Kommunistaszombat

nyolcból egy (fotó: Képes Sport)

Régen minden jobb volt.

Ez természetesen nem igaz, de milyen jó néha riogatni a gyereket az egykor létező szocializmussal vagy éppen a kommunizmussal, ha másért nem, mondjuk azért, hogy értse majd a közéletet és közbeszédet, ha egyszer odajut. A közélet és a közbeszéd meg képtelen túllépni saját magán és még mindig a kommunistákkal riogat.

Apa! Kik azok a kommunisták? Öööö…. izé… olyan emberek, akiket más anyagból gyúrtak. Miért? Minket miből gyúrtak? És őket milyen másból? Mit tanultatok hittanból? Mózest. Ádám és Éva volt már, nem? Igen, de nem értettem. Nem baj. És mi az a kommunizmus? Egy állatfaj? Vagy egy kocsi? Nem egészen. Képzeld el a következőt! Van egy hatalmas tál, amiben rengeteg csoki van, mindenki vehet belőle, de csak annyit, amit meg akar enni. Érted? Aha! És vehetek még holnapra is? Nem! Azt majd holnap veheted ki a tálból, mert holnap is lesz benne. Apa! Ez egy hülyeség! Nerm, ez a kommunizmus! Menjél azonnal fogat mosni!

Nem sok emlékem van a kisiskolából, de az egyik meghatározó élményem a hosszú hét meg a rövid hét. Elsőben például minden második szombaton volt két óránk: írás és olvasás. Mostani eszemmel tök buli lehetett. Bementünk és egy órán keresztül tóltuk az írott tybetűt. A kicsit. Aztán pedig szépen elolvastuk, hogy haty tyútyúk-lé-péspör-gety-tyű. Egymás után, szigorúan szótagolva. Szó-ta-gol-va. Mikor végeztünk már mentünk is haza és kezdődhetett a hétvége. Aztán harmadikban még jobb idők jöttek. Az órarendbe immár saját gyöngybetűkkel én írtam be, hogy szombaton: úszás, úszás. Tíztől délig. Laci bácsi az úszómester ült szépen a padon és várta, hogy kit kell kihúzni a mélyvízből még mielőtt késő lenne. Nekem egyszer megmentette az életemet, mert túlságosan bátor voltam és bemerészkedtem a mélyülő részbe, óvatosan, pipiskedve lépkedtem, éreztem, hogy egyre közelít a nyakamhoz a víz teteje, egy-egy kósza hullám már néha be is terítette a számat, nyeltem a klórt rendesen, de még nem volt vészes, aztán hirtelen nagyobbat ugrottam és ez volt a hiba, eltűntem a habok között, Laci bácsi nem tétovázott, pontosan mellettem csobbant a vízbe, megfogott és kivonszolt a partra. Jól vagy, kisgyerek? – kérdezte, én meg csak pislogtam. Arra mondjuk nem emlékszem, hogy mindez szombaton történt-e?

*

’82 tavaszán az iskolákban még volt hosszú és rövid hét, a munkahelyek többségében azonban már pihenőnapot tartottak. Pártunk és kormányunk nem tagadhatta el a dolgozó néptől a kétnapos hétvégét, főként azért, mert a béketábor többi országában ez már bevett gyakorlat volt. A minisztertanács meghozta hát a bölcs döntést. DE! Kellett az átmenet, és egyébként is döglődött a népgazdaság, kellettek a dolgos munkáskezek, lehetőleg ingyen, szigorúan az önkéntesség jegyében. Kommunista szombat! Ez aztán az igazi fából vaskarika! Sződd a selymet elvtárs, de szigorúan ingyen.

Azon a gyönyörű áprilisi szombaton a Richards Finomposztógyárban majdnem ötszáz bizony dalolva ment, hogy ötezer méter szövetet és kétezer méter jersey anyagot hozzon össze, aminek értéke egymillió forintot kóstált. De nem azért vállalták a derék munkatársak mindezt, hogy nekik több jusson ruhára, cipőre, meg ételre és szórakozásra, de nem ám, hanem azért, hogy a bérükből gyerekintézményt építhessen a gyár és kapjanak több pénzt a rászoruló nyugdíjasok. Minő derék cselekedet! És ez még mind semmi, mert bizony a GyÁÉV dolgozói sem maradhattak le és mintegy három és fél ezren választották a melót szerte a megyében, az önmagáért való láblógatás helyett, hogy aztán építkezéseken tevékenykedjenek, sőt! a házgyárban összehozzák tíz darab két és félszobás lakás panel elemeit. Hűha! És mindezt miért? Hát azért, hogy szépüljenek a cég sportlétesítményei, nem is beszélve a faszányos kultúrtermekről.

Tiszta szerencse. hogy miután a lelkes dolgozó letette a munkát, kicsit pihengetett, megitta a jogos sörét, alukált egy csöppet, szóval újratöltötte az elemeit, hétre mehetett a stadionba, mert akkor lépett pályára a

kovácscsonkahlagyvikmilemagyarhannich-

póczikburcsaszabószenteshajszán

közismertebb nevén a Rába ETO pompás alakulata, hogy bemutassa legújabb gálaelőadását mindenki legnagyobb örömére.

*

1982. április 24.

Rába ETO – Debreceni MVSC 8-1 (5-0)

15.000 néző, vezette: Tompa

ETO: Kovács – Csonka (64’ Szíjártó), Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa (68’ Gyurmánczy)– Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

DMVSC: Szűcs – Tímár, Szigeti, Sallai, Fodor – Feledi (70’ Tóth), Menyhárt, Nagy II, Czikora – Kerekes, Jankovics. Edző: Kovács Ferenc

Gólok: 21’ Hannich 1-0, 23’ Hannich (11-es) 2-0, 28’ Hajszán 3-0, 39’ Szentes 4-0, 40’ Szentes 5-0, 47’ Szentes 6-0, 64’ Burcsa 7-0, 80’ Nagy II 7-1, 86’ Gyurmánczy 8-1

Kategória: történelem | Címke: , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

A nagy reccs

belegabalyodva (fotó: stock-clip.com)

1947. április 20.

Vasas ETO – Testvériség 8-0 (3-0)

2.500 néző, vezette: Deák

ETO: Horváth – Vörös, Farkas – Baróti, Kovács, Józsa – Hanisch, Szilvási, Kiss, Gőcze, Deák. Edző: Remmer Károly

Testvériség: Borsai – Hidas, Hadrévi – Körmöczi, Kupl, Hídvégi – Tass, Forró, Nagy, Gyömbér, Tinelli. Edző: Fogl II Károly

Gólok: 13’ Szilvási 1-0, 37’ Kiss 2-0, 42’ Gőcze 3-0, 51’ Józsa 4-0, 52’ Deák 5-0, 59’ Hanisch 6-0, 61’ Szilvási 7-0, 84’ Szilvási 8-0

*

Miközben az ETO rommá verte az akkortájt hihetetlen magasságokban járó Testvériség csapatát az első osztályban, ugyanazon a napon, több mint háromszáz kilométerrel odébb, egy kevés füvet, de annál több szenvedélyt látott vadromantikus futballpályán írta be magát éppen a hazai labdarúgás történelemkönyvébe olyasvalaki, aki aztán egy évvel később már zöld-fehérben rúgta a bőrt, és lett utóbb legendás játékos a Rába partján.

Kertesi Ignác, mert róla van szó, nem tett mást, csak rúgott három gólt a lesajnált Pereces dresszében a pokoli hangulattól lefagyott Ferencvárosnak, majd tett egy ártatlan mozdulatot, minek következtében olyan eseménycunamit indított el, amit azóta is megemlegetnek mindazok, akik azt ott személyesen látták, és akik közül ma már csak páran lehetnek az élők sorában, de azok is, akik csak olvastak, esetleg hallottak a történetről.

*

Az 5. percben [második félidő – a Blog] Futó II lendületesen elfut, beadására Kertesi óriási lendülettel fut rá és tíz méterről élesen a jobbsarokba fejel. 3:0. A nagy lendületben lévő Kertesi azonban nem tud megállni, befut a ferencvárosi kapuba, a hálót elkapva fékezi magát. A nagy rántástól a háló leszakad és magával rántja a felső lécet is. A játékvezető erre lefújja a mérkőzést.

Czeizler Sándor, az ÉLASz elnökének vezetésével a perecesiek a játékvezetőhöz sietnek és az új szabálykönyv 29. paragrafusa alapján kérik, hogy a mérkőzést folytassák.

(Az MLSz új szabálykönyvének 29. paragrafusa ezt mondja: »Ha a játék valamilyen okból félbeszakad (pl. a kapufa eltörik, akkor a játékvezető a játékot félbeszakítja. A félbeszakadás után meg kell tenni minden intézkedést, hogy a játékot folytatni lehessen.«)

A perecesiek a kapufát helyreállították. Várszegi játékvezető hajlandónak is mutatkozott, a ferencvárosi játékosok azonban időközben felöltöztek, Sárosi dr. pedig autójába ülve már el is hagyta a pályát.

[Népsport, 1947. április]

Kategória: történelem | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Találkozás egy fiatalemberrel

tökéletes robbantás (fotó: Képes Sport)

1965. április 18.

Tatabányai Bányász – Győri Vasas ETO 0-2 (0-1)

8.000 néző, vezette: Fehérvári

Tatabánya: Gelei – Törőcsik, Hetényi, Juhos – Szepesi, Laczkó – Szabó, Menczel, Bíró, Szekeres, Szuromi. Edző: Kléber Gábor

ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Takács, Soproni-Scheidl, Korsós, Povázsai. Edző: Hidegkuti Nándor

Gólok: 41’ Korsós 0-1, 84’ Takács 0-2

*

Kétszer találkoztunk vasárnap Tatabányán Korsóssal. Először a mérkőzés előtt, az öltözők folyosóján. Kifelé indult, hogy a többiekkel együtt bemelegítsen.

– Úgy érzem, jól megy ma a játék – mondta. –Persze kicsit idegesek vagyunk, mert a Tatabánya mindig nagy ellenfél.

Aztán eltűnt a játékos-kijáróban. 80 percen át nem találkoztunk. A lelátóról figyeltük, mit is csinál a pályán ez a középtermetű, rokonszenves, fiatal csatár.

Az első győri gólnál nagyszerűen felismerte a helyzetet, és pillanatok alatt sakk-mattá tette Geleit. Aztán láttuk, amint szögletrúgást ívelt fel jobb oldalról, partot dobott, szerelt… Egyszóval mindenütt ott volt, ahol a labda. Néhányszor kitűnően futott el, és a tatabányai védők nem tudták tartani. Volt egy elfutása, amelyik sokáig emlékezetes marad. Eliramodott a jobbszélső helyén, s úgy tálalta a labdát a befutó Takács elé, ahogy az a nagykönyvben van megírva. Aztán jött a tragikus perc, amikor ellenállhatatlanul tört kapura, és már a 16-os közelében járt, amikor Laczkó és Juhos egyesült erővel felvágta. Kintről csak annyit lehetett látni, hogy a földön maradt,  és néhány pillanat múlva ölben vitték le az öltözőbe. Sírt a fájdalomtól.

– De szeretnék visszamenni – folyton csak ezt mondta az öltözőben, pedig nem lehetett több hátra két percnél. –De jó lenne rendbe jönni a Honvéd ellen, s aztán itt a Benfica is.

Remélhetőleg vasárnap és majd a Benfica ellen újra a pályán lehet.

