– Hogy vagy, Apa?

– Sokat gondolkodtam már azon, mit feleljek, ha ezt egyszer megkérdezed.

– És?

– Örülök, hogy eddig nem kérdezted.

– Én is halogattam. Féltem a válaszodtól. Attól, hogy megbántódom.

– Ugyan!

– De, tényleg. Már lassan hat éve nem vagy itt. Mi lesz, ha azt mondod, hogy jól vagy?

– Az nem azért lenne, mert előtte nem voltam jól.

– Ismersz. Mardosna a lelkiismeret.

– Akkor érdekel?

– Igen. Vagyis nem tudom.

– Ti jól vagytok?

– Most ezt miért?

– Kíváncsi vagyok. Őszintén. Végtére is, nektek volt rosszabb.

– Megvagyunk. Sőt! Majdnem mindig nagyon jó vagyunk.

– Majdnem mindig?

– Igen. Néha vannak hullámvölgyek. Anyánál több is.

– Sejtettem. Tudtam, hogy valahol sértésnek veszi, hogy elmentem. Persze ez rossz kifejezés. Igazságtalan. Váratlanul érte.

– Soha nem is készült rá. El sem tudta képzelni.

– És te?

– Küzdök. Néha iszonyúan nehéz. Egyedül érzem magam.

– De hiszen nem vagy egyedül.

– Nyilván. És ez kizárólag az én belső harcom. Az én döntésem, hogy nem vonok be mást. Csak az enyém.

– Lazíts! Ne terheld magad fölös problémákkal! Ne vegyél magadra olyan dolgokat, amiket nem kell.

– Tudom.

– Kijársz?

– Amikor csak tehetem.

– És? Feltölt?

– Nem. Nagyon nem.

– Szomorú.

– Az.

– Egy darabig csak dühített. Mérges voltam utána. Aztán azt vettem észre, hogy igazából nem is érdekel, hogy mi történik.

– Megértelek. És most mit érzel.

– Ürességet. Végtelen ürességet. Olyan, mintha az egész csak valami megmagyarázhatatlan kötelességtudat miatt lenne fontos. Mondhatok valamit?

– Persze.

– Sokszor miattad megyek. Azért, mert attól félek, hogy amennyiben nem teszem meg, elveszítelek.

– Botorság.

– Eszembe jutnak a nagy hallgatások, ahogy bandukolunk együtt szombatonként.

– Azok jók voltak. Ha valaki látott minket, nem is gondolta, hogy mi boldogok vagyunk.

– Ugye? És most, hogy ennyi idő eltelt már, egyre inkább ezt érzem.

– Mindig csak reméltem, hogy te is akarod. Hogy nem azért tartasz velem, mert nekem akarsz megfelelni.

– Talán az elején volt ilyen, de utána már nem.

– Jó ezt hallani.

– Tudod, hogy most is három bérletünk van.

– Persze, a lányok. Nem sokat járnak.

– Bánod?

– Dehogy! Nehogy erőltesd! Érni kell bennük, aztán majd eldöntik, hogy nekik fontos-e.

– Engem megnyugtat, hogy ott van az a három szék, ami a miénk. Csak a miénk.

– Vonz másokat is.

– Igen. Nagyon dühít, ha valaki leül valamelyikre. Amikor szólok, akkor meg néznek rám értetlenül. Hiszen annyi üres szék van még.

– Nem érthetik.

– Nem is akarom elmagyarázni senkinek.

– Megismétlem. Jól vagy?

– Azt hiszem, igen. Jó, hogy beszélünk.

– Kimész ma?

– Igen. Bár fogalmam sincs, miért?

– Fogadj el egy jótanácsot! Engedd el, hogy a jelenben élményt kapsz. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem arról szól. Ülj le, csukd be a szemed és csak érezd jól magad, függetlenül attól, hogy mi zajlik odalent. Az a két óra szóljon csak rólad és szóljon az emlékeidről. Ne csak róla, hanem főként rólad. Gondolj arra, hogy mennyi mindent kaptál akkor, amikor a múltban nagyjából ezen a helyen üldögéltél. Voltak bánatok akkor is, most talán sokkal több, de ez nem rombolhat mindent. És főként azok, akiknek fogalmuk sincs az egészről, csupán a szerencsének köszönhetően kaptak egy lehetőséget, nem vehetnek el tőled semmit. Mondjuk nincs miért félned, mert nem is dereng számukra semmi abból, ami a valódi értéket jelenti.

– Jó lenne, ha megint együtt mehetnénk.

– Olyan már nem lesz. A halált nem írhatod fölül. Egyébként meg ott ülök melletted, te bolond!

– Anyának üzensz valamit?

– Nem akartam bántani.

– Megmondom, talán elhiszi. Azzal nem terhelem, hogy megint a fociról dumáltuk a legtöbbet.

– Megint az a hülye futball…

– Emlékszel?

– A fülemben van folyvást. És tudod mi az érdekes, mintha ez hiányozna a legjobban.

– Vigyázz magadra, Apa!

*

ETO FC – Budafoki MTE 1-1 (0-0)

158 néző, vezette: Gaál

ETO: Fadgyas – Deákovits (69’ Óvári), Fodor, Keresztes (22’ Urblík), Csontos – Kiss M. (46’ Tuboly), Toma (56’ Vitális) – Borsos (46’ Huszár), Kiss Be., Lacza – Szendrei. Edző: Antonio Muñoz

BMTE: Gundel-Takács – Nándori, Fótyik, Jagodics – Kalmár (86’ Horváth), Oláh, Adorján, Németh (46’ Soltész), Csonka – Beke (78’ Bakti), Vasvári (67’ Bíró). Edző: Mátyus János

Gólok: 46’ Beke 0-1, 81’ Szendrei 1-1

[A meccs első félidejét láttam élőben. Mivel a szünet utáni történésekből csupán villanások vannak meg, úgy döntöttem, hogy nem osztályozok. Szerintem mindenki jobban jár ezzel a megoldással.]

*

Credobus Mosonmagyaróvár – ETO FC 0-0

1.158 néző, vezette: Nagy R. (lapok nélkül)

Mosonmagyaróvár: Heinrich – Simita, Papp, Deák, Horváth – Vukasović, Végh – Jasarević (46’ Nagy Z.), Illés (64’ Nagy K.), Szalka (54’ Korbély) – Pukhtieiev (64’ Gáncs). Edző: Király József

ETO: Fadgyas 0 – Deákovits 2, Urblík 2, Fodor 1.5, Csontos 2 – Tuboly 1.5 (58’ Vingler 1.5), Toma 2.5 – Borsos 1 (58’ Huszár 1), Vitális 1.5 (81’ Lacza 0), Kiss Be. 1.5 (68’ Bekker 0) – Szendrei 1.5 (58’ Priskin 1.5). Edző: Antonio Muñoz

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt (23 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodását.]