Van, ami nem változik.

Például nyolcvankettőben is ment a suli, amikor elkezdődött a vébé. Mondjuk akkor még én jártam oda, és nem a gyerekeim, ráadásul napokkal később kitört a nyári szünet, most meg egy hét múlva ádvent első vasárnapja következik. De rend volt a lelke mindennek, így kellett egy kicsit harcolni azért, hogy a kilenckor kezdődő meccset megnézhessem.

– Kitűnő leszel? – kérdezte apám, én meg kicsit szégyenkezve vallottam be, hogy földrajzból lesz egy négyesem.

– Pont abból? – nézett rám furcsa tekintettel. – Akkor minek rajzolgatsz te térképeket naphosszat? De hülye vagy, fiam! – csóválta a fejét, és nem is tudta, hogy pont ezt mondta Erdős Laci bácsi, aztán évekkel később Bedécs tanárúr is a Révaiban.

– Hol van Salvador? – kérdezte

Én meg büszkén mondtam, hogy Közép-Amerikában, Honduras mellett és közben elképzeltem, hogy milyen lehet arrafelé a világ. Az, amiről korábban keveset hallottam, nem volt része a tananyagnak, talán a tévében emlegették a sandinistákat a környékről, megengedően beszéltek róluk, az amerikaiakról persze megvetéssel, hogy majd most megkapják, mondom, hogy valami nem változik. Amiben biztos lehettem, hogy rendes emberek élnek arrafelé, ha a futballcsapatuk kijutott a világbajnokságra. Meg Honduras is ott van.

Aztán néztük együtt a meccset, ő kanapén heverészett, közben mintha megevett volna egy aludt tejet, ami nap végén szokása volt, komótosan, jó étvággyal, én meg a fotelba kuckóztam be magam és néztem, hogy csak úgy jönnek a gólok, egymás után, mintha csak egy átlagos ETO-meccset adna a tévé, amit előtte csak egyet adott, szerintem már megbánták azt is odafönt.

Bekaphatják. Ilyet akkor még nem mondtam, esetleg gondoltam valami hasonlót, mert nem vitték ki a vébére Hannichot meg Póczikot, meg a többieket, de ott és akkor a tévé előtt ennek már semmilyen jelentősége nem volt. Örültem annak is, hogy Pölöskei betalált, mert kicsit ő is a miénk, még ha közben sánta kutyává változott, bár a mozgásán ez nem látszott.

Aztán bejött Szentes és mint Peru ellen, az első érintésből bekülsőzte a bogyót.

Ahogy kell.

A futball az öröm egyik legsajátosabb forrása és mi akkor a másfélszoba hallos panellakásban nagyon örültünk.

Mert hiába lett így 6-1 helyett 7-1, nekünk, nekem ezen a gólon dőlt el a meccs.

Meg sok minden más.

Van, ami nem változik.

Sem előtte, sem azóta, immár negyven éve nem rúgott gólt világbajnokságon ETO-futballista.

*

1982. június 15.

Elche, Estadio Manuel Martínez Valero

Magyarország – El Salvador 10-1 (3-0)

22.888 néző, vezette: Ibrahim Youssef Al-Doy (BHR)

Magyarország: Mészáros – Martos, Bálint, Garaba, Tóth – Müller (69’ Szentes), Nyilasi, Sallai – Fazekas, Törőcsik (56’ Kiss), Pölöskei. Edző: Mészöly Kálmán

El Salvador: Mora – Castillo, Jovel, Rodríguez, Recinos – Ventura (79’ Fagoaga) , Huezo, Rugamas (23’ Zapata) – González, Hernández, Rivas. Edző: Maurício „Pipo” Rodríguez

Gólok: 4’ Nyilasi 1-0, 11’ Pölöskei 2-0, 24’ Fazekas 3-0, 51’ Tóth 4-0, 54’ Fazekas 5-0, 65’ Zapata 5-1, 70’ Kiss 6-1, 71’ Szentes 7-1, 73’ Kiss 8-1, 77’ Kiss 9-1, 83’ Nyilasi 10-1

https://youtube.com/clip/UgkxMM7CTePOFim2xf6ailLUz-bzjpiynWPn