A gigászok csatája.

Így hirdették szerte a városban öles plakátok a nagy összecsapást, amire mindenki várt és fente rá a fogát már jó ideje. Az igazság pillanata, virított alatta alig kisebb betűkkel a szintén nem kevéssé ambíciózus alcím, és bizony nem estek túlzásba azok, akik kitalálták a felhabosított körítést. Hiszen a hangzatos, sokszor egymásra licitáló, de mégis üres szavak és a semmire sem jó összehasonlítások után egyre feszítőbb lett a helyzet és végül elkerülhetetlenné vált az a találkozó, ami egyszer és mindenkorra eldöntheti, hogy ki a jobb? Furcsának tetszik, de ez a kérdés egy idő után nem csupán a téma legnagyobb tudorait, meg az őket faggató újságírókat és a leglelkesebb amatőröket foglalkoztatta, hanem az utca emberét is. Téma volt a munkahelyeken a cigiszünetek alatt. Téma volt a rendelőkben, amíg a betegek arra vártak, hogy behívják őket az esedékes vizsgálatra. Téma volt az iskolákban, ahol rendkívüli osztályfőnöki órákon igyekeztek képbe hozni a bizonytalan diákokat. Téma volt a városi tanácsban is. Ott még teljes egyetértésben egy politikai határozatot is elfogadtak, amiben rögzítették, hogy bármi lesz is az eredmény, azt a testület elfogadja és tiszteletben tartja. Szép gesztus. Még akkor is, ha mindenki tudta, hogy igazából nem gondolták komolyan.

– Te mit gondolsz? – kérdezte Péter Elizától, amikor leoltották a lámpát és a dunyha alatt egymáshoz simult meztelen testük.

– Azt, hogy szeretkezni fogunk. – vágta rá Eliza és hosszú csókkal tapasztotta be a fiú száját.

– Nyilvánvaló – felelte Péter, miután egy pillanatra kiszabadult az ölelésből. – De csak van határozott álláspontod arról is?

A lány inkább kétségbeesetten, mint dühösen püfölni kezdte Pétert, ahol csak érte, majd miután elfogyott az ereje, zokogva rohant ki a szobából és a fiú életéből is egyszerre.

– Ez a kapcsolat halálra volt ítélve. – gondolta Péter és rágyújtott egy cigire. – A szexualitás nem írhat felül mindent.

A művelődési ház zsúfolásig megtelt. Azoknak, akiknek nem jutott már hely, a parkolóban állítottak fel sörpadokat és egy hatalmas kivetítőn követhették az eseményt. Kint és bent is vágni lehetett a feszültséget. Minden szempár a színpadon felállított két asztalra szegeződött, amiket egyelőre csak szolid fénnyel világított meg a technikus. Közepesen halk zene szólt, éppen olyan hangerővel, ami még nem bántotta a fület, de az álmosságot már elűzte, ami a hosszú várakozás és az este tíz körüli időpont miatt nem volt meglepő. Echo & The Bunnymen duruzsolt a hangszórókból. Ez Eliza kedvence, keseredett el újfent Péter a harmadik sor közepén, mert már ezerszer megbánt mindent.

Szerencsére a semmiből előbukkant az est házigazdája, a magát szerényen csak Mr. Magic Man művésznévvel felcímkéző középszerű országos celeb, egyesek szerint énekes, mások szerint inkább bohóc a rosszabbik fajtából, aki viharos és a bulvárt is bejáró válása után kénytelen volt számos profilidegen szereplést is elvállalni, hogy ki tudja fizetni volt feleségét. Szolid taps fogadta, mert senki sem rá volt kíváncsi. Indokolatlanul hosszasan konferált, igaz volt az őt megelőző híre, tényleg imádta hallani a saját hangját. Most is egyértelműen túlzásba esett, főleg akkor, amikor ritka gyatra poénokkal igyekezett feldobni a kétségtelenül lankadó hangulatot. Alig tíz perc után visszafogott füttyszóval adta tudtára a közönség, hogy elege van belőle és nem ezért jött. A rikító sárga öltönyös férfi sértődötten hadarta el mondandója végét, majd végre a színpadra szólította az este főszereplőit és sietve távozott. A bejárat előtt szakadt Lada Niva várta, ami tovább repítette egy másik reménytelen helyszínre, ahol már rothadt paradicsomokkal és záptojásokkal várták a rutinos vendéglátók.

Marika néni szűk tíz évvel volt idősebb, talán ennek köszönhetően biztosra ment és barackos valamint kakaós palacsintával szállt versenybe. Ilonka néni kicsit bevállalósabb startégiát választott, így nutellával és könnyű citromkrémmel töltött palacsintákkal támadt. A segítők elsőre hosszasan halmozták az asztalokra a milliónyi kisütött finomságot, aztán sípszóra hordani kezdték a közönség sorai közé a bátor vállalkozóknak, akik boldogan falni kezdtek. A helyzet egy kis idő kezdett a rendezett káoszba fordulni, de ez különösebben senkit sem zavart vagy érdekelt.

A két hölgy szenvtelen arccal figyelte az események a színpadról. Arra azért gondosan ügyeltek, hogy a tekintetük még véletlenül se találkozzon. Nyoma sem volt annak, hogy néhány évvel ezelőtt még együtt keverték az alapanyagot és közösen vállaltak felelősséget a termék minőségéért. Azok az idők már elmúltak.

Most csak az számított, hogy legyőzzék a másikat.

*

2015 nyarán Klausz László lett a Szeged-Csanád Grosics Akadémia edzője, akinek munkáját Tímár Krisztián segítette másodedzőként.

2021 júniusában Klausz az ETO-hoz szerződött, de nem töltötte ki a szerződését, mert egy évvel később érdekes körülmények között távozott a csapattól.

A helyét Tímár Krisztián vette át.