útját a csillogó íróasztal irányába, de nem torpan meg ott sem, hanem áttöri a mahagónit, majd végül a padlón koppan. Ha így is történt, a roppant ügyes tévések észrevétlenné tették a malőrt, ellenben határozottan rásvenkeltek az óriási tengerkék nullára, a színválasztás nyilván nem volt véletlen. Az elnök az elmaradhatatlan fekete bőrdzsekit viselte, ami alatt törtfehér gallér nélküli ing bújt meg, ezzel is kiemelve hibátlan fogsorát. Ébenfekete haját most is gondosan hátra fésülte, a mesterséges fényben éppen megcsillant a zselé. A szakáll minősége ezúttal sem maradt el azoktól a formáktól, amit bármelyik menő New York-i barber shopban megcsinálnak egy óra alatt ötven dollárért. Tiszta szerencse, hogy az amerikai titkosszolgálattal együttműködve sikerült hazahozni egy illegális bevándorlót, aki a Central Parktól egy ugrásra, a Nyolcvankettedik utcában dolgozott az egyik legelegánsabb fodrász szalonban. Otthon aztán két választása volt, vagy megy a börtönbe az M-13-as hóhérok közé, vagy hetente megnyírja az elnököt. Edwyn Cienfuegos nem tétovázott és még hálás is volt azért, hogy bitcoinban kapja meg a szánalmas fizetését. Bukeléből egyszerre sugárzott a hihetetlen magabiztosság, amit a népének többsége két kanállal zabált, de ezzel párhuzamosan a pillantásában benne volt valami végtelenül gonosz, ami a többi polgárt meg nagyon elszomorította, ők voltak azok, akik szorgosan gyűjtögették a pesót egy Tapachulába tartó buszjáratra. Guatemalai átszállással egyébként jóval olcsóbb és a quetzaltenangói állomásnál isteni a guacamolé.

– Hondurasban áprilisban huszonöt emberölést regisztráltak! – mondja büszkén Bukele még mindig a papírt tartva, amit szinte belenyomott a nézők arcába. – És nem állunk meg félúton!

– Vajon mi lehet a cél? Feltámad mindenki?

Ez a kérdés villant át, egyébként teljes joggal Javier Cerén Zapata agyában, miközben üveges szemmel nézte a híradót és szürcsölte a borzasztó salvadori sört, ami már akkor is bűnrossz volt, amikor a felesége hazahozta a két sarokra lévő lepukkant szatócsboltból, de még ráadásul kint is hagyta a napon. Zapata unokaöccsét két hónappal korábban találták gyakorlatilag kivérezve a Parque Cuscatlan kevésbé forgalmas sarkában, még nyöszörgött, amikor egy fiatal pár rémülten fedezte fel a bokrok mögött. Azonnal a pár percre lévő Rosales Kórházba vitték, de nem tudtak rajta segíteni. Kilmar Amaya közismerten bűnös körökben mozgott. Először csak kisebb lopások voltak a számláján, de a harmadik eset után bevarrták a fogdába és onnan már nem volt visszaút. A könnyű élet, meg a rengeteg pénz reményében őt is beszippantotta az M-13 és menthetetlenül elindult a lejtőn. Zsarolások, emberrablások és később bérgyilkosságok táblázták ki az útját a pokol felé. Az utóbbiakról persze soha nem tudott senki semmit, mert az áldozat nyomtalanul eltűnt, többnyire a guatemalai őserdőben ásták el a testeket, miután gondosan megszabadították az összes azonosításra alkalmas részüktől. Az ottani rendőrség számtalan alkalommal talált fej és végtagok nélküli, már rothadó vagy a vadállatok által tovább csonkított hullákat, amikkel aztán nem tudott mit kezdeni. Általában felvették a kapcsolatot a salvadori hatóságokkal, de ők csak néztek értetlenül, miközben sűrűn bizonygatták, hogy az országban mindenki megvan, pedig dehogy!

