„Hiába írok, mert úgysem küldöm el

Hiába várlak, de nem vagy már közel

A repedést nézem, ahogy a falon penészt ölel

Talán jobb lesz idővel

Pár évszak és kész is az időgép

Visszamegyek és odaállok eléd

Azt, hogy mit gondolsz már hidegen hagy

Most megmondom: hülye vagy!”

[Ricsárdgír: Hülye vagy]

*

Mit is mondtál? Honnan kezdjem? Mi? Az elejéről? Most ez komoly? Azért gyorsan szögezzük le, hogy bár sokan ennek pont az ellenkezőjét állítják, nem vagyok totál zizi. Azért egy tüskére csak meghívsz, nem? Neked is mondták, hogy sokat iszok, igaz? Nem tagadom, bejövök ide az Idához szinte minden nap, de olyan még nem volt, hogy négykézláb mentem volna haza. Vagy kihívták volna rám a járőrt, mert emberkedtem. Én, ha benyomok, aranyos leszek és nagyon éber. A Kisfatert bezzeg kétnaponta elviszik. Pedig jó srác, csak nem szabad neki kevernie a kevertet a pezsgővel. Érted! A kevertet keveri! És mindig megvan a baj. Addig még minden oké, hogy elkezd Pilinszkyt, meg Petrit szavalni. Csodálkozol? Pestre járt a bölcsészkarra, ahol elvégzett másfél évet, de az utolsó vizsgaidőszak előtt lementek valami lepukkant alternatív krimóba, ahol Sigue Sigue Sputnikot hallgattak órákig. Közben lezavartak három kör Ülő Bikát, majd két nap múlva Kulcsnál találták meg a Kisfatert a Duna-parton. Kavicsokat dobált a jeges vízbe, volt rajta ugyan egy vastag télikabát, de alatt semmi, esküszöm, hogy egy szál faszba kuporgott a mínusz négy fokban és még csak nem is köhögött. A doki négyszer mérte meg a testhőmérsékletét, amiből háromszor lett az eredmény harminchat hat. Higanyossal is, meg valami digitális szarral is megmérte. Azt mondta utána, hogy ilyen nincs, ennek az embernek a testét már most meg kell, hogy vegye az orvosi egyetem, mert ha nyolcvan év múlva hal csak meg, akkor is megéri nekik. Két Nobel-díj tuti. De a Kisfater azt mondta, hogy az ő teste nem eladó, meg egyébként most azonnal haza kell mennie Kispákászra, mert neki dolga van. Találkoztam Jézussal, hajtogatta, feladatot adott nekem. Soha nem ment vissza az egyetemre. Érted? Azóta is itt van a faluban, és reggeltől estig az apja sufnijában csinál valamit, ahova senki nem mehet be, még a faterja, a Nagyfater sem. Senki nem tudja, hogy mi a túróval babrál, de senki nem is meri megkérdezni tőle. Tudod ez egy olyan istenfélő hely. Este nyolckor bejön Idához, kér két nagyfröccsöt, aztán még kettőt, akkor már tudja az Ida, hogy mi fog történni, mondja is neki, hogy vigyázz, Lacika!, ő az egyetlen, aki Lacikának hívja, nem lesz jó, ha kevered a kevertet, de Kisfater csak vigyorog, bambán, beküldi az első felest, aztán egy pohár pezsgőt, meg még egy pezsgőt és az egészet megtiszteli egy utolsó tüskével, feláll az asztal tetejére és Petrivé változik, a fizimiskája meg is van hozzá, beesett arc, karikás szemek, szakáll, szájában cigi, átéléssel mondja, csak az a baj, hogy a Fekete Párduc megfáradt közönsége nem erre vágyik, az Anyám tyúkját inkább, ordítja Schlögl Bandi bácsi, és akkor Kisfaternél elpattan valami, a pici poharat a falhoz vágja, a pezsgőset is, indul Bandi bácsi felé, akit szerencsére megvéd a polgárőrség, Kisfater ordít, megöllek geci!, ez lehetne akár Petri egyik elveszett költeményéből is, ne zárjuk ki, kiszabadítja magát a szoros ölelésből, de addigra Bandi bácsi már biztonságban, ne röhögjetek vinnyogja, pedig senki nem röhög, legfeljebb az asztmás Kulacs Pista hörög, mert amikor izgalom van, rendre befullad. A polgárőrök feladják, valaki hívja mobilon Slaszlát a körzeti megbízottat, aki annyira hangosan átkozódik, hogy még a budiban is hallják, nem hiszem el, bazmeg!, most kezdődig a Crotone-Spezia második félideje, a kurva anyátok!, de már veszi is az egyenruháját, mert első a szolgálat, és keresi a szolgálati fegyverét, ki tudja mi lesz, Kisfater kiszámíthatatlan, ha Petrit szaval, aztán amikor beér Idához, a félig alélt dühöngőt szakavatottan őrizetbe veszi, és már viszi is a fogdának átalakított tűzoltószertárba, ahol van egy roskadozó ágy, amin szépen bevackolja, a kihallgatás várhat holnapig. Másnap meccs van! Az mindent visz. Kispákász-Kozárhuta. Kis túlzással rangadó, mert ha nyerünk, előzzük őket és márciusig mi leszünk a tizenegyedikek. Kisfater a balszellő, nélküle Kispákász nem az igazi, hadd pihenjen. Ezt Saszla is tudja, óvatosan húzza be maga után a tűzoltószertár ajtaját, nehogy. A Bella ikrek jönnek a Szeder utca felől, óbégatnak mint az eszementek, hé!, csitítja őket Saszla, elég legyen már, mert beviszlek titeket is csendháborítás miatt, bocsánat, Gabibá, mondják a megszeppent ikrek, már itt sem vagyunk.

De mit is akartam mondani? Hej, de elkanyarodtam! Látod, barátocskám, ez a falu jobb mint bármelyik tudományos izé a Spektrumon, bezzeg ide nem jönnek forgatni azok a csicskák, pedig van nekünk saját ribizlifajtánk is, az akadémia is elismerte, itt volt valami nagyokos. Mi van? Menned kell? De még csak most jöttél! Figyelj, olyan sztorim van, hogy beszarsz! Mondtam már, hogy én már ott voltam a Fészkes-patak melletti, girbe-gurba vonalakkal megrajzolt első pályán is? Hatvankettőben. Igen, azon, amelyik a falu felé lejtett, és ahonnan úgy elkergették Ács III játékvezetőt, hogy azóta sem tudni, hol van. Ne bassz! Ha most elmész, nem állok jót magamért! Mi van? Tüskét? Azt bármikor. De ne gondold, hogy ezzel rendben vagyunk. Ilyet még a Gyurka sem csinált. Igaz, neki megmutattam, hogy melyik hársfa tövébe pisált Puskás Öcsi, amikor a válogatott errefelé buszozott és kidurrant az Ikaruson a jobb hátsó kerék. Megsúgom neked, sose volt itt Puskás Öcsi, de a dagadt megette a sztorit. Kapott pogit, annyira boldog volt. Maradjunk annyiban, hogy most nem verlek meg, viccelek ám, nehogy elhidd!, mármint, hogy meg akartalak verni, nem vagyok olyan, ismersz, tavasszal meg visszajössz, amikor Kozárhután játszunk. Megdumáltuk? Szavasz! Puszillak! Egy utolsó unikumot még felírhatok hozzád? Arany vagy!

*

Volt olyan, amikor ennél sokkal kevesebbért is repült a gyepre pár plasztik bérlet.

Most annyit sikerült elérni, hogy egy olyan meccs előtt feszítettek ki a srácok a fenti lelátón egy nagyon szomorú, ugyanakkor roppant visszafogott molinót, amiben előzetesen normál körülmények között is simán benne volt a 0-3, de ugye mi már ezen az őszön megéltünk jópár pofont, hogy csak végét emlegessem, a budafoki bukót, az Óvár elleni hazai szégyent, meg a mislenyi semmit, ami szépen megágyazott annak, hogy az átlagpolgár legfeljebb a Diókkal szembeni harcos győzelem esetén engesztelődött volna meg. Ennek esélye kábé annyi volt, mintha a bemelegítés előtt megjelent volna egy csillámpóni a kezdőkörben, ami sűrű nyihogások közepette ellejt egy mágikus táncot, aztán eperillattal fingja tele a stadiont.

Tisztelet azoknak, akik kirakták az üzenetet, meg azoknak is, akik egy pillanatra félrenéztek és beengedték a feliratot, így ha csak öt percig, de szembesítették áldásos tevékenységük eredményeivel a keleti lelátó üvegkalickáinak lakóit. Ha kicsit feszengtek, már megérte.

A meccs maga nem ér annyit, hogy koptassam a klaviatúrát, utána a mester is elégedetlen volt, kishitűségről beszélt, ami határozott előrelépés, mert korábban párszor a szart is aranynak látta, vagy legalábbis annak szerette volna láttatni. A szokásos ötlettelen, fos futballjelenetek követték egymást a pályán, a spílereknek láthatóan semmi kedvük nem volt ehhez a vasárnap koradélutáni métához, a frissen falavatott fehér dresszekre, állítom egy körömnyi folt sem került, izzadságfoltnak nyomát sem láttam. Mondjuk, így talán mindenkinek jobban égette a címer a habtestét. Én nem jövök a mostanában oly divatos követeléssel, miszerint vegyétek le a mezt, skacok, mert tök fölösleges színház, inkább kontraproduktív, mint előremutató gesztus lenne, olyan jelenetsor, aminek a végén az ártatlan szemlélő még meg is szánná ezeket a derék legényeket, azt meg minek?

A hiba, mi több bűn, nem feltétlenül a pályán van, hanem szimbolikus értelemben feljebb, valahol a klubházban, meg máshol, talán nem is ebben az országban. A gyanú, miszerint szeretett klubunk egyeseknek nem több egy kapcarongynál, már egy ideje joggal feltételezhető. A gond az, hogy ezek a valakik ma a döntéshozók ott a klubházban. Ki gondolta volna mindezt jó tíz hónappal ezelőtt? Kevesen. Nem akarom magamat túlhájpolni, de azt azért megjegyzem, hogy ha ezt a kimenetet nem is jósoltam meg ennyire pontosan, minimum kritikusan álltam a váltáshoz. Istenemre, a féltés vezetett akkor is.

Most mindenesetre úgy vagyunk, mint az a csapdába esett vad, amelyik már pontosan tudja és érzi, hogy vége a dalnak, de azért még csöppet reménykedik benne, hogy változhat a helyzet. Ráadásul olyan vadász ásta meg a vermet, amelyik még azzal is súlyosbítja a szituációt, hogy folyvást lelkiismeretfurdalást igyekszik kelteni bennünk: ne lázadj, mert ha én nem jövök, már korábban is megdöglöttél volna.

Mondjátok csak! Ez már a stáblista vagy még van hátra pár képkocka a filmből?

*

ETO FC – Diósgyőri VTK 0-3 (0-2)

1.1047 néző, vezette: Andó-Szabó (nem volt gáz)

ETO: Ruisz 1.5 – Kovács K. 2, Szujó 1.5 (90’ Vincze 0), Fodor 2, Papp Mi. 1.5, Benczenleitner 1.5 – Toma 2 (60’ Vitális 1.5) – Tuboly 1 (46’ Kovács 2), Kiss Be. 1.5 – Babati 1.5 (78’ Kiss M. 0), Óvári 1 (46’ Borsos 1.5). Edző: Tímár Krisztián

DVTK: Danilović – Csirmaz, Szatmári, Bárdos, Bokros (81’ Farkas) – Koman (74’ Radics), Bényei, Bertus (81’ Illés) – Gera (81’ Könyves), Eppel (60’ Jurek), Lukács. Edző: Serhiy Kuznetsov

Gólok: 13’ Csirmaz 0-1, 43’ Gera 0-2, 65’ Lukács 0-3

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt (23 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodását.]