Egyszer egy királyfi

ott a pont! (fotó: youtube.com)

És akkor az öreg király azt mondta az öt fiának, hogy egy pillanat, csak felveszem a szemüvegemet, addig is kapcsoljátok ki a mobilt két percen belül, mert aki nem, az máris kiesik a versenyből, és egyébként is mi a túró az a Tic-Toc, édesfiam, a mi időnkben maximum olyan volt, hogy tikk-takk, aztán meg jött a kakukk az órában, fú!, mi hangja volt, apám?, mármint nem az igazi apámnak, ő nem volt beszari, persze én sem, csak nekem egy békésebb történelmi időszak jutott, háborúk nélkül, ellenség is sehol, muszáj volt nekem csinálni, most kérem a kedves operatőr kollégát, hogy állítsa le a kamerát, mert egyébként karóba húzatom, vagy legalábbis kaloda lesz a vége, köszönöm szépen, van ez a kakukk, ami csak nyomatja a magáét, a kurva anyádat!, remélem nem szorult be, nem akartam bántani, vagyis dehogynem. Aztán kimentünk vadászni a nagy kerek erdőbe, tudjátok, ami ott van a feneketlen kút mögött, ne röhögj, Atavesz, nem minden vicces, amiben benne van a fenék, és a mókust lelőttük ugyan, minek ugrált a kis köcsög?, de direkt csak a fülére céloztunk. Most neked mi a bajod, miért sírsz?, miért vinnyogsz, Bulez?, azt hittem kiegyezel azzal a kies kúriával ott a fenyvesek mögött, ott van egy faszányos tó, amibe azért ne menj be úszni, mert a birodalom renitenseit megzabolázó kigyókat ott neveljük, nem szóltam volna?, bocsi! A többiek itt vannak? Culikám, te mindig más voltál, ellenben számíthattam rád, azon kívül, hogy folyamatosan meglopsz. Dodó! Kedvenc fiam, csoda, hogy a testvéreiddel egy levegőt fújsz, biztos voltam benn, hogy tizenkét éves korod alatt megölnek a többiek. És végül, Ebergőc, te kis szerencsétlen, tévedésből jöttél a világra, mindent megtettem, hogy eltűnjél a balfenéken, miattad csináltattam egy saját Taigetoszt, nem lett túl meredek, valamiért mindent túléltél, talán puhára estél volna, ó!, azok az átkozott mohák, azokról mindig megfeledkeztem.

Most itt vagytok mind az öten, és én azt parancsolom, hogy tegyetek próbát, mert érzem, a végét járom, ugyanakkor az örökséget csupán kétfele tudom osztani, ne kérdezzétek miért, ez a fránya jogi helyzet, no meg az egyház, ha van valami, amit bánok, hogy a szarházi csuhásokkal nem tudtam elbánni, de most már mindegy, ti azért figyeljetek árgus szemekkel. Az istállóban áll három táltos paripa és két görhenyes fakó, ami nem jelenti azt, hogy egyenlőtlen a verseny, már csak a Google miatt sem, szóval válasszatok magatoknak lovat, csendben elárulom, van ott a sarokban egy kis parázs, amit valamelyik megeszik, valamelyik nem, valamelyik meg megdöglik tőle. Dodókám!, te inkább a szalmával foglalkozz, Ebergőc!, tudod mi az a parázs ugye? Felejtsd el, higgy apádnak, jó lesz, meglásd! Nos! Ha készen álltok, induljatok a nagy Kristályhegy irányába, kövessétek a hollót, ami mindig mutatni fogja az utat, vagy mégsem, mert néha bezavar a térerőbe, hoppácska!, itt a második nehezítés, egészen az Opál-tengerig száll a hű madár, a tenger biztosan elvakítja a szemeteket, pont ez a cél, reményeim szerint itt már csak hárman maradtok, Culi!, ugye, hogy nem kellett volna a komplett festékgyűjteményt lenyúlnod, késő bánat, hidd el, hogy szerettelek, de nem úgy. Ott lesz egy csónak, de csak azok találnak hozzá evezőt, akik megfelelnek a parton ácsorgó Manó Bácsi találós kérdéseire, most mondom, nem lesz könnyű és minimum középfokú szankszkrít nyelvvizsga kell hozzá, mindig mondtam, hogy tanulni, tanulni és tanulni, nem véletlenül tanulmányoztam folyamatosan Lenin cár életrajzát, ja hogy ő nem volt király? Így jártatok. No onnantól kezdve nyílegyenes út vezet a megdicsőüléshez, no meg az örökséghez.

ott az első! (fotó: youtube.com)

Ha átjuttok a háborgó tengeren, egy szép zöld gyep vár rátok, szép fehér csíkokkal keretezve. Nem láttatok még ilyet? A ti hibátok, nem azért fizettem elő a Családi Csomag Extra Non Plusz Ultra izére a szolgáltatónál, hogy ti folyamatosan a mamipornót nézzétek este tizenegytől , hanem néha kapcsoljatok értelmes csatornákra is, például futball. Csillagközi harcosok? Mi a tökömről beszélsz Atavesz? Szerintem el se induljál! Azon a pompás gyepen lesz két lécekkel határolt kapu, amit hátulról szűzlányok hajából font háló vigyáz. Lesz még a fűben egy kerek valami, elárulom nektek, tüzelő szarvasok bőréből varrt labdák gurulnak majd előttetek, nem bántanak senkit, csak pihennek a puha fűszálak között, és lesz még ott egy félszerzetekből álló társaság, akik azért állnak majd őrt, hogy ezeket a gömböcöket ne tudjátok a lécek közé juttatni. Mert erről van szó! Az nyeri a versenyt, aki legalább ötször berúgja, befejeli, igen!, a fejeteket is használhatjátok, Bulez!, nem baj, ha kócos leszel, attól én még szeretni foglak, te kis majom!, bár jobban esne, ha leiratkoznál a Tinderről, menni fog ez segítség nélkül is, meglásd! Mi van? Csak húzd az ujjad jobbra és Delete! Ugye, hogy nem is olyan nehéz?

Megértettétek, amit mondtam? Hát akkor induljatok, száguldjatok, gondoljatok az őseitekre, és persze az örökségre! Találkozunk este hétkor, nem kell feltétlenül hazaérni, elég, ha streameltek! Culi! Ne csalj! Látom, hogy mit csinálsz! na jó, Ebergőcöt kicsinálhatod, egy picit félrenézek.

*

Az első félidő nem mutatott semmi ilyet. Ment a szarakodás, bár kétségtelen, hogy ez most nem egy impotens szarakodás volt, hanem sokkal inkább a stadiont körül ölelő pompás hegyek árasztottak olyan hangulatot, mintha mindenki a táj szépségével foglalkozott volna, és csak sokadrangú dolog volt, hogy közben futballmeccs zajlik a pályán. A barcikai bácsi meg háromszor üvöltötte, hogy kéz, mintha maga sem tudná mi az, ilyen alapon azt is ordíthatta volna, hogy méz!, esetleg azt, hogy réz!, ami Recsk relatív közelsége miatt talán indokolt is lett volna. Az már kevésbé, hogy szerinte a spori zsebéből kilógott pár ezres vagy tízezres, azt most nem tudom megítélni, vajon Borsodban mi számít soknak, már egy ideje nem jártam a környéken. 92-ben vagy 93-ban még nem néztek ki minket a tardonai lagziból csak azért, mert hatan hatszáz forintért táncoltuk körbe a mennyasszonyt. Régi szép idők!

Most ellenben Vitelki állt a hazai kispad előtt szép ősz fejjel, ami ötvenévesen azért kicsit túlzás, de aki ismeri a diósgyőri futball általános viszontagságait, különös tekintettel a kilencvenes évekre, nem lepődik meg az ezüst kobakon. Utóbb olvastam, hogy Zolinak elege lett, ami meglehetősen visszás hozzáállás, mégiscsak ő rakta össze a csapatot. Bár Kováč Alen futómennyisége állítólag nagyon hiányzott.

Nálunk ellenben nem volt gond Berki aktivitásával, aki láthatóan extra motivációval lépett pályára. Az előző időszakban inkább látványos alibizésével kitűnő Pista most fickándozott rendesen, hozta az előzetesen beharangozott Zidane-cseleket, én legalább négyet számoltam, adott egy pimasz asszisztott a második gól előtt, meg befejezte a harmadik találat előtti roppant hatékony kontrát. Apropó ez a gól! A semmiből, akarom mondani az ETO Akadémia csapatából előrántott Erdei Milán hidegvérű passza a legnagyobbakat idézte. Csak így tovább!

ott a kulcspassz! (fotó: youtube.com)

3-0 után a Barcika tulajdonképpen meghalt. Nyomtak becsülettel, de nem jutottak tovább egy újabb kezezésgyanús esetnél, ami után nézőtéri főhősünk már könyörgőre fogta a helyzetet, és sírva kérte Nagy játékvezetőt, hogy legalább ezt adja meg. Nem tette, és ebben totál igaza volt. Vajon mit mondott a bácsi, amikor egy ígéretes átlövést a centerhalf Fótyik blokkolt?, vagy éppen a Boér-bébi Borbély pukkant ki kábé negyedóra játék után? Valamiért nem kellett télen Győrbe és most Zalaegerszegre sem a srác.

A vége már csak jutalomjáték volt, amikor a statikus futball királya, Lipi, és ez most nem gecizés, esküszöm!, kétszer büntetett. Ha nem romlik el a stream a végére, meg valamilyen megfoghatatlan ok miatt száz percig vezeti a bíró a meccset, tuti 8-0 a vége, de az meg kinek lett volna jó?

Starek azt magyarázta egy hete, hogy a fejekben kell rendet tenni. Oké, hogy ez a tegnapi Kolorcity nem volt sehol, de azért valami csak sikerült ebből a projektből. Most szusszanunk egyet, aztán jöhet a Csaba elleni komoly erőpróba. Nincs mese, Pásztor Józsi bácsinak most már ott kell hagynia a Pikk Dámát, és kilépni a komfortzónából. Mi lenne számunkra optimálisabb, mint az, hogy ebből régi játékosa, Csató Sanyi zökkentse ki?

Stark Peti kvázi próféta lett otthon, Barcikán.

Van még kérdés, Sándor?

*

Kolorcity Kazincbarcika – WKW ETO 0-5 (0-0)

578 néző, vezette: Nagy

KBSC: Horváth L. – Majzik, Fótyik, Farkas, Mikló – Tóth L., Tóth B., Toma, Németh (62’ Mitruscsak) – Bereczki (62’ Oldal), Kelemen (66’ Borbély). Edző: Vitelki Zoltán

ETO: Gundel-Takács 3 – Kovács 2.5, Lipták 4.5, Temesvári 3.5, Fejes 3 (70’ Kerkez 0) – Bagi 3 – Simcho 3, Berki 4.5, Májer 2.5 (61’ Kiss 2.5), Erdei 3.5 (78’ Vankó 0) – Priskin 4.5. Edző: Csató Sándor

Gólok: 49’ Priskin 0-1, 54’ Priskin 0-2, 72’ Berki 0-3, 88’ Lipták 0-4, 90+1’ Lipták 0-5

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Utolsó esély

örömködni Borsodban (fotó: Nemzeti Sport)

Amikor felhúztam a Révai kopottra mosott sárga mezét, amit előttem Oross és Hoffmann is viselt, annak súlya volt. Amikor ebben a dresszben a Bercsényi vagy éppen a veszprémi suli ellen játszottunk ki-ki meccseket, nem ismertem lehetetlen, talán kis túlzással meg is haltam volna a pályán a győzelemért. Pedig „csak” második számú kapus voltam Horváth Tomi és Gerháth Zoli mögött, aki számos esetben kizárólag hetesekre ugrott be, hogy a sztárkapus szusszanjon egyet, én meg csináljak esetleg egy bravúrt, ha mégsem, az sem baj. Sosem felejtem el, amikor az országos döntőben beküldött Jámbor Vili bácsi egy büntetőre. Odahajolt hozzám, ami nem volt nagy kunszt, mert gyakorlatilag folyamatosan derékszögű testtartásban meccselt, és csak annyit mondott, bemész, megfogod. Mintha vért ittam volna, tudtam, éreztem, hogy a jobb felsőbe dobja, elkaptam a ritmust, a mozgásom gyakorlatilag tökéletes volt, összeszedett és gyors. Gól lett. A karom majdnem eltörött, mert a nyíregyházi Medve Róbert egy állat volt, nagyobbat és erősebbet dobott, mint Baruta a négyszázasból, ami egyébként a kor ismeretei szerint nem volt lehetséges, de Medve megcáfolta a tudományt, minden bizonnyal a szovjet, akarom mondani kárpátukrán doppingot használta, amit a benzindílerek hoztak át Záhonynál, mint valami bónuszt ötszáz liter tuti cucc felett. Ültem a gólvonalon, szívtam a fogamat erősen, összeszorított ajkakkal néztem a másik térfélre, Medve, te igen hülye!, hát nem lett volna egyszerűbb bepöttyinteni egy laza testcsel után? Ápolást nem kértem, mert az már hogyan nézne ki, egyébként is még három ide, Orossra és Hoffmannra gondoltam, hogy biztos őket is érte ilyen csapás, de nem foglalkoztak vele, mert ott volt a szívük felett a címer, a két betű: R és G, márpedig aki felhúzhatja ezt a trikót az becsülje meg magát, adjon hálát a sorsnak, hányan vannak például a bé meg a dé osztályban, akik csak álmodnak arról, hogy az iskola becsületének megóvása közben agyonlövi őket egy nyírségi grizzly medve.

*

1967-ben a Celtic nyerte a BEK-et. A Lisszaboni Oroszlánok, ahogy a döntőben a Milant 2-1-re legyőző hősöket hívták, arról voltak nevezetesek, hogy a csapat minden tagja Glasgow 30 mérföldes körzetéből származott. Most megy a szájkarate, hogy a mai ETO-t zsoldosok alkotják, olyanok, akiknek a klub nem több egy szimpla munkahelynél. Bezzeg máshol ez nem így megy a városban, tiszta tekintetű fiatalok lépnek hétről hétre a pályára és persze nyernek is. Mert ez ennyire egyszerű. Egy alsóbb ligában egyébként tényleg.

Vankó, Priskin, Kovács, Farkas, Márton, Sipőcz, Múcska, Gyurákovics, Kiss, Vitális, Szabados, Pereira, Szabó, Kerkez.

Nem feltétlenül Csanakon, Gyirmóton, Likócson, Szabadhegyen, Nádorvárosban, Révfaluban, Kismegyeren, Újvárosban, esetleg Nyúlon Győrújbaráton, Szemerén, Koroncón, Győrújfalun, Abdán vagy Écsen nőttek fel, de akkor is a mi kutyánk kölykei, az utánpótlásunkból felkerült spílerek. Szeressük őket!

Ti meg srácok, szakadjatok meg! Ha így lesz és hozzátok csatlakoznak azok a csapattársak, akik máshonnan érkeztek, nagy baj már nem történhet.

Akkor számíthattok ránk.

De csak akkor!

Mi, szurkolók pedig steameljünk szorgosan! Még akkor is, ha ebben a kellemes időben akad másik hívogató program is vasárnap öttől, ráadásul szabadtéren. Halálos ölelés ez, higgyétek el…

*

Kolorcity Kazincbarcika – WKW ETO 1-2

Így legyen!

*

2008. május 31.

DVTK-Borsodi – Győri ETO 1-3 (0-1)

5.000 néző, vezette: Bede

Diósgyőr: Köteles – Mogyorósi (56’ Lipusz), Hegedűs, Elek – Pintér, Vitelki (81’ Virág) – Pelecaci, Kamber, Honma (46’ Szélpál) – Simon. Edző: Vágó Attila

ETO: Stevanović (84’ Varga) – Bank, Stark, Šupić, Völgyi – Nikolov, Jäkl, Józsi (80’ Kiss), Böőr – Bajzát, Brnović (60’ Koltai). Edző: Egervári Sándor

Gólok: 43’ Böőr 0-1, 54’ Brnović 0-2, 76’ Bajzát 0-3, 86’ Kamber 1-3

„Vitelki Zoltán (5). Nem sikerült túl szépre a búcsú, hiába ünnepelték, hiába tapsoltak neki, elkövetett egy óriási hibát, de aligha erre emlékeznek majd vele kapcsolatban.

(…)

54. perc Vitelki a saját tizenhatosa előtt elveszítette a labdát, amellyel Brnović begyalogolt a tizenhatoson belülre, majd 12 méterről, középről jobbal a jobb alsó sarokba helyezett. 0-2.”

„Stark Péter (7). Az ETO csupaszív kapitánya megérdemelte, hogy szép siker részese legyen.”

[részletek a Nemzeti Sport tudósításából, amit Doros László és Sinkovics Gábor követtek el.]

 

Kategória: előzetes | Címke: , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Van még valaki a palackban?

majd egyszer te is itt fogsz játszani (fotó: eto.hu)

Hárman ültek a homokozó szélén, Kefe, a vezér, Zászlós Feri, no meg a Kisbala, és éppen azt figyelték, ahogy egy hatalmas fülbemászó komótosan bevonul a váruk hűlt helyére, egy apró lyukba, ahol az elébb még büszkén állt a főkapu, de most már nincs ott semmi, mert a Perc utcai ovisok, akik talán az intézmény neve miatt, de lehet, hogy egészen másért, mindent gyorsan intéztek, lehet, hogy idejük sem volt semmire, szóval a Perc utcai ovisok egy szempillantás alatt rombolták le az egészet, aztán eltűntek a tuják mellett, csak az idétlen röhögésük hallatszott a távolból, ők meg bánatos szemmel meredtek a romokra, be kell látni, tökéletes munkát végeztek a Perc utcai ovisok, nyoma sem maradt a nagy műnek, amit órákig építgettek, nagy gonddal, ha látta volna valaki a kis csapatot, joggal hihette volna, hogy ezek nem is gyerekek, hanem sokkal inkább apró mérnökemberek, akik életük művén dolgoznak, pedig ők hárman a Korvin Ottó utcai oviba jártak, egész pontosan a Frakk csoportba, ami nagyon menő volt, mert már milyen gáz, ha valaki lukréciás vagy szerénkés, és fiú, és csak szerették a szépet, meg szerettek együtt lenni, gyönyörű lett az a vár, miután álltak a falak, kerítettek valahonnan egy girbe-gurba faágat, meg egy hatalmas platánfalevelet, amit ráhúztak az ágra, kész volt a zászló, Feri!, te tűzd fel!, mondta Kefe, így helyes, aztán csak nézték, és boldogok voltak, mikor megjöttek azok, a Perc utcából, és most csak az emlék maradt, a hatalmas, amorf homokkupac, meg az a lyuk, amibe éppen bemászott a fülbemászó. Egymásra néztek, nem szóltak egy szót sem, nem is kellett, egyszerre álltak fel, egyszerre léptek, majd agyontaposták azt a fülbemászót. ami egyébként nem tehetett semmiről, csak pont arra járt, élte a saját szaros életét, és most ennyi…

*

Két hét alatt nem történt semmi. Sanyi lett az edző. akit segít a Peti. Olcsójánosok diadala. A fejekben kell rendet tenni, meg miegymás, szól a duma. Őszintén! Ki hisz abban, hogy változás jön? A magam részéről marad a naiv várakozás, meg a visszaemlékezés.

A Mágus él? Szeretlek Pinyő! Szeretlek Horváth Feri! Szeretlek Várhidi Peti! Szeretlek Miriuta Laci!

De főként szeretlek bárki más, aki ad pénztet nekünk, de főként nem kerül semmibe.

Totál leszívták az ihletemet. Elegem van…

Kategória: mindenmás | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

És akkor Sziszüphosz elindult felfelé, de megint az történt, ami szokott

most akkor merre? (fotó: escapegames.ca)

– Te vagy az, Adri?

– Persze. Miért?

– Nem is tudom, olyan furcsa vagy.

– Mert?

– Amikor legutóbb találkoztunk, nem így néztél ki.

– A hajamra gondolsz?

– Például, de mondhatnék mást is.

– Akkor mondjad is, mer’ ez így csak lóg a levegőben.

– Az orrod is új.

– Még valami?

– A füled.

– Igen?

– Jól van bazmeg!, az egész arcod!

– Mi?

– Az egész arcod. Talán csak a szemed maradt a régi.

– Az egész arcom? Akkor mégis hogyan ismertél meg?

– Rajtad van a kitűző.

– Azta! Tényleg.

– Mi van veled, Adri? Csak pár nap telt el.

– Semmi.

– Ne szórakozz már velem! Ezer éve ismerlek. Szerdán söröztünk utoljára, most meg vasárnap van.

– Mondom, hogy semmi.

– Nekem elmondhatod.

– De mégis mit?

– Neked melled van, Adri!

– Csak rossz a tartásom. Meg tényleg le kéne szoknom a sörről.

– Hallod magad, Adri?

– Persze.

– Akkor?

– Hagyjál békén, Guszti!

– Adrián!

– Tessék?

– Most bemegyünk a mosdóba.

– Nekem nem kell pisálnom.

– Lassan mondom: most bemegyünk a mosdóba.

– Miért?

– Csak.

– Látod! Te sem mondod meg, mit akarsz. Nem megyek sehova!

– Ha megmondom, bejössz?

– Igen.

– Akármi is lesz?

– Esküszöm.

– Akkor szépen bemegyünk és megnézed magad a tükörben.

– Nem megyek.

– Megígérted.

– Meggondoltam magam.

– Nálad ez így megy?

– Most igen.

– Régen voltak elveid.

– Szerinted változtam. Igazad van.

– Ne legyél cinikus!

– Ne legyél erőszakos!

– Gyerünk!

– Ááá! A hajam!

– A te érdekedben csinálom.

– Ne anyáskodjál már!

– Nyisd ki a szemed!

– Belement valami és csíp.

– Nesze!

– Tiszta hülye vagy! Vizes lett a ruhám.

– Leszarom.

– Akkor sem nyitom ki.

– Ráérek.

– Most ez tényleg mire jó?

– Nem vagy hajlandó szembenézni a dolgokkal.

– És? Felnőtt ember vagyok, azt csinálok, amit csak akarok.

– Hahaha!

– Milyen barát vagy te?

– Igaz barát, te fasz! Hát nem érted? Örülj, hogy még valaki törődik veled! Nézd meg, hányan maradtak körülötted! Senki! Csak és kizárólag én. Jobb lenne, ha ezt megbecsülnéd.

magamtól jöttem ide (fotó: Facebook gyűjtés)

– Köszi.

– Ez a minimum.

– Mehetünk?

– Megnézted már magad?

– Oké! Csak engedj még egy kis időt.

– Mondtam, hogy ráérek.

– Tudod, annyira bizonytalan vagyok.

– Semmi gáz.

– Nem tudom megmagyarázni. A körülmények, meg izé… anyám miatt van az egész.

– Mi?

– Ismered anyámat, nem?

– Persze, rendes nő. A paprikás krumplija meg egyszerűen mennyei.

– Hát, igen. Látod, te is milyen könnyen ítélsz.

– Nem beszéltél róla sosem, így nehéz kitalálni, hogy valami gond van.

– Hosszú történet, most nem mennék bele. Mindegy. Akkor csináljuk!

– Számolok háromig, rendben?

– Rendben.

– Egy.

– Huhh.

– Kettő.

– Mellettem maradsz?

– Persze.

– Így sokkal könnyebb.

– Három!

– Nő vagyok, bazmeg!

– Én így is szeretlek, Adrienn!

*

Igazságtalan lenne a meccsről komplex és releváns elemzést írni, mert a stream gyalázatos minősége miatt, a kilencvenből talán ha húsz perc volt élvezhető normálisan nézhető, és az öt gólból is csak a debreceniek szépítő találatát láttam, ami egy roppant gyenge szóviccel élve tényleg szép volt. Valamit azonban mégis ide kéne pötyögni, mert csak rászántam a vasárnapból két órát, ahelyett, hogy a kutyát elvittem volna sétálni. Szegény tacskó persze csak nézett azokkal a szomorú szemeivel, hogy mi van?, nem igazán tudta értékelni a klubszeretetnek ezt a mazochista formáját, ami teljességgel érthető, el is gondolkodtam pár percre, hogy mi lenne, ha ma bent aludna, és nem kellene megosztani az életterét a kertben lézengő macskákkal, de győzött a józan ész, ki a házból Bodza!, mert még megszokod a jót.

No pont erről van szó: megszokni a jót. A szerdai relatív mámor után elég gyorsan visszazuhantunk a földre, sőt!, a biztonság kedvéért még tovább is, nyilván csak azért, hogy új értelmet nyerjen a van ennél lejjebb? ezerszer elkoptatott közhelye, a válasz: igen, van, egyenesen a Föld középpontja felé, gondolom benevezett a csapat valamilyen Verne Gyula emlékversenybe, ami nem is rossz idea, ott talán még van esély, ha már a futball ennyire nem megy. Bizony mondom kutyaütő teljesítmény volt ez, most kérek elnézést tőled Bodza kutyám, tudod, már csak ilyen ez a magyar nyelv, kicsicsillag, néha kibaszik azokkal, akik védekezésre képtelenek, főleg akkor, ha egy jó kis szóképre van szükség.

Indíthatnánk azzal a klisével, hogy pedig milyen jól kezdődött minden. Valóban. Majd ha egy perverz sporttörténész száz év múlva fellapozza a Nemzeti Sportot, mert az a becsípődése lesz, hogy a XXI. század elején kimúlt győri futballt tanulmányozza, azt fogja látni, hogy félóra után 2-0-ra mentünk, hú a betyárját!, így kell ezt idegenben csinálni, csettint majd a nyelvével, miközben birizgálja a teleportáló gépét, mert már indul is vissza rögvest az időben, de szarakodik az a kurva lézersugár, így aztán nem lesz pontos a kalibráció, nem 2020. augusztus 30-án 17 óra 30 perckor érkezik a Nagyerdei Stadionba, meg is nézik rendesen, az ott lebzselő népek, szép a ruhád barátom!, mondja az egyik DEAC-ista, mit adnak a Csokonaiban?, tromfol rá a másik, hanem csak úgy kilencven perccel később, ránéz a táblára, mi a fasz?, 2-2 áll ott, akárhogy is nézi, de már ívelődik is be a szöglet és… A másnapi Hajdú-Bihari Naplóban öles cikk taglalja hosszan, hogy ufót láttak a stadion felett, persze ufó, olvassa emberünk már megint a saját korában, mert persze kíváncsi, hogy mit írt az egészről a helyi sajtó, parádé, meg ilyenek állnak a sorokban, hogy a betűk nem röhögnek fel.

Mi itt, a túlsó végen nem röhögünk. Én speciel nézek üveges szemekkel, és szívem szerint elrepülnék egy másik univerzumba, egy olyanba, ahol nem néznek madárnak, most már konstans módon, meg olyanba, ahol ismerik azt a szót, hogy kiegyensúlyozott teljesítmény, meg olyanba, ahol van még győri futball, aminek most már én is azt hiszem, hogy a haláltusáját nézem, színes, szélesvásznú adásban, szegény apám!, isten bocsássa meg nekem, de talán tényleg jobb, hogy ő ezt már nem látja, mert megszakadna a szíve.

A nap egyébként ma is felkelt, volt pillanat, amikor azt gondoltam a legkomolyabban, hogy minek, ami persze költői túlzás, de ez most egy borongós írás, és csak remélni tudom, hogy azok, akik újfent részt vettek a gyalázatban, szégyellik magukat. Ha így van, akkor még maradt egy szemernyi remény, ami nem helyettesíti a tudást, de nekem, meg a többi idealistának sokat jelent.

Ha nem, akkor viszont húzzanak el a picsába!

 

*

Debreceni EAC – WKW ETO 3-2 (0-2)

596 néző, vezette Rúsz

DEAC: Acsádi – Sándor, Szabó, Belényesi, Balogh – Takács (84’ Soltész), Sigér (36’ Nagy), Spitzmüller – Burai, Urbin, Damásdi (61’ Rezes). Edző: Balogh Pál

ETO: Gundel-Takács 2.5 – Kovács 2, Lipták 2, Temesvári 2, Vári 1.5– Vashkeba 1.5 – Vankó 2 (56’ Simcho 2), Bagi 1.5 (69’ Berki 0), Kerkez 2 (86’ Sipőcz 0) – Májer 2, Priskin 2. Edző: Király József

Gólok: 16’ Priskin (11-es) 0-1, 35’ Májer 0-2, 47’ Urbin 1-2, 71’ Takács (11-es) 2-2, 79’ Nagy 3-2

Kiállítások: 70’ Vashkeba, 90’ Vári

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

 

Kategória: mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

A helyes irány

kicsi a rakás (fotó: saját)

És akkor az az ember bement a boltba, és megvette azt a tévét, amiről tudta, hogy szar, legalábbis vélelmezte, mert nem sokkal előtte egy másik helyen már kipróbálta, és hát valljuk be, szar volt, zavaros volt a kép, recsegett az egész, mint az állat, szegény eladó megpróbált mindent, a szomszéd üzletben mobilokat árulnak, de nem ám igazi márkákat, hanem ócska gagyit, biztos az zavarja a jelet, hazudta, miközben babrált a távirányítóval, annyira szürreális volt az egész jelenet, hogy a többi eladó inkább úgy csinált, mintha roppant fontos dolga lenne, például felinstallálni a legújabb Windows-t az összes laptopra, mert biztos megjött már a friss verzió, esetleg porszívózni a raktárban, meg ilyesmik, de csak azért csinálták, mert nem tudták leplezni a röhögésüket, mert az tényleg vicces volt, ahogy magyarázkodott a kolléga, a próbaidős, aki még bizonyítani akart, kinek is?, a tervszámok azonban a béka segge alatt vannak, szóval de jó lenne, ha összejönne a Norbinak ez a dolog, de az istennek nem akart összejönni Norbinak a dolog, pedig még át is pakolta a készüléket egy másik polcra, aztán meg egy másik sorba, aztán meg egy másik osztályra, aztán még ki is ment vele az átriumba, de csak nem akart elmúlni a recsegés, a kép meg, hát az barátom egyre zavarosabb lett, ott állta a mozgólépcső mellett a Norbi azzal a böhöm nagy cuccal, éppen belépett volna a Tesco-ba, mikor jött a szekuritis, hogy hohó!, tévét nem lehet bevinni az élelmiszerboltba, de nekem el kell adnom, nézett rá könyörgőn Norbi, úgy, ahogy csak a Csizmás Kandúr tud nézni abban a szirupos izében, most nem jut eszembe a címe, de nem hatott meg senkit, főleg a szekuritis embert nem, a többi vevőt meg végképp nem, mert totál eltorlaszolta a bejáratot, és ugye fogyott bent cefetül az akciós banán, így aztán Norbinak nem volt más választása, mint csinálni egy gyors hátraarcot, aztán föl a mozgólépcsőn, ott biztos jobban jön a jel, hogy ez eddig nem jutott eszembe, csapott a homlokára, pontosabban csak csapott volna, mert ha tényleg, akkor elejti a tévét, ripityára törik, ki kell fizetnie, ráadásul még csak próbaidős, ezer százalék, hogy kibasszák a francba, neki meg semmilyen képzettsége nincs, ide is csak benyomták, benyomták a nyomit, súgtak össze a háta mögött a kollégái, de ez nem különösebben érdekelte, mert azt a rohadt törlesztőt ki kell csengetni valamiből, nem csapott hát a homlokára, hanem töretlen lelkesedéssel , bár egyre kisebb energiával utazott fölfelé a mozgólépcsőn, igyekezett megpihenni, rátette a lassan suhanó műanyag korlátra félig a tévét, és lássatok csodát!, kiegyenesedett a kép, tudtam bazmeg!, örvendezett a Norbi, éreztem!, és rázta az öklét, mintha gólt rúgott volna, pedig utálta a focit, de nem csinált inkább semmit, mert tudjuk mi történt volna, miközben haladt fölfelé, hatalmas összegek pörögtek a szemei előtt, a prémium számai, amiért eladta ezt a szart, ő!, a Norbi, meghálálta a bizalmat, a próbaidőt is lerövidítik biztosan, és egyből kék polót kap majd, nem azt az undorító barnát, amire az van írva, hogy Segíthetek?, de valamiért mindenki csak azt olvassa le róla, hogy Lúzer, jobb esetben azt, hogy Bocs, hogy élek…, ennek ezennel vége, nem fog ő mindenféle szarral foglalkozni, csak a kiemelt vevőket fogadja, prémium kategóriás márkákat értékesít, ha valaki kekeckedik, azt meg rövid úton lepasszolja valamelyik nyomi kollégájának, felért végre az emeletre, egészen visszanyerte az erejét, úgy emelte le azt a bazi nagy monstrumot a korlátról, mintha világ életében kondizni járt volna, pedig nem, mert szerinte oda csak a látens buzik járnak, az irigység beszélt belőle, no meg számos gyerekkori frusztráció, amire most nem térek ki, mert nem akarom, hogy sírjatok, nem értette, hogy miért néznek rá olyan furcsán a korzózó párok, miért vihognak a hülyefrizurás hülyegyerekek, miért nem övezi tisztelet, őt, az innovátort, az erőművészt, ekkor vette észre, hogy fordítva tartja a tévét, a hátlapba fúródik bele a feje, ellenben rajta kívül mindenki más a képernyőt bámulja, mi a fasz?, szakadt ki belőle az előző félóra minden keserve, nincs itt semmi látnivaló, hessegetett el mindenkit, maga is meglepődött, milyen határozott tud lenni, ha kell, szét is rebbentek, mint azok a galambok, azon a szép téren, amit mindig ellep a víz, most nem jut eszembe hirtelen a neve, nem magyar, keresett gyorsan egy viszonylag eldugott placcot, óvatosan lerakta a tévét a földre, szembeállt vele, a recsegés felerősödött újra, a hangszórók az előlapon voltak, a monitoron kusza színes foltok futottak balról jobbra, aztán meg vissza, bár egy kicsit nehezen lehetett kivenni a képet, de az a hatalmas pénisz határozottan felismerhető volt, meg még pár elsődleges nemi jelleg, és akkor a Norbi körülnézett, és elkezdte keresni az embert, akinek ő ezt a tévét tulajdonképpen el akarta adni, de nem volt sehol, sőt már senki nem volt sehol, a bevásárlóközpont is eltűnt egy pillanat alatt, csak ő szobrozott ott, földbe gyökerezett lábbal, meg egy baromi nagy tévével egy óriási parkoló közepén, ahol egyetlen autó sem állt, a neonlámpákat éppen lekapcsolta valaki, a hangszórókból halkan szólt valami borzasztó zene, majd hirtelen élesen beleszólt valaki egy távoli mikrofonba, miszerint mindenki haladéktalanul hagyja el a helyszínt, mert kezdik a visszaszámlálást és harminc másodperc múlva felrobban az egész kóceráj, de Norbi nem mozdult, becsukta a szemét, így várta az elkerülhetetlent, és ott is maradt örökre.

zöld emberke nyomogat (fotó: saját)

Az az ember pedig abban a másik boltban három nappal később megvette azt a tévét, amiről tudta, hogy szar, de nem érdekelte, mert hitt abban, hogy vannak még csodák, a napokkal korábban még működésképtelen készülék valamiért megjavul, arról nem is beszélve, hogy baromi jó áron kínálták, kár lett volna kihagyni ezt a lehetőséget, sosem bocsátotta volna meg magának, ha nem veszi meg, kipróbálja?, kérdezte az eladó, ő azonban meg sem várta a választ, azonnal rávágta, hogy nem szükséges, csomagolják be tüstént, drága az ideje, ami nem volt igaz, semmi dolga nem akadt, csupán szerette volna hazavinni ezt a valamit, ezt a vélelmezett csodát, a boltban néztek nagyokat, nem vitatkoztak, gépies mozdulatokkal tették a dolgukat, ha kártyával fizet, igénybe veheti az ingyen házhozszállítást is, próbált kedvesnek tűnni Flóra, akinek ez komoly megerőltetést jelentett, mert még sosem volt kedves, nem szükséges, felelte, a büszkesége nem engedte elfogadni a gáláns ajánlatot, pedig fogalma sem volt, miként tuszkolja be a készüléket a Twingóba, majd felrakom a tetőre, nincs olyan messze a Kunigunda utca innen, futatott le a fejében egy röpke útvonaltervezést, nem kell segítség, tette hozzá, s már vitte is a hóna alatt a tévét, nagy volt a hely a hóna alatt, bőven befért oda a tévé, akkor a Twingóba is befér, morfondírozott, és tényleg, vagy megnőtt volna az autó, mióta a parkolóban hagyta?, tízzel ment végig, mert azért kilógott mindkét oldalon, kitette a vészvillogót, persze mindenki leszarta, csak nyomta a dudát, ha meg elkerülte valaki, nyomta szitkokat ezerrel, ő mosolygott, már a Bokréta utcánál járt, egy sarok még, a ház előtt állt meg, érdekes, sosem szokott szabad hely lenni itt, most meg igen, ez egyjel!, kettesével szedte a lépcsőket, a nappaliban már előkészítette a helyet, előre bedugta a kábelt a falba, csak le kellett tennie az asztalra a monstrumot, csatlakoztatni, beilleszteni a kártyát, és máris mehet!

Olyan tiszta volt a kép, hogy szinte elvakította. A hang tökéletességét pedig nem is lehet leírni. Vajon mi történt három nap alatt?

*

Vajon mi történt három nap alatt?

Miért nem pattan el minden egyes labda? Miért él a kispad? Miért pörög ezerrel Gyagya Attila a cserék mozgatása közben az alapvonalnál? Miért csúszik-mászik mindenki az utolsó pillanatig? Miért nyerünk meg rengeteg fejpárbajt? Miért lett kedve futballozni Kovács Krisznek? Miért érzem fentről, hogy ezt most meg fogjuk nyerni? Még a nyolcvanötödik percben is. De ha 0-0 lesz, akkor sem leszek szomorú, az eredmény miatt persze igen, de egyébként meg nem, és a többség is így lenne, ha a kezdés előtt nem 0-3-2 állna a táblázaton, no meg a 18. pozíció. Miért indul be Priska sokadszor is, mikor előtte már ezerszer futott a semmiért? Rengeteg kérdés, és még ezen kívül mennyi kavargott a fejemben a meccs alatt is, de még utána is sokáig.

Félreértés ne essék! A rozoga kerítés nem változott egy varázsütésre kolbásszá, a kopott csapból nem kezdett sör folyni a poshadt víz helyett. És igen! Ezen a játékon még bőven lehet tekerni, mert az előrejátékunk továbbra is az impotens irányába mutat, kevés a kapocs a csapatrészek között, rengeteg az esetlegesség, de volt akarat, volt rengeteg futás, jut eszembe!, nekem úgy tűnt, hogy a kondícióval nincs különösebb probléma, példának okáért S. Viktor még a nyolcvanadik perc után is bírta a száguldást, és a többiek sem a fülükön vették a levegőt, volt morál, s nagyon remélem, hogy ezzel a diadallal most átszakadt egy gát. A gólöröm intenzitása sok mindent elárult.

ránk sütött a napocska (fotó: saját)

Szóval ne triumfáljunk ész nélkül, de becsüljük meg ezt az estét, mert jó alap. Én már marha régen nem éreztem magam így, mint tegnap. Bevallom, a gól után akkorát üvöltöttem, hogy egy szűk húsz perccel később is csak suttogva tudtam szép álmokat kívánni a gyermekeimnek, miközben megkapták tőlem a jóéjtpuszit.

Ja és egy gondolat Sipőcz Bencéről. Hihetetlenül jól szállt be, és ha úgy vesszük valahol ő döntötte el ezt a meccset, nem eltagadva természetesen, hogy Priskinnek azért be kellett fejelni az álompasszt. Csak így tovább Bence!

*

WKW ETO – Nyíregyháza Spartacus 1-0 (0-0)

1.037 néző, vezette: Szilasi

ETO: Gundel-Takács 3 – Kovács 3, Lipták 2.5, Temesvári 3, Vári 2.5 – Simcho 4 (89’ Vankó 0), Vashkeba 2.5, Bagi 3, Kerkez 3.5 (69’ Sipőcz 4) – Májer 2.5 (66’ Berki 2), Priskin 3.5. Edző: Király József

Nyíregyháza: Fejér – Svedyuk, Fodor, Papucsek (38’ Végső), Galambos – Farkas, Papp – Hamed (63’ Györgyi), Kalocsai, Ötvös (78’ Kártik). Edző: Gálhidi György

Gól: 90+1’ Priskin 1-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött. Mivel Sipőcz Bence esetében ez a kritérium csak másfél percen múlt ÉS piszok sokat hozzátett a játékhoz, most kivételt teszek.]

jó ezt nézni!

Kategória: mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Emberi fogyasztásra nem alkalmas

ezt még azért elmondom (fotó: Youtube/ETO)

Guillermo halt meg először. Nem szenvedett sokat, két nap alatt elment. A többiek értetlenül álltak az eset előtt, hiszen Guillermo szinte kicsattant az egészségtől, minden nap eljárt a konditerembe, naponta futott legalább tíz kilométert, kilenckor pedig már ágyban volt. Soha nem ivott, gyűlölte a cigarettát, de még a kávétól is ódzkodott. A frissen facsart gyümölcslé az igazi, mondta, és a nyomaték kedvéért gyorsan elő is vett két almát. Aztán az egyik reggel nem volt kedve felkelni. Sápadt arccal feküdt a hatalmas ágyban, a szemei szinte meg sem mozdultak, mintha valamit nagyon figyelt volna a szoba sarkában, de ott nem volt semmi. Az egésznek nincs értelme, motyogta, de nem fejtette ki jobban, mire is gondol, ők meg riadtan nézték, és nem mertek tőle kérdezni. Menjetek a picsába, tette hozzá halkan, mégis olyan határozottsággal, hogy azonnal és szó nélkül kimentek a tágas szobából. Akkor látták élve utoljára. Másnap ugyanabban a pózban feküdt, nyitott szemmel, apró mosoly volt a szája szélén. Halott volt. Elegáns öltönyben és edzőcipőben temették el, mert ez volt a kívánsága.

Hernan egy narancsligetben sétált, mikor egyszerre megállt a szíve. Kedvenc időtöltése volt, hogy lefekvés előtt tett egy rövid sétát a hermosillo-i naplementében, imádta a fákból áradó illatot, nagyokat szippantott a finom levegőből, és ilyenkor hatalmas boldogság töltötte el a szívét. Egyedül élt egy takaros házban a falu szélén, és csak a barátaival járt össze néha, de egyébként igazi remeteként töltötte mindennapjait. Gondozta a kertet, az okozta számára a legnagyobb örömet, amikor látta termőre fordulni a gyümölcsfáit, no meg kedvencét, a paradicsomot, aminek zamata semmivel sem volt összehasonlítható. Csak a barátainak adott belőle, és ők ezért roppant hálásak voltak, mert így teljesen más értelmet nyert a szardellás szendvics. Guillermo halála után még jobban magába fordult, azt kérte, hogy ne látogassák, akinek paradicsom kell, az rakjon egy cetlit a küszöbre, és ő másnap odatesz egy kosárral. Tiszteletben tartották a kérését, a narancsligetben is csak két nappal később találták meg a testét, mert mások csak ritkán jártak azon az ösvényen. Szerencsére hűvösebb idő volt azokban a napokban, így szinte sértetlen maradt a hatalmas ember, a természet nem kezdte el a munkáját. A paradicsom ágyások közvetlen közelében temették el, mert ez volt a kívánsága.

Ulisest egy autó ütötte el, pontosan a háza előtt. Fatális dolog, hiszen Hermosillót csak egy keskeny út szelte ketté, ami a falut elhagyva csupán La Empalazidát érintette, míg véget ért Comecayóban. Ráadásul Ulises közismerten körültekintő ember hírében állt, aki semmilyen meggondolatlan dolgot nem tett egész életében, így aztán kétszer is körülnézett az úton, mielőtt keresztülsétált volna rajta. Most azonban máshol jártak a gondolatai, ami tényleg nem volt rá jellemző, de Guillermo és Hernan gyors elvesztése miatt minden teljesen megváltoztatta. Miért?, tette fel a kérdést újra és újra, de nem talált rá semmilyen magyarázatot. Pontosabban egyet igen, de azt meg nem akarta elhinni. Folyamatosan elhessegette hát a benne kavargó gondolatokat, de azok, mint valami gonosz szellemek, állandóan visszatértek. Most is azért indult neki a falunak, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Pedig már majdnem dél volt, s ilyenkor olyan erővel tűz a nap az évnek ezen időszakában, hogy azt alig lehet elviselni. Kinézett az ablakon, egy nem lelket nem látott a kihalt utcán, de úgy érzete, nem maradhat otthon, mert megőrül a démonaival, vette a kalapját és kilépett az ajtón. A tejszállító autó minden csütörtökön bejárta a vidéket, Los Chaparrónt, amihez Hermosillo, La Empalazida és Comecayo mellett még Valle Nuevo és San Ixtán tartozott, összegyűjtötte a helyi gazdaságokban termelt tejet, hogy aztán elvigye a talniqué-i feldolgozóba. Ha Ulises csak egy perccel később dönt a séta mellett, most nem a Hermosillo-i Santa Teresa temetőjében nyugodna békében. A temetésen egy szépen hímzett, zöld-fehér szurkolói sál takarta be a gyönyörű faragott koporsót, mert ez volt a kívánsága.

Az UD Gimnástica Talniqué hosszú idő után esett ki azon a nyárelőn a Preferensából. Sosem tudjuk már meg, hogy Guillermo, Hernan és Ulises halála összefüggött ezzel a sajnálatos eseménnyel, de azt kell gondolnunk, hogy igen.

*

Vannak a matematikának olyan törvényei, amit vélhetően sosem halad meg a tudomány. Bár az is igaz, hogy a mai világban, már semmi sem biztos. Vegyük csak azt a szimpla összefüggést, hogyha egy tetszőleges számot megszorzunk nullával, az eredmény nulla. Nullaszor nulla is nulla, és ötszáztizenegyezer-háromszázkilencvenkilenszer nulla is nulla. A mínusz kétmilliószor nulla is nulla. Sőt a végtelenszer nulla is nulla. Erre mi történik? A Soroksár elleni meccs után megnéztem a dorogi vergődést, és arra a következtetésre jutottam, hogy van a nulla, van a sima nulla, és van a nagy nulla. Meg a nagyon nagy nulla. Fibonacci, Gauss, Euler és a többiek meg néznek, mint a moziban. Nem! Ők nem a Sambenedettese Calcio csatársorának tagjai azokból az időkből, amikor még a Série B-ben nyomta a Samb.

darabra megvoltunk (fotó: Youtube/ETO)

A kis Gauss a legenda szerint egyszer azzal ejtette ámulatba a tanárát, hogy pár perc alatt összeadta a számokat egytől százig, pedig szegény korabeli pedagógus szentül hitte, hogy lesz egy laza fél órája. No most a Gauss-módszerhez képest nem lesz egy nagy nóvum, ha leírom, ez a teljesítmény egy kalap szart sem ért, és ez még akkor így van, ha Tufi szerint kevés volt a jó periódus a meccsen.

Hogy mi???

Azért is fájt különösen ez a félmondat, mert kora délután azt hallottam Bene juniortól azok után, hogy hihetetlen mákkal pontot mentett a Vasas a Haladással szemben, hogy hát igen, az NB II-ben két dologra mindenképpen szükség van, ha az ember komolyan veszi magát: egyrészt hagyják el a játékosok a komfortzónájukat, másrészt vállaljanak felelősséget. Szóval nem azzal jött, hogy micsoda mentális erő van bennük, mert felálltak kétgólos hátrányból, hanem simán kimondta, mi a gáz, és ezzel semmilyen pedagógiai hibát nem követett el.

Szembenézés. Erre lenne a legnagyobb szükség, mert most valami értelmezhetetlen maszatolás megy. Valszeg mindenki tudta jól, hogy ez az idény nem lesz egy fáklyásmenet, erre utalt a szolid célkitűzés, de amit látok az minden képzeletet alul múl. nem szakmázok, mert nem értek hozzá, de azt még a vak is látja, hogy nincs igazi edzőnk, vagy ha igen, remekül titkolja, illetve a pályán nincs egy vezér, egy ész, aki mozgatni tudná a szerkezetet. Ez pedig elég nagy hendikep, és kezdünk is leszakadni rendesen.

Nézzük meg a tegnapi ellenfelet! A nevek alapján félni kellett volna tőlük? Nem. Csináltak valami extrát? Nem. Látszott, hogy mit akarnak? Igen. Labdaügyesek voltak? Pont annyira, hogy ne akadjon meg a játékuk a nulladik passznál. Nekünk volt egymást követő három jó átadásunk? Adj egy mikroszkópot! Jogosan nyertek? Abszolút. Volt esélyünk? Egy mákszemnyi sem.

Na majd ha a fenti kérdéssor kapcsán egy későbbi, tetszőleges meccsen ellenkező válaszok születnek, akkor lehet beszélni valamiről. Addig sírni fogunk. Hangosan.

Ég a ház! Hol vannak a tűzoltók? Hívta már őket valaki?

*

Dorogi FC – WKW ETO 2-0 (1-0)

530 néző, vezette: Dolnego

Dorog: Mursits – Nyíri, Ryashko, Berkó, Zabari – Tóth, Lénárt – Beliczky (58’ Zuigeber), Mészáros (90’ Nagyházi), Papp – Girsik (79’ Vígh). Edző: Németh Szabolcs

ETO: Gundel-Takács 3.5 – Vári 1.5, Lipták 2, Fejes 2, Kovács 1.5 – Vashkeba 1.5, Bagi 1.5 – Májer 1.5 (69’ Berki 0), Szuhodovszki 1 (56’ Simcho 2), Kerkez 2 (56’ Múcska 1) – Priskin 2. Edző: Tuifel Péter

Gólok: 11’ Papp 1-0, 87’ Vígh 2-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: gondolatok, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Büszkeség és balítélet

csak a csel (fotó: Kisalföld)

Ez most nem lesz hosszú.

Srácok! Olvassatok sokszor és sokat régi újságokat, de főleg nézzétek meg, hogy milyen címer van a szívetek felett, amikor kimentek a pályára!

A többit szarjátok le!

Sokkal egyszerűbb lesz minden, higgyétek el.

Ma nagyon beleszalad a Dorog a késbe.

4-0 ide!

*

„(…)Úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb a fogyatékosságok megemlítése. Ezzel legtöbb segítséget adni. Szót érdemel, hogy az ETO csatársora keveset mutatott. A támadósor általában lassan és pontatlanul alakított akcióit és ezzel lehetőséget adott ellenfelének ahhoz, hogy eredményesen védekezzék. Az igazsághoz tartozik, hogy mint az egész csapat, a csatársor is nagy lelkesedéssel, akarással játszott. De ez nem elegendő! Az akaráshoz jó összeszokottság, helyzetfelismerés, villámszerű támadás és annak gyors, eredményes befejezése is szükséges. Ez természetesen nem kioktatás akar lenni, inkább annak az igénynek a hangoztatása, hogy az ETO játékosai újra és újra ismételje meg azt, amit a Bp. Vasas, vagy a akár a Debrecen elleni játékukkal nyújtottak.” – írta a Kisalföldben két nappal később F.

A Vasast egyébként idegenben, a DVSC-t pedig otthon vertük egy szűk hónappal korábban 4-0-ra.

a nyolcadik fordulónál jártunk a félidényes bajnokságban, a csapat a negyedik helyen állt. Akkor még senki sem tudhatta, mi lesz a vége…

*

1963. szeptember 29.

Dorogi Bányász – Győri ETO 0-0

6.000 néző, vezette: Váli

Dorog: Ilku –Lévai, Lakat, Fellegi – Szűcs, Takács – Karába, Szuromi, Laki, Kertes, Csóri. Edző: Buzánszky Jenő

ETO: Tóth – Koós, Szániel, Kiss – Palotai, Máté – Szaló, Orosz, Povázsai, Korsós, Keglovich. Edző: Hidegkuti Nándor

Kategória: felkonf | Címke: , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Nyissunk végre új lapot!

 

akkor most nagy levegő (fotó: darrenhc.blogspot.com)

Polgármester Úr!

Úgy gondoltam, a tisztesség azt kívánja, hogy ne leiratok alapján alkossak véleményt az Ön által elmondottakról, hanem meghallgassam a teljes beszélgetést, amit a Győr Plusz Rádióban folytatott.

Megtettem és még jobban elszomorodtam, mint annak előtte.

Polgármester Úr!

Van egy rémálmom, ami az utóbbi időben egyre jobban rám telepszik. Kék overallos melós vagyok, aki hét közben csatornákat tisztít, szedem a szart, meg a millió csikket, amit a hozzám hasonló, de szerencsésebb helyzetben lévő melós szétdobál, miközben várja a huszonkettőbét, nem érdekli, hogy szemetel, ettől még büszke ember, örül a rezsicsökkentésnek, utálja azokat, akik többre vitték, mint ő, az a geci Kotász, az a stréber a Mórából, most bezzeg lop ezerrel, fel kéne nyomni, meg is tenném, ha lenne annyi eszem, az utóbbit persze nem mondja, mert nincs annyi esze, ezt az utolsó cigit elszívom még, csak most kanyarodik a csuklós a Pogány Imre végén, repül a dekk, pont a fedél mellé, az ötezredik, egy nem számít, de ha az jön a négyezerkilencszázkilencvenkilencedik után, akkor mi van?, leszarom, én meg seprem össze szépen, a fejem fáj, a gyerek ordít otthon, dugul ez a geci lefolyó, a hullott leveleknek is persze itt kell összegyűlniük, itt a tévé is, Zombai mondja a frankót, rám zoomolnak, most mosolyognom kéne?, haza akarok menni, el akarok tűnni, az lenne a jó, ha már vasárnap lenne, mert akkor meccs van, ahol üvölthetek, azokkal együtt, akik várták a huszonkettőbét, és akkor még szarul is játszunk, nyögve nyelős iksz a végén, a sör is meleg volt, és még én örüljek?, ugyan minek, bazmeg?, a pontnak?, annak, hogy élünk?, annak, hogy nem a megye kettőben toljuk, és Ságra járunk bajnokira?, hú de fasza!, asszony!, hideg a vacsora!, azt mondtad később jössz, és akkor mi van?, lefekszem, zúg minden, a világ forog ezerrel, holnap megint fel kell vennem a kék overallt, túrnom kell a mocsokban, milyen érdekes lenne, ha egyszerre eltűnne minden trutymó, mert az emberek rájönnének, hogy nejlonzacsi nem tűnik, sőt!, még csak át sem alakul, angyalok szállnának a földre, fuvolaszó hallatszódna mindenünnen, halleluja!, de jajj, mit beszélek!, akkor nekem nem lenne munkám, most már tényleg aludni kéne, még mielőtt totál becsavarodok, jóéjt!, lassan elalszom, azt álmodom, hogy kék oveallos melós vagyok, tikk, takk, tikk, takk, számolom a bárányokat, milyen sok, te jó ég!, hirtelen megszólal a rádió, nevetgélnek, szól a rockandroll, és valaki a távolból csak annyit mond, hogy tróger vagyok, aki nem csinál semmit, meg hülye, akinek ez tetszik.

Polgármester Úr!

A véleményét természetesen tiszteletben tartom. Azt azonban engedje meg, hogy vitatkozzak Önnel!

A DAC, mármint a dunaszerdahelyi klub nem jó összehasonlítási alap. Az a társaság fürdik a direkt állami, illetve a bújtatottan ugyan, de szintén a magyar kormány által becsatornázott pénzekben. Olcsó fogás lenne azt mondani, hogy így könnyű, de nincs messze a valóságtól. Készséggel elhiszem, hogy az ottani menedzsment felelősségteljes, céltudatos, sikerorientált, meg miegymás, de azért úgy lényegesen könnyebb, ha van egy biztos, és a tényleges piaci viszonyoktól nagyjából független pénzügyi háttér. Ezt összevetni a győri viszonyokkal botorság, ha rosszhiszemű vagyok: szimpla cinizmus.

Van abban igazság, hogy nem túl ambiciózus az első tíz hely becélzása. Merjünk nagyot álmodni, ismerjük a szlogent. De ha egyszer ez a realitás? Ha a pénzügyi keretek nagyjából erre adnak lehetőséget, akkor nem korrektebb őszintének lenni? Az elmúlt öt évben mi már találkoztunk ezer ígérettel, aminek a vége csúnya pofára esés volt. Meggyőződésem, hogy legtöbbször már a terv kimondásakor tudta a klub, hogy lehetetlen vállalkozásról beszél. Mi motiválta őket? Részben a naivitás, részben a szurkolói elvárásoknak történő megfelelés. Minden áron, tűzön, vízen át. Ennél sokkal jobb, ha a valóság talaján állunk.

Polgármester Úr!

Ön többször is viccelődött már a jelenlegi tulajdonosi kör és menedzsment kapcsán. Szíve joga, tettek érte rendesen. Győr város felelős vezetőjeként azonban vélhetően nagyobb a mozgástere a helyzet megváltoztatására, mint bárki másnak. Hát akkor tegye meg! A partvonalon kívülről kiabálni, a félig döglött oroszlánba belerúgni nem nagy teljesítmény. Ön a megoldások emberének tartja magát, akkor ossza meg velünk a felemelkedés mestertervét! Higgye el, nem lesz senki, tényleg senki, akkor ezt ellehetetlenítené, mert kevesek célja az ETO posványban tartása. Ön egy ilyen lépéssel sokkal hamarabb beírná magát a város történetébe, mint száz parkolóház felhúzásával, de még azt is megkockáztatom, hogy az utókor sokkal inkább lengetné a kalapját, ha kihúzna a futballklubot a szarból, mintha felhúzna egy csilli-villi kulturális negyedet. Sajna a valóság már csak ilyen.

A Rio című animációs filmet vélhetően Ön is szereti, ami sokkal közelebb hozta az embereket a papagájok mindennapjaihoz. Valamilyen oknál fogva a mozi kulcsjelenete egy futballmeccs, ami tökéletesen megmutatja ennek a csodálatos sportnak a sokszínűségét és mélylélektanát. A katarzist egy parádés öngól hozza el. Szerintem ez egy jel.

Nagyon kérem, ne lőjön öngólt azzal, hogy az ETO-t, és legfőképp a klub szurkolóit folyamatosan gúny tárgyává teszi. Mert higgye el, a legjobb szándéka ellenére is van ilyen vetülete az Ön megszólalásainak.

Polgármester Úr!

Egyenrangú félként állok rendelkezésére, amennyiben az ETO szép jövőjéről kíván vitázni.

Nagy Domonkos

Hosszabb mint zöld Blog

A fenti nyílt levél nem az átlagos ETO-szurkoló véleményét tükrözi, hanem kizárólag az én álláspontomat tartalmazza. Hiszem és vallom, hogy még számos legitim vélemény létezik, aminek helye van a nyilvánosságban. Nosza, rajta!

Kategória: mindenmás | Címke: , , , , , , , , | 2 hozzászólás

A következő állomás: Apátia…

így nem lesz tele (fotó: saját)

Maga is meglepődött, hogy milyen gyorsan megérkeztek. Szokás szerint céltalanul bolyongott a neten, századszorra nyitotta meg a jól ismert híroldalakat, azokat is, amelyeknek hitt, és azokat is, amikről tudta, hogy hazudnak, végig futotta a leadeket, de egyetlen cikkre sem klikkelt, csak pörgette lefelé a képernyőt, mint egy robot, amit rosszul programoztak be, elfelejtették beleírni az állj! parancsszót a mesterséges agyába, ám ekkor hirtelen a jobboldali menüsávban felvillant egy hatalmas felkiáltójel. Kihagyhatatlan ajánlat, harsogta alatta a szöveg, és maga sem értette miért, gondolkodás nélkül odanavigálta a kurzort és már ütötte is az entert. Pedig nem szeretett a netről rendelni, betegesen félt attól, hogy átverik, az előrefizetéstől különösen kiverte a víz, mert biztos volt benne, hogy minden ígéret ellenére kikerülnek a bankkártyájának adatai valahova, ahonnan aztán márki elérheti azokat, és már viszik is a pénzét Nigériába. Most azonban szinte transzállapotba került, egy láthatatlan kéz irányította a mozdulatait, s mire felocsúdott a kábulatból már el is utalta a vételárat, az ön által kért tranzakció sikeresen teljesült, virított a monitoron, a mobilja is pittyent, így nem volt kétsége, hogy ebben a pillanatban lett kevesebb az egyenlege százharminckétezer-ötszáznegyvennyolc forinttal, amiből tizenkettőezer-ötszáznegyvennyolc forint a szállítási költség.

Másnap délután pedig már hívta is a futár, hogy otthon van-e, mert hamarosan érkezik, most meg ott szemezett egy hatalmas dobozzal a nappali közepén, amit egy órán keresztül nem mert kibontani. Elővett egy doboz Borsodit, amit szép lassan megivott. A bátorsága nem jött meg ugyan tőle, ellenben annyira jólesett neki a hideg ital, hogy már nyúlt is a következőért a hűtőbe. Az élet szép, gondolta, és pár pillanatra meg is feledkezett a dobozáról. Amikor az idilli állapot elillant valahová, végre kerített egy ollót, és határozott mozdulatokkal igyekezte kiszabadítani a doboz tartalmát a papírok és ragasztók rabságából.

Hiánytalanul megvolt minden, a kétszáznegyvenhat ólomkatona, közte gyalogosok és lovaskatonák, egyszerű bakák és tisztek, és persze ágyúk, no meg ahogy a hirdetés ígérte, extra meglepetésként egy második világháborús tank, egy valódi Tigris, ami ugyan nem illett a kollekcióba, hiszen a hadsereget a waterloo-i csata szereplőiről mintázták, de kit érdekelnek az ilyen apróságok, ha egyszer ingyen adták, és egy ilyen darabot csak nagyon sok pénzért lehetett megszerezni, ha egyáltalán volt olyan bolond, aki piacra dobta a sajátját. Mindet alaposan megtörölgette, örömmel konstatálta, hogy egyik sem sérült, az anyaguk pedig tökéletes, igazi ólom, olyan minőséget képviseltek, amit csak a régi mesterek tudtak produkálni, így aztán az eredetiségük vitán felül állt. Miután végzett a tisztítással, felállította őket a nappaliban, ahol a szőnyeget már előrelátó módon összecsavarta, s le is vitte a pincébe, mert jól tudta, hogy egy darabig nem lesz rá szüksége. Alapos munkát végzett, minden egyes katonának jól meghatározott helye volt a hadrendben, be is töltötték a nappalit, tiszta szerencse, hogy nincsenek gyerekeim, gondolta, most itt idegeskednék, hogy mikor lépnek rá valamelyikre.

ami tényleg fogyasztható (fotó: saját)

Végre kész lett a nagy mű, még egy utolsó pillantást vetett a hadszíntérre, amit nagyon jól tett, mert az egyik tiszt valamilyen fatális félreértés miatt, a másik seregbe került, pedig megesküdött volna rá, hogy nem hibázott, akkor meg mi történhetett?, csak nem egy dezertőrről van szó?, lássuk be, nem állt tőle messze a paranoia.

Akkor mostantól fogva azt fogják csinálni, amit én mondok, töltötte el egy kéjes érzés. Felbontott egy újabb doboz sört, s miután jóízűt kortyolt belőle, teljes joggal ordította: Támadás!

*

Pedig annyira jól indult minden. Egyrészt hitetlenkedve nyugtáztam, annak ellenére, hogy a tévé az utolsó pillanatban műsorra tűzte a meccset, amiért külön köszönet jár a Puskás Akadémia azon játékosának, akik nyilvánvalóan behurcolta a vírust a Pancho-ba, esetleg a Hammarbynak, akik nem fehér port küldtek a sorsolás után postai úton, hanem egy darab kovidtizenkilencet tettek az elegáns borítékba a levél mellé, amiben megírták, hogy mekkora megtiszteltetés számukra az egyik legnagyobb, legsikeresebb és a legnagyobb hagyománnyal rendelkező klubot fogadniuk az Európa Liga selejtezőjében, nem mellesleg pedig arról is érdeklődtek, hogy tényleg Felcsúton játszották a 6-3-ra végződött magyar-angolt, ahogy azt egy követségi leiratban olvasták. Másrészt nagy örömömre szolgált, hogy a mögöttem lévő széken nem más, mint Kovács Gyuri, ó pardon!, Kovács tanár úr foglalt helyet, egy élő legenda, a Révai Valaha Volt Egyik Legjobb Tesitanára, aki azzal nyitott, hogy te mikor is érettségiztél?, kilencvenben?, ami legyezte a hiúságomat rendesen, hiszen nyolcvankilencben volt az, szóval a koromhoz képest határozottan jól nézek ki. Nekem rengeteg emlék ugrott be azonnal, például azok az órák, amik a középiskolás kézi bajnokik után következtek, Gyuri bá’ úgy tett, mintha nem tudná az eredményt, egyesével megkérdezett minket, akik játszottunk, hogy mi történt? Vereség után kódolva volt, hogy lesz egy kis megtorlás, tudtuk is jól, hogy micsoda, de sosem voltak annyira jó reflexeim, hogy kivédjem a mellkasra érkező hirtelen ütést, ami ugyan tele volt szeretettel, de azért piszkosul fájt. Kokó mindenesetre rosszabbul járt, és ebben lényeges szerepet játszott, hogy a szélsők jóval lassabban reagálják le a gyors mozdulatokat, mint mi, kapusok.

De nem vájkáltunk a múltban, főleg azért, mert harsant a síp, és elindult a… De pontosan mi is? Mert, ha ezt nevezik modern labdarúgásnak, akkor köszi, én léptem. Egy héttel korábban a Pécs noname játékosokkal olyan nyomás alá helyezett minket az elejétől fogva, hogy mindenki csak pislogott. A félidő felére kifingtak ugyan, de tisztelet a bátraknak! Én ezt a mentalitást várom immár négy éve minden egyes alkalommal, amikor itthon van a meccs, de hiába.

A nehézkes kezdést aztán felváltotta az ötletes futball követte a teljes kilátástalanság. Ha valaki nem vak, akkor látja, hogy ebben a csapatban nincs kreatív futballista a középpályán, így aztán botorság elvárni, hogy egymás után gördüljenek a látványos támadások az ellenfél kapuja irányába. Tisztelettel kérdezem, hogy a tegnapi meccset megelőzően ki volt a mágnestáblán az irányítói feladattal megbízott spíler? Volt egyáltalán ilyen? A bajt meg csak tetézte, hogy egy egyszerű kontrát totál amatőr módon nem sikerült megállítani kábé ötven méter alatt, pedig az emberanyag elvileg megvolt rá, az ellenfél meg berúgta, ha már eljutott a tizenhatosig. Szép gesztus volt a klubtól, hogy az itt különösebb nyomot nem hagyó Gengeliczki Gergőt írták ki a táblára góllövőnek húsz percen keresztül, elképzelni nem tudom, mi lehetett az itteni szerződésének titkos záradékában.

a fényeken tényleg nem múlt (fotó: saját)

A csapat állapotát egyébként jól mutatja, hogy a hét közepén igazolt Berki egyből bekerült a kezdőbe. Róla annyit hallottam megbízható forrásból, hogy ösztönből csinálja a Zidane-cselt, ami tök szuper, de abból még nem következik egyből a gól, márpedig tőle azt várnám. Egyébként az élesszemű drukkerek a második félidő elején láthattak tőle egy fél Zidane-cselcsírát a tizenhatos vonala előtt, ami ha végigmegy a folyamat galibát is okozhatott volna a Soroksár védelmében, de a ha most sem játszott a meccsen. Tuifel mester egyébként nem sokkal később le is kapta a barcikai szerzeményt. Ha már a cseréknél tartunk. Amikor megláttam a kispadosok listáját, nagy tétben fogadtam volna, hogy közülük Simcho, Vitális és Szuhodovszki fog később pályára lépni, ha nem lesz valamilyen sérülés. Sőt! A Múcska-Vitális és a Kiss-Szuhodovszki váltást borítékoltam is előre. Mi történt? Ez. Egy olyan meccsen, ahol egy órán keresztül hátrányban vagyunk. Hol van itt a meglepetés ereje vészhelyzetben? Miként értelmezhető az úgy nyúlt az edző a mérkőzésbe, hogy azzal változtatott annak menetén gondolatmenet? Segítek: sehogy. Kérdés: ha Vankó a megye egyes csapatban tud kilencven percet játszani, az NB II-ben miért ne bírna legalább huszonöt-harminc percet, legalább?

A végén ugye sikerült kínkeservvel egyenlíteni. Ki más rúgta a gólt, mint a harmincöt éves centerhalf, aki egyébként azon kevesek közé tartozott, akik elfogadhatóan teljesítettek, de ehhez azért kellett egy igazán tökös bíró, aki nem fújta be Fejes ollózó mozdulata után a faultot, pedig ha megteszi, nem szólhattunk volna semmit.

Sokatmondó, hogy a közönség reakciója nem sokat változott ezek után, ahhoz képest, ami 0-1-nél volt. Beletörődés, óvatos tiltakozás, de hangsúlyozottan semmi durvulás.

Kovács tanár úr egyébként a rendes játékidő letelte után eltolta a bicajt, nem tudom, meddig jutott a karzaton, de szerintem lemaradt az egyenlítésről. Srácok! Másfél hét múlva a Nyíregyháza ellen nem kellene ilyen kellemetlen helyzetbe hozni egy idős, megbecsült pedagógust, ha értitek, mire gondolok.

*

WKW ETOI – Soroksár SC 1-1 (0-1)

1.340 néző, vezette: Farkas

ETO: Gundel-Takács 3 – Vári 2, Lipták 3, Temesvári 2, Fejes 2.5 – Vashkeba 2 – Múcska 2 (59’ Vitális 2), Kiss 1.5 (71’ Szuhodovszki 0), Májer 2.5 – Priskin 2.5, Berki 2 (59’ Simcho 2). Edző: Tuifel Péter

Soroksár: Varga – Bene, Gengeliczki, Valencsik, Pászka – Huszák, Gyömbér – Orosz (80’ Magyari), Derekas, Szerető (74’ Korozmán) – Lovrencsics (82’ Erdélyi). Edző: Lipcsei Péter

Gólok: 27’ Szerető 0-1, 90+4’ Lipták 1-1

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Semmi sem véletlen

Rubold művész úr eljátssza a nagy halált (fotó: Népsport)

„(…)A(z) [megyei bajnokságban – A Blog] ezüstérmes Gy. Elektromosnál a keret bővülése a jellemző. Négy kiöregedett ETO ifi: Kiss Zoltán, Klell Tibor, Kulcsár Zsolt és Soós Imre az újonc a szakosztályban.”

Kisalföld, 1988. augusztus 18.

„(…)Az 55. percben Soóst – mivel előzöleg volt már sárga lapja – újabb szabálytalanságért kiállította a játékvezető! Ez megpecsételte a győriek sorsát.”

Koroncó – Gy. Elektromos 3-1 (0-0)

Gólok: 64’ Karácsony 1-0, 70’ Kern 2-0, 74’ Gulyás (11-es) 2-1, 90’ Jámbor 3-1

Kisalföld, 1988. augusztus 23.

„(…)Soós (Gy. Elektromos) ügyét nem tudták tárgyalni, mivel a játékvezető jelentése nem érkezett meg időben a szövetséghez.”

Kisalföld, 1988. augusztus 26.

„(…)A felnőtteknél mind a három kiállított: Soós Imre (Gy. Elektromos), Honti Gábor (S. Vasas) és Kovács László (Jánossomorja) két-két mérkőzésen nem szerepelhet.”

Kisalföld, 1988. szeptember 1.

(…)44 m2 tehermentes lakás eladó, vagy garzonra cserélném. Érd.: este 17 órától. Győr, Munkásőr u. 58. V/14. Soós”

Kisalföld, 1988. szeptember 8.

*

Hú!, de kemény volt ez az ősz! Tizenhét múltam, a koromnak megfelelően úgy voltam vele, hogy ide nekem az orszlánt is. Az önállosodás első jeleként még tavasszal levizsgáztam játékvezetésből, és vártam a feladatokat. És akkor Stenczel Karcsi bácsi, azt mondta nekem, hogy kisgyerek… Micsoda!? Ki ez a trotty? Nem mehetsz Tétre, mert megvernek, emelte a tétet, tényleg volt egy ilyen áthallás, eszküszöm, Kálmán bácsi, aki ránézésre alig múlt nyolcvan. Ők voltak a JB kétharmada. Nem igazán éreztem a törődést, a gyámság megfojtott, legszívesebben a két öreget bezártam volna egy sötét pincébe, mondjuk egy hétre, miközben kivezettem volna Nagyszentjános és Vámosszabadi deli legényeit egy forró vasárnap délutánon a gyep közepére, ők meg ott senyvedtek volna a fülledt földi lyukban, jogosan. Hajrá, hajrá!, nálam a síp, mit akartok, pupákok? Tiszta szerencse, hogy a Városházán, ott, ahol a szövetség kis irodája volt, a Baross híd labánál, nem volt pince, legalábbis én nem tudtam róla, így aztán Karcsi bácsi és Kálmán bácsi életben maradtak. Én meg hónapokkal később megkaptam a Kajárpéc-Bőnyrétalap ifit. Most nem megyek föl, mondta Baunok Gabi, és tényleg úgy tűnt, hogy fáj a torka, miután köhögött nagyon, majd a vonal mellől segítek. Majd több pénzt kapsz az elosztásnál, röhögött Tóth-Toki, aki később nem emlékezett erre az ígéretére a Bán Aladáron, miközben gondosan számolta a százasokat, meg az ötveneseket.

Jegyezd meg, az a biztos, ami már megvolt! A lesekre meg jobban figyelj!

Egy életre megtanultam a leckét.

*

1988. augusztus 13.

Újpesti Dózsa – Rába ETO 2-4 (0-1)

6.000 néző, vezette: Fekete

Dózsa: Brockhauser – Szélpál, Varga, Temesvári, Klink – Vojtekovszki, Herédi, Balogh, Szabó (76’ Schneider) – Eszenyi, Katona (46’ Süveges). Edző: Göröcs János

ETO: Boros – Csikós, Hlagyvik, Turbék, Bordás – Urbányi, Somogyi, Preszeller – Handel, Rubold, Hajszán. Edző: Haász Sándor

Gólok: 29’ Handel 0-1, 53’ Rubold 0-2, 58’ Balogh (11-es) 1-2, 65’ Handel 1-3, 69’ Süveges 2-3, 83’ Varga (öngól) 2-4

 

Kategória: mérkőzés, történelem | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése