Fikusz bácsi a szélsőjáték technikájáról és taktikájáról írta a szakdolgozatát a TF-en, olvastam alig tízéves fejjel a suli évkönyvében. Ott állt a lista, rajta az összes tanár diplomamunkájának címével és csak ámultam, hogy milyen menő itt mindenki, meg széleslátókörű. Mátay tanárúr például valamilyen katolikus izéről készített értekezést, ami azért volt meglepő, mert nekünk a matekot próbálta a fejünkbe verni ötödiktől. Basszus! Így utólag volt benne némi pátoszos, amikor a valószínűségszámítás szépségeiről tartott kiselőadást. Aztán ott volt Frey tanárnő, aki Európa halászatáról vetette papírra gondolatait, minden bizonnyal úgy, hogy legfeljebb a jugoszláv partoknál láthatta a Mediterrán-tengert és benne pár, a sekély vizekbe merészkedő halat. Micsoda bátor és ambiciózus témaválasztás! Fikusz bácsi ezekhez képest maga volt a profán. Mesélték, hogy amikor még Pesten tanult, a Honvédban is kézilabdázott, ami akkor komoly csapat volt, félték szerte Európában, bár gyanítom, hogy Fikusz bácsi nem igazán játszott együtt az igazán nagyokkal. A kapuban Jegenyés Alpár. Amikor a nevét láttam leírva a Népsportban, rögvest elképzeltem egy szálfatermetű valakit, aki a vonalon állva polipként tárta szét hosszú karjait, várta a lövéseket és nem engedett be szinte semmit. Fikusz bácsi pedig bejárt az előadásokra, majd az edzéseken igyekezett meghúzni a cundert. Amikor évekkel később már magam is kézilabdáztam, gyűlöltem a szélsőket kapusként. Én már sokkal inkább Oross Tibi, Hoffmann Laci és Horváth Zsolt akartam lenni, nem Jegenyés Alpár, de a szélsők mindig a vesztemet akarták. Megkapták a labdát a sarokban, kicsit befelé húztak, hogy még jobb legyen a szög, végül behomorították magukat a hatosra és szépen kitartott mozdulattal, közvetlen közelről úgy dobtak tiszta erőből fejen, hogy nem is tudtam elsőre eldönteni: a sajgó orrcsontom vagy a hirtelen égő vörösre festett arcbőröm fáj-e jobban? Feltettem a kérdést ilyenkor, vajon ez is a taktika része és így kapott önálló fejezetet abban a dolgozatban e szenvtelenül végrehajtott kíméletlen brutalitás, aminek végső célja nem a gól, hanem az ellenfél demoralizálása, hogy aztán a következő akciónál már magad kínáld föl valamelyik sarkot, mert szeretnél még élni? És ha nem, akadt valaki az államvizsga bizottságban, aki azt tudakolta, hogy pont ez miért hiányzik? Miért nem válaszol, Huber? Aztán idővel természetesen rájöttem, hogy szörnyű tévedésben vagyok, mert a mozdulat háttere prózai, az oka pedig szimplán a képzetlenség és valószínűleg azért fordult elő velem az indokoltnál lényegesen többször, mert nem Fikusz bácsi kezei közül kerül ki minden kézis a városban. Mert igaz, hogy Fikusz bácsi pedagógiai eszköztárának fontos eleme volt a vaskos kulcscsomó, amivel hatalmas kokikat osztott sokszor igaztalanul, sőt!, néha-néha megcélozta és többnyire el is találta a renitens tanítványait, azok utána a legnagyobb tisztelettel viseltettek a mindenkori ellenfelükkel szemben a pályán.

*

2010 májusában az ETO u12-es csapata 20-0-ra verte a Sasfészek FC gárdáját az u13-as II. osztályú bajnokság észak-nyugati csoportjában. Az SFC-t a mindenki által jól ismert Tibi bácsi trenírozta. Nem, ő nem a pöttyös labda miatt volt híres. A huszonnyolcadik fordulónál jártunk, a Sasfészek gólkülönbsége így lett -248. Az ETO a maradék két meccsét is megnyerte és végül ötödik lett. A pályára lépő zöld-fehér játékosok mindegyike ’98-as születésű volt, azaz idén töltik a 24-et. Tizenhetük közül hatan már nem fociznak. A többiek manapság a megye egyben van lejjebb tolják. Hárman a DAC-ban, ketten Csanakon, egyikük Abdán, egy másikuk Lipóton. A cserekén beszálló Ködmön Zoltán négyet vágott. Neki a 2015-16-os NB III-as szezonban volt négy meccse az ETO-ban. 2020-ban Nyúlon játszott utoljára, a covid miatti leállást követően már nincs róla adat az adatbankban.

Azt az u12-es csapatot az akkor 28 éves Havas Máté edzette, akinek ez volt az egyik első önálló feladata. Valahol hálás feladat az ilyen, mert talán ebben a korban még kellően alázatosak és okos pedagógiai módszerek segítségével jól irányíthatók a srácok. Remek tanulópénz.

*

Számomra ez az egész hazai futballakadémiai rendszer egy hatalmas talány. Egyesek szerint remek műhelyek versengenek idehaza és idővel meglesz a gyümölcse a befektetett hatalmas munkának, míg mások akként érvelnek, hogy ilyen pénzeső mellett illene hatékonyabban működni. Van, aki úgy gondolja, hogy ez a tökéletes terepe a fiatal focisták töretlen fejlődésének, de létezik olyan nézet is, hogy a fejlettebb futballkultúrák már túlléptek rajta, mert rájöttek, hogy nem ez az út vezet a boldogsághoz. Igazságot tenni nehéz, de az tény, hogy a szisztéma immár évtizedes működése alatt szinte alig termelt ki olyan játékost, aki meghatározó tagja lenne a mindenkori válogatottnak.

A Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia benne van a tíz kiemelt akadémia között, az MLSZ un. produktivitási rangsorában masszívan áll a 4. helyen. A klubnak pontokat termelő játékosok top25-ös listájában jelenleg 3+1 olyan spíler van (Kovács Krisztián, Vitális Milán, Ruisz Barnabás valamint a Siófokon kölcsönben lévő Farkas Balázs), aki a klub alkalmazottja. Nekünk (is) termel pontokat többek mellett Kalmár Zsolt, Kerkez Milos, Szánthó Regő, Kalmár Olivér, Hidi M. Sándor, Bénes László, Varju Benedek, Mocsi Attila, Lenzsér Bence, Radics Márton, Zeke Márió. Kívülállóként azt gondolhatnánk, minden fasza. Hawaii, DJ, napszemüveg, ráadásul az új földesurak több ízben hangoztatták, hogy ezen a területen Győr bőven előzi Dunaszerdahelyt. Valami azért mégsincs rendben, hiszen a héten legalább hat munkatársnak rossz hírt hozott a postás, kiderült, immár nincs rájuk szükség. Adios! Volt köztük kapusedző, masszőr, terapeuta. Családfenntartók és fontos mellékkeresők, akik egyszerre az utcán találták magukat, azzal a teherrel a vállukon, hogy lassan jönnek az emelt energiaszámlák. Minden bizonnyal rideg gazdasági számításokkal magyarázhatók az elbocsátások, de valamiért hiányolom az emberi oldalt és csodálkozom az időzítésen. Az emberséget.

És közben az akadémia igazgatói posztján is váltás történt, a hat évig regnáló Tuboly Frigyes helyett Havas Máté lesz a góré. Tubollyal szemben az induláskor voltak fenntartásaim, de végül kiszámíthatóan és elfogadható módon vezette az intézményt. Szürke eminenciásként működött, akinek szobrot állítani azért nem kell. Az önéletrajzába beleírhatja például, hogy a regnálása alatt megnyertük a legidősebb korosztálynak kiírt bajnokságot, aminek következtében indulhattunk volna az UEFA Youth League-ben, ha nem jön közbe a köcsög járvány. Így végül hipotetikusan benne maradt a történetben, hogy azt is megnyerjük. Hat év! Rengeteg idő, az itthoni futballbizniszben igazán unikális. Most azonban ínségesebb korszak következik, egyáltalán nem biztos a korábban megszokott bőség, jobb ha olyan áll a kormánynál, aki jó katona, gondolhatja joggal az a gazda, aki most már szépen belakja a relatív új birtokot.

Havas Mátéról közismert, hogy neki jelentős múltja van az ETO-nál (2009-2017), hiszen a fent megénekelt edzői poszt mellett számos pozíciót betöltött az FMLA-n. Nem mellékesen a direktorit is. A Puskás Akadémia operatív igazgatói posztját cseréli föl az új feladatra. Adódik a kérdés, hogy mi motivál valakit arra, hogy eljöjjön egy olyan helyről egy olyan magas polcról, ahol bőven van pénz lóvéra? A válasz részben az irracionalitás tárgykörébe tartozik, amivel nem feltétlenül adok értékítéletet.

Az, hogy valaki az ETO stadionban tartotta anno az esküvőjét, részben választ ad, a többit az olvasó fantáziájára bízom.

A jövő meg majd eldönti, hogy lesz valós szakmai előrelépés/változás vagy csupán a nagy NER-sakktáblán lépett egyet az egyik bábu. Pontosabban léptették.

Azért lássuk be, nagy kockázatot nem vállalt senki, mert meggyőződésem, hogy az utánpótlás eredményei legkevésbé az igazgatói szobából vezethetők le. Az egyéb kérdések meg úgysem ott dőlnek el.

A magam részéről eredményes munkát kívánok!