Már megint izzad a tenyerem

mondd meg bátran (fotó: saját)

A kutya minden kétséget kizáróan megdöglött. Az út közepén feküdt, a testének közepe valószínűtlenül lapos volt és jól kivehető módon látszottak rajta a gyilkos kerék barázdái. Egy Barkas volt a tettes, paradox módon egy mentőautó, ami éles vijjogással hajtott keresztül a nyílegyenes főutcán. Semmi nem indokolta a szirénát és a kék villogót sem, de Rozinéni nem volt hajlandó addig felfeküdni a hordágyra, amíg Petikeúr a mentőtiszt meg nem ígérte neki, hogy bekapcsolják. Mindkettőt. Menjünk már, bazmeg! – sziszegte és már kattintott is. Húzzál bele, Géza, még a köjálba is lesz egy fuvarunk! Rozinéni egyébiránt csúnyán köhögött, ami nála kábé halálos betegségnek számított, így haladéktalanul hívta a 04-et. Nagyon szúr a szívem tájékán és mintha a bal karom is zsibbadna, hörögte gátlástalanul a kagylóba, majd föltette a levest főni, mert tudta, hogy van még nagyjából negyven perce. A köménymagos leves pikkpakk elkészült, még repetázni is tudott belőle, ráadásul bőven maradt ideje, hogy visszafeküdjön a megvetett ágyba és úgy várja a mentősöket. Jobban van egy kicsit? – kérdezte Petikeúr, amikor megérkeztek és komótosan megmérte Rozinéni vérnyomását. Közben nagyokat szippantott a házban terjengő illatfelhőből. Köménymagos leves, imádom. Nem maradt belőle véletlenül? Az öregasszony először süketséget tettetett, aztán határozott nemet jelzett a fejével. Kár, szomorodott el Petiúr, egyébként a vérnyomása rendben van, mamika. Azér’ bevisszük a biztonság kedvéért, mondta kedvesen, mire Rozinéni fejére húzta a paplant és teliszájjal vigyorgott a dohos sötétségben. A mamikától mondjuk majdnem fölrobbant, de tudott úri asszonyként is viselkedni, ha úgy hozta a szükség.

Egyébként is a macska volt az oka mindennek, mert Bogár soha, de tényleg soha nem ment át a páros oldalra. Egyszer volt egy helyettesítő postás a faluban, egy gonosz vénasszony, aki úgy csinált, mintha falatot adna neki, de amint közelebb sompolygott hozzá, amaz verni kezdte a Szovjetunió legfrissebb számával. Jóféle merített papírból volt az újság, vagy hatvan oldal, nagyot tudott szólni, ahogy lesújtott az oldalára, csípett veszettül és kegyetlenül fájt a helye. Tudod, hogy miér’ kapod, ugye? – süvöltötte Rehákné. Tudod ugye, te kis korcs? Bogár rémülten menekült vissza a páratlan oldalra és örökre kitörölte az út túlsó oldalát. Legalábbis akkor azt gondolta, és milyen jó lett volna, ha tényleg úgy marad. Rehákné pihegve üldögélt egy zöldre mázolt padon, a bicikli kosarából elővett egy kisüveges kevertet és húzóra megitta. Elégedetten nézett körbe, miközben leverte a hideg veríték. Az újságok között kotorászott, sokáig tartott mire megtalálta, amit keresett, aztán fejteni kezdte a keresztrejtvényt a Kistermelők Lapjában. Függőleges hat, magyar déligyümölcs, hét betű. Képzett volt ideológiailag, de most elküldte Micsurint a picsába.

teljes ellátás (fotó: saját)

Az volt a baj, hogy a tanács, meg a téesz összefogott és megcsináltatták közösen az aszfaltot. Előtte csak kaviccsal és murvával szórták fel az utat, ami praktikus megoldásnak tűnt, de csak ideig-óráig jelentett megoldást, mivel a sok traktor és Zil nagyon gyorsan szétgyúrta azt, mivel állandóan jöttek és mentek, hála a prosperáló mezőgazdaságnak. A csillagok szerencsés együtt állásának köszönhetően a klíma tökéletes volt, nem is beszélve a zsíros termőföldről, amiben gyakorlatilag minden mag szárba szökkent, amit belevetettek. De amíg a kátyúkat kellett kerülgetni, nem tudott száguldozni senki, mostanság ellenben a tükörsima felület mindenkit arra ösztönzött, hogy jobban rálépjen a gázpedálra. Legyen alatta berregő Trabant vagy éppenséggel kecses Wartburg Kombi. Mesélik, hogy egyszer végig viharzott a falun egy tűzpiros Alfa Romeo, mehetett vagy százhússzal, azok az asszonyok, akik pont akkor néztek ki az ablakon, aléltan hőköltek vissza és zuhantak a tisztaszoba padlójára. Vittorio Gassman vezette azt az autót, mondták, de senki sem tudott bizonyosságot.

Bogár csak egy másodpercet tévedett, amikor azután a kurva kandúr után iramodott, igazából nem is tudta miért akarja elkapni. Ugyanis mindig ez volt a menet, peckesen oldalgott az árokparton a kis vörös, látványosan provokálta a kutyát, de az szinte sosem hederített rá. Most azonban más volt megírva odafönt. Először csak mérgesen vakkantott, afféle első figyelmeztetésként, amit a dög nem értett, sőt felhívásnak vélt keringőre. A fenekét mutogatta szemérmetlenül, ami már Bogárnak is sok volt. Elvesztette minden kapcsolatát a valósággal és neki iramodott. Géza élvezte a sebességet, magával ragadta a pillanat. A sziréna rikoltó hangja harci kürtként hatott, a bátorítás pedig arra sarkallta, hogy kicsit játsszon a kuplunggal, először visszavegyen hármasba, brümmögtesse a motort, aztán bevágja a legendás negyedik sebességbe. A Barkas táltosparipaként vágtatott a Néphadsereg útján. Géza nagyokat kurjantott, miközben Petikeúr igyekezett Rozinénit a hordágyon tartani, ami nem volt könnyű feladat, hiszen a százkilós test önálló életet élt még úgy is, hogy az indulásnál, szigorúan biztonsági okokból leszíjazta az öregasszonyt.

kitörő siker (fotó: saját)

A kutyát pont telibe kapta a jobb első kerék, semmit sem szenvedett.

Egy szemtanúja volt az esetnek, a félkegyelmű Pöttöm Bandi, akit mindenki csak Jézusnak hívott, mert az apja ács volt, és ő egy olyan légyott gyümölcseként született, amit mindkét szülő tagadott a végtelenségig, bár igaz szerelemmel szerették egymást. Pöttöm Bandi óvatosan lehúzta az útról a tetemet és az árok szélére fektette a puha fűre. Nagyon gondolkodott, ami nála abban is megnyilvánult, hogy fura hangokat hallatott, olyan puffogósokat. Egyesek szerint csak fingott rendületlenül, de ez egyáltalán nem volt igaz, csak csúnya inszinuáció. Végül mindkét tenyerét a testre helyezte, oda, ahová a gumi rajzolt fura krikszkrakszokat és mormolni kezdett. Varázsigét, vagy ki tudja micsodát.

De nem történt semmi.

*

Rögzítsük a szikár tényeket! Egy héten belül először mérsékelt játékkal megvertük a ligában tökutolsó és a mezőnyben minden bizonnyal leggyengébb csapatot, ezzel lezárva a gyászos hazai nyeretlenségi szériát, ami, még kimondani is borzasztó, százhatvannyolc napi tartott, majd kilátástalan teljesítményt az asztalra téve tükörsima vereséget szenvedtünk az eggyel jobb pozícióban szerénykedő Békéscsabától. 2-0, 0-2. Az egyenleg a matematika szabályai szerint 2-2, de az én szememben egy hatalmas mínusz. Gondolom, ti sem vagytok másként.

Mondhat itt bárki bármit, van gond bőven.

A Békéscsabán kezdő csapat átlagéletkora 21,3 év volt, ami a meccs végére, amikor már Kiss Máté és Priska is pályán volt, felkúszott 23,9-re. Ha eljátszom azzal a gondolatta, hogy Fodor Feri helyett a jelenleg sérült Csinger Márk az egyik középső védő, akkor alig léptük volna át a 20-at. Ugyebár a klub kommunikációjának pajzsa a fiatalpecek fetisizálása, a mindenkinél jobbak vagyunk egy olyan összevetésben, aminek fontosságát magam sem akarom negligálni, de úgy vélem, hogy ez most sokkal inkább öncél, mint valami mesterterv kulcsa. Meg is magyarázom, hogy miért.

Egy másodpercig nem vitatom, hogy van abban bőven rizikó, hogy zöldfülűekkel állunk fel, hiszen az ő teljesítményük óhatatlanul hullámzó. Van abban is a ráció, hogy szerezzenek rutint a srácok, igaz, akkor nem értem, mire való az NB III-as ETO Akadémia, hiszen ők is a felnőttfutballban versenyeznek. Mert az első számú csapat, a kirakat egészen egyszerűen nem lehet kísérleti terep. Az én szememben a legnagyobb probléma: nem azt látom, hogy egy jól kivehető, a kívülálló, laikus drukker számára is beazonosítható játékrendszerben akadnak gyengébb teljesítmények, hanem azt, hogy totális fejetlenség uralkodik a pályán, ahol a többség pánikból focizik. Költői túlzás, de voltak olyan periódusai a Csaba elleni meccsnek, amikor az volt az érzésem, egy utcáról összevadászott brigád is lehozta volna így a mérkőzést.

Lássuk be, ez azért ijesztő.

Sokkal inkább vágóhídra hajtott szerencsétlenek ezek a jobb sorsra érdemes srácok, mint egy faszán összekalapált projekt részesei. Lehet, hogy már mindenhol rémeket látok és ott is összeesküvés-elméletet orrontok, ahol ennek nyoma sincs, de egész egyszerűen nem tudom hova tenni azt, hogy Muñoz regnálása alatt szinte az összes meccs utáni edzői reakció fölkerül a klub FB-oldalára, annak minden fésületlenségével. Ha egy külsős nézi Antonio szerepléseit, minden bizonnyal rémülten pislog, ha szeret minket, elszomorodik. Természetesen nem itt dől el minden, de hogy egy klasszikus mondás parafrázisával éljek: nem elég felkészültnek lenni, annak is kell látszani. A nyelvi nehézségek nyilván nem segítenek a helyzeten.

Én egyébként féltem ezeket a fiatalokat, mert a szurkoló bármennyire megengedő a sajátjaival, nagyon kemény, esetleg durva, mi több igazságtalan is tud lenni az övéivel szemben. Mert ahol szart lapátolnak, mindenkire fröccsenni fog a trágyalé.

használaton kívül (fotó: saját)

Századszor írom le. Nem kergetek hiú ábrándokat, nem elvárásom, hogy a titánok folyvást brillírozzanak ÉS szakmányban nyerjenek meg minden meccset. Azt azonban határozottan követelem, hogy lássak végre valamilyen értelmezhető jövőképet. Mert, ami most van az nem az, már megbocsásson mindenki. Ez szimpla kész átverés show egy csak bemagyarázott és valójában nem is létező idea eltakarására, aminek nem is most lenne itt az ideje, nyolc(!) évvel a sajnálatos események után. Jó, mondjuk az időzítésről nem feltétlenül kizárólag a mostani tulaj tehet, vagyis mégis, mert akkor meg nem ezt kéne csinálni, amikor az utolsó utáni drukker is lassan lekapcsolja a lámpát.

Egy időgépet szeretnék, de nagyon gyorsan, amibe beleülnék, vennék egy nagy levegőt, aztán bepötyögném a dátumot. Az más kérdés, hogy bizony bajban lennék, hogy mi legyen a mágikus számsor.

