Az expedíció vezetője az első leletek analizálását követően boldog és felettébb lelkes üzenetet küldött haza az évezredek óta tűkön ülő tudósoknak, miszerint a marsi élet jeleit találták meg ezen a különleges bolygón, amit Grpbknnkbprg megjelöléssel tartottak eleddig számon, de lehetséges, hogy most változtatni kell, ha csak átmenetileg is, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a helyben talált források, amelyeket roppant nagy nehézségek árán sikerült értelmezni, szóval ezek a források a Föld nevet használják, aminek ugyan az égvilágon semmi értelme nincs, szemben az abszolút kifejező Grpbknnkbprggel, azonban nem lenne szerencsés rögtön konfliktusba keveredni egy korábban ismeretlen, láthatóan fejletlen, de mindezek ellenére meglepően öntudatos és büszke kultúra képviselőivel, még akkor sem, ha őket valamennyi vizsgálat lefuttatása után, szigorúan a saját érdekükben praktikus lenne likvidálni. A kapcsolatfelvétel mindenesetre megtörtént, és ha nehézkesen is, de elindult a kommunikáció az ’emberekkel’, íme egy újabb eklatáns példája annak, hogy mennyire visszamaradott társaság él itt, hiszen teljesen fölösleges ilyen bonyolultságú kifejezést használni az önmeghatározásra, amikor bináris módszerekkel is leírható minden, és nem mellesleg indokolatlan oxigénfelhasználást is igényel egy hosszabb hangsor kimondása. Itt ugyanis ’beszélnek’ egymással az egyedek, ahelyett, hogy egyszerű jelekkel és jelzésekkel adnák egymás tudtára, hogy éppen mit akarnak. Már az expedíció megérkezésének első pillanatában mindenki számára világossá vált, hogy a fejlődés egy korai szakaszában lévő világra sikerült rálelni, ahol a lakók ezzel a felfedezéssel esélyt kaphatnának ugyan arra, hogy számos evolúciós fázist átlépve egyből a jelenleg ismert legmagasabb fejlettségű társadalmi szint, azaz a marsi összes képességével felvértezhessék magukat, de a körülmények miatt, és legfőképp az erőforrások szűkössége következtében ez csak elvi lehetőség marad, és továbbra is javasoljuk a teljes populációs megsemmisítését. Fontos edukációs feladat, hogy a kiiktatás szükségszerűségéről teljeskörű tájékoztatást kapjon mindenki, mert egyrészt így tisztességes, másrészt az ’embereknek’ sokkal könnyebb lesz elviselniük az elkerülhetetlen véget, ha tudják, mi és miért történik. A marsi lét nagyszerűsége mindenek felett! Érdekes, hogy máris vannak felforgató hangok, melyek azt akarják nekünk megmagyarázni, hogy a földi élet mindig is megelőzte a marsi világot és igazából a Földről indítottak hamarabb felfedező űrhajókat a Mars irányába, abban reménykedve, hogy szeretett bolygónkon a földi élet folytatását előkészítsék, de sajnálatos módon ezeknek a törekvéseknek semmilyen bizonyítéka nem ismert, ellenben szerte az univerzumban megingathatatlan tényként kezeli minden gondolkodásra képes élőlény, hogy a Naprendszerben biztosan, de vélelmezhetően a komplett világűrben a Marson jelent meg az élet és csak utána bárhol a mindenségben, ha egyáltalán. Mindenesetre ezek a rebellis elképzelések csak azt a határozott elképzelést erősítik, amit ezennel szeretnénk is a marsi kormánynak egyértelműen javasolni, hogy a Földön pusztulnia kell mindennek és mindenkinek! Pontosabban egy alapos felmérés után számos feljegyzés, eszköz és talán néhány ’ember’ hazaszállítása indokolt lehet az esetleges későbbi felhasználás érdekében, de az utóbbiak esetében a hibernálást megelőzően a gondolkodásuk központját, az un. ’agyukat’ ki kell tisztítani. A legkisebb kockázatát is elkerülni annak, hogy megkérdőjeleződjék a Mars vezető szerepe! Ha ehhez netalántán a valóság bizonyos szeletét kell meghajlítani, ám legyen!

Dacosnak kell lennünk, mert ez kőkemény harc, és élni kell azzal a lehetőséggel, hogy most mi vagyunk erőfölényben, és teljesen mindegy, hogy ez miként alakult így, és hogy ennek van-e köze az igazsághoz vagy nincs.

*

Az időközben elkezdődött világbajnokság miatt talán sokan már el is felejtették, hogy az NB II őszi idénye az elsőosztállyal szemben nem zárult le két héttel ezelőtt, csupán kicsit szusszantak a csapatok. Erőt gyűjtöttek, hogy a fennmaradó 2+1 fordulót még teljes erőbedobással le tudják játszani. Ha kell, esőben, sárban vagy éppenséggel hóban. Nem törődve azzal, hogy valahol egy párhuzamos univerzumban valami nagyon hasonló, de csupán nyomokban azonos elemeket rejtő sport gladiátorai küzdenek egymással, meg a FIFA totál idióta bürokratáival a legnagyobb presztízsű trófeájáért a kurva nagy sivatagban.

Hát tényleg megéri nekik, most komolyan? Asszem igen.

Én ennek ellenére ma délután az életszagú futballra szavazok és kimegyek a stadionba, ahol továbbra is szar a hangosítás, az eredményjelző maga a pixelekbe zárt szánalom, ahol nincs egy kibaszott szkájboksz, pedig Oszibá annyira, de annyira megígérte tavasz elején és most a János is rátett egy lapáttal a Kisalföldnek küldött alsótagozatos dolgozatában, aminek hatására engem azonnal megszállt az angyali türelem, és azt is megbocsátottam nekik pár másodpercig, hogy ugyan hónapok óta pár noname focista, meg cimbi irodista kivételével nincs itt semmi újdonság, ezért cserébe a csapat sem lett jobb, mert én annyira megértő vagyok, hogy az már néha fáj, és nyilván mindennek az oka Brüsszel, meg a szankciók, és legyen már végre béke, mert akkor lesz olcsó áram és villanyfényes meccsek a mínusz húszban, ahol majd pisilhetünk a kapu mögött megint, de most még nem kell, mert nem fagyott el semmi a korzón, meg egyébként is örüljünk, hogy lyuk van a fenekünkön, mert nem a megyekettőbe, hanem az enbékettőbe játszik a csapat, ami nem is fiók.

Gyertek ki ti is, ne tétovázzatok! Tegyetek hitet a klub mellett és ordítsátok, hogy hajrá ETO, mintha nem lenne holnap! Mer’ egy újabb esélyt megkaphat a csapat. Az utolsónak gondolt utolsót. Tojjátok le a belgákat és marokkóiakat, akik a műmájer légkondis dohai stadionban fognak velünk majdnem párhuzamosan derbizni. No persze János más, őt ne tojjuk le, mert ő jó belga és jó brüsszeli, és minden bizonnyal ott fog szorítani a győzelmünkért valamelyik betonkalickában a szkájboksz helyett a keleti lelátó közepén.

Ugye?

*

1954. november 27.

Győri Vasas SK – Diósgyőri Vasas SK 2-1 (

4.156 néző, vezette: Lehel

’ETO’: Palotai – Kárpáti, Kalmár, Pió – Tamás, Fehérvári – Dombos, Koós, Józsa, Hegedűs, Pálfi (66’ Budai). Edző: Kovács Imre

Diósgyőr: Károlyi – Dudás, Kakuszi, Kékesi – Peller, Pesti – Nagy, Dobó, Szigeti, Gondos, Bakó. Edző: Jávor Pál

Gólok: 11’ Józsa 1-0, 67’ Nagy 1-1, 70’ Hegedűs 2-1