egy mindenki ellen (fotó: Ajkai Szó YouTube)

Zapata és az egész család természetesen tudta, hogy Kilmart miért nem látják napokig, nem kellett agysebésznek lenni ehhez, elég volt megnézni a mellkasát, amin évekig ott virított az óriási M-13 tetoválás. Amikor Bukele bekeményített, ő is, mint annyian a szervezet kisstílű bűnözői közül megrettent a sötét jövőtől, ezért felkereste Bayront, a tetoválások eltávolítására szakosodott egykori sztártetoválót, hogy tűntesse el a most már inkább szégyenbélyegként, mint a büszkeség jeleként funkcionáló billogot, de Bayron pont egy afterparty utáni időpontot tudott csak felajánlani, aminek következtében inkább részegen, mint másnaposan állt neki a műveletnek. A felirat ugyan eltűnt, de helyette ott maradt egy heg, ami ugyanolyan szépen kirajzolta az M-13-at és emellett folyamatosan égő és kínzó fájdalmat okozott Kilmarnak. Bayron egyre többször hibázott, így hamarosan eltűnt, a mindent tudók szerint valahol a Lago Izabal mélyén lenne őt érdemes keresni, ami nem lenne egyszerű feladat, mert már hiányzik a jólismert fizimiska.

Kilmar Amaya mellkasán két golyó ütötte sebet talált doktor Salvador Beltrán, ami egyértelműen a halált okozta. Mivel a rendőrség nem sokkal később a helyszínen talált egy fegyvert, amiből a lövések származtak és a pisztolyon kizárólag Amaya ujjlenyomatát találták meg a technikusok, a nyomozást máris lezárták. Öngyilkosság, ez került a jelentésbe, ami mindenki számára megnyugtató volt, főként a rendőrkapitány könnyebült meg nagyon, mert így nem kellett valami egetverő baromságot kitalálniuk.

– A hondurasiak a két kezüket összetennék, ha ilyen statisztikai mutatóik lennének! – folytatta Bukele a dicshimnuszt, majd hirtelen megkerülte az asztalt, ekkor derült ki, hogy most is farmerben van, de ezúttal nem a krokodilbőr cowboycsizmát választotta a szettjéhez, hanem egy meglepően visszafogott, sőt, őszintén szólva kissé ízléstelen mokaszint, és az újabb bájvigyort megspékelve a hüvelyk és a mutatóujjával egy nullást formált.

– A kurva anyádat! – morogta Javier Cerén Zapata és fogával kibontotta a következő Chatalengót, amit már a kellő hőfokra lehűtött az asszony, így csak szimplán hányás íze volt és nem meleg hányás íze.

*

Ha ezt a posztot azon melegében a meccs után megírom, akkor a szakmai rész döntő hányada Borsos Filip ekézéséről szólt volna. Szerencsére aludtam párat, közben Filip megkapta a jól megérdemelt négymeccses büntit, így csak annyit jegyeznék meg, amit a legenda szerint egy ladaméri tornatanár, nem mellékesen falusi utánpótlásedző szokott mondani a kisebb-nagyobb hibát elkövető tanítványának, miután lehívta a pályáról és adott neki egy kokit: Szégyent hoztál apádra, anyádra!

A mérkőzés kapcsán számomra az a legnagyobb tanulság, hogy a nálunk talán alacsonyabbra taksát csapatok ellen minden meccsen megvan az esélyünk a győzelemre, akár idegenben is, de!, és ez legyen egy újabb figyelmeztetés, annyira nem vagyunk jók, hogy egy ledominált találkozón simán bezsebeljük a három pontot.

Mert mi is történt?

Ha nem is elemi erővel, de mindenképpen magabiztosan irányítottunk már az első félidőben is, voltak helyzetek, csak éppen nem jött a gólocska. Mázli, hogy ajkai sportbarátaink közben csak mérsékelt igyekezettel támadták a kapunkat, szóval a kérdés csupán annyi volt, 0-0 lesz a vége, vagy nyerünk X-0-ra. A szünetig kihúzta az Ajka, még úgy is, hogy a mester észrevette, a játék színezésére kijelölt Bencze Márk valamilyen oknál fogva nem pörög az elvártak szerint, aminek oka lehet egyébként egy apró sérülés is, ezért gyorsan lekapta a pályáról.

hideg vízzel zuhanyozzá’! (fotó: Ajkai Szó YouTube)

Aztán a szünetben meghúztuk a tutit. Bár a hivatalos oldal, meg a stáb nem büszkélkedett vele, esetleg ciki?, de szerintem tudatosan az utolsó pillanatig bent maradtak a srácok az öltözőben, miközben a hazai csapat már kint múlatta az időt az ünnepélyes kezdőrúgásra meginvitált sakkozó lánnyal egyetemben. Aztán megjelent a zöld sereg, de nem ám rohamtempóban, hanem szépen kényelmesen, ráadásul a normál protokollt sem rúgtuk fel, szóval csináltak a játékosok még pár rövid sprintet és csak utána álltunk föl a kezdéshez.

A mesterterv tökéletesen bevált! Az Ajka totál bealudt, ellazázta az első attak-szerű izét, így pillanatokon belül labdát szereztünk a térfelünk közepén, amit Toma Gyuri előrevágott a vakvilágba, akarom mondani tudatosan üres területre, amire Babati be is indult, és amiből normál körülmények között nem lett volna semmi, de hála istennek a két, még alapból enervált középső védő békésen bóbiskolt, Benike elszaladt és beverte a rövidbe, ahogy kell.

Én azt hittem, hogy ezek után agyonverjük az Ajkát, mert ez akkora ütés, amiből nem lehet felállni. A srácok becsületére legyen mondva, megpróbálták szíven szúrni az ellenfelet, de most sem jött össze, mint előtte már párszor szintúgy nem. Az Ajka azonban nem az a gárda, legalábbis vasárnap nem az volt, amelyik erőt merít a nyeregből lassan lecsúszó ellenfél impotenciájából. Ráadásként jött az ominózus kiállítás, ami a józan ész logikája szerint megállt volna Tar Zsolt piros lapjánál, de nem állt meg. Lásd feljebb!

Így a kilencvenedik perc után még volt némi izgalom, mert valamiért egy csomó csapat úgy gondolja, hogy ami előtte egy teljes meccs alatt nem sikerült, majd akkor összejön. Jó, tudom, az Atleti-Porto BL-derbi is bebizonyította, hogy mindig van remény.

Azt azért sose felejtsük el, hogy Gaál Bálint nem egy Antoine Griezmann. Gott sei Dank!

*

FC Ajka – ETO 0-1 (0-0)

2.176 néző, vezette: Sipos (pompásan)

Ajka: Horváth – Kovács N., Jagodics, Tar, Szűcs (46’ Présinger) – Tóth, Kenderes (57’ Tajthy), Sejben (57’ Dragoner), Vogyicska (66’ Görgényi), Doncsecz (57’ Berzsenyi) – Gaál , Edző: Kiss Károly

ETO: Fadgyas 3 – Fodor 3, Csinger 3.5, Csonka 2.5 – Kiss Ba. 2, Toma 3, Bencze 1.5 (36’ Kiss Be. 2.5), Kiss M. 3 (87’ Kovács I. 0), Benczenleitner 2.5 – Babati 3 (60’ Borsos 0.1), Óvári 2.5. (60’ Vitális 2.5, 87’ Papp 0). Edző: Tímár Krisztián

Gól: Babati 0-1

Kiállítás: 79’ Borsos

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőnyi időt (22,5 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodást. Borsos esetében nem elírás a 0.1!]

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.