A mostani eszemmel talán ez: 2-0-5-4. A klub 150 éves és újra régi fényében ragyog. A stadionra rá se lehet ismerni. Tényleg vannak skyboxok meg fasza közösségi terek, de a lényeg a pályán zajlik, ahol szárnyalnak a fiúk, igazi űrfocit adnak elő, ami mondjuk nem akkora truváj, lévén naponta indulnak járatok a Holdra, de egy régivágású szurker még mindig így hívja a kiskúti tikitakát. Egy dolog a régi, Preszibá edzi a gyerekeket, akit 2030-ban hibernáltak, természetesen az ő érdekében, mert az örökélet elixír kifejlesztésére még kellet jó tíz esztendő. Pár éve fagyasztottak ki újra, bekapott egy pirulát a kísérleti program keretében, aminek következtében úgy nézett ki mint 1988-ban, semmit nem változott az elsárgult Képes Sportban fellelhető fotókhoz képest és azonnal elsajátította a korszellemet.

Doki, Marty! Segítsetek! Addig meg jó lenne, ha a klub komolyan venn és e minket és a jól hangzó tervek mellett végre fölmutatna valami kézzel foghatót. Ne adj’ isten számonkérhetőt.

*

ETO FC – Dorogi FC 2-0 (0-0)

598 néző, vezette: Molnár (megfelelően)

ETO: Ruisz 0 – Kovács 3.5, Fodor 3, Keresztes 3, Csontos 3 – Tuboly 2.5 (86’ Vingler 0), Kiss Be. 3.5 (86’ Toma 0) – Borsos F. 2 (46’ Szendrei 4), Vitális 3 (69’ Kiss M. 0), Lacza 3 – Huszár 2.5 (80’ Óvári 0). Edző: Antino Muñoz

Dorog: Borsos V. – Barna, Preklet, Gyurácz, Kotula – Lénárt – Krunc (84’ Selmeci). Kapornai (72’ Tóth), Király (46’ Szedlár). Szerencsi (46’ Albert) – Szalai (72’ Papp). Megbízott edző Đorđe Kamber

Gólok: 55’ Lacza 1-0, 66’ Szendrei 2-0

*

Békéscsaba 1912 Előre – ETO FC 2-0 (1-0)

1.040 néző, vezette: Kovács J. Zoltán (nem rajta múlt)

Előre: Krnács – Puskás, Albert, Bora, Mikló – Hamed (83’ Zvara), Kitl, Futó, Fazekas – Czékus (90+2’ Farkas), Lukács (90’ Kóródi). Edző: Pásztor József

ETO: Ruisz 2.5 – Deákovits 1, Fodor 0.5, Keresztes 1, Csontos 1 – Tuboly 1, Kiss Be. 1.5 (58’ Kiss M. 1.5) – Borsos 0.5 (58’ Priskin 1), Vitális 1 (58’ Vingler 1), Lacza 0.5 (46’ Szendrei 1.5) – Huszár 0.5 (69’ Óvári 0). Edző: Antonio Muñoz

Gólok: 19’ Fazekas 1-0, 69’ Fodor (öngól) 2-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt (23 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodását.]

*

Kiegészítő infóként iderakom a Nemzeti Sport osztályzatait a Békéscsabai meccs kapcsán. Érdekes. Mondjuk nem lep meg semmi azok után, hogy a tudósítás szerint „nagyszerű játékkal győzte le az ETO-t az Előre”, illetve „[a Békéscsaba] futószalagon vezette a támadásokat”. Azt is jó tudni, hogy „a félidő hajrájában egyre többször merészkedtek előre a győriek, és már helyzetekig is eljutottak”. Én egyet láttam, Vitális kísérletét, de lehet, hogy belesütött a szemembe a nap.

(Ruisz 5 – Deákovits 5, Fodor 4, Keresztes 5, Csontos 6 – Tuboly 6 – Borsos 4 (Priskin 4), Vitális 4 (Vingler 4), Kiss Be. 5 (Kiss M. 4), Lacza 4 (Szendrei 5) – Huszár 5 (Óvári 0).

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.