D. kedvtelenül kevergette a levest. Néha belemerítette a kanalát a furcsán piros lébe, aztán az orrához emelte, hosszasan szagolgatta, de a vége mindig ugyanaz lett, fintorogva visszaöntötte a tányérba az egészet, kicsit megkavarta és közben azt figyelte, miként válik ismét az egész részévé az a gyűszűnyi lötty, amit majdnem lenyelt az elébb.

– Akkor ez most micsoda? – kérdezte feszengve D.

– Mármint mire gondolsz? – értetlenkedett K. és zavartan megigazította a kuktasapkát.

– Hát ez az izé – mordult D., mert utált magyarázkodni. Olyankor mindig rosszul érezte magát, ha teljesen egyértelmű dolgokat feszegettek nála, haragossá vált és a hangja is elvékonyodott.- Ez, ami a tányérban van! Mit nem értesz? – sipította dühösen.

– Gorgonzólás paradicsomleves oregánós pirítóssal – felelte K. haláli nyugalommal, amitől D. még dühösebb lett.

– Ezt most nem mondod komolyan – húzta föl a szemöldökét D., közben igyekezett nagyon nyugodt maradni, ezért el is számolt magában tízig. A hatás kedvéért olaszul, mert csöppet beszélte a nyelvet, de jött el a várt hatás, a pulzusa egyre gyorsabban lüktetett.

– De, a legkomolyabban. Voltál te már Nápolyban?

– Nem – sziszegte D. és közben azon gondolkodott, hogy simán csak pofán verje K.-t vagy egyből vájja ki a szemét a félig paradicsomos kanállal. – Ennek mégis milyen jelentősége van?

– Hogy milyen? Tényleg azt kérdezed, hogy milyen? – pumpálta föl magát módszresen K. – Csupán annyi, ha jártál volna a Stabile utcai ’Il preferito del mia madre’ étteremben, akkor nem kérdeznél ilyen marhaságot, már megbocsáss.

K. sértődötten a főzőlaphoz lépett, látványosan leemelte a lábast az alig pislákoló lángról, aztán kiviharzott a konyhából, egészen a folyosó végén megbújó WC-ig, majd az egészet beöntötte a csészébe és le is öblítette. A víz zubogása azonban nem tudta elnyomni kétségbeesett zokogását.

– Miért? – vonyította K., mint egy a villamos alá szorult szerencsétlen kutya. – Miért?

D. nem tudta mire vélni az egészet, kicsit túljátszottnak gondolta a történteket. Elszégyellte magát, mert nem a megbánás járta át a lelkét, sokkal inkább röhögni lett volna kedve, ami megrémisztette.

– Minden rendben? – szólította óvatosan K.-t, bár maga is tudta, hogy amaz nem fogja meghallani a szelíd érdeklődést. Ha mégis, akkor is úgy fog csinálni, mintha nem hallaná.

Várt pár percig. A sírás nem hagyott alább, sőt, az üteme egyre gyorsult, ijesztő zihálássá váltak a folyosó felől beszűrődő zajok.

D. felállt és elindult kifelé. Ezt a játszmát, mint annyiszor, újfent K. nyerte meg. Mikor fölé hajolt, K. először elhajtotta a karját, de ugyanazon mozdulattal magához is rántotta.

– Én mindent úgy csináltam, ahogy Ilaria néni ott, a Stabile utcában – nézett föl üvegesre sírt szemekkel. – Esküszöm!

– Tudom, hogy jót akartál – simogatta meg az arcát D., aztán óvatosan kihalászta a WC-be pottyant kuktasapkát. Teljesen elázott, úgy nézett ki, mint egy vízbe esett csirke, amit most mentettek ki a halál torkából.

– Ugye? – bátorodott föl K. – Ha megint csinálok, megeszed? Megígéred? Kérlek, mondd, hogy igen!

Most már kétségbeesetten markolta D.-t, mintha soha nem akarná elengedni addig, amíg le nem teszi a nagy esküt.

– Nem! – mondta szigorúan D., és egy határozott mozdulattal kiszabadította magát a halálos ölelésből.

– De miért? – kérdezte K. riadtan.

– Mert szarul főzöl, bazmeg! – hagyta el a korrekt beszéd ingoványos talaját D. és megint önmaga volt. – Lehet, hogy még senki nem mondta neked, de szarul főzöl! – ismételte és már nem is volt megállás, csak jöttek és jöttek az újabb kegyetlen, de őszinte mondatok, aminek hatására K. egyre kisebb lett, míg végül eltűnt.

Érdekes módon, senki sem kereste utána.

*

„[s]zinte az egész második félidőt végig támadtuk. Rengeteg helyzetet kidolgoztunk, sok beadásunk volt, hasonlóan az MTK-meccshez, az egész második félidőt az ellenfél térfelént töltöttük, de megint csak egy gólt szereztünk.”

T. Krisztián (43), futballedző

*

Tegye fel a kezét, aki látta a Szentlőrinc elleni meccset! Hogyan mondod, Kevin? Persze, hogy élőben. Ne vicceljünk már! A stream nem ér, mer’ anyám is odakattinthat véletlenül, aztán őt is beveszi az AGB Nielsen a számolásba. Megnézhetjük magunkat. Fals adatfelvétel, téves következtetések. Szóval akkor hadd lássam! Egy, kettő, három, négy, blablabla, blablabla, blablabla, ötszáznyolcvannégy. A kalickások is bátran! Nem szégyen az! Mindjárt meg is lett a hatszáz. Szuper! Köszönöm! Mindenkinek a széke alatt van egy kis boríték, abban különböző színes lapok. Piros, sárga, zöld és szivárvány. Sajnálom, ez van a szettben. Ki akartam szedni a szivárványokat, de az marha sok idő lett volna. Plusz lehetőséget ad egy kis mókára is, de arról majd később. Kérdéseket fogok feltenni, ti pedig ezekkel a lapokkal fogtok szavazni. Fanni és Molli lesz segítségemre a számolásnál. Tapsoljuk meg őket, kell nekik a bíztatás, mert ez az első napjuk az ügynökségnél. A színek jelentése a következő: zöld – igen, piros – nem, sárga – nem tudom, szivárvány – nem mondom meg. Világos? Esetleg kérdés? Igen, Kevin! Miért a szivárvány a nem tudom? Figyelj csak, mit mutatok! Szivárvány lapocska. Az mit jelent? Azt, hogy nem mondom meg. Mekkora poén! Úgy hívják, helyzetkomikum. Ebben jó vagyok, nehéz is lenne letagadni. És azért nem mondom meg, Kevin, mert üzleti titok, meg egyébként is mi közöd hozzá? Ne legyél szomi, Kevin! Kérdezz bátran később is! Azért vagyok itt, hogy segítsek. Na, kezdjük, mert kettőkor már Átriumban kell lennem valami bankos rendezvényen. No, azok ám a sznobok! De erről nem most. Akkor ugorjunk is neki! Első kérdés. Szerinted igaz, hogy a második félidőt végig támadta az ETO? Három, kettő, egy. Most mutasd a tábládat! Fanni, Molli! Számoljátok össze gyorsan! Kicsit egyszínű lett, bár látok pár szivárványt is. Srácok! Miért nem vállaljátok föl? Csak láttok a szemetekkel? Aki pirosat vagy zöldet mutat, az kap egy Túró Rudit! Újraszámolás! Fanni! Mennyi a zöld? Tizenhárom. Tizenhárom? Húha! És a piros, Molli? Ötszázhetvennégy. Aztakurva! Nem értettetek valamit félre?

Menjünk tovább a második kérdéssel. Tényleg rengeteg helyzete volt az ETO-nak? Három, kettő, egy és rajta! Lehet, hogy színtévesztő vagyok? Hahaha! Poén volt. Mondom poén volt! Miért nem nevettek? Savanyút ettetek? A zöldek száma, Fanni? Nincs? Biztos? Nézd meg még egyszer, legyél kedves! Kettő. Értem. Azt hiszem, hogy most kell egy gyorsat telefonálnom. Pillanat! Halló! Szóval, az van, hogy. (Suttog.) Értem. Rendben. Természetesen. Viszonthallásra. Fanni, Molli! Ami eddig volt, érvénytelen. Szedjétek össze a piros, a sárga és a szivárvány színű lapocskákat! Ha megvan, kezdjük előlről. Ja és ezek jután senki se álmodjon arról, hogy mókázni fogunk! A Túró Rudi meg felejtős. Hálátlan banda!

*

Úgy voltam vele, hogy nincs értelme első felindultságból írni. Ez még akkor is igaz, ha nem volt bennem semmilyen belső fortyogás, amikor elballagtunk az Aldi oldalsó bejárata mellett a meccs után. A kisördög azért ott lakozott bennem, hogy biztos van az a helyzet, van az a pillanat, amikor szívesen beverném egy baseball ütővel. De ez nem a mostani pillanat. A lefújás után a budiban is inkább lógó fejeket láttam és nem azért, mert mindenki arra figyelt, hogy le ne pisálja a cipőjét. Ha a helyzeteket belőnénk, nyugtatta magát Jóskapista, pedig még meg sem jelent az edzői nyilatkozat a neten. Amit egyébként bármelyikünk megírt volna előre azok közül, akikben túlteng az irónia.

A szavak újraértelmezése, első fejezet, első bekezdés.

Alapdefiníció.

Helyzetnek nevezzük azt a szituációt, amikor a mi játékosunknál van a labda, aki kapu felé történő mozgást végez, szándéka egyértelműen a gólszerzés, függetlenül attól, hogy mekkora veszélyt jelent a cselekvése, illetve milyen sikeres a kimenet. A helyzet lehet kics, közepes vagy nagy. Utóbbinak akkor nevezhetjük a szituációt, ha az akció lövésszerűséggel zárul és majdnem el is találja a kaput. Amennyiben a kapus beavatkozása is szükséges, ordító helyzetről beszélünk, aminek előfordulása statisztikai értelemben elhanyagolható.

Amennyiben kiindulási alapunk a fentiekből származtatható, akkor Tímár Krisztián értékelése teljesen helytálló. Ha azonban a futball normál fogalmai szerint járunk el, akkor a megállapítása téves.

A második félidőben a gólon kívül három olyan szituáció volt, ami helyzetnek, helyzetecskének tekinthető, szerintem. A 63. percben, amikor Kovács Pista lábáról az ötösön belül levarázsolták a bogyót (fontos! nem jutott el lövésig!), három perccel később Borsos lövését blokkolták szögletre, majd a 71. minutumban Papp Milán csúsztatása ment fölé. Ennyi.

Megjegyzem, hogy az első játékrészben Priskinnek volt egy kurva nagy lehetősége, amikor a szimuláló lőrinci csóka fetrengését teljes joggal figyelmen kívül hagyva, vittünk végig egy kontrát, aminek a végén a lövés szögletre pattant. Na, az helyzet volt. Feljegyzésre méltó.

Egyébként? A nagy görcsös birkózás, sokadik epizód.

Sokat elmond az egészről, hogy bőven belefértek Csabi kultúrtöténeti kiselőadásai a lelátón Szent Lőrinc mártíromságáról vagy éppenséggel Szentlőrinc járásközpont látnivalóinak felsorolása. A pályán semmi sem vonta el a figyelmünket.

Az megvan, hogy Szent Lőrincet egy hússütő rostélyon pörkölték halálra úgy, hogy gondosan megpirították mindkét oldalát, amit ő méltósággal viselt, sőt közben még viccelődni is volt kedve? Nem véletlenül tartották őt a hússütők és a komédiások is védőszentjüknek.

Komédiából volt részünk nekünk is, csak sajnos ez elvileg futballmeccs és nem valami tréfás esztrádműsor viccesebbnél viccesebb szereplőkkel.

Most már tényleg egy olyan stand-upnak jött el az ideje, ahol Mihalecz sportigazgató ad elő egy keserédesen őszinte számot Mit basztunk el és miként fogjuk azt kijavítani munkacímmel.

Én befizetek rá.

*

ETO FC – Szentlőrinc 1-1 (0-1)

584 néző, vezette: Derdák (megfelelően)

ETO: Fadgyas 4 – Kovács K. 2.5, Papp M. 3, Csinger 3.5, Csonka 2 (57’ Fodor 2.5), Benczenleitner 2.5 (67’ Kiss Ba. 2.5) – Tuboly 2 (57’ Kiss Be. 2), Toma 2.5, Kovács I. 2 – Borsos 1.5 (77’ Óvári 0), Priskin 2 (67’ Vitális 3). Edző: Tímár Krisztián

Szentlőrinc: Prokop – Farkas, Keresztes, Nagy, Kiss-Szemán – Papp G. (75’ Vidnyánszky), Németh – Rétyi (68’ László), Daróczi (87’ Tamás), Szabó (75’ Török) – Mervó (75’ Grumić). Edző: Jeremiás Gergő

Gólok: 31’ Rétyi 0-1, 83’ Papp M. 1-1

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt (23 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem rosszalkodását.]