[Népsport, 1965. április]

*

Nos, nem csigázom tovább az érdeklődők kíváncsiságát. Bár kevéssé valószínű, hogy abban a korban az orvosi stábot, volt egyáltalán ilyen?, vagy csak egyetlen ember toldozta-foldozta az egyszeri futballisták sérüléseit?, ki tudja?, az biztos, hogy a ma ismert jeges rehabilitáció nem egy hiperszuper kütyüt, hanem egy marha nagy hordót jelentett jó sok, a jegestől vásárolt jégtömbbel megtöltve, Korsós a Budapesti Honvéd elleni bajnokin nemhogy ott volt a kezdőben, de ő rúgta az ETO vezető gólját.

Keglovich keresztbe ívelt labdájára robbant be, kibújt a centerhalf mögül, elhúzta a bogyót a kapus mellett, majd okosan a hálóba gurította azt. Az előnyt végül nem sikerült megtartani, de nem volt olyan rossz eredmény a listavezetővel szemben elért hazai iksz (1-1). Első a Honvéd, harmadik az ETO.

És azt se feledjük, hogy öt nap múlva a Benficát fogadta az ETO – természetesen Korsóssal a fedélzeten.

Kategória: legenda, történelem | Címke: , , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Tükörsima

Nemanja szépen kilép (fotó: saját)

Pár évvel ezelőtt, amikor a győri fiú kézicsapat hosszú kihagyás után egy évet játszott újra az NB I-ben, eljött ide meccselni a Veszprém. Az erőviszonyok nem voltak kétségesek, ha a cseresorukat küldik a pályára, akkor is klasszisokkal jobb kezdőhatost állíthattak volna ki, de megbecsültek minket, és ha nem is hoztak el mindenkit, korrekt kis társaság érkezett. Közel kétezer néző tette tiszteletét az Egyetemi Csarnokban, akik egykedvű nyugalommal vették tudomásul, hogy az első támadásból annak rendje és módja szerint gólt dobott a Veszprém. Az őrület azután következett. Jött az ellentámadás és egyrészt lehoztuk a kapust, ami akkor még nem volt annyira bevett szokás, majd az ETO-s srácok eszeveszett kereszt irányú rohangálásba kezdtek, valószínűtlen sebességgel cikáztak a döbbent sztárok előtt és között, az akciót pedig kínai figurával fejezték be. 1-1, a lelátó extázisban. A vendégkispadon mindenki értetlenül nézett a másikra, szerintem egy pillanatra még azt is elfelejtették, hogy milyen sporteseményen vannak, megkockáztatom, azt is, hogy kicsodák ők tulajdonképpen. Aztán persze minden a helyére került, a szünetben öttel vezetett a Veszprém és a végén héttel nyert.

Egy rövid ideig azonban feje tetejére állt a világ, és az ETO volt a király.

Ez a jelenetsor jutott eszembe, miután Gaál játékvezető elindította a játékot és a hátrafelé elvégzett kezdőrúgásunkat követően a balmazújvárosi futballisták egész hihetetlen forechekinggel igyekeztek meglepni az ETO-t. Teljesen feltolták a védekezést és már a tizenhatos magasságában próbálták nyomás alá helyezni a védősorunkat. Nagyjából ez ment öt percig, majd utána is, igaz kissé lájtosabb formában. És ami fontos, különösebb eredmény nélkül, mivel a Koszó-Vuka tandemet egy másodpercig sem sikerült kibillenteni a nyugalmi helyzetéből, ők különösebb faxni nélkül adogatták egymásnak a bőrt, ha a szükség úgy hozta, bevették Horváth kapust is a játékba. A labdaszerzésre esélyük sem volt a vendégeknek, így aztán – hogy visszatérjek az eredeti párhuzamhoz és egy lendülettel el is térjek tőle – a balmazi spílerek nem pukkasztottak polgárt, ellenben kipukkasztották a saját kondíciójukat.

Nemanja okosan passzol (fotó: saját)

A lényegesen gyengébb játékerőt egy pillanatra sem sikerült elhazudniuk és a minőségi különbséget semmissé tenniük. Azt azonban elérték ezzel a kamikaze-mentalitással, hogy egyáltalán ne maradjon erejük a támadásvezetésre, azt a kevés sanszot is eljátszották, hogy gólveszélyt alakítsanak ki.

A meccs maradék hetven percében az összes energiájukat a védekezésre és nem mellesleg a méltatlankodásra pazarolták, az utóbbi jellemzően intenzív tellegetést jelentett, amiben a kispadjuk is élen járt. Csoda, hogy a dressz alá nem húztak mindannyian egyenpólót ’WHY ALWAYS ME?’ felirattal, aminek elmaradása nyilvánvalóan a hiányos angol nyelvismeret magyarázható.

Hogy miért nem nyertünk akkor sokkal simábban? Jó kérdés.

Az biztosan állítható, hogy felállt védelem ellen nem tudunk játszani és ezt szerintem Herczeg Miki is érzi. Pontosan ezért volt ez a kissé idegesítő, de ezer százalék, hogy tudatosan játszott tili-toli hátul, ami roppant fegyelmet igényel a futballistáktól, és hihetetlen türelmet a nézőktől. Még azoktól is, akik értik, hogy mi történik a pályán. A többiekről most nem beszélek, mert abszolút legitim dolog, hogy sokak számára csak az előrepassz létezik. Kick and run. Létezett ilyen futball ott is, ahol magas polcon van a játék, mondjuk olyan sok hozadéka ott sem volt.

Na szóval ennek a szisztémának, mármint nem az elébb emlegetettnek, hanem annak, aminek csíráját felfedezni véltem az ETO működésében, ami kivárásra épít, az lenne a lényege, hogy kicsalogassuk az ellent, aztán benyomuljunk a szabadon hagyott területekre. A Balmaz csupán az elején jött ránk, és akkor sem azért, mert mi ezt akartuk, hanem sokkal inkább azért, mert ez volt az ő elképzelésük, bár mint fentebb emlegettem, a koncepciójuk kidolgozottsága, hagy némi kívánnivalót.

valami elromlik (fotó: saját)

Amint elfogyott a szuflájuk, az istennek sem jöttek kijjebb, így aztán a mi eredendő stratégiánk is behalt. De roppant fegyelmezetten és kitartóan vártunk a lehetőségre és szerintem ezt dicsérte meg Miki is a nyilatkozatában (ti. visszakapta a pályán, amit az edzésen sulykoltak).

Ami érdekes, hogy az első gólt követően sem láttam az ellenfél részéről azt a fene nagy felbuzdulást, hogy akkor most aztán muszáj lesz támadni. Ismétlem, nekem meggyőződésem, hogy a vendégek komoly kondíciós problémával küzdöttek.

Logikus, hogy ezek után nem alakulhatott ki egy, a mi szánk íze szerint alakuló játékfolyam, aminek következtében a teljesen egyoldalú meccs sem váltott át parádévá. Sajnos tudomásul kell venni, hogy a csapatunk nem igazán alkalmas a hazai közönség szórakoztatásra, és nagyobb esélye van annak, hogy idegenben szakad ki a gólzsák.

Azért én azt is pozitívnak értékelem, hogy nagyobb nehézség nélkül hoztuk a kötelezőt.

*

Két gondolat a fiatalokról, az értékeinkről.

Nem tudom hányan vették észre, de a tegnap délután legszebb jelenete a szünetben esett meg, amikor a melegítő Múcska Viktor egy közel harminc méteres tűpontos átadást mutatott be – rabonából indítva. Meggyőződésem, hogy amennyiben látta volna, Ricardo Quaresma is megsüvegelte volna a mozdulatot. Jó, világos, hogy a meccshelyzet teljesen más, mint a könnyed labdázgatás, de ha azt is mellévesszük, hogy közben arra is figyelnie kellett, hogy ne találjon el egy elbambuló labdaszedő gyereket, mindjárt más a leányzó fekvése. Múcskának egyébként minden mozdulatából süt az elképesztő labdabiztonság és csak remélni tudom, hogy előbb vagy utóbb Herczeg fix helyet szorít a csapatban.

senki sem érti (fotó: saját)

Kalmár Olivért egyszer láttam futballozni, talán a múlt nyáron, valamelyik szlovák sparring partner ellen. Mostani tapasztalásom az, hogy elképesztőt fejlődött. Nekem egy éve a darabossága tűnt fel, mint problémás terület, most ennek nyomát sem láttam. Az elején úgy tűnt, hogy kevéssé veszik be a labda járatásába, de aztán később változott a helyzet és azt kell mondjam, hogy nem volt rossz átadása. A háromszögelések rendben voltak, ha labdát vesztettünk gyorsan visszazárt és még egy kulcspassz is belefért a második félidőben. A látványelemek terén a félcsukafejeses mentéseket emelnék ki, ami nekem a hetvenes évek futballját idézte – szigorúan a korabeli tévéfeltételek alapján. Talán csak egy homály beadása volt, azt azonban fogjuk zsenge korára és néha rosszul fogott pozíciót a futóversenyeknél, de összességében nálam ez egy csillagos ötös teljesítmény volt. (Apróbb képzavar, hogy akkor mi a frászért adok neki csak egy négyes osztályzatot? Hja kérem! Minden relatív.)

*

WKW ETO – Balmaz Kamilla 2-0 (1-0)

ETO: Horváth 3 –Kovács K. 3, Koszó 3.5, Vukasović 3.5, Kalmár 4 –Bagi 3.5 –Vashkeba 3, Madarász 3 (68’ Petró 0)–Szimcso 3 (61’ Szánthó 3), Lovrencsics 3 (88’ Múcska 0), Andrić 3.5. Edző: Herczeg Miklós

Balmazújváros: Verpecz – Kovács N., Papucsek, Bora, Király – Patvaros – Erdei, Pongrácz (69’ Szabó) – Biró (46’ Ternován), Óvári (73’ Kóródi) – Berki. Edző: Toni Golem

Gólok: 32’ Koszó 1-0, 84’ Andrić 2-0

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: elemzés, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Kissé lejtős pálya

micsoda férfi (fotó: hirtv.hu)

Vádat emeltek egy harminchat éves balmazújvárosi férfi ellen, aki az egyik közösségi oldalon keresztül egy kamu profillal csalt ki pénzt a szomszédjától.

A Debreceni Járásbíróság közleménye szerint a sértett 2018 januárjában megkérte 36 éves szomszédját, hogy állítsa be a számítógépét. A balmazújvárosi férfi így tudta meg, hogy a nő egy közösségi oldalon kapcsolatban áll egy külföldi férfival, aki arra kérte a sértettet, hogy bár távkapcsolatban élnek, de szerelmükre tekintettel utaljon át neki 1300 dollárt.

A vádlott azt tervelte ki, hogy ennek a külföldi férfinak fogja kiadni magát a továbbiakban, ezért a közösségi oldalon lévő profilok közül a sértett tudta nélkül letiltotta a külföldi név profilját, majd egy ugyanolyan felhasználónévvel ellátott fiktív profilt hozott létre, melyen keresztül felvette a kapcsolatot a szomszédnővel.

Az ügyészség szerint a sértett azért, hogy a levelezések után immár fiktív külföldi férfi elutazhasson hozzá, 2018 januárja és 2018 áprilisa között, a szomszédjának 5-6 alkalommal összesen 600 000 forint készpénzt adott át azért, hogy azt a vádlott továbbutalja a külföldi férfinak, mivel a nő úgy tudta, hogy a két férfi ismeri egymást.

*

Úgy tűnik, hogy Balmazújvárosban nem mennek a szomszédba, ha egy kis csalafintaságról van szó. A fenti történetben olyan kanyarok vannak, amit Sir Conan Doyle is megsüvegelne, és engem már csak az érdekel, hogy végül miként bukott el a tökéletes bűntény? Egyszerre megjelent a sértett ajtajában az igazi hősszerelmes külföldi férfi, kezében egy csokor virággal, majd arra kérdésre, hogy megkaptad a pénzt, Recep?, csak nézett nagy kerek szemekkel, mire a sértett egyből gyanút fogott, azonnal becsengetett a szomszédba, ahol otthon találta a későbbi vádlottat, akinek persze be volt kapcsolva a számítógépe, mert éppen a hamis profilt frissítette új képekkel és megosztásokkal. Volt köztük sok cicás. Megloptál, Krisztián! – üvöltötte az asszony, de szerencsére Recep még időben visszafogta, mielőtt kikaparta volna Krisztián mélabús barna szemét, majd miután lehiggadt, azonnal beszáguldott a rendőrkapitányságra és kérdés nélkül elmesélte az egész történetet az elejétől a végéig az ott szolgálatot teljesítő századosnak, aki nem győzte kapkodni a fejét. Ne aggódjon, asszonyom! Ki fogunk mindent vizsgálni, asszonyom! Itt tessék aláírni a feljelentést! Hamarosan jelentkezünk. Az önt bekísérő úrnak egyébként rendben vannak az iratai? No nem a kissé barnább bőrszíne és az általa használt, számomra teljesen ismeretlen nyelv miatt kérdem, csak úgy eszembe jutott. Ez a protokoll, tudja milyen nehéz időket élünk. A viszont látásra!

jól ülsz, Margit? (fotó: haon.hu)

Balmazújvárosban nem tűnhet el pénz csak úgy. Ellenben a hiányzó forintok megszerzésére vannak még ötletek.

*

A Kormány 1169/2019. (III.29.) Korm. határozata

a balmazújvárosi sportélet támogatásához szükséges forrás biztosításáról

*

– Tekintetes úr!

– Mondtam már, hogy ne szólíts így, nem egy mauzóleumben élünk!

– Múzeum…

– Tök mindegy. Miért jöttél?

– A pénz miatt.

– Milyen pénz miatt?

– A sok pénz miatt, amire szükségünk lenne, de nagyon, és meg tetszett ígérni…

– Rendben lesz. Megmondtam.

– De mikor? Elzárják a melegvizet az öltözőben, ha nem fizetünk.

– Azt próbálják meg! Nem azért a miénk a vízmű, hogy csak úgy önkényeskedjenek! Majd leszólok. Van még valami gond?

– Villany. Gáz.

– Tavasz van, egész jó az idő. Meg egyébként sincsenek villanyfényes meccseink.

– De akkor is…

ugye mi jó barátok vagyunk? (fotó: facebook.com)

– A tököm tele van ezzel a sok kifogással… Menjetek a polgármesterhez!

– Már voltunk. Azt mondta, hogy vigyünk be egy normális üzleti tervet, amiben van A, B és C verzió is. De akkor is csak a töredékét adná annak, ami nekünk kell.

– Ezt nem hiszem el… Benne fog hagyni minket a szarban…

– Nem lehetne valahogy…?

– Demokrácia van. Megválasztották.

– Jó-jó! De akkor is.

– Még nem tartunk ott!

– Akkor mit csináljunk? Fizetést is adni kéne a játékosoknak…

– Mennyi segítene most gyorsan?

– Száz milla. Azzal kihúznánk egy darabig.

– Tuti?

– Tuti.

– Menj ki, telefonálok egyet.

*

A Kormány 1169/2019. (III.29.) Korm. határozata

a balmazújvárosi sportélet támogatásához szükséges forrás biztosításáról

A Kormány

1. egyetért a balmazújvárosi sportélet támogatásával, és ennek keretében a Balmazújváros Sport Korlátolt Felelősségű Társaság (cégjegyzékszáma: 09-09-021503, székhelye: 4060 Balmazújváros, Sporttér utca 5.; a továbbiakban: Társaság), sportcélú működéséhez nyújtandó költségvetési támogatás biztosításával;

2. felhívja az emberi erőforrások miniszterét, hogy gondoskodjon az 1. pont szerinti cél megvalósításához szükséges 100 000 000 forint költségvetési támogatás biztosításáról a Társaság részére a Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény 1. melléklet XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezet, 20. Fejezeti kezelésű előirányzatok cím, 23. Sporttevékenység támogatása alcím, 6. Az olimpiai mozgalommal összefüggő, valamint egyéb, a sport stratégiai fejlesztését szolgáló feladatok támogatására jogcímcsoport, 1. Versenysport és olimpiai felkészülés szakmai támogatása jogcím terhére;

Felelős:         emberi erőforrások minisztere

Határidő:      azonnal

3. egyetért azzal, hogy a 2. pont alapján biztosított forrás terhére a Társaság részére az emberi erőforrások minisztere – külön pályázat és kérelem benyújtása nélkül, az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 361/2011. (XII.31.) Korm. rendelet 101/A. §-a hatálya alá tartozó támogatási előlegként – 2020. június 30-ig történő elszámolási kötelezettséggel támogatást nyújtson, a támogatás felhasználásának részletes feltételeit meghatározó támogatói okirat alapján;

Felelős:         emberi erőforrások minisztere

Határidő:      a 2. pont teljesülését követően azonnal

4. felhívja a pénzügyminisztert, hogy gondoskodjon az emberi erőforrások minisztere bevonásával a 2. pont szerinti támogatás forrásának visszapótlásáról.

Felelős:         pénzügyminiszter

emberi erőforrások minisztere

Határidő:      2019. július 31.

Orbán Viktor s.k.

miniszterelnök

*

Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, és ez az icike-picike mind megette.

*

Az ETO és a Balmaz között van egy közös pont: hozzánk hasonlóan a Hajdúság és a Hortobágy határán fekvő takaros városka csapata is a harmadik trénert fogyasztja. A mindenütt helyt álló Horváth Ferivel kezdtek, aki azonban kénytelen volt a kilencedik forduló után könnyes búcsút mondani, hiszen nagy feladatok várták, a Haladással kellett, kell csodát csinálnia. Látjuk. Még a végén sikerül. Feri egyébként a tizedik helyről dobbantott, ami egy friss kiesőtől kevés, de már akkor lehetett tudni, hogy az NB I-et is magában foglaló balmazi modell bukóban van. Taps.

most azt meséld el Pista! (fotó: haon.hu)

Jött az újabb Jolly Joker Bekő Balázs személyében. Egy ismerős arc, a hiperlaza, de sokat sehol sem mutató edző mintapéldánya. Bazska úgy kezdett, ahogy mi innen, Győrből nagyjából megjósoltunk volna. Két remi, majd három bukta. A Nyíregyházát ugyan megverték, de a Szpari közismerten nagy kedvence a szarban lévő csapatoknak, így aztán nem is termett több babér Bekőnek. Az ősszel tizenkét meccs jutott neki és az 1-4-7-es mérleg, meg is hozta méltó gyümölcsét: a 18., azaz kieső helyen mehettek neki a téli szünetnek.

A menedzsment nem akarta elrontani az ünnepeket, így aztán még a klub alkalmazottjaként énekelhette a ’Mennyből az angyalt’ és lövöldözhette a petárdákat szilveszterkor, hogy aztán az első adandó alkalommal kirúgják 2019 elején. Viszlát!

A Balmaz ezután mert nagyot álmodni és a friss vébéezüstérmes hazájából importált trénert. No azért nem voltak olyan ambiciózusak, hogy egyből Dalićot nyúlják le, megelégedtek a Hajduk Splittől szeptemberben kivágott Željko Kopić sameszével, a jónevű Gólem Antallal (Toni Golem). Van-e ki e nevet nem ismeri? Golem focizgatott a horvát és a lengyel első ligákban, bár túl nagy mérkőzésszámot nem ért el. Az első kirándulása külföldön azonban emlékezetes maradhat. A Górnik Łęcznában tolta az ipart, abba a csapatba, amelyiket korrupciós botrány miatt visszasorolták szezon végén az NB III-ba. Neki azért sikerült az első ligában maradnia, a Ruch Chorzówba igazolt.

bent maradunk (fotó: dehir.hu)

Edzőként a Hrvatski Dragoljevac stábjában volt sokáig egy a sok közül, aztán összefutott a büfében Kopić-tyal és együtt muzsikáltak tovább, előbb a Slaven Beluponál, aztán jött a Hajduk. Jó kérdés, ha nem jön a fantasztikus ajánlat Balmazújvárosból, vajon most is közösen dolgoznának a ciprusi Pafos FC-nél, vagy Golem már önálló munkára és meglepően magas fizetésre vágyott?

A narancsosoknál (hoppácska!) mindenesetre már háromszor több győzelme van, mint Bekőnek, amit az első négy meccsén be is húzott, de a jó indulás után jött a lejtmenet, így egyelőre csak eggyel tudta feljebb hozni a csapatot. Mondjuk a különbség minőségi, hiszen most nem állnak kieső helyen.

Nem fokozom tovább. A futballban bármi megtörténhet, de a mai meccs akkor is fix hazai!

[A fotókon Tiba István, a balmazi foci atyaúristene látható különböző élethelyzetekben.]

Kategória: felkonf, mérkőzés | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Bubu King

hanyag elegancia (kép: Labdarúgás)

Mészáros Bubu Ferenc ma hatvankilenc éves.

Van abban valami különleges, hogy éppen a költészet napján ünnepeljük őt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy igazi művésze volt ennek a gyönyörű játéknak. Kisgyerekként láttam a pályán és sosem feledem, amikor alig egy méterrel a gólvonal előtt tekergette a labdát a dereka körül, a legnagyobb nyugalommal

Bubu a sokszor meg nem értett zseni legjobb példája.

Isten éltesse még sokáig!

[Az alábbiakban a Képes Sport 1985-ös és 1986-os számaiból szemlézek.]

*

[a kedvenc]

Bozsáky Éva [Csehszlovákia, Dunaszerdahely, Nemesszeg utca] arra kéri az Ismeretlen Sporttársat, hogy küldjön neki egy Mészáros Ferenc-képet. „Cserébe elküldöm Tigana képét.”

(1985. február)

[az ember]

Verebes József vadonatúj Ford Sierrája és Mészáros Ferenc bébi Mercedese úgy parkolt egymás mellett a Fáy utcai stadion játékoskijárója mögötti üres területen, hogy a két autó közé egy hajszálat sem lehetett volna csúsztatni. Az edző és kapus váltott még néhány szót, aztán a Sierra, amilyen bánatosan egy autó gördülni tud, kiporoszkált a főbejáraton. Mészáros előbb még felugrott néhány percre a csapat autóbuszára, mondott néhány bíztató szót a többieknek, aztán szélesre tárta a Mercedes ajtaját, úgy invitált, szívesen elvisz, ahová csak akarom. Úgysem tudna most hazamenni, mondta, életében talán kétszer szégyellte úgy magát mint most! Hogy éppen itt, ahol felnőtt, ahol mindenki ismeri, és (talán) szereti is, érje olyan szégyen, hogy csapatával beleszalad egy ötösbe, s kilencven perc alatt jószerivel más dolga se legyen, mint kivenni a labdát a háló valamelyik sarkából, s tehetetlenül nézni, hogy egy év munkája és minden reménye oszlik a semmibe.

a földön is úr (fotó: labdarúgás)

– Stílszerűbb lenne Trabanttal távozni…– mondja, miközben szlalomozunk a hazafelé tartó szurkolók sorai között, az idegek azonban nincsenek kötélből, túl friss még ennek az ötösnek az élménye, az agyközpont a lábnak kifutásra, vetődésre, lendülésre ad inkább utasítást, mintsem a kuplung, a fék vagy a gáz összehangolt kezelésére. A Lehel út végén ki is állunk egy kicsit a sorból, hiába, nem megy tovább… Feri az ötödik cigarettára gyújt, a lehető legkisebb hangerőre állítja a Worlds-t vinnyogó F.R. Davidet, majd, mint akiből egycsapásra szállt ki minden erő, a kormányra borulva mondja:

– Úgy jöttünk a Vasashoz, hogy nyerünk, s ha nyerünk, akkor miénk a bajnokság is… Mert ez így lett volna… Kiszámítottuk! Én úgy ismerem a Vasast, mint a tenyeremet, engem ők nem tudnak meglepni. Egész héten Verebes Józsival együtt könyörögtünk mindenkinek: nehogy megijedjen, semmi ok a pánikra, azért, mert nyertek Debrecenben, még nem kell előttük hasra esni. Az első húsz percben a mi szokott módunkban lerohanjuk őket, aztán mire felébrednek már… vége a meccsnek. Erre mi történik? Úgy kezdünk, hogy Weimper Pista előtt szabad az út a kapuig… Paripa, lőjjjjj! Ordítottam keresztül  apályán. Ezerből ezerszer ilyen helyzetben ballal akkorát rúg a labdába, hogy egy hétig kell utána foltoznia hálót. Most? Visszavette a labdát, csinált egy cselt, leszerelték. Már akkor tudtam, ha most mi kapunk gólt, akkor végünk van… Mert ez a futball már csak ilyen játék! Ha mi vezetünk 1-0-ra, akkor talán a javunkra egy ötös a vége…

A gombnyomásra működő hamutartó újabb csikket nyel el feneketlen gyomrában, aztán index, kuplung, sebesség, gáz, s már vágtatunk is tovább a város felé. Magára hagyom egy kicsit Ferit a gondolataival, a magam emlékképeit próbálom sorrendbe rakni. Egy gigászi csata másodpercei elevenednek fel a maguk kegyetlen valóságában.

(Lakat T. Károly riportja a Vasas-ETO meccsről, 1985. március)

*

1985. március 9.

Vasas – Rába ETO 5-0 (2-0)

5.000 néző, vezette: Győri

Vasas: Kakas – Rácz, Híres, Balogh – Farkas, Balogh (75’ Mundi), dr. Birinyi, Csík (67’ Szíjjártó), Csorba – Borostyán, Kiss. Edző: Illovszky Rudolf

ETO: Mészáros – Stark, Rezi, Szíjártó – Szabó, Csonka, Hannich, Preszeller (46’ Turbék), Hajszán – Szentes, Weimper (46’ Vági). Edző: Verebes József

Gólok: 31’ dr. Birinyi 1-0, 41’ Borostyán 2-0, 47’ Kiss 3-0, 69’ Pecha 4-0, 78’ pecha 5-0

Kiállítás: 76’ Szíjártó

*

[a vátesz]

Az első labdafogása után azt mondtam a mellettem ülő barátomnak, hogy ennek a kapusnak mi csak spiccel és a gólvonalról rúgunk ma gólt… Akkor kinevettek, aztán ahogy teltek, múltak a percek, már nem nevetett senki!

(Hans van Breukelenről a magyar-holland után 1985 májusában)

[az elemző]

A sok-sok NB I-ben eltöltött esztendő engem már régen leszoktatott az álmok kergetéséről, meg aztán a futballélet belső valóságát is jobban ismerem annál, mintsem csodákra várjak. Nem titok, én csak és kizárólag azért maradtam még egy esztendőre Győrben, mert Verebes József is ott maradt, így aztán a céljaink, az elképzeléseink is egyformák. Az az igazság, hogy most ősszel szeretnénk robbantani! Még egyszer összeszedjük magunkat, s megmutatjuk országnak, világnak, hogy az ETO több, mint jó csapat… Nekünk akkor lesz igazán jó ez a bajnokság, ha az újonnan igazolt játékosok zökkenő nélkül illeszkednek a csapatba, a régiek pedig úgy játszanak, mint a bajnoki címek megnyerésének idején. De azt is tudjuk, hogy ránk most már csak akkor nem legyintenek lemondóan a szurkolók, ha a nemzetközi porondon is bizonyítunk. Nagyon reménykedtünk, hogy a sorsolásnál most majd végre lesz némi szerencsénk, erre kapunk egy olyan csapatot, mindjárt az első fordulóra, mint a Bohemians Praha, amely rúg egy ötöst a Videotonnak… Persze ha túljutunk rajtuk, akkor annál visszhangosabb lesz a siker!

(1985 nyarán arra a kérdésre, hogy milyen a jó futballbajnokság?)

engemet mentő nem visz el az tuti (fotó: Képes Sport)

[a hős]

A csereként beállt Honvéd csatár Csehi ugrik ki, egyedül vezeti végig a labdát az ETO térfelén, lábában a mérkőzést eldöntő gól, amikor Mészáros kivetődik eléje, ment és… a földön marad!… Hatalmas tumultus, mentőkocsi gördül a pályára és áll meg a 16-oson belül, a játékosok jelzik… csere! Verebes ha lehet még a korábbinál is nyugodtabb. „Sarlós védjen…” mondja. Aztán Mészáros mégis marad. Két perc múlva Rubold kiharcol egy 11-est! „Most már nem veszítünk” – így Verebes, s pillanatnyi kételye sincs afelől, hogy Hannich kíméletlen ítéletvégrehajtó lesz majd. 1-1, s a hátralévő néhány perc nem más, mint felesleges, kötelező sallang. Verebes feláll, a hóna alá(!) teszi napszemüvegét, s beballag az öltözőbe. Néhány perc múlva a levonuló játékosok között én is oda tartok. Mészáros húz el mellettem, s a kérdésre, „Mi van Feri?” nem válaszol. Csak a tenyerét nyitja szét.

Az alsó fogsora van benne…

(Lakat T. Károly írása az ETO-Honvéd meccsről, 1985. szeptember)

*

1985. augusztus 31.

Rába ETO – Bp. Honvéd 1-1 (0-1)

26.000 néző, vezette: Huták

ETO: Mészáros – Csonka, Hlagyvik, Horváth, Preszeller (63’ Rezi) – Sarlós, Hannich, Rubold – Szabó, Melis (46’ Weimper), Hajszán. Edző: Verebes József

Honvéd: Andrusch – Sallai, Nagy, Garaba, Kerepeczky – Fitos, Sikesdi, Détári – Bodonyi, Dajka, Gyimesi (71’ Cseh). Edző: Komora Imre

Gólok: 27’ Détári 0-1, 84’ Hannich (11-es) 1-1

*

[a kedvenc megint]

Nem egészen értem, hogy a kapitány miért Kiprichet állítja a csatársor jobbszélére, amikor van két világklasszis jobbszélsőnk: Májer és Szabó Ottó. Helyében én Mészáros Bubunak is bizalmat szavaznék. Hajszán is beleférne a válogatott csapatba. Középcsatárban pedig szerintem egészen jó a helyzet, hiszen rendelkezésre áll Szokolai, Szentes, Melis, Dajka és Boda. Csak észre kell venni őket.

(Vermes Gábor [Győr, Bercsényi liget] olvasói levele 1986 tavaszán)

mindig irányt mutat (fotó: Labdarúgás)

[az ember megint]

Nem tartok kiselőadást itthonról azokról, akik kint szenvednek, gyötrődnek, és annyi a bajuk, hogy ki sem látszanak belőle… Most mondjam azt, hogy jók? Ez nem lenne igaz. Mondjam azt, hogy rosszak? Amikor a barátaim, a játékostársaim…

(1986 nyarán arról, hogy miért nem vállalta a Magyarország-Kanada világbajnoki meccs élő kommentálását egy étteremben?)

*

[születésnapomra]

Hatvankilec lett ma épp’

Meglepetés e sok-sok kép

Zavart kavar.

Volt nékünk sok kapusunk

De egy se közülük ily’ futball-punk

Bizony, bizony!

Szeretünk Bubu ezt tudnod kell

Gyere, mikor csak megfelel

Kapsz itt, lasztit.

Éljen jó pár évet még

És hagyja el bátran ketrecét

Siker, sicher.

Kategória: legenda, történelem | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése

Bojan varázsol

sót vegyenek (fotó: Nemzeti Sport)

Egyszer valamikor, nem is olyan régen, ami bizonyos, hogy az év kilencvenkilencedik napján, történt egy és más.

*

A magyar sportújságírás Gabriel García Márqueze, az örök lírikus Sinkovics Gábor (szekundál mellette Lapincs Attila) szinte elolvadt a gyönyörtől miután rendezte gondolatait az első félidő lefújását követően, és újra a pályára pillantott, a látvány rögzítése nem tűrt halasztást, azonnal papírra vetette feledhetetlen sorait.

Egyébként nem lehet elmenni szó nélkül az ETO-park (sic!) nyújtotta élmény mellett. Magyar szemnek meglehetősen szokatlan ez az impozáns létesítmény, és hogy mennyire 21. századi itt minden, pontosan jellemzi, hogy amint levonultak a játékosok, hirtelen »munkához látott« az egész játékteret behálózó öntözőrendszer. Sőt pályamunkások indultak bevetésre, kezükben vödörrel és szúróeszközzel, amellyel az amúgy tökéletes gyepszőnyeget »renoválták«. Úgy tűnt, mintha a derék atyafiak aranyat keresnének.

Auréliano Buendía miután hajnalban felkelt, és az éjszakai rémálmok következtében csatakos testét megmosta az állatok itatójának hűs vizében, büszke tekintetét felemelte, hosszasan pásztázta a fölé magasodó hegyek csúcsait, és közben arra a fiatal parasztlányra gondolt, akit két nappal korábban látott a macondói piacon, csupán egy villanásra találkozott a két szempár pályája, de Aureliano Buendía érezte, hogy ágyékában tűz gyullad.

Mai ésszel nehezen érhető már föl, hogy a mi stadionunk volt a legkorszerűbb, a non plus ultra, pedig csak tíz évvel ezelőtti a sztori.

A mester szikár, alig egy mondatos, személyre szabott bírálatai is megérnek egy misét, mondjuk mit gondolt az akkor tizenkilenc éves Zámbó Bence játékáról, milyen gondos, óvó szeretettel indította el a pályán a belső védőt, miszerint „tehetséges fiatalember, aki egyre inkább helyet követel magának a csapatban”. Zámbó négyszer kezdett még és négyszer ült a padon az ETO-nál, amiből az egyik alkalom közel két és fél évvel később következett el. Völgyi Danival kevéssé volt elnéző, „többször becsapták és mögé kerültek, különösen az első félidőben tűnt átjátszhatónak”, míg Stareket inkább megvédte Kassai könnyű szívvel befújt büntetője miatt, „végig magabiztosnak tűnt, hogy aztán a hajrában egy szerencsétlen mozdulata után tizenegyest rúghasson az MTK”. Šupić-nak „még arra is volt ereje, hogy a támadásokat segítse”, míg Józsi Gyuri „szorgos iparosként vette ki a részét az ETO győzelméből”. Sinkovics igazