Anno Domini

szuper titkos felvétel, a megtekintés után megsemmisül (fotó: rferl.org)

1991. augusztus 18. Moszkva

Már egy ideje egymásnak feszülnek a kommunista párt felső vezetésének régi vágású, ortodox tagjai valamint a reformerek. Az utóbbiakhoz tartozik Gorbacsov főtitkár is, aki egyben a Szovjetunió elnöki pozícióját is betölti. Helyzete azonban egyre ingatagabb, mivel sokan nem bocsájtják meg neki a keleti blokk elvesztését, még kevésbé a belső gazdasági nehézségeket. Egész nap folyamatosan ülésezik a PB és a KB sem tétlenkedik, de Gorbacsov nélkül, mert őt aznap még, senki sem látta. Ki tudja, hogy hova tűnhetett? Persze vannak, akik tudják, ők azonban nem mondhatják el, bármennyire szorongatja a tökeiket a KGB. Jelcin orosz elnök mindenesetre ideges, főként azért, mert a hírszerzés azt jelentette neki, hogy látták Gorbacsovot egy lefüggönyözött autóban, ami a seremetyevói reptér felé tartott.

1991. augusztus 18. Budapest

A pápa jól aludt, mint rendesen, de ez nem is csoda, hiszen kimerítő programot bonyolított szombaton. Pécs mellett, a pogányi repülőtéren kialakított hatalmas területen misézett több százezer hívő előtt, majd visszatért a fővárosba és akadémikusokkal találkozott. Végül az Apostoli Nunciatúrán fejezte be a napot, ahol beszédet is mondott. A mai penzum is fárasztónak ígérkezi, már délelőtt indulás helikopterrel Máriapócsra a kegyhelyre, aztán jön Debrecen, majd újra Budapest. Nem úgy tűnik, hogy beleférne egy rövidebb, hivatalosan be nem jelentett kitérő. Vagy mégis?

1991. augusztus 18. Nyíregyháza-Sóstó

– Napi vagy hetijegyet kérsz? – tette fel a kérdést a csapott vállú szakállas srác, az a tipikus bölcsész fajta, miközben unott fejjel üldögélt egy kicsiny bódéban, az egyikben a sok közül. Fel sem nézett közben. A sor nem volt hosszú, talán ha tízen várakoztak egymás mögött fegyelmezetten. Még csak délelőtt tíz körül járt az idő, a rohamot későbbre várták, tapasztalatból tudták, hogy ilyenkor csak a legelvakultabb jönnek, no meg azok, akiknek nemrég ért be a vonata, és inkább a táborban múlatnák az időt, ahelyett, hogy a városban lődörögtek volna céltalanul.

– Nap vagy hetijegyet kérsz? – ismételte meg a csapott vállú szakállas srác most már egy kicsit türelmetlenebbül, mivel még mindig nem kapott választ. Fontoskodva megigazította a pultján lévő sok kacatot, valamit felírt egy fecnire, úgy csinált, mintha valami nagyon fontos dolgon gondolkodna, aztán a továbbra is súlyos csönd miatt végre fölemelte a tekintetét.

Három nagydarab öltönyös fickó tornyosult előtte, de olyan széles vállakkal, hogy csak most vette észre, teljesen beárnyékolták az apró ablakot. Egyforma napszemüveg rejtette el a tekintetüket, de a csapott vállú szakállas srác érezte, hogy nagyon szúrósan néznek rá, így aztán rögvest hangnemet váltott, a tegezésről hirtelen magázásra váltott és igyekezett felvenni a legudvariasabb nézését.

– Napi vagy hetijegyet adhatok önöknek? – próbálkozott immár harmadszor, közben azt érezte, hogy egyre idegesebb lesz, gyorsul a pulzusa és izzad, nagyon izzad, de nem azért, mert augusztusban ez normális, hiszen eddig jól érezte, kellemes hűvös lengte be a bódét, nyoma sem volt a forróságnak. – Van csoportos kedvezményünk is! Esetleg diákok? – megijedt a saját hangjától, de főleg, hogy összevissza beszél. – Ó! Bocsánat! A diákot nem gondoltam komolyan… – igyekezett menteni a menthetőt.

– Come? Cosa ha detto? Spiacente! Ma non parlo ungherese. – hadarta a nagydarab öltönyös fickók közül a legnagyobb, a legijesztőbb, aki végig szenvtelen arccal rágózott, miközben a másik kettő csak csendesen mosolygott.

a helyszín közelében (fotó: kirandulastippek.hu)

– Zoli! – ordított ki ekkor az ablakon a csapott vállú szakállas srác. – Zoli! – ismételte meg, és a hangjából tisztán ki lehetett hallani a reménykedést. – Sorry! Just a minute! – mondta a nagydarabnak, aki alig észrevehetően bólintott. Egy kopott farmernadrágot és agyonmosott, kinyúlt zöld pólót viselő alak jelent meg hirtelen a semmiből.

– Mi a baj testvér? – kérdezte, majd nagyot szippantott a már szinte teljesen leégett cigiből, csoda, hogy nem égette meg nyelvét a parázs. A csapott vállú szakállas srác megkönnyebbült, itt a felmentő sereg!

– Azonnal keresd meg a Mariannt, most aztán csillogtathatja a tudását! Ez a három muki olaszul karattyol, nem tudok velük mit kezdeni. Siess!

– Nem lesz gond, testvér! Megoldom. – nyugtatta a zöld pólós a csapott vállú szakállas srácot, aztán olyan gyorsan tűnt el, ahogy az előbb megérkezett, és csak reménykedni lehetett, hogy tényleg segítségért ment.

– Andiamo! Andiamo! – igyekezett sürgetni a történéseket a nagydarab, de inkább barátságosan, mint fenyegetőzve. – Abbiamo solo dieci minuti, faremo tardi!

– Only one minute! – intette türelemre őket a csapott vállú szakállas srác és nagyon bízott benne, hogy Mariann villámgyorsan előkerül. Bízott benne, ismerte az egyetemről, tudta, hogy ambiciózus csaj és imád ismerkedni. Ha Zoli megmondja neki, miért van rá szükség, repülni fog.

A sor már kezdett kicsit zúgolódni, percek óta nem történt semmi, a hátul állok csak annyit érzékeltek az egészből, hogy valamit szerencsétlenkednek a pénztárnál. Ráadásul megjelent másik három arc is, akik nem törődtek a senkivel, a sorrenddel legkevésbé, hanem egyből a bódé felé indultak. Kettő közülük szintén öltönyt viselt, igaz lényegesen rosszabb szabásút, mint az olaszok, a harmadik tag meg egyenruhában volt. Tányérsapkájának közepén a krumplirózsa helyett semmivel sem összetéveszthető vörös csillag virított. Mondanom, sem kell, hogy az elégedetlenség ellenére senki nem szólt, a sor engedelmesen húzódott félre, még véletlenül sem akarták akadályozni a jövevényeket. Azok fegyelmezetten megálltak a három nagydarab öltönyös mögött.

– Mariann! – csillant fel a szeme a csapott vállú szakállas srácnak. – Nem hiszed el mi van itt! Sorra jönnek mindenféle figurák! Te tudsz valamiről? Fellépők lehetnek? – bökött oda a nagydarab öltönyösök felé.

– Kiderítem, ne izgulj, Lackó! – mosolygott rá Mariann, és a csapott vállú szakállas srác tudta, hogy szerelmes a lányba.

– Oroszul is tudsz, ugye? Mert azok meg tuti szovjetek… – szólt utána, de Mariann ezt már nem hallotta meg. A lány kedélyesen beszélgetni kezdett az első csapattal, akik hevesen gesztikulálva magyaráztak neki valamit, és a parkoló felé mutogattak. Kis idő múlva a szovjet nagydarabok is becsatlakoztak a beszélgetésbe, és ők is kifelé sűrűn tekingettek a bevezető út irányába.

A csapott vállú szakállas srácnak most tűnt csak fel, hogy mindentől távol volt egy hatalmas lezárt terület, amit sok-sok felfegyverzett rendőr vett körül. Egymástól kellő távolságban két autó parkolt, egy hatalmas fekete kocsi, aminek valószínűtlenül hosszú volt az orra, és egy kisebb fehér, ami meg inkább valamilyen cirkuszi járműre hasonlított.

A lány ekkor gyors léptekkel visszatért és szigorú arccal csak annyit mondott.

– Nyissátok fel a sorompót azonnal!

– És a jegy? Engem kicsinálnak, ha ingyen beengedek valakit. Ha egy tucat lóg be, akkor meg főképp. – makogta sápadtan a csapott vállú szakállas srác.

nyolcvanháromban (fotó: Képes Sport)

– Ne értetlenkedj már! Csak csináld, amit mondok! – vágta rá határozottan a lány, és egyértelmű volt, hogy nem viccel. – Kapsz két jegyet a Monsters of Rock-ra, ha akarod elmegyek veled… – lágyult el egy kissé.

– Szeretlek! – mondta a csapott vállú srác könnybe lábadt szemmel és már nyitotta is a sorompót.

– Én is te bolond – felelte a lány, – de amit most látsz, azt felejtsd el egy életre.

*

A ’91-es nyíregyházi FFOTT nálam mindent vitt. Húsz éves voltam. Láttam az üde Bálint Antóniát egy boxringben beszélgetni valamelyik nagyeszű rádióssal vagy tévéssel pár méter távolságból, pedig előtte csak a tévében volt szerencsém hozzá, meg persze az újságokból, ahol lehozták a pucér képeit. Voltam Republic koncerten, ahol a nagy hullámzásban egy adott időpillanatban alattam is volt három ember, de rajtam is feküdtek legalább ennyien, és nem hogy nem halltam meg, még a szemüvegem sem tört össze.

És persze örök élmény marad, hogy elrepül fölöttünk a pápa, mikor Máriapócsra tart. A súlyos tömegben egy lepedőbe csavart srác járta a felvert sátrak között kialakult spontán utcácskákat, vállán egy stilizált kereszttel. Repül a pápa! – ordítottuk elrévült arccal, és a köztünk járó Jézus Krisztus, mert biztosan ő volt, csak somolyog csendesen.

Ő tudta, hogy a nagyszínpad mögött, egy jelentéktelen kék sátorban Mihail Gorbacsov és maga II. János Pál pápa beszélte meg a világ nagy dolgait.

Bizony, bizony! Ilyen dolgok történtek meg a kilencvenes évek elején Magyarországon, egész pontosan Nyíregyházán! Nem hiszitek? A ti bajotok! Én ott voltam!

*

Az 1991-92-es bajnoki szezon egy hét múlva kezdődött. Az ETO-nál a Veszprémből hazacsábított Glázer ült a kispadon, aki magával hozta akkor a fél csapatot is, így lett győri futballista Bimbó, Bognár, Plotár, Rugovics és Végh Zoli, no meg bónuszként kölcsönbe megszereztük a Volán SC-től Urbán Flórit is. Hatalmas reményekkel vágtunk neki annak az idénynek is, de a nagy akarásnak nyögés lett a vége, a tizenegyedik pozícióban zártunk, pedig a klubvezetés dobogót várt és még a Nemzeti sport szerint is jók lehettünk volna legalább az ötödik helyre.

Talán az volt a baj, hogy abban az évben sem játszhattunk a Nyíregyházával, a Szpari ugyanis ’84 óta az második ligában nyüglődött. Aztán talán a pápalátogatáskor kaphattak valamilyen áldást, mert pont abban a szezonban összejött végre az osztályozót érő ezüst a Keleti csoportban, és tizenegyesekkel kicsapták a Haladást.

A nyolc szűk esztendő alatt azért volt egy találkozó, mégpedig idegenben a kupában.

*

1988. február 28.

MNK nyolcaddöntő

Nyíregyházi VSSC – Rába ETO 3-4 (1-1)

Nyíregyháza: Tóth – Szobonya, Drobni, Boda, Ács – Szarka, Selyem, Buzsik (Deli) – Váczi, Gere, Csehi II (Nagy L.). Edző: Tóth János

ETO: Boros – Csonka, Hlagyvik, Pecsics, Turbék – Csongrádi, Rubold, Nagy T. – Szabó (Mörtel), Handel, Hajszán. Edző: Győrfi László

Gólok: Nagy L. (2), Csehi II illetve Szabó, Nagy T., Hajszán, Handel

*

Bizonyos értelemben megint ki-ki meccs jön, mert amennyiben kikapunk a Nyíregyházától, akkor ők biztosan előznek minket. Ráadásul, ha emellett nyerne a Csákvár és a Vác is, akkor mehetnénk vissza a tizenkettedik helyre, de erre még gondolni sem szabad! Távozz tőlem, sátán!

Az azért reményt keltő, hogy az NB II-ben egyelőre száz százalékosok vagyunk a Szparival szemben (3/3) és közben 2017-ben volt egy roppant simán behúzott kupaderbi is. Ebben a szezonban sem egy oroszlánbarlang a városi stadion, hiszen nyert ott a Budaörs, a ZTE, a Csákvár és a Vác, a győzelmek meg inkább a kötelező kategóriába tartoznak. Ez alól talán csak a Békéscsaba elleni klasszikó jelent kivételt, amin megidézték a Wembley-t, 6-3-ra nyert a Nyíregy. Nyugalom, pánikra semmi ok, a mesterhármast jegyző Pekár már Kövesden van!

Srácok, jó lenne visszatérni a tavaszi nyerő szériához! Nem várom, hogy vágjatok egy négyest, jó lesz a szokásos sima 1-0-is.

a példa lehet ragadós

Kategória: felkonf, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Talpra magyar

a rémült Jelačićot üldözi a Hatalmas Kokárda, a győri közönség pedig élvezi (fotó: Képes Sport montázs)

A hetvenötös március tizenötödikében az volt a legjobb, hogy szombatra esett és forduló volt az NB I-ben.

Így is lehetett ünnepelni, sőt, csak így lehetett ünnepelni, ha másként nem, ha a kokárda nem viríthatott a lenge tavaszi kabáton a szív fölött, csak az ingre, pulóverre tűzve, szégyenlősen elrejtve, de melengetve a keblet, ha az újságban azt kellett olvasni a nyúlfarknyi megemlékezésekben, amit a rezsimnek lefekvő firkászok okádtak a papírra, hogy ’48 megágyazott ’19-nek, hogy aztán ’45 teljesítse be a szent magyar szabadságot. Hát persze.

A szotyit köpködve, szidva mindent, főképp az ellent, meg a feketeruhás bohócot, aki ott rohangál szerencsétlen, szájában síp, fúj össze-vissza, hallja a morajlást, és tudja, hogy most az egyszer nem neki szól a hülyevagy!, felnéz, szinte összekacsint a nézőkkel, olvassa a szájukról a többi szidást, de mosolyog, szarok bele, gondolja, én sem szeretem őket, apám megjárta Recsket. Azok is nevetnek, értik ők is az egészet, furán bandzsítanak a mellettük állókra, azért fújd be tizit!, üvöltik egyszerre befelé a gyepre, de túl nagy a zaj, elviszi a hangokat a szél messzire, hú! a tizi!, nem lesz ebből baj?, és a befújás?, rezzennek össze. Olyan revolúciós.

A zöldek közben csatáznak, Branikovitsk aki most éppen Jelačić, fut mint a gyáva, utolérünk, megállj, itt van a mi Petőfink, Ottó a Szabó, aki még csak tizenkilenc, ifjú titán, ma játszik először a nagyok között, nem ismer félelmet, ő fut mint a nyúl, de nem csak gyors, hanem eszes is mint a róka, sőt fineszes, adja a zsugát Glázernek, aki nem hibáz, ordít a tribün, vezetünk!, hajrá ETO!, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!, le a reakcióval!, abcúg Habsburgok!

Mozgolódik a rendfenntartás, mi ez a vircsaft?, fura bőrkabátosok néznek körbe ijedten, megannyi kicsiny Haynau-reinkarnáció, miközben keresik egymást a tömegben, gallér föl, de közben örülnek ők is titkon, hiszen verik a Fradit!, ami harmadik a tabellán, előttük a Honvéd meg a Dózsa, ugye érthető az ováció.

A nyomás nem csökken, a pesti zöldek sehol, riadtan nézik a sporit, segítsen már, de az félrenéz, ma nem lehet, ma sem lehet, itt ünnep lesz, ha beledöglök is, hopp egy lerántás, csúnya fault, szaladok, mutatom a fehér pontot, a csatáron mintha aprócska seb látszana, vér csörgedez, piros, a fehér mészcsíkon fekszik, körötte illatos zöld gyep. Piros-fehér-zöld. Vagy csak egy látomás?

Gól, katarzis, legyen már vége! Nem úgy van az, nekik is jár egy aprócska szépségtapasz, büntető ott is, ne mondják, hogy igazságtalan vagyok. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben, így korrekt. Köszönöm a részvételt.

Rabok tovább nem leszünk, nem leszünk, mormolja a tizenkétezer polgárból a büszke többség hazafelé, és bár a naptárban nem volt piros az ünnep, érdekel ez bárkit is?, ki nem szarja le, hisz megvertük a Fradit!

*

1975. március 15.

Rába ETO – Ferencvárosi TC 2-1 (0-0)

Győr, 12.000 néző

ETO: Földes – Varga, Pozsgai, Sebők, Izsáki – Szabó O., Mile, Horváth – Pénzes, Szokolai (78’ Füzi), Glázer. Edző: Farsang Ferenc

FTC: Géczi – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Juhász, Nyilasi, Branikovits (70’ Ebedli) – Pusztai, Máté, Magyar (55’ Szabó F.). Edző: Dalnoki Jenő

Gólok: 55’ Glázer 1-0, 87’ Glázer (11-es) 2-0, 90’ Bálint (11-es) 2-1

Kategória: mérkőzés, mindenmás, történelem | Címke: , , , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Jött, látott, győzött

elegáns a pályán, elegáns az életben (fotó: fourfourtwo.hu)

Az edzők jönnek, mennek. A játékosok is jönnek, mennek.

Amikor a Mágus a Videotontól az ETO-hoz szerződött ’81-ben, Fehérváron nagyon húzták a szájukat, de sok mindent nem tehettek. Aztán hamarosan kiderült, hogy Verebes a fehérvári játékosai közül Burcsát is vinné magával. No, akkor lett ám mindenki ideges. Burcsa kész játékos volt. Huszonhét éves, majdnem kétszáz elsőligás meccs volt a háta mögött. Ma már azt mondanánk rá, hogy túl van a zeniten, lassan kezdhet levezetni, de közel negyven éve ez még nem egészen így volt. Aki nem hiszi, nézzen meg egy átlagos csapatképet ebből a korból, és nem fogja tudni eldönteni, hogy öregfiúkat vagy éles társaságot lát.

Burcsa menni akart. Burcsa sikereket akart. Válogatott volt már, de tudta, hogy a Videotonban, akkor nem kapja meg azt, amit igazán szeretne, és ha nem is tudta, de érezte, hogy az ETO-ban megkaphatja azt, amit szeretne. Fényt és dicsőséget.

Vélhetően Verebes mondta neki, hogy Győrben végre eljöhet az ideje, és ő hitt neki.

A nyolcvanas évek eleje nem csak abban volt más, hogy több kopaszodó futballista rohangált a pályán, hanem abban is, hogy mennyivel nehezebb volt egy játékosnak átigazolni. Nem volt piac, igazi vazallus rendszer működött, ahol a futballista és a leendő klub érdekeit simán lesöpörhette az asztalról a mindenkori kenyéradó kénye-kedve és akkor még nem beszéltünk a központi akarat mindenhatóságáról.

A Videoton nem akarta elengedni Burcsát. Ellentételezést akart, de nem pénzt, hanem játékost. A hírek szerint felmerült, hogy Gyurmánczy vagy Póczik, igen!, Póczik cserél vele helyet, bár az utóbbi verziót én fenntartásokkal fogadom, mindenesetre a fehérváriaknak semmilyen megoldás nem tetszett, így megmerevedtek a frontok.

Persze ez nem történhetett volna meg, ha Burcsa egyszerűen megtörik a nyomás alatt, azt mondja, tévedtem, a piros-kék dresszt én nem cserélném soha semmire, megszédített valami, de már bánom, maradok. Ő azonban kitartott, mert világéletében makacs volt, és hitt a Mágusnak.

Kitartok, ha kell, egy évet is kihagyok. Mondta.

Végül csak négy hónapot kellett várnia, az MLSZ november közepén átigazolja az ETO-ba. A szóhasználat nem tévedés, a szövetség fogta és átigazolta.

A tizennegyedik fordulóban, Debrecenben játszhatott először. Vesztes meccsen mutatkozott be, de az élet igazolta, hogy vele mindenki csak nyert. Na jó! A Videoton nem. Akkor nem, mert roppant jó ütemérzékkel, három szezon után visszatért és UEFA Kupa-döntőt játszhatott a Real ellen a Bernabéuban, kilencvenezer ember előtt.

Addig azonban még számos sikert ért el az ETO-val: kétszer lett bajnok, egyszer második és tagja volt a kupában második helyen végző csapatnak is ’84-ben, bár a döntőben nem játszott, szerepelt a BEK-ben, gólt vágott a Standardnak. Hetvennégy meccset abszolvált zöldben, amelyeken harmincegyszer volt eredményes. Szép pálya.

A legenda szerint, amikor a Fradi elleni 4-3-as Üllői úti derbin a szünet után, a padról beszállva pár percen belül egyenlített, a többiek eksztázisban rohantak felé és azt üvöltötték, hogy hol voltál eddig?

Különc volt ő is, akárcsak szentes, de hihetetlenül fontos láncszeme a csapatnak.

Burcsa Győző ma 65 éves. A jóisten éltesse!

A tiszteletére most a három Győrben eltöltött szezon, három emlékezetes mérkőzését idézem fel.

*

1982. április 28.

Ferencvárosi TC – Rába ETO 3-4 (1-0)

FTC: Zsiborás – Jancsika, Beles (67’ Koch), Rab, Takács – Nyilasi, Ebedli, Pogány – Szabadi (77’ Mörtel), Szokolai, Pölöskei. Edző: Novák Dezső

ETO: Kovács – Csonka (46’ Burcsa), Hlagyvik, Szijártó, Magyar – Hannich, Póczik, Mile (76’ Glázer) – Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

Gólok: 12’ Szabadi 1-0, 49’ Burcsa1-1, 55’ Szentes 1-2, 65’ Szijártó 1-3, 73’ Pogány 2-3, 84’ Hajszán 2-4, 85’ Ebedli 3-4

A 49. percben Póczik gyors helyzetfelismerését dicséri, hogy játékba hozta Hajszánt, aki megugrott a bal oldalon, a 16-os oldalvonalánál felnézett, látta, hogy Burcsára nem ügyel senki, hátragurította neki a labdát, a középpályás maga elé tette, aztán 13 méterről a balösszekötő helyéről mesterien a bal alsó sarokba nyeste.

*

1983. szeptember 7.

Magyarország – Német Szövetségi Köztársaság 1-1 (1-0)

Magyarország: Zsiborás – Farkas, Kardos, Róth, Varga (58’ Péter) – Garaba, Burcsa, Nyilasi, Csongrádi – Szokolai (68’ Mészáros), Dajka. Szövetségi kapitány: Mezey György

NSZK: Schumacher (46’ Burdenski) – B. Förster (46’ Matthäus), Strack, K-H. Förster, Briegel – Groh, Rolff, Müller (65’ Waas), Meier – Littbarski, Völler. Szövetségi kapitány: Jupp Derwall

Gólok: 43’ Nyilasi 1-0, 67’ Völler 1-1

Két perc múlva [a 31. percben – A Blog] egy magyar támadás végén Burcsa nagy lövése süvített el a léc fölött, majd ismét a győri középpályás volt a főszereplő. Lecsapott egy rossz átadásra és a balösszekötő helyén, a felező vonaltól óriási lendülettel tört kapura. Már bennjárt a 16-oson belül, de a lövésnél elbizonytalanodott és a kivetődő Schumachert találta telibe. A labda kipattant a német kapusról, Burcsa középre ívelt, Briegel kétségbeesetten szögletre fejelt.

már többen bent látták (fotó: valogatott.blog.hu)

Burcsa szinte megállás nélkül harcolt, nagyon szorgalmasan segítette a csapatjátékot, de elég gyakran pontatlanul adta előre a labdát, s kihagyott egy óriási helyzetet. – írta értékelésében a Népsport.

*

1984. április 7.

Rába ETO – Ferencvárosi TC 3-2 (2-1)

ETO: Kovács – Szepesi (66’ Szijártó), Judik, Mile, Magyar – Kurucz, Hannich, Burcsa – Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

FTC: Zsiborás – Jancsika (50’ Szántó), Haáz, Rab, Takács – Ebedli, Koch (42’ Deák), Rubold – Szabadi, Kerekes, Pogány. Edző: Vincze Géza

Gólok: 25’ Kerekes 0-1, 26’ Hannich 1-1, 45’ Burcsa 2-1, 54’ Burcsa 3-1, 60’ Szabadi 3-2

A 26. percben, tehát kezdés után az ETO rögtön egyenlített. Burcsa beadását Hannich 8 méterről fejelte a jobb alsó sarokba.

A 45. percre ugrott az óra mutatója, amikor Burcsa remek cselek után 8 méterről a bal felső sarokba lőtt. [Burcsa: Láttam, hogy Zsiborás a rövid sarokra helyezkedik, ezért a hosszúba rúgtam. Sikerült!]

Az 54. percben tovább növelte előnyét a hazai együttes. Hannich beadását Burcsa Deák és Rab között kibújva, az ötösről a léc alá lőtte.

Kategória: legenda, mindenmás, történelem | Címke: , , , , | 2 hozzászólás

Az ETO gólt követel, de hiába

egy kicsi mozgás mindenkinek kell (fotó: AFP)

Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, egy szép vasárnapon az ETO bajnoki mérkőzést játszott. Időutazás.

*

Nemzeti Bajnokság B osztály, Nyugati Csoport

15. forduló

1939. március 12.

ETO – UTE 2-1 (0-0)

Győr, 1.000 néző

Vezette: Németh

ETO: Dombóvári – Brezányi, Gróf – Farkas, Kovács, Kerepeczky – Neiger, Lányi, Limperger, Osbóth, Tóth III. Edző: Glózer Ferenc

UTE: Antos – Dormos, Fárbás – Gyárfás, Harsányi, Kármán – Ungvári, Németh, Horváth, Krózser, Jank. Edző: Lutz Lajos

Gólok: 46’ Lányi 1-0, 57’ Jank 1-1, 62’ Tóth III 2-1

Szél ellen kezdi a játékot az ETO.

Németh fölé, majd röviddel utána Ungvári 18 méterről szabadrúgásból mellé küldi a labdát.

A 24. és 26. percben két szögletet ér el az ETO, a másodikból kavarodás támad és Osbóth lövése a felső lécről pattan le. Az ETO gólt követel, de hiába.

Az UTE alig jut túl a félvonalon.

A 38. percben Krózser nagy helyzetben mellé lő. A 43. percben éri el az UTE az első szögletet.

A második félidő első percében gólt ér el az ETO, Neiger lefut, bead, Lányi visszafejeli a labdát és a szélső a felső léc alá vágja.

Neiger később kiugrik, egyedül áll a kapussal szemben, de hibázik.

A 11. percben szép UTE-s támadás után Ungvári röviden beíveli a labdát és Jank a hálóba fejel.

Az ETO rákapcsol. A 17. percben Neiger beadja a bőrt, Lányi fejjel Tóth III elé teszi és ő kapásból a hálóba lövi.

Most ellaposodik a játék.

A 23. percben Limperger az üres kapu mellé fejel.

A 30. percben Dombóvári merész vetődéssel szedi le Horváth lábáról a labdát.

Jó: Brezányi, Kovács, Farkas, Neiger, Tóth III illetve Antos (a mezőny legjobbja), Fárbás, Harsányi és Horváth.

Glózer Ferenc: Elégedett vagyok.

Lutz Lajos: Egy-két játékosunk öregurasan mozgott, állt a pályán. A szerencsésebb csapat győzött.

*

A játéknap további eredményei:

Postás-Tokod 2-2 (félbeszakadt, a második félidőre a Tokod nem állt ki, mert nem volt orvos a pályán)

BSzKRT-Sopron 3-5

Haladás-Alba Régia 4-0

Vasas-LaFC 1-2

Pécsi DV-Pénzügy 1-1

Tatabánya-Rákoskeresztúr 2-0

A bajnokság élén a fordulót követően a Haladás állt, megelőzve a Sopront és az LaFC-ot.

Az NB I-ből alászálló ETO akkor éppen az ötödik helyen tanyázott, a győzelemmel pont az Újpestet előzte meg a tabellán. A szezont végül hatodikként zárta a csapat.

[Forrás: Nemzeti Sport, 1939. március 13. A nyitókép 1938-ban készült Franciaországban, a futball-világbajnokságon trenírozó magyar válogatottról.]

Kategória: történelem | Címke: , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Nem történt semmi különös

itt lett volna esély (fotó: saját)

Megkönnyebbültem bújtam elő az eredményjelző alatti ideiglenes WC apró helyiségéből, amikor furcsa monológra lettem figyelmes. Egy kissé zaklatott fiatalember mondta a magáét a csendesen hullámzó sorban álldogálva, szeme szűk volt az összegyűlt keserűségtől, amit csak fokozott, hogy érezhetően mindenki szart rá, már elnézést az erőltetett és nem túl eredeti áttételes poén miatt. A szövegelés hozzávetőleg arról szólt, hogy fel kéne gyorsulni, arról nem is beszélve, hogy miért nem kapnak előnyt azok, akik ma már dolgoztak? Faszom… zárta végül rövidre, de láthatóan nem nyugodott, forrt benne az ideg, miközben egyik lábáról a másikra lépegetett, mintha valami furcsa, kiismerhetetlen táncot járna. Én már jól voltam, így nem esett nehezemre, hogy egy röpke pillanat alatt újra átéljem az első félidő történéseit, és bizony arra a megállapításra jutottam, hogy igaza van.

És akkor még nem is vettem figyelembe, hogy biztosan nagyon kellett hugyoznia.

Arra gondoltam, hogy bíztatóan rámosolygok, mert valahol olvastam, hogy ez jólesik sokaknak a nehéz helyzetekben, de aztán elvetettem az ötletet, mert nagy esélyét éreztem annak, hogy kedves gesztusom viszonzásaként szájba fog baszni és ha nincs szerencsém, a szégyenhálót leszaggatva bevonszol a pályára és elevenen eltemet a tizenegyes pontnál. Álmodtam korábban arról, hogy egy futballpályán szeretnék végső pihenőhelyet magamnak, de még korainak tartottam az időpontot, így inkább behúzott fülekkel visszasétáltam a B szektorba, miközben igyekeztem nagyokat szippantani a szentély zöld gyepének fenséges illatából.

Nem éreztem semmi, a szó mindenféle értelmében.

*

„Jól kezdtünk, az első negyedórában több helyzetet is kialakítottunk, de érthetetlen módon később fölénk kerekedett a vendégcsapat. Szünet után azt az ETO-t láttam, amelyet az első félidőben is szerettem volna. A döntetlen igazságosabb lett volna.” [Király József, Nemzeti Sport 2019.03.11.]

Jól kezdtünk…

Nem kezdtünk jól, Kiru. Persze az is simán benne van, hogy minden relatív és mást és mást jelent számunkra a jó kezdés. Én csak a Monor elleni meccsből tudok kiindulni, ahhoz képest kétségtelenül volt némi különbség, több életjelet adtak magukról a srácok, nagyobb volt a mocorgás, de ez akkor is édeskevés. Lehet jönni azzal, hogy a liga negyedik helyezettje volt az ellenfél, akinek nem lehet ész nélkül nekiugrani. No de ésszel, miért nem?

…az első negyedórában több helyzetet is kialakítottunk…

A szex vajon mi? Vajon mi a szex? – énekelte egy depressziós hülyegyerek közel tíz éve, én meg azt énekelem most, hogy a helyzet vajon mi? Tologatjuk körbe a bogyót, aztán megpróbáljuk kapura lőni, de blokkolják? Most ez komoly? A nyugati B és C szektorok határvidéke nincs közel a hotel előtti kapuhoz, ráadásul négy és fél dioptriás a szemem, de azért nem vagyok annyira vakegér, hogy ne vettem volna észre azokat a helyzeteket. Az első félidőben egy értelmezhető lehetősége volt az ETO-nak, amikor is egy kósza labda az ötös sarkán találta Bagi Pistát, aki ijedtében mellé belsőzte. Legalábbis remélem, hogy belsőzte és nem csizmaszárral találta el a bőrt. Ennyike.

ennyire azért nem rossz a helyzet (fotó: saját)

…de érthetetlen módon később fölénk kerekedett a vendégcsapat.

A meccs folyamából egyenesen következett, hogy domináltak. Azt kell mondjam, hogy ez már akkor is így volt, amikor úgymond nálunk volt a kezdeményezés. Azt hiszem ezt hívják tudatos futballnak. Nem látványos, de roppant hatékony, különösen akkor, ha a másik oldalon egy taktikailag tanácstalan alakulat igyekszik fújni a passzátszelet. Nem csak a végeredmény mondatja velem, de ez többnyire nem szokott sikerülni. A Békéscsaba csupán három dologban volt erősebb nálunk: sebességben, gondolkodásban és labdabiztosságban. A labdarúgás legfontosabb elemeiben. A gól bizonyos szempontból váratlanul jött, de nem lepett meg senkit. Ráadásul egy pofonegyszerűen lerajzolt akciót fejeztek be sikerrel, csupán azért mert hirtelen ritmust váltottak, volt aki üresben is mozgott, a kulcspasszol meg pontosak volta. Milyen egyszerű játék ez a futball.

A szünet után azt az ETO-t láttam, amelyet az elsőben is szerettem volna.

Szomorú dolog ez, Kiru. A második félidőben az ETO semmivel sem volt másabb, mint az elsőben. Ami leginkább fájt, hogy miután kijöttünk a pihenőről, nem akartuk szétharapni a torkukat, hanem továbbra is ment a tili-toli, és ugyanúgy nem alakítottunk ki se háromszögeket, se létszámfölényt. A második csabai gól csak részben következett ebből, lehet azt mondani, hogy ennek sem volt előzménye, de én inkább onnan nézem a dolgot, hogy a vezetés birtokában nem kezdeményeztek, ellenben kegyetlenül kihasználták az adódó lehetőséget. Azt már csak csendesen kérdezem, hogy egy ilyen sztenderd szituációt miért követtünk le ennyire amatőr módon? Jött szépen keresztbe a labda, a gyerek meg szinte szemből fejelhetett úgy, hogy nagyon párharcot sem kellett nyernie a tiszta fejelő helyzetért.

A relatív gyors szépítés után, főként hogy volt hátra közel fél óra, akár a pontszerzés lehetősége is felvillant, de ezt a várakozást a srácok gyorsan lehűtötték, mert nem ütötték a vasat egy cseppet sem. Pszichológiai értelemben a Csaba ha valamikor, akkor 1-2-nél volt fogható. Ritka meddő próbálkozások történtek, amiket már a születés pillanatában el lehetett temetni. Aztán jött a csendes beletörődés, az apátia.

A döntetlen igazságosabb lett volna.

Ha úgy vesszük, hogy testvériesen, a békesség kedvéért el is felezhettük volna a pontokat, akkor igen. De a játék képe alapján semmiképp. Ha a végén valamilyen csoda folytán egyenlítettünk volna, akkor az Előre spílerei üthették volna a gyepet teljes joggal, hogy ezt elbasztuk, de nagyon és igazuk lett volna.

Nincs semmi gond. Kikaptunk egy jobb csapattól, amelyik lehet, hogy a nevekben gyengébben áll, mint mi, de csapatként sokkal jobban nézett ki és az elejétől a végéig koncentráltan futballozott. Ezen aztán kár keseregni, meg anyázni, helyből kidobni a négyes győzelmi szériát a kukába még akkor is, ha most megint megbicsaklottunk.

A magam részéről csak azt sajnálom, hogy nem láttam a Vasas és a Csákvár elleni parádét.

*

Csürhe! Csürhe! – kajabálták páran erőtlenül, amikor rossz ütembe, de egyáltalán nem durván lépett oda az egyik vendég valamelyik játékosunknak. Csürhe! Csürhe! – szólt akkor is, amikor nem sprintben hajtották végre a cserét. Nem ez volt a jellemző, de ezekért a hangokért kár volt. Volt is, lesz is még paraszt módon játszó csapat az ellenfelünk, a Békéscsaba pont nem ilyen. Tudják, hol a helyük, és ennek megfelelően futballoznak, futballoztak.

én látom az aprócska fényt (fotó: saját)

Be kell látni, hogy az ETO kerete elég vékony. Nem mondom, hogy a kispadunkon egy Guardiola szintű tréner ül, sőt!, de ezzel a garnitúrával nála sem lenne medzsik.

Jöjjünk vissza hát a földre, mert a frusztráció nem jó tanácsadó.

*

WKW ETO – Békéscsaba 1912 Előre 1-2 (0-1)

ETO: Horváth 3.5 – Koszó 2 (46’ Andrić 2.5), Tar 1.5, Vukasović 2, Vadász 2 – Kovács 1.5, Vashkeba 2, Bagi 2 (62’ Szánthó 2.5) – Szimcso 2.5 (82’ Tajthy 0), Lovrencsics 1.5, Madarász 2. Edző: Király József

Békéscsaba: Rybánsky – Nagy, Szélpál, Mészáros, Zahorán – Sinanovic, Viczián, Király (60’ Hursán) – Mezei, Szatmári (87’ Máris) – Urbin (71’ Vólent). Edző: Boér Gábor

Gólok: 43’ Szatmári 0-1, 54’ Viczián 0-2, 61’ Andrić 1-2

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: elemzés, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Az Iparcsatorna partján ültem és sírtam

magyar, szlovák két jó barát? (fotó: teraz.sk)

Békesšká Čaba. Vége.

Reggel nyolc volt, de már piszkosul sütött a nap. Hunyorogva nézegettem a táblát, és nem csak azért, mert hosszú idő telt el azóta, hogy megint szemüveg nélkül kellett léteznem, hogy miért, azt most nem mondom el, talán majd egyszer, később, ha a dramaturgia megkívánja. Barátkoztam a felirattal, főként azokkal a furcsa karakterekkel az s meg a nagy felett. Ha már most hallucinálok, akkor mi lesz később? Napszúrás máris? Hiszen alig vágtam neki az útnak és még előttem van az egész ország! Átlós átszelés. Igen, azt hiszem ez lesz a jó kifejezés a túrára. Otthon már várnak, mondjuk arra ügyeltem, hogy még véletlenül se mondjam meg, melyik napon érkezem, de arra letettem a nagy esküt, hogy vonattal megyek. Meg arra is, hogy vigyázok magamra. Ez alap.

A szemüveget még nem tudom, miként fogom megmagyarázni. Majd azt mondom, hogy valamiért fájt tőle a fejem és most inkább nem veszem fel pár napig. Ez jó lesz. Aztán persze az is lehet, hogy észre sem veszik, én meg itt parázok. Feleslegesen.

Félórája álltam ott. Ahhoz képest, hogy hétköznap volt, alig poroszkáltak autók a negyvennégyesen. Akik meg arra jártak, unott arccal, üveges tekintettel bámultak előre, még véletlenül sem pillantottak oldalra, egyszerűen levegőnek néztek, sőt, mintha direkt élvezték volna, még látványosan gázt is adtak, amikor kissé félénken felemeltem a kezem. Sorra húztak el az ütött-kopott Daciák, Ladák és Wartburgok. Mint egy rossz roadmovie statisztái, akiknek csupán annyit mondott a rendező, hogy nem kell csinálni semmi extrát, csak adjátok magatokat. Az instrukciót mindenki tökéletesen betartotta, a kamera lassan vette a totál közelit, és a szereplők egytől egyig hozták a megkeseredett kisembert. Sután, de hitelesen.

Én meg vártam a csodát, egyre reménytelenebbül. Kis idő elteltével már nem is próbálkoztam minden kocsinál, az első benyomás alapján döntöttem és fura szabályokat hoztam, ki tudja milyen tapasztalatok alapján. Piros és kék nem. Zöld, fehér és szürke igen. Ha jobban belegondolok, talán mégis volt benne némi ráció. Mert mégis ki akar piros autót?

Egyszerre feltűnt egy sárga Skoda. Hoppá! Erre nincs szabály! Gyorsan kellett dönteni, mert valószínűtlenül nagy tempóban közelített felém. Hirtelen becsuktam a szemem, abban bíztam, hogy segíteni fog egy belső hang, meghozza helyettem a döntést, de csak a motor zúgását hallottam, ahogy lassan elnyomja az útszéli fákon csoportosuló verebek csipogását, a retinámban pedig közben a zöld tábla képe villogott, de olyan sebesen, hogy szinte beleszédültem, ösztönösen emeltem is a kezemet, mert nem akartam elesni, és akkor megállt mellettem a kocsi. Nem fékezett nagyot, vélhetően már akkor eldöntötte, hogy megáll, amikor meglátott a hosszú kanyar előtt.

nem akar még egy kicsit kocsikázni, báttya? (fotó: retrovasak.hu)

-Jól vagy? – kérdezte a sofőr és őszinte aggódás volt a hangjában. Egy idős bácsi ült a kormánynál, egyedül volt az autóban, és szomorúnak tűnt.

-Persze. – válaszoltam gyorsan, pedig nem volt igaz.

-Hova mész? – kérdezte.

Megmondtam.

-Hát! Én csak Kondorosig megyek, ha gondolod, addig elvihetlek.

Csalódott voltam, de már annyira jó lett volna leülni egy kicsit, hogy szó nélkül nyitottam az ajtót.

-Köszönöm.- böktem ki csendben, amikor kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben, mert jó nevelést kaptam, pedig a szívem mélyén a pokolba kívántam az öreget. Miért nem megy legalább Szarvasig vagy mit tudom én…?

Végig beszélt, én meg hallgattam és bólogattam. A feleségét emlegette, aki pár hónapja halt meg. Aztán meg a fiáról, aki Pesten él, alig jár haza, az unokákat alig látja. Mintha egy kicsit sírt is volna, de nem biztos. Lehet, hogy a lehúzott ablak és a menetszél miatt volt könnyes a szeme. Gyorsan Kondorosra értünk, ráadásul rögtön az első kereszteződésnél lefordult, így nem tartott sokáig a közös utazás.

-Köszönöm. – mondtam újfent és már szálltam is ki.

-Én köszönöm. – mondta a bácsi és nem értettem, hogy miért?

-Legyen szerencséd! – engedett utamra és tudtam, hogy komolyan is gondolja.

-Ennél csak jobb jöhet. – járt a fejemben, de nem mondtam ki, mert nem akartam megbántani.

Késő délután, Kisbér határában, izzadtan és az egész napos megpróbáltatásoktól teljesen elcsigázottan álldogáltam az út mellett. A tizenegyedik autóból szálltam ki nemrég. Zsongott az agyam a rengeteg beszédtől, az orromat teljesen eltelítették a különböző szagok. Békéscsaba és Kondoros után Szarvas, Békésszentandrás, Lakitelek, Kecskemét, Solt, Dunaföldvár, Dunaújváros, Székesfehérvár és Mór volt az összes stáció, s bár nem kellett keresztet cipelnem a hátamon, nehezebb dolgom volt mint Jézusnak.

Már-már azt tervezgettem, hogy innen hazamegyek gyalog is, amikor egy hangosan berregő nyergesvontató fékezett le mellettem élesen csikorgó hanggal, de nem azért volt zajos a megállás, mert olyan hatalmas sebességből kellett visszavennie, hanem inkább azért, mert régi volt a szerkezet.

-Elvigyelek Győrbe, kisöreg? – kiáltotta a sofőr és fülig ért a szája, és szinte be sem kellett fejeznie a mondatát, én már mellette ültem a kakasülőn.

-Nem nézel mi valami fényesen – kezdett röpke analízisbe, de nem segítettem neki, csak tátogtam, mint egy partra vetett hal.

vigyél el magaddal (fotó: freepik.com)

-Honnan jössz? – kérdezte őszinte kíváncsisággal, miután levette, hogy valószínűleg nem Mór, de még csak nem is Fehérvár lehetett az első állomásom.

-Békéscsaba. – válaszoltam röviden, de nyomban elhagyott az erőm, így nem kezdtem hosszas fejtegetésbe.

-Tényleg? Én délben indultam Csabáról, cserepet hozok a Jaminából. Milyen kicsi a világ!

Hirtelen eszembe jutott a kondorosi öregember, meg az általa emlegetett szerencse. Nem tudom megmagyarázni miért, de abban a pillanatban nagyon haragudtam rá. A fiára gondoltam és megértettem, hogy miért lakik Pesten és miért jár ritkán haza?

*

A kijózanító ’86-87-es szezon után mindenki nagy reményekkel várta az új bajnokságot. Megszoktuk a dobogót, nem meglepő, hogy atomcsapásként érte a drukkereket a szégyenletes 10. hely. Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért, s keservbe annyi hű kebel szakadt meg a honért. És még nemzetközi kupameccs sem lesz.

Tisztán emlékszem, hogy Bükkszentkereszten nyaraltam, mikor a Kaposvár ellen elkezdtük a szezont és nyertünk is, ahogy az illik. Ez az! Fegyverbe! Helyreáll végre a világ rendje! Ugocsa non coronat! Ami jár az jár.

Handel Gyuri lesz az új Szentes, ide nekünk a Békéscsabát!

Amikor azt hiszed, hogy az életed folyója visszatért a megszokott medrébe, ne feledd, hogy a magas hegyek között a nap minden pillanatában eleredhet az eső. – írta volna Paulo Coleho ’87 késő nyarán, ha nem éppen ’Az alkimista’ szövegén dolgozott volna szorgosan, és már rájött volna, hogy sokszor érdemesebb hosszú és dagályos mondatokban fogalmazni, amit bátran idézhetnek később filozófiai értekezésekben és könnyed női magazinokban egyaránt.

És bizony sokat mondóan bólogatott volna a Rába ETO Stadionban, amikor azon az augusztusi napon eljött a 89. perc.

Ezzel szemben húsz évvel később olyanokat mondott, gondolom viccesnek találva, hogy „láttam már embereket, akik 5 óra hosszat beszéltek egy futballmeccsről. De még soha nem láttam senkit, aki 5 órán át beszélt volna egy szexuális kapcsolatról. Ez azt jelenti, hogy a futballizgalom tovább tart. Nem azt mondom, hogy jobb, de hosszabb.”

A ’87-es ETO-Békéscsabáról az a tizenegyezer ember biztosan órákig mesélt, aki ott volt, még évekkel később is.

Paulo, copa, Dunga (fotó: gettyimages.com)

Emlékszel arra, ahogy Csikós hazaadta?

Hajszánnak miért mentek el otthonról?

Handel Gyuri a legnagyobb király!

*

1987. augusztus 19.

Rába ETO – Békéscsabai Előre 3-3 (2-1)

ETO: Boros – Csikós, Hlagyvik, Bordás – Nagy (65’ Kiss), Csongrádi, Rubold, Preszeller – Szabó (53’ Májer), Handel, Hajszán. Edző: Győrfi László

Békéscsaba: Gulyás – Csató S. – Szenti, Ottlakán, Kerekes, Fabulya – Tamás (74’ Krasnyánszky), Kurucz (53’ Árky), Csanálosi, Kanál – Szekeres. Edző: Csank János

Gólok: 15’ Szekeres 0-1, 16’ Szabó 1-1, 33’ Handel 2-1, 59’ Kanál 2-2, 88’ Handel 3-2, 89’ Kerekes 3-3

Kiállítás: 78’ Hajszán

*

Ha megvertük volna Budafokot, akkor most a negyedik helyért meccselhetnénk az Előrével. Rühellem a közhelyeket, a ha és a sport összefüggéseit taglaló roppant frappáns gondolatmeneteket, így most maradjunk csupán annyiban, hogy nem nyertünk, ezért aztán akármi is lesz a derbi vége, egyelőre nem lesz előzés.

És akkor mi van?

Szerdán kiderült, hogy bár előtte úgy tűnt, szuper-képességekkel vérteztük fel magunkat a téli felkészülés során, azért közel sem vagyunk sebezhetetlenek. Nem szerencsés utólag okoskodni, de talán rotálni sem ártott volna, kicsit erősnek tűnt, hogy az utóbbi időben rendre ugyanazzal a kezdővel állunk fel.

Értem én, hogy szép számmal vannak hiányzók, de más kárából tanul az okos, mi meg ezek szerint a sajátunkból.

Az elkövetkező három meccs megint lakmuszpapírként fogja megmutatni, hogy mennyire vagyunk kész csapat, mennyire lehet minket komolyan venni. A csabai hazai után ugyanis Nyíregyházára megyünk, aztán meg jön a Boca Juniors Kaposvár.

Olyan szép volt az a négyes sorozat, a legutóbbi apró kisiklás után mutassátok meg srácok, hogy jók vagytok!

Hajrá ETO!

Kategória: előzetes, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Háború és béke

eladó az egész világ (fotó: pestbuda.hu)

Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék,

Nézd meg, mit olvastak öreganyádék!

(Tankcsapda parafrázis)

*

A második nagy háború meglepően kevéssé kavart be a magyar futballéletnek. A ’43-44-es szezon például még rendben lement, és a következő idény is elindult, de aztán hamar jöttek a gondok. Ahogy sűrűsödtek a harci cselekmények az országban, úgy kezdett ellehetetlenülni a játék. Előfordult olyan is, hogy egy meccs a negyvenkettedik percben légiriadó miatt félbeszakadt. 1944. október 15-öt írtunk. Ismerős a dátum? Egy szó mint száz, a nem csak a meccsek, hanem a komplett bajnokság is félbeszakadt.

No de ha a magot elég mélyre ássák, és újra jók a körülmények, a növény hamar előbújik a földből. Így volt ez ’45 tavaszán, amikor már május elején újraindult a versengés, kiírták az első osztályú bajnokságot, igaz még csak budapesti és főváros környéki csapatok részvételével és meglehetősen rapid lebonyolítással, hiszen huszonkét fordulót zavartak le szűk három hónap alatt. Nyert az Újpest.

Azonban már a nyáron bőszen verték az ajtót a vidéki klubok képviselői is, ide nekünk az oroszlánt, új idők, új dalai, éljen a népi demokrácia, de főképp szeretnénk mi is az NB I-ben fotballozni.

A nagy felbuzdulás eredménye lett az a két csoportos, összesen huszonnyolc csapatot felvonultató liga, ami eldönteni hivatott, hogy később kikkel indul el az első normális bajnokság.

A Nyugati csoport résztvevői között ott volt a Győri ETO és a Budafoki MTE is.

*

[Szemelvények a Magyar Nemzet 1945. december 16-án, vasárnap megjelent lapszámából.]

Budapesten szombaton délben a hőmérséklet 4 fok Celsius, a tengerszintre átszámított légnyomás 767 mm, gyengén süllyedő irányzatú. Várható időjárás vasárnap estig: Mérsékelt nyugati szél. Kisebb felhőátvonulások, helyenként jelentéktelen futó csapadék. A hőmérséklet alig változik.

Réti Marcell és neje leánya, Éva és Vajda Henrik dec. 16-án házasságot kötnek. (Minden külön értesítés helyett.)

Orvosi hír. Dr. Nemes Nagy Zoltán ideggyógyász, sexual path. bántalmak spec. rendelője IV., Váci-utca 66. Új telefonja: 186-669.

Titkárnőt angol nyelvtudással felvesz finommechanikai gyár. Élelem, fizetés, mensa. Ajánlatokat „Fiatal” jeligére Dr. Árkossi Hirdetőbe.

Tökéletes haskötő, sérvkötő csak Steiner orvosi kötszerésztől.

Dr. Klug Emil ügyvéd irodájának gondnoka és fia dr. Kazi Imre ügyvéd irodáját megnyitotta a IV., Haris köz 6. sz. alatt.

Rádiót vagy zenegépet és egy tangóharmonikát priváttól, sürgősen vennék.

A Rádió műsora. 12: H. 12.15: Anyák öt perce. 12.20. „Derű-revű”. Rátonyi Róbert műsora. 12.40: Régi magyar versek. 13: Hanglemez. 13.15: Előadás. 13: Jazzegyüttes. 14: H. 14.10: Művészlemezek.

14-én este 1/2 6 – 6 óra között Dohány utcai zsidótemplom előtt eltűnt Pajtás névre hallgató veres színű magyar vizsla. Megtalálója vagy nyomravezetője nagy jutalomban részesül. Horváth.

Rom épületfát keresünk. Építési Vállalat.

békebeli budafoki football match (fotó: magyarfutball.hu)

A Dohányjövedék közli, hogy december 17-től 23-áig a 29. számú dohányjegyszelvény érvényes.

A férfiak csodálata elsősorban az üde, ápolt arcnak szól, ezért használja Hudnut világhírű szépségápoló arckrémjeit és vegye púdereit.

Villát, üzemházat vételre jó áron keres WIEG-iroda.

„Saját hangja vigye haza” hangstúdió hangfelvétele a legszebb karácsonyi ajándék.

Az országos labdarúgóbajnokság tizenkettedik fordulójának részletes programja a következő: Nyugati csoport: Csepel-MTK, csepel, fél 2, BMTE-ETO, Budafok, 1. K. Barátság-Dózsa, Halom-utca, fél 2. PVSK-EMTK, Pécs. Haladás-Szolnok, Szombathely. Ferencváros-SzAC, Üllői-út, fél 10. UMTE-Dorog, Attila-utca, fél 2. Keleti csoport: HAC-Kispest, Latorca-utca, 12. Elektromos-Újpest, Latorca-utca, 10. Békéscsaba-Szeged, Békéscsaba. ErSO-MaDISz-DVSC, Soroksár, fél 2. Törekvés-SalBTC, Bihari-utca, fél 2, Diósgyőr-Vasas, Diósgyőr. B. Barátság-Z. MaDISz, Mező-utca, fél 2.

*

A Diósgyőr-Vasas mérkőzés végül elmaradt, mert a Vasas nem kapott buszt, így nem tudott időben elutazni.

*

1945. december 16.

Budafoki MTE – Győri ETO 2-2 (0-0)

Budafok, 500 néző; vezette: Pusztai

Budafok: Garamvölgyi – Palaga, Fellegi – Turán, Farkasvölgyi, Varga – Hegyes, Bérczes, Füredi, Hortobágyi, Dudás.

ETO: Pécsi – Selmeczi, Bányik – Farkas, Kovács I, Gőcze – Neiger, Preiner, Kiss, Nyíregyházki, Kovács II.

Gólok: 71’ Hegyes 1-0, 76’ Hortobágyi 2-0, 78’ Preiner 2-1, 81’ Kiss 2-2

*

A Népsport akkortájt nem cifrázta túl a tudósításokat, ami nem csoda, hiszen például a meccsről beszámoló hétfői szám egy rövid és velős, de a sorok között roppant cinikus szösszenettel indult a címoldalon, miszerint „a papírhiány akadályversennyé változtatja az egyetlen magyar sportorgánum a Népsport útját. Vasárnapi műsorszámunk a papírhiány miatt nem jelenhetett meg.

Vegyük gyorsan sorra a 0-2 utáni feltámadás stációit!

„A 33. percben szépít az ETO. Kovács II elfut, beadását Preiner a kapunak háttal állva küldi a bal felső sarokba. (…) Az ETO tovább támad. A 36. percben kavarodás van a budafoki 16-oson, Kiss lövése a lábak között utat talál a hálóba.”

Igazán kár, hogy hetven évvel ezelőtt még nem rögzítették az összes első osztályú mérkőzést, mert szívesen megnézném Preiner gólját. A leírás alapján nem volt egy sima találat.

A találkozó összegzése meglehetősen lakonikus.

„Két közel egyforma képességű csapat nagy küzdelmét hozta a találkozás. Az első félidőben az ETO, a másodikban a BMTE támadott többet. A BMTE 2:0-ás vezetés után megszerezhette volna a győzelmet. Mindkét oldalon a védelem működött jobban.”

Az egyéni értékelést sem vitte túlzásba a lap.

„Az ETO-ban Pécsi jól védett. A hátvédek közül Kovács I néha bizonytalankodott, Farkas megbízható, Gőcze jól működött. Elől Nyíregyházki emelkedett ki. Utána Preiner és Kiss említhető.”

Selmeczi, Bányik, Neiger és Kovács II meg gondolom, jobb híján csak úgy ott volt.

*

Kezdem elhinni, hogy jók vagyunk. Egyszer bárki nyerhet véletlenül. Kétszer, meg talán háromszor is összejöhet a siker közvetlenül egymás után, ha van némi szerencsénk. De négyszer már nem! Az teljes képtelenség. Most meg ott állunk, hogy az lenne a nagyobb meglepetés, ha nem jönne össze az ötödik pipa. Mi mást mondhatnék akkor, amikor a hatodik pozícióból utazunk a tizenhatodik, nem sokkal a vonal fölött tanyázó Budafokhoz?

a szeme közé, Csabikám (fotó: kozpont.ro)

Ami esetleg óvatosságra int, hogy a BMTE otthon azért hozza az ötven százalékot, hatszor nyert és ebből öt alkalommal olyan ellenfelet csípet el, amelyik előtte állt a tabellán. Szerencsére a lista azért nem olyan félelmetes, hiszen a Dorog, a Mosonmagyaróvár, a Vác, a Monor és Siófok trófeáját szögezhették a klubház falára. A kakukktojást kedves sportbarátaink, a gyirmótiak jelentik, akiknek a stílusa a hétvégi friss tapasztalás alapján fekszik a budafoki futballistáknak, mert ha csak nyolcvan percig tartana egy mérkőzés, oda-vissza verték volna Szepessy gárdáját.

A futball szabályait megalkotó testület egyelőre nem tárgyalt ilyen irányú változtatási javaslatot, ami nekünk mindenképpen előnyös, mert mi mostanság jók vagyunk.

Kilencven percen keresztül.

Kategória: előzetes, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése