Ha csak másfél évvel korábban születtem volna, biztosan lennének személyes emlékeim. Pedig apám és anyám már ismerték egymást, úgy is fogalmazhatnék, hogy jártak. Igaz, szemtelenül fiatalok voltak és a mai eszemmel arra gondolok, hogy nem akartak esztelen módon belevágni abba az ismeretlen kalandba, amit családnak hívnak. Talán féltek. A semmibe nem akartak gyereket, el kellett indulni valahogy. Vártak. Nem sokat, csak pár évet, de én így már elkéstem valamiről, bár ezt akkor még senki sem sejthette. Hetven májusa. Van egy kép az esküvőről. A városháza lépcsőjén jönnek lefelé, mint két filmsztár egy francia hiperrealista alkotás hosszú snittjében, mellettük a család, nincsenek sokan, rokonok, nagyapám kissé morózusan, és a mamák, arcukról sok minden leolvasható, legkevésbé az önfeledt boldogság, de mégis imádom ezt a fotót, mert annyira tele van élettel. Truffault, Goddard.

Amikor kezdtem felnőni, apám talán az alkalmat kereste. Volt a fejében egy időpont, egy origó, az optimális kezdet, amit ha átélek, visszavonhatatlanul beszippant a közeg. Nem akarta elsietni a dolgot és nyilván azt is figyelte közben, hogy én mikor válok alkalmassá a nagy pillanatra. Mert egy rosszul megválasztott első találkozás a futballal, mindent elronthat. Végzetesen és azt nem bocsátotta volna meg magának soha, abban biztos vagyok. Ha van, amit nem bánok, hogy nem kérdeztem meg tőle, amikor még lehetett, hogy valóban így történt-e, mert így az van a fejemben, amit szeretnék. Ami szép, amire jó rágondolni és amibe később sem rondíthat bele senki és semmi.

Nem kétséges, így kimaradt számos feledhetetlen, személyesen megélt momentum. A PMSC legyőzése a folyamatosan szakadó esőben, amit meglehet, nem is láttam volna a sokezer esernyő takarásában. Vagy a Dózsa elleni fieszta egy évvel később, végén a nagy pályára rohanással. A korabeli fotókról még most is átjön az a földöntúli boldogság, ami az embereket akkor és ott kiszakította a hétköznapok reménytelen zakatolásából. Amikor apám hazaért, nem mesélt sokat. Nem szokott máskor sem, másrészt biztos volt benne, hogy hallgattam a Körkapcsolást. ezért a szikár tényekkel nem kell fárasztania. Az érzelmi túlcsordulását, a megélt katarzist pedig nem tudta és így meg sem próbálta átadni, mert nem akart hiteltelenné válni a szememben. Úgy emlékszem, vagy inkább: visszatekintve úgy akarok emlékezni, hogy láttam rajta a belül hullámzó boldogságot és ez nekem pont elég volt.

Nem sokkal később, az új szezon nyitányán már együtt sétáltunk a tömeggel kéthetente, végig az Ipar úton, egyenesen a stadion felé. Én kihúzott derékkal, roppant büszkén szedtem a lábaimat apám mellett, mert igazán mámorító volt a tudat, hogy immár magam is bérletes vagyok. Ezzel a sorsom eldőlt, az utam azóta is egyenes.

Sokan vagyunk, akik számára a lényeg tekintetében egyszer csak végérvényesen eltűntek a kérdőjelek, amiért örök hála és tisztelet jár agyőzteseinknek és legendáinknak.

Ünnepeljük őket ma és minden áldott nap, amikor csak tehetjük, mert ők a klub tartóoszlopai.

Ünnepeljük azokat azokat az embereket, akik a háttérben tették a dolgukat, sokszor akár észrevétlenül is, szerényen, de mégis nélkülözhetetlen módon.

És szégyen nélkül ünnepeljük egy kicsit magunkat is, mert nélkülünk fel lehet építeni akár a legerősebb várat is, csak éppen nem érdemes.

Hajrá ETO!

*

1963 ősz

Adrigán Zoltán

Barna Sándor

Glaser József

Izsáki László

Keglovich László

Kiss Zoltán

Koós László

Korsós István

Máté János

Morvay Lajos

Orbán Árpád

Palotai Károly

Povázsai László

Szaló József

Szániel János

Tamás László

Tóth László

Edző: Hidegkuti Nándor

*

1981/82

Burcsa Győző

Csonka Gyula

Füzi Géza

Glázer Róbert

Gyurmánczi Attila

Hajszán Gyula

Hannich Péter

Hlagyvik Gábor

Hornyák Béla

Kiss Csaba

Koltai István

Kovács László

Magyar Lajos

Mile Sándor

Onhausz Tibor

Palla Antal

Pardavi Károly

Póczik József

Szabó Ottó

Szentes Lázár

Szijártó László

Edző: Verebes József

*

1982/83

Burcsa Győző

Csonka Gyula

Hajszán Gyula

Hannich Péter

Hlagyvik Gábor

Kovács László

Magyar Lajos

Mile Sándor

Póczik József

Rezi Lajos

Szabó Ottó

Szentes Lázár

Szepessy László

Szijártó László

Turbék István

Vági János

Varga József

Wunder András

Edző: Verebes József

*

2012/13

Ahjupera, Jarmo

Aleksidze, Rati

Andrić, Nemanja

Dina, Mihai

Dinjar, Marko

Đorđević, Vladimir

Dudás Ádám

Farkas Balázs

Had, Marian

Kalmár Zsolt

Kamber, Đorđe

Kamenár, Luboš

Kink, Tarmo

Koltai Tamás

Kronaveter, Rok

Kvilitaia, Giorgi

Lang Ádám

Lipták Zoltán

Matetits István

Molnár Péter

Nicorec, Mihai

Novák Csanád

Pátkai Máté

Pilibaitis, Linas

Stanišić, Lazar

Stevanović, Saša

Střeštík, Marek

Svec, Michal

Takács Ákos

Tokody Tibor

Trajković, Nikola

Varga Roland

Varga Tamás

Völgyi Dániel

Edző: Pintér Attila