Egyenlő pályák, egyenlő esélyek

mertek nagyot almodni (fotó: moderngyor.com)

1969. február 21-én, azaz pontosan ötven évvel ezelőtt, egy álmos télvégi pénteken sajtótájékoztatót tartott Knausz László vezérigazgató-helyettes, amin főként az immár Rába Vasas ETO néven működő egyesület dolgos hétköznapjairól beszélt.

Természetesen nem maradhattak el az ilyenkor szokásos kötelező körök, miszerint a közel húszezer dolgozónak milyen jó, hiszen a fárasztó munka után még sportolási lehetőségekkel is megtámogatja őket a gyár, szóval minden nagyon szép elvtársak, számíthattok ránk, csak termeljetek szorgosan a szocialista haza üdvéért. Cafeteria ŕla hatvanas évek.

Az összejövetelen részt vett a futball szakosztály alelnöke Czöndör János is, aki nem rejtette véka alá a problémákat sem. No, nem a futballcsapat gyászos tizenharmadik helye került szóba, amit az előző évek szárnyalása után valóságos sokként élt meg a győri szurkolósereg, hanem a vészes infrastrukturális helyzet. A csúcson akár öt pályán is kergethették a labdát a derék sportemberek, de mára csak egy maradt, a center, ami egyértelműen hátráltatja a fejlődést, panaszkodott János.

Szerencsére a gyár szinte együtt lélegzik a klubbal, meghallja a jelzéseket, ezért aztán ismét lendületet vehet az új stadion építése, aminek előkészületei már két éve megindultak. Példának okáért már ’67 májusában kitűzték az építési területet „a kiskúti erdő, a Nagy Sándor utca, az Ipar utca és a Bécsbe vezető nemzetközi főútvonal által határolt területen.”

A beszélő fejek mindenesetre nem kispályáztak ötven évvel ezelőtt, kész tényként közölték, hogy a 25-30 ezer nézőt befogadni képes stadiont, amelyet atlétikai pálya vesz majd körül, 1971. június 30-án, Győr várossá nyilvánításának 700. évfordulóján fogják átadni, punktum.

Két esztendővel korábban, a Kisalföld 1967. május 31-i számában megjelent egy cikk a projekt indulásáról. A cikkbe meglepő módon bekerült pár aggódó sor is, miszerint „A Kiskúti Stadion beruházója a Magyar Vagon- és Gépgyár. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügy nem szorul támogatásra.”, ami finom utalás lehetett arra, hogy még nem igazán állt össze a finanszírozás. A tervezett büdzsé első körben 54 millió forintra rúgott, ami akkoriban irgalmatlanul sok pénz volt. Csak összevetésként: ’67-ben hatvan fillérbe került a Népsport, ma 220 forint az ára.

Ma már tudjuk, az ünnepélyes avatás végül hat évet csúszott.

Az a stadion már sehol, de így is megállapítható, hogy az ilyen típusú beruházások kapcsán ötven év után sincs új a nap alatt.

Kategória: Egyéb, történelem | Címke: , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Csak előre

többszörös túlerő (fotó: vasasfc.hu)

– Mindig többet!

– Még ennél is?

– Igen, mert úgy érzem, képes a csapat kiemelkedőbb szereplésre is.

– Mit jelent ez?

– Meg akarjuk védeni az MNK-t! Úgy akarunk az első öt között végezni a bajnokságban, hogy miénk legyen a legjobb vidéki csapat címe. S a KEK-ben is helyt szeretnénk állni.

*

1967 elején, a bajnokságot megelőzően zajlott ez a párbeszéd a Népsport újságírója és Szusza Feri bácsi, az ETO trénere között. Akkortájt naptári évben, tavasz-ősz rendszerben folyt a versengés.

Az ETO ’66-ban megnyerte az MNK-t, ötödik lett a bajnokságban, és három kört ment a KEK-ben úgy, hogy kiverte a Fiorentinát, a Bragát és csak a Standard Liège-zsel szemben vérzett el a negyeddöntőben.

És ezek után mi történt 1967-ben?

Az ETO megnyerte az MNK-t, harmadik lett a bajnokságban az FTC és a Dózsa mögött, és két kört ment a KEK-ben úgy, hogy csupán idegenben lőtt kevesebb góllal vérzett el az AC Milannal szemben (2-2 itt, majd 1-1 ott).

Más időket élünk, de a fiúk ma méltó módon tisztelegtek az egykori mester előtt a Szusza Ferenc Stadionban.

Nem mellesleg ebben a szezonban először fordult elő, hogy egy győztes meccs után a következőt is behúzzuk.

Megérte várni!

*

Vasas – WKW ETO 0-4 (0-3)

Vasas: Bese – Szivacski, Kelemen, Tóth, Hajdú (66’ Bévárdi) – Kovács M., Talabér (41’ Szilágyi) – Murka, Szatmári, Birtalan (77’ Rétyi) – Balajti

ETO: Horváth –Kovács K., Tar, Vadász, Völgyi (66’ Andrić) – Bagi (79’ Szánthó), Vukasović – Vashkeba – Szimcso, Lovrencsics, Madarász (77’ Tajthy)

Gólok: 11’ Lovrencsics 0-1, 31’ Lovrencsics 0-2, 36’ Madarász 0-3, 75’ Vadász 0-4

Kiállítás: 90+2’ Balajti

Kategória: Egyéb, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Nem várt serdülőkori nehézségek

ööö… izé… jól táncolsz (fotó: bbcamerica.com)

Bizonytalanságban teltek a napok. Megígértem, aztán visszakoztam, megint rábólintottam, de egyáltalán nem voltam biztos benne. Fontos tudni, hogy eléggé későn érő típus voltam. Emlékszem, egyszer felsőben az osztály keménylegényei félrecsalták az egyik lányt a szüreten, aztán nekiestek a melleinek a szőlőtőkék jótékony takarásában. Én pont arra jártam, röhögtek is, hogy mit keresek ott egyáltalán, de ha már így esett, felajánlották, én is megfoghatom, ha akarom. Megrémültem. Akartam, de nem fogtam meg. Inkább gyorsan eliszkoltam, és még hallottam, ahogy hangosan nevetnek. Nem zavart. A gimiben aztán olyan osztályba kerültem, ahol nyolcan voltunk fiúk, a lányok meg harmincan. Kánaán, de nem nekem. Ezek után el lehet képzelni, hogy milyen szorongással teltek a napok, miközben egyre vészesebben közeledett a bál, az első gimnáziumi bál napja. Mindenki készült ezerrel, hiszen ez már nem holmi gagyi farsangnak nézett ki, ahol hülye jelmezekbe kell bújni, ráadásul együtt ropod a kacsatáncot az ötödikesekkel, hanem szinte felnőttek között szórakozhatsz, a nagyfiúk néha kicsit spiccesek – te még nem vagy az! -, a nagylányok meg kész nők. Előtte eszedbe jutna Pierre a Megáll az időből, ha láttad volna a moziba’, de te még kicsi vagy hozzá, hogy kultfilmekért rajongj.

Egy ilyen bálon ráadásul táncolni, mi több beszélgetni kell a lányokkal, és az ilyen kunsztok neked nem mennek. Megvannak a szakma mesterei, mint a mondjuk a nagymenő Balázs, aki már az első perctől ráhajtott a legjobb csajokra, esetleg a dumagép Imi, akit egy rosszul sikerült kaland miatt le akar gyilkolni fél Újváros.

Kell ez nekem? Nem.

A hét mellesleg viszonylagos nyugiban telt, ha nem a szombati mókáról esett szó. Ment a kézi vébé, hasított a válogatott a kapuban Oross Tibivel és Hoffmann Lacival. A meccsek előtt elővettem az ezerszer kimosott, így már majdnem lyukas sárga felsőt, amin inkább csak érezni, mint látni lehet az egyszerű pajzsot a szív fölött, az R és a G betűkkel, a hátán pedig ott virított valaha a méretes egyes szám, ami most csak egy koszcsíknak tetszett. Ez most az enyém, én viselem, én védek benne, ha összecsapunk a Veres Péterrel vagy a Hilddel. Jó, inkább csak csere vagyok a melák Gerháth Zoli mögött, de a büszkeség ettől nem kisebb, főleg, hogy Tibi és Laci most Svájcban repked a kapu előtt. Egyszer talán majd én is.

régen volt, hogy is volt?

Hétfőn kezdődött.

– Meleg volt Izland ellen, nem igaz?

– Aha, jössz szombaton?

– Asszem igen, de még bizonytalan.

Két nappal később folytatódott az őrület.

– Láttad, hogy megvertük a románokat?

– Aha, jössz szombaton?

– Nem t’om, lehet, hogy öregapámékhoz megyünk.

És még nem volt vége.

– Esélyük nem volt ezeknek az ugri-bugri koreákoknak, ugye?

– Aha, holnapután?

– Bizonytalan, muszáj most megmondanom?

– Akkor holnapután!

– De hát igazából holnap lesz a döntő…

-Leszarom, gyere! Ki a faszt érdekel a kézilabda? Neked totál kimosta az agyadat a Stéger Laci bácsi…

Itt dőlt el minden, ami persze nem igaz, mert én már az elején tudtam, hogy nem fogok elmenni, és ehhez a kézilabdának van a legkevesebb köze, de a Laci bácsiról ilyen csúnyán nem szabad beszélni. Ez nem maradhat megtorlatlanul. Meg egyébként is nem nekem fontos ez az egész bál, hanem nektek. Mire való egyáltalán? Üvölt a zene, sötét van, előbb vagy utóbb mindenki leizzad, büdösek leszünk. Annyira illúzióromboló.

Nem ti fogtok hiányozni nekem, hanem én nektek. A csajok meg tudnak rám várni, amíg végre megérek, mer’ ez így úgyis csak kapufa lenne.

*

Szerencsére anyám zsigerből gyűlölte a nőnapot, így reggel nem kellett azzal bíbelődni, hogy valamelyikünk titkosan kilógjon az Ifjúság körúti panelből, elgaloppozzon a virágboltba, ami az egyik Munkásőr úti tízemeletes aljában működött, nem messze a fodrásztól és a Beton Büfétől, hanem már a napindítástól lehetett koncentrálni a délutáni döntőre. Magyar-jugoszláv, igazi meglepetés, mármint, hogy mi vagyunk ott és nem a svédek.

Az már csak hab volt a tortán, hogy NB I-es fordulót is játszottak aznap, és vagy a kézisek miatt, vagy simán azért, mert alig indult el a tavasz, viszonylag korán meccseltek a csapatok, így a közvetítés elé még pont befért a Körkapcsolás a Petőfin.

Már nem emlékszem, hogy a Fáy utcából ki jelentkezett be, de arra az életemet felteszem, hogy az MTK-Honvéd meccs szpíkere Vass István Zoltán volt, aki alapvetően egy szórakoztató figura, de az 5-5-ös mérkőzés aztán végképp igazi jutalomjátékot jelentett számára, így folyamatos röhögés mellett hallgattuk apámmal a rádiót.

A nagy örömre okot adott az is, hogy párhuzamosan az ETO is gálameccset játszott a Vasasnál, amit talán Novotny Zoli bácsi kommentált sztoikus nyugalommal. Az ember egy kis idő után úgy érezte magát, mintha nem is focimeccsekről tudósítanának, hanem valamilyen vízilabda tornáról.

Őrület volt, esküszöm, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még Turbék Pista is gólt rúgott.

*

Fáy utca, 1986. március 8.

Vasas SC – Rába ETO 3-5 (2-3)

Vasas: Kakas – Farkas (53’ Gubucz), Híres, Balogh, Csorba – Szíjjártó, Baranyi, Rácz, Rixer (43’ Teodoru) – Kovács, Borostyán. Edző: Illovszky Rudolf

ETO: Mészáros – Turbék, Hlagyvik, Menyhárt – Csonka, Rubold, Hannich, Preszeller – Szabó, Melis (55’ Somogyi, 79’ Horváth), Szentes. Edző: Verebes József

Turbi varázsol, a labda gólba tart (fotó: Népsport)

Gólok: 5’ Szíjjártó 1-0, 6’ Melis 1-1, 27’ Melis 1-2, 32’ Szentes 1-3, 40’ Borostyán 2-3, 55’ Turbék 2-4, 61’ Gubucz 3-4, 82’ Rubold 3-5

*

Jó jel, mondta elégedetten a meccs után, miközben kevert magának egy fröccsöt és leült a tévé elé. Szerintem is, feleltem, és nagyot húztam a málnaszörpömből. Végül nem jött össze az arany, de ez akkor senkit sem rázott meg különösebben. Dagadt a mellünk, hogy a két kapus mellett még Iváncsik is részese volt a sikernek. Én meg, mint aki már majdnem fél éve jár kézilabda edzésekre, sőt, mi több, már igazi meccset is játszottam bíróval, jegyzőkönyvvel, ahogy kell, különösen magaménak éreztem a sikert.

Tíz perc lehetett hátra a meccsből, amikor megszólalt a telefon. Balázs volt az.

– Hol találkozunk?

– Figyelj! Nem tudom mikor történhetett, de asszem benyeltem valami a vírust.

– Nem hiszem el…! Ennél nagyobb kamut nem tudtál kitalálni?

– Ez most komoly.

– Na persze…

– Nagyon rosszul hallak… majd hétfőn megdumáljuk.

(bíííp-bíííp-bíííp-bíííp-bíííp…)

*

Zürich, 1986. március 8.

Magyarország – Jugoszlávia 22-24 (12-12)

Magyarország: Hoffmann – Iváncsik 5, Gyurka 2, Kovács M. 3, Szabó L. 1, Kovács P. 5, Kontra. Cserék: Oross (kapus), Fodor 1, Kenyeres, Horváth G. 3, Marosi 2. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos

Jugoszlávia: Bašić – Mrkonja 3, Vuković 1, Rnić 1, Vujović 4, Grubić 1, Isaković 6/3. Cserék: Arnautović (kapus), Saračević 2, Elezović, Cvetković 6. Szövetségi kapitány: Zoran Živković

*

Ha hinni lehet a statisztikáknak, akkor a Vasas ellen idegenben a futball vébéket követő években lényegesebb nagyobb sanszunk van a győzelemre, mint máskor. Eddig összesen hatvanháromszor játszottunk Pesten és ebből csak tizennégy meccset nyertünk meg, plusz van tizenhét döntetlenünk (36%). Ellenben 1951-től számítva, ha négy éveket lépkedünk, tizenkétszer találkoztunk és ötször teljes volt a siker, ami mellé még jön három iksz is, és csak négy bukta (54%!).

Ha még azt is hozzáveszem, hogy a vereségek előtt sorrendben Uruguay, az NSZK, Brazília és Olaszország lett világbajnok, azaz Dél-Amerika – Európa – Dél-Amerika – Európa a minta, és ugye tavaly nem a brazilok, nem az argentinok, nem Uruguay vagy Kolumbia lett a champion, hanem a franciák diadalmaskodtak, tiszta sor, hogy ma nem veszíthetünk.

Én azonban a történelmi visszatekintés esetében maradnék egy olyan esztendőnél, ami pontosan világbajnoki év volt, mégis jól ment a zsuga, éspedig azért, mert visszafelé menve az időben ez az utolsó nagy alázás idegen földön.

Az éppen PNB (ti. Professzionális Nemzeti Bajnokság) néven futó első ligában jól hasítottunk, ami azért is volt szép, mert az előző szezonban is egész jó volt a csapat (lásd még: őszi bajnok!). Nem jött a szokásos libikóka, tizenkét forduló után másodikak voltunk. A Vasas Gellei vezetésével hozta a szürke egér kategóriát, de nagyobb kilengéseik nem voltak, így egy nagyobb különbségű győzelem nem volt benne a levegőben. Aztán az első félidő utolsó öt percében elsültek a lábak és a fejek…

Abban az évben egyébként Franciaország nyerte meg a világbajnokságot. Csak úgy mondom.

*

1998. október 31.

Vasas Danubius Hotel – Győri ETO 1-4 (0-4)

Vasas: Végh (46’ Gróf) – Mónos, Geress, Juhár, Maczó – Szilveszter (78’ Koltai), Galaschek, Váczi, Farkasházy (46’ Tóth) – Pál, Hámori. Edző: Gellei Imre

ETO: Molnár – Lakos – Korsós, Stark – Mracskó, Csiszár, Somogyi, Salagean – Szarvas (89’ Lazar) – Baumgartner (81’ Böjte, 91’ Balla), Vayer. Edző: Reszeli Soós István

Vajas lő az alagútba bele (fotó: Népsport)

Gólok: 6’ Vayer 0-1, 40’ Mracskó 0-2, 43’ Szarvas 0-3, 45’ Csiszár 0-4, 86’ Hámori 1-4

Kiállítás: 90’ Pál

*

Retró rangadó, két héten belül már a második. Most annyival lesz másabb a sztori, mint a ZTE elleni duplázásnál, hogy nem mutatják a kamerák a mutatványt.

Nem fogok a kardomba dőlni, ha most kezdenek el villogni a srácok, és mint azt a Siófok megmutatta nem is egy mission impossible a három pont besöprése a Szusza Ferenc Stadionban.

Bese nem De Gea, Szatmári Lóri nem Pogba, Balajti nem Martial, de ami a legfontosabb, Szanyó Karcsi nem Solskjær. Annyi mondjuk a javukra szól, hogy Bailly-Rokszint és Alexis Sanchez-Ádám Martint elpasszolták a télen.

Nem beszarni és legfőképp: támadááás!

Kategória: Egyéb, felkonf, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | 4 hozzászólás

Figyelem, az égbolt zárt

mindenki elkelt, haza lehet menni (fotó: magyarkonyhaonline.hu)

Nyolcszázhatvannyolc. Hivatalosan ennyi nem normális ember ment ki ’17 májusában az Alcufer Stadionba, hogy megnézze a Diósgyőr elleni meccset. A DVTK-drukkerek alapból nem normálisak, ami itt és most abszolút nem pejoratív címke. Vélhetően ők voltak többségben, mármint a normális nemnormális borsodiak. Eljöttek Miskolcról, Mályinkából, Parasznyából, a Bódva völgyéből, utaztak több mint háromszáz kilométert, hogy megnézzék nemnormális csapatukat, amelyik megint a vonal környékén billeg, olyan, mint a lelkes, de nem ügyes kötéltáncos, aki felmegy a kötélre, imbolyog, miközben araszol előre, néha már-már leesik, de végül megússza. Tízből nyolcszor megússza. Szerencsére csak másfél méter magasan van a kötél, mert azért annyira nem hülye. Aztán ott voltak azok is, akik pár éve elhagyták a megyét, mert hallották, hogy itt kell az ember a sorra, támogatja az Audi az albérletet, minden lesz jó. Nem-e lehetne-e, hogy most az egyszer cseréljünk műszakot? Ki tudja, mikor jön a városba a Dévétéká. Neked ugye van szíved, Krisztián? Akarom mondani, mérnökúr!

És persze voltak harmincketten Gyirmótról is, no meg az utánpótlás csapatokból még öt-öt spíler fejenként, mert a tulajdonos megmondta.

A meccs? Ugyan hagyjuk már! Gyorsan gólt talált a Diósgyőr, védte is az előnyt rendesen, de a hosszabbítás végére elfogyott a szufla és jött is a bünti. 1-1. A hazaiaknak a szép elköszönés egyik felvonásából így hősköltemény íródott, míg a pirosak úgy mehettek vissza Miskolcra, hogy nincs még elveszve a haza, a jövő héten majd megütik a Kövesdet és újra megnyugszanak egy kicsit a kedélyek. Szépen fogyott a Borsodi az úton a biztonság kedvéért.

Egy fiatal, alig tizenkilenc éves futballistának, azért emlékezetes maradt az a nap, az a meccs, hiába az elszalasztott győzelem, mert először játszhatott az első ligában. A mennyországban. Szalánszki Gergő kicsit több mint harminc percet kapott Urbányi mestertől, Madarász Márk helyére állt be. Állítólag nem vallott szégyent, ráadásul az egyenlítésnél a hazaiak közül ő állt legközelebb a góllövőhöz, elvitte egy kicsit a baloldali védelmet, és nem túlzok, ha azt mondom, először ő emelte a kezét örömittasan a magasba.

*

2017. május 5.

NB I, 30. forduló

Gyirmót FC – Diósgyőri VTK 1-1 (0-1)

Gyirmót: Nagy – Achim, Kiss, Bojović, Radeljić, Szegi (70’ Bori) – Vass, Simon Á., Simon A., Madarász (56’ Szalánszki) – Novák (76’ Máté). Edző: Urbányi István

DVTK: Antal – Eperjesi, Karan, Busai, Tamás – Vela, Mevoungou, Novothny, Ugrai (70’ Fülöp) – Makrai (87’ Szabó), Szarka (81’ Daushvili). Edző: Bódog Tamás

Gólok: 2’ Makrai 0-1, 90+3’ Radeljić 1-1

*

Pontosan éjfélkor bezárt a piac a magyar profi ligákban. Aki vett, annak lett, aki nem vett, éhes lesz.

A határon túlról beszerzett spílerekről már korábban esett szó. A keret még négy magyar sráccal lett gazdagabb. Érkezett ötvenegy NB I-es meccs és két elsőligás gól. Szalánszki Gergőnek a Gyirmóttal jött össze három fellépés, és Madarász Márk is a külvárosban szedett össze huszonhetet, aminek a csúcspontja egy Debrecennek lőtt gól (1-2 lett a vége), de ő még Puskás dresszében is kapott két alkalommal összesen 36 percet.

Petró Balázs a Haladás soraiban húzott be négy strigulát, amit három szezonra osztott el. Míg az új gólvágónk, Lovrencsics Balázs a Fradiban próbálta kiszorítani többek mellett a magyar labdarúgás élő klasszikusát, Böde Dánielt – több-kevesebb sikerrel. Tizenötször kapott lehetőséget és fele annyi gólt rúgott mint két próbálkozásból Győrben.

Madarász, Petró és Szalánszki ifjú titánok még most is, így az ő esetükben az első osztályú rutin hiánya a korukra, és a fiatalokat közismerten bátran bevető bátor trénerekre fogható. Ja, bocsánat! Ilyen edzők nincsenek. Utoljára Várhidi kísérletezett ilyennel ipari méretben, igaz ő unortodox módon a válogatottban próbálta meg a módszert. El is vette az eszét a dolog rendesen. Talán a fradista Vincze Géza bácsi nyolcvanas évekbeli csúnya bukása veszi el mindenki bátorságát, ki tudja?

Lovrencsics más tészta. Ő eleve későn érő típus, ráadásul volt pár komolyabb sérülése.

A fiúknak egyébként van kapcsolódási pontjuk az ETO-val. Elég különböző helyzetekben voltak tagjai mindenféle csapatoknak, amikor a túlsó oldalon mindenre elszánt zöld-fehér dresszes ellenfelek vártak rájuk, az eredmények ismeretében, eléggé kihegyezve. A végeredmény nem is lehetett más, mint négyből négyszer csúnya bukás, így aztán bátran leírható, hogy a sikerélményeik száma 0.

No ez a sok rossz emlék az, amit minimum az elkövetkező félévben a klub javára kell fordítani.

Részemről adott a bizalom.

*

2012. február 13.

Futsal NB I, 16. forduló

Rába ETO – Gödöllői Bikák 7-2 (2-1)

ETO: Balázs – Lódi, Harnisch – Dróth, Gyurcsányi; cserék: Matkovics, Dobre, Bárdosi, Al-Ioani, Szeghy, Martins, Dos Santos. Edző: Marcos Angulo

szaggasd szét! – Lovrencsics Balázs (fotó: borsonline.hu)

Gödöllő: Ács – Szente, Ughy – Simonyi, Frank; cserék: Vidák, Biczi, Nagy, Schrancz, Jenei, Lovrencsics, Hegedűs. Edző: Szente Tamás

Gólok: 4’ Dróth 1-0, 8’ Lovrencsics 1-1, 16’ Dróth 2-1, 21’ Dróth 3-1, 23’ Harnisch 4-1, 29’ Ughy 4-2, 34’ Dobre 5-2, 38’ Lódi 6-2, 40’ Lódi 7-2

*

2013. október 30.

Magyar Kupa, nyolcaddöntő

Gyirmót FC – Győri ETO 0-3 (0-1)

Gyirmót: Deli – Sós, Graszl, Kardos, Farkas – Lázár, Madarász (84’ Papp) – Cseri (72’ Kovács), Laki (58’ Beliczky), Illés. Edző: Sisa Tibor

egyszer mindenki hibázhat – Madarász Márk (fotó: rangado.24.hu)

ETO: Kamenár – Wolfe, Đorđević, Lang, Dinjar – Mevoungou – Kalmár, Pátkai (78’ Střeštík) – Martínez (46’ Varga), Burgos, Lázok (54’ Andrić). Edző: Pintér Attila

Gólok: 28’ Đorđević 0-1, 69’ Dinjar 0-2, 90+1’ Andrić 0-3

*

2014. április 2.

U17 I. osztály, 22. forduló

Illés Akadémia-Haladás – Győri ETO 1-5 (0-4)

Haladás: Gyécsek – Könczöl, Czingráber, Szőke, Lempeg – Petró, Markovics (46’ Kádár), Kőris (46’ Horváth) – Sinanović, Kretz (62’ Garda), Jordán. Edző: Csordás Csaba

a gólöröm már hibátlan – Petró Balázs (fotó: haladasfc.nyugat.hu)

ETO: Urbán – Farkas (46’ Takács), Hajmási, Szalai, Nyíregyházky – Sandal (62’ Végh), Demecser, Koncsag (57’ Lénárt) – Iván (83’ Laczi), Nyári, Sárossy (46’ Kálmán). Edző: Varga Antal

Gólok: 6’ Kocsag 0-1, 22’ Sárossy 0-2, 27’ Iván 0-3, 42’ Koncsag 0-4, 57’ Sinanović 1-4, 77’ Nyári 1-5

*

2014. szeptember 27.

U17 I. osztály, 7. forduló

Győri ETO – Újpesti TE 6-1 (3-1)

ETO: Kovács – Király, Tóth, Lénárt (80’ Ladányi), Varga – Kelemen (67’ Nyakas), Koncsag (80’ Horváth), Cseszlai – Fodor (67’ Samodai), Bíró (46’ Szabó), Ködmön. Edző: Kulcsár Zsolt

Újpest: Szalay – Szabó, Lakatos, Bauer, Polonszki (70’ Tamás) – Szalánszki, Holló, Fülöp (58’ Balog) – Takács (58’ Mihály), Kócsa (70’ Morvai), Kovács (46’ Láza). Edző: Cseh András

kapitány, kapitányom – Szalánszki Gergő (fotó: archivum.utelabdarugas.hu)

Gólok: 15’ Koncsag 1-0, 18’ Fodor 2-0, 26’ Fülöp 2-1, 45’ Koncsag 3-1, 65’ Szabó 4-1, 68’ Szabó 5-1, 75’ Samodai 6-1

*

A legfontosabbak, röviden.

LOVRENCSICS Balázs (1991. augusztus 30.)

Korábbi klubjai: Gödöllői SK, BLLC, Kerepesi LSE, Dunakanyar-Vác, Maglód TC, Soroksár SC, Ferencvárosi TC

MADARÁSZ Márk (1995. november 24.)

Korábbi klubjai: Jánossomorja, Gyirmót FC, Puskás Akadémia, Zalaegerszegi TE

PETRÓ Balázs (1997. július 1.)

Korábbi klubjai: DVTK, Haladás, Budaörs

SZALÁNSZKI Gergő (1998. szeptember 29.)

Korábbi klubjai: Balassagyarmat, Újpest, Honvéd, Gyirmót FC

Kategória: újfiúk, Egyéb | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tandori és az ETO

Minyutti, Némó, Csiripovics Csirip, Lipton és a többiek… ne sírjatok (fotó: saját)

Ma elment Tandori Dezső író, műfordító, a futball kedvelője, és mindenek előtt a gombfoci nagy barátja.

Talán nem túlzás, ha azt írom, hogy Esterházy Péter, Kukorelly Endre és Sajó László mellett ő a blog egyik meghatározó irodalmi inspirálója.

A szelleme itt marad, de a semmivel sem összehasonlítható karizmája, no meg a sapkája azért hiányozni fog.

*

„(…)Hagyjuk, amennyiben idáig ez volt, annyiban, és – vissza 1945 utánra. Isti Fradi-drukker volt, fölényesen az egész családja az (a férfinép, mármint). Ellenben Imi Kispest-drukker, s így lettem én is az. Ha ma olyasmi van, hogy Puskás stb. (Czibor, Kocsis és sikereik, lásd a Nemzeti Sport összeállítását márciusban… mikor is?… a bécsi vonaton olvastam, 22-én, a magyar labdarúgás történek öröm- és körömvonalairól), hát ez úgy volt, hogy „Rákosiék” jól megpolitizálták az egészet, zsarnokian. Ment szépen [lefelé] a Ferencváros. Deák például… a Dózsába, ha jól mondom. Mindegy. Két fő csapat volt, a honvédségé és az ávóé, bocsánat, a focistáknak nem sok köze volt (tán semmi köze se volt) e nagyszerű intézményekhez akkor. De Puskás őrnagy lett stb. Maradtam Honvéd-drukker, de például amikor már egyetemista, sőt, végzős koromban a magyar gombfociéletbe (a bel-budapestibe) bekapcsolódni szerencsém lehetett, a „Honvéd” foglalt volt, lelkesen választottam a maradék 15-ből a Győri ETO-t. Bizony ám, kedves Győzőm, cikkíród 1961-63 közt Győri ETO-ként érte el szép sikereit a pesti gombozásban.

(Megjegyzem? Istivel játszva is volt Győri ETO-m!)

Palotai, Dombi, pió… nem is sororlom. Keglovich… Senkit sem akarok megsérteni. Vári-Waldeck (Váry? Nem! Vári.)”

Tandori Dezső: Plusz-mínusz Egy Világ – szövegtöredék (Műhely, 2004 augusztus)

Kategória: Egyéb, mindenmás | Címke: , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Roppant korszerű meccsértékelés

#1 a korlátok azért vannak, hogy ledöntsük őket (fotó: saját)

Tisztelt Mindenki!

Tisztelt Én én! (Megjegyzés: az ’én’ hangsúlyosan kisbetűvel, ha nyomtatásba kerül!)

Tisztelt Játékosok és Stábtagok!

De mindenki előtt: tisztelt SzurkolókSZURKOLÓK! (Megjegyzés: ezt majd csupa kurzívval és nagybetűvel szedjék, ha nyomtatásba kerül!)

Sokan tudják rólam, hogy szeretem a focit. (Megjegyzés: apró hatásszünet, lehetőség szerint taps a közönség soraiból.) A szó, hogy szeretem nem is fejezi ki eléggé azt, amit érzek, ha zöld gyepet, guruló labdát, de főként és elsősorban kétszer tizenegy kidolgozott felsőtestű fiatalembert látok szaladgálni a mészcsíkok között. Mert bár az öncélú mozgás lehet, hogy erősíti az izmokat, de nem nemesíti a lelket. Ahogy a mondás is tartja, nem azért vetjük el az aprócska magot, mert már nem szeretnénk soha többet látni, hanem azért, hogy később, amikor annak eljön az ideje, akkor kihajtson. (Megjegyzés: nevetés, taps.) Az persze nem elég, ha csak kimegyünk a pályára, futunk és közben passzoljuk egymásnak a labdát, mert ugyan fontos az együttlét, az hogy érezzük, egy közösség vagyunk, de a cél a gól, a minél több gól. A végső cél a győzelem. (Megjegyzés: hosszan tartó taps.) A székely ember, ha bemegy a boltba, nem csak diskurálni szokott, hanem vesz is valamit.

–Mit kérsz, góbé?

-Tudod te azt nagyon jól!

-Kétszáz lej lesz.

-Nem kérdeztem.

Így vagyunk mi is ezzel. (Megjegyzés: jóleső hahotázás a széksorokban.)

Tisztelt Futballisták!

Tisztelt Barátaim.

Ma Önök győztek és ez jó. Nem volt könnyű a siker, de azt sosem adják olcsón. Aki azt mondja, hogy a gálázással tarkított menetelés teszi boldoggá a drukkereket, az nem beszél igazat. Azok tartják így, akik nem ismerik a magyar nép igazi lelkét, vagy ha mégis, nem mernek a tényekkel szembenézni. Az ilyen embereknek azt üzenem, járjanak a Kampnoúba (Megjegyzés: ha a szöveg megjelenik a Magyar Nemzetben, ott Camp Nou szerepeljen! Vagy Nou Camp, a Gyuri majd segít.), hamar rá fognak jönni, arrafelé sincs kolbászból a kerítés. Sőt! (Megjegyzés: nevetés.)

#2 ha neked lejt a pálya, használd ki okosan (fotó: saját)

A küzdést sosem kell szégyellni, ha az megvan, baj már nem érhet minket. A tudás hiánya relatív és egyébként sem adta a tévé a meccset. Emelje fel mindenki a fejét! Az analeszekbe (Megjegyzés: írásban Annales, még véletlenül se legyen benne ékezet!) az kerül, 0-1-ről lett 2-1. Heroikus küzdelem volt, minden energiát felemésztő hősköltemény. Amikor a szegény ember elment a gazdag paraszthoz, hogy egy kis haladékot kérjen a dézsma befizetése végett, és az őt fogadva felbucskázott a Bodri kutyában, de úgy, hogy akkorát herebócált, amekkorát még nem látott emberfia, és úgy beverte a fejét a küszöbbe, hogy menten meghótt, senki sem kérdezte azt a szegény embert később, ugyan miként intézte el a dézsma dolgát oly’ ügyesen, hogy még a gazdag paraszt portájába is beköltözött az egész pereputtyával. Megesett, ahogy megesett. Győzött az igazság. (Megjegyzés: hosszan tartó taps, a közönség helyeslően bólogat.)

A három pontot minden alkalommal meg kell becsülni. Ha az megvan, az már a miénk, azt senki sem veheti el tőlünk semmilyen furfanggal, vagy erőnek erejével. Be kell rakni a kredenc alsó fiókjába, oda, ahol már a többi is sorakozik.

És ha így van, álmodhatunk is nagyokat, mert álmodni kell. Aki álmatlanságban szenved, az forduljon felém bizalommal, majd én segítek neki. A probléma megoldására ki is dolgoztam egy hét pontos tervet.

  1. Jövő vasárnap Önök megverik a Vasast.
  2. A következő vasárnap Önök megverik a Siófokot.
  3. A rá következő vasárnap Önök megverik a Csákvárt.
  4. A változatosság kedvéért az utána következő szerdán Önök megverik a Budafokot.
  5. Négy nappal később, vasárnap Önök megverik a Nyíregyházát.
  6. Egy héttel később, vasárnap Önök megverik a Nyíregyházát.
  7. Szusszanhatnak egy kicsit, kihagyhatnak egy vasárnapot, de csak azért, mert ha megint jön egy újabb vasárnap, Önök megverik a Kaposvárt.

(Megjegyzés: folyamatos dübörgő tapsvihar, mindenki feláll, majd jöhet a vastaps.)

#3 ne feledkezz el a rejtett erőforrásaidról (fotó: saját)

Tisztelt Mindenki!

Tisztelt Én én! (Megjegyzés: lásd fentebb!)

Tisztelt Játékosok és Stábtagok!

De mindenki előtt, tisztelt SzurkolókSZURKOLÓK! (Megjegyzés: lásd ezt is fentebb!)

Most ennyit tudtam ígérni, szerintem nem kevés. Ha valakinek mégis hiányérzete maradt, az csak arra a kérdésre adjon választ, hogy ki volt kormányon, amikor legutóbb az európai futball nagyszínpadán állt a nemzeti csapat és EB-meccseket játszott a züllött Franciahonban?

Egyes indián törzseknél az a mondás járja, hogy inkább kólintsd fejbe a tomahawkoddal a sápadt arcút, mint magyarázd el neki, miként kell a parazsat feléleszteni a békepipában.

Igazuk van. (Megjegyzés. hatalmas nevetés a padsorokban.)

Hajrá Magyarország!

Hajrá magyarok MAGYAROK! (Megjegyzés: a szöveges megjelenítésben legyen csupa nagybetű!)

De legfőképpen hajrá etó ETO! (Megjegyzés: nem elég a nagybetű, vastag szedet is legyen, ha színes a nyomtatás, akkor extraként mélyzöld!!!)

*

Nem lett parádé, nagyon nem.

Nem is lenne nekem ezzel olyan nagy problémám, ha egy feltétel teljesülne, teljesült volna.

Röviden. Idejön az a csapat ellenfélnek, amelyik a sereghajtó a ligában. Huszonkettőből csak három meccset nyer meg eddig. Idegenben egy pipa, egy remi, és tizenegy gyufa. Ezek után úgy kezdünk, ahogy egyébként a Barátság Parkban elfogadható lenne a vasárnapi ebédet követő rövid szunya után, egy házasok a nőtlenek elleni derbin, amin a minimum részvételi korhatár negyvenöt év. El nem tudok képzelni ideálisabb szituációt arra, hogy ésszel(!) nekiugorjunk valakinek, mint ez. Mégis mi a tököm kockázat miatt kellett már az első pillanattól kezdve tilitolit játszani?

Labdát vesztünk és az ellencsapás során a villámgyors Hamar Ádám meglép Vuka mellett, aztán tizenegy méterről beveri? Talán nem kéne annyi tudományos-fantasztikus filmet nézni a videóelemzés helyett.

Mindegy, győztünk. Be is fejezem a kritikai megjegyzéseket. Persze a nagy fenét mindegy…

Lássuk inkább a pozitívumokat!

Bagi Pistának megvan végre az igazi posztja. Ő lett a Nagy Bedobó. A második félidőben egyszer a félpályáról végzett el egy partdobást, mire azt mondtam, hogy megeszem a sapkámat, ha becsűri a tizenhatosra. Basszus, majdnem megcsinálta… Vadász helyében este telesírtam volna a párnámat, mert ez a játékelem eddig kizárólag az ő felségterülete volt. Ami mindenképpen bíztató, hogy volt is ebből néhány veszélyes szitu.

Vászka megint nagyot ment, bár most nagyobb volt a hibaszázaléka. A hosszú indítás nem az ő játéka, azt azért meg kéne mondani neki. Ahhoz vélhetően hosszabb és izmosabb láb szükségeltetik. Az első gól előtt olyan parádés volt az assziszt, ami nálam 10 pontot ért.

Lovrencsics Bazsi elképesztő nagyot melózott. Hihetetlen, hogy ekkora termettel, még a kilencvenedik percben is volt benne szufla a rövid sprintekhez, amik után ráadásul nem levegőt kapkodva támaszkodott a térdére félig aléltan, hanem szépen visszazárt. Nem is olyan régen láttam én itt olyan centert, aki halott volt a meccs végére. Ja és nem mellesleg gólt, győztes gólt fejelt, így 2/2 a mutatója. Nem rossz.

Nekem még Szimcso és Andrić tetszett. Előbbi gólja tanári volt, ráadásul ő is rohangált eleget. Talán kicsit többet kellett volna labdákkal keresni. Nemanja a leszeget fejét néha felemelte, középre tekintett és kanyarított. Ha minden meccsen egy ilyen tekerés bejön, mint ahogy most is, nem leszünk szomorúak.

#4 ne foglalkozz másokkal, játszd a saját játékodat (fotó: saját)

A többiek tisztességgel tették a dolgukat.

Még valami. Azt jó lenne biztosan tudni, hogy csak a kényszer szülte, hogy jóindulattal is csak másfél offenzív típusú futballista ült a padon. Így tényleg nehéz lehet belenyúlni egy olyan meccsbe,  ami nem feltétlenül az elvárások szerint alakul.

No pá, ez a meccs több karaktert nem érdemel.!

*

WKW ETO- BSS Monor 2-1 (0-0)

ETO: Horváth 2.5 – Kovács 2.5, Tar 2.5 Vukasović 2.5, Völgyi 2.5 – Vashkeba 3, Bagi 3 – Szimcso 3.5, Tajthy 2.5 (59’ Szalánszki 2.5), Andrić 3.5 – Lovrencsics 4. Edző: Király József

Monor: Bozsó – Sági, Fülöp, Tóth F., Farkas – Asztalos (74’ Peszmeg), Lázár – Bori, Palincsár, Szuhodovszki (79’ Szabó) – Hamar (58’ Tóth B.). Edző: Horváth Dávid

Gólok: 54’ Farkas 0-1, 61’ Szimcso 1-1, 75’ Lovrencsics 2-1

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: Egyéb, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Műkedvelők vendégségben

ő félig Monori, aki nem monori és Sanyi (fotó: magyar.film.hu)

Alkotói válságba kerültem, aminek természetesen nem én vagyok az oka, hanem kizárólag az, hogy a mai ellenfél kapcsán semmi érdekes nem jut az eszembe. Pontosítok: az ég adta világon SEMMI nem jut az eszembe. Pedig igyekeztem nagyon. Szokás szerint lementem alfába, szépen lepergettem magam előtt az egész életemet, lázasan kerestem a kapcsolódási pontokat, aztán igyekeztem felidézni a Népsport, meg a Nemzeti Sport millió példányának betűtengeréből valami hasznosíthatót, különös tekintettel azokból az időkből, amikor az egyetemi kolesz budijában olvastam el az alsóbb osztályú bajnokságok komplett eredménysorát, nem törődve a folyamatos kopogtatással, ti engem ugyan nem vertek át, van még mellettem négy fülke, egyébként meg másszál be a Spónerné lakattal gondosan lezárt birodalmába, ha annyira sürgős, felülről nyitva van az is.

Hoppácska! Rendek Zoli monori! Hoppácska… Rendek Zoli futball témákban nem kompetens. Az elején ugyan beállt játszani közénk kicsikhez, de inkább csak unalomból, mert a futás és gyúrás mellett változatosságra vágyott. De nem ragadt meg, mert túlságosan darabos és merev volt a focihoz, így ezt a szálat is kénytelen vagyok elvarrni.

A legnagyobb gáz, hogy bár fene mód büszke vagyok arra, iskolásként a földrajz volt a mindenem, képes voltam a műszaki rajzoló anyámtól pauszpapírt kunyizni, aztán már tudom is én honnan, de szereztem egy üveglapot, amit két háttal álló kisebb szék támlájára fektettem óvatosan, majd egy íróasztallámpával alulról megvilágítottam a gondosan felépített szerkezetet, és már mehetett is a térképmásolás ezerrel, szóval ilyen háttérrel, meg kellett néznem, pontosan hol is van az a Monor? A pesti agglomeráció még megvolt, de hogy északon vagy inkább délebbre? Csak úgy nagyjából!

És tessék! Nem megmondtam, hogy Gomba mellett!?

*

Bereményi Géza Eldorádója alapmű. Ha valaki Eperjes Károlyt úgy akarja megőrizni az emlékezetében, hogy kurva jó színész, az nézze meg ezt a filmet, de utána többet egyet se tőle, mer’ rá fog jönni, hogy a későbbi alakításai tulajdonképpen ennek a karakternek a remake-jei, lényegesen gyengébb kivitelben. Természetesen vannak extra béna alakítások, mint például a Hyppolit, de esztétikai kérdésekbe ne menjünk bele, ha valakinek van kedve vitatkozni, azért állok elébe.

Az Eldorádó egyik nagy kettőse a Teleki téri piac elpusztíthatatlan árusa Monori (Eperjes) és a háború utáni új rend szorgos harcosa, a cipészből kispályás kommunista funcionáriussá avanzsáló idősebb Gombacsik (Pauer Henrik), tűz és víz, akik azért néha egy platformra kerülnek, persze szigorúan saját érdekeik mentén, például akkor, amikor a pártnak pénzre van szüksége, ezért hajlandóak Monorinak eladni az általuk termesztett almát. Az más kérdés, hogy a dörzsölt árus 40 fillért ad érte, mejd 2 forint 40 fillér ellenében árulja, amitől a kommunisták nagyon morcosak lesznek, de tehetetlenek.

ő tényleg Monori, de szintén nem monori és Lili (fotó: szinhaz.hu)

Monorit nem érdeklik az ideológiák, ő csak élni akar. Jól. Egyszer azért megkérdezi Gombacsiktól, hogy mi van azzal a kommunizmussal, mire az határozottan csak annyit felel: Megcsináljuk!

És megcsinálták. Monorinak is, meg a monoriaknak is.

*

A monori futball a szájhagyomány szerint régebbről eredezteti magát, mint az ETO, az egyesületet 1901-ben lapították. A klubnevek változása jól mutatja a huszadik századi magyar történelem hullámvasútját, hiszen a második nagy háború alatt például volt Monori MOVE TSE, hogy aztán a Gombacsik-félék fénykorában legyen először Munkás, pár év múlva Építők végül Vörös Meteor, hogy csak az 1945 és 1955 közötti időszakot foglaljam össze.

A rendszerváltást követően a korszellemnek megfelelően jöttek sorra a névszponzorok: Monor-Ecker, Monor-Ilzer, Monor Sáma és most legújabban, az NB II elérését követően BSS Monor.

A csapat a hosszú évek során számos osztályt megjárt. Volt a Pest megyei területi bajnokság első osztályának, vagy éppen a Monor-Cegléd járás élvonalának tagja (a piramison a hatodik szint), de már a kétezres évek elején, 2000 és 2003 között megjárta az akkori második ligát, az NB I/B keleti csoportját, majd az egyosztályos második vonalat is.

A búcsú akkor keserédesre sikerült, mert éppen a századik NB I/B-s bajnoki volt az utolsó, ami azt jelentette, hogy a Monor SE a csonka tabella utolsó, 18. helyén zárt és ment egy osztállyal lejjebb. A Demecser abban az évben visszalépett, a Vasast pedig kizárták. Igen, kizárták!

A jegyzőkönyv alapján két dolog állapítható meg. Egyrészt a monori összeállítást Csukás István és Lázár Ervin írta közösen, másrészt vagy ennek, vagy másnak köszönhetően mesés mérkőzés kerekedett és legalább a nézők jól szórakoztak.

*

2003. június 21.

Monor SE – BKV Előre 3-5 (1-3)

Monor: Kisnémeth – Sontra, Zila, Tejnóra, Danyis – Csőke, Kerepeszki, Kajli, Halgas (84’ Gilan) – Sidó (75’ Siklósi), Bokros. Edző: Gubucz László

BKV: Szűcs – Csordás, Hegedűs, Ruppert – Mészáros (85’ Varga), Földvári, Kovács, Vörös, Filó – Ruźić (46’ Bene), Török (46’ Horváth). Edző: Dajka László

Gólok: 3’ Ruźić 0-1, 15’ Vörös 0-2, 28’ Földvári 0-3, 31’ Kajli 1-3, 67’ Csőke 2-3, 68’ Földvári 2-4, 73’ Mészáros 2-5, 88’ Csőke 3-5

*

A Monor jelenleg tökutolsó az NB II-ben, bennmaradási esélyei kábé olyan jók, mint a Haladásnak a Borsodi Ligában. Nem tudom milyen céllal vágtak neki tavaly nyáron a szezonnak, bár azt kétlem, hogy csak szerettek volna körülnézni eggyel feljebb, aztán vissza az NB III-be, mert milyen finom volt az a bor Tállyán, nyam-nyam, de az indulás nem volt ennyire borzasztó. Az első fordulóban csak egy utolsó perces góllal veszítettek a Vasasnál (1-2), majd megverték a Siófokot (2-0). Talán mindenki emlékszik, mi is mekkorát szenvedtünk az idegenbeli meccsen és csak Kiskokó bátorságán múlt, hogy nem jöttünk haza egy gyalázatos iksszel.

itt már van egy igazi monori, meg egy Debreceni (fotó: eto.hu)

A helyzet most rosszabb. A tavaszi nyitányon ugyan kicsit meglepő módon döntetleneztek a Csákvárral (2-2), de az őszt például hat gyufával fejezték be. A huszonkét forduló alatt a Siófok mellett csak a Vácot (2-1) és a Mosonmagyaróvárt (2-0) sikerült csak legyűrniük.

Mivel az ETO játékban egész jól indított Zalaegerszegen, bár ezért csak egy nagy büdös bunkót kaptunk, de pontot nem, nagyon bízom benne, hogy most végre tényleg kiszakad a gólzsák. A példa adott, mert emlékeztetőül leírom: Gyirmóton a 7-3-ra kapott ki a mini-MTK.

A Verebes-féle filozófiára hajtó kék-sárgáknak nem szájkaratéval, hanem parádés futballal kellene megmutatni, hol lakik a magyarok istene, akarom mondani: a Mágus igazi szelleme.

*

2018. augusztus 19.

BSS Monor – WKW ETO 2-3 (0-1)

Monor: Bozsó – Sági, Karacs (86’ Tóth Á.), Fülöp, Balanescu – Bori – Palincsár (76’ Haragos), Hunya – Szuhodovszki, Tóth B., Balogh (55’ Ficsor): Edző: Horváth Dávid

ETO: Horváth T. – Kovács, Tar, Debreceni, Völgyi – Vukasović – Bagi (86’ Vadász), Magasföldi (65’ Tajthy) – Szánthó, Baracskai, Mervó (69’ Koltai). Edző: Méészöly Géza

Gólok: 25’ Szánthó 0-1, 53’ Tóth B. 1-1, 83’ Tajthy 1-2, 90+2’ Tóth B. (11-es) 2-2, 90+5’ Kovács 2-3

kevésbé izzadósat, izgulósat, ha kérhetem

Kategória: Egyéb, felkonf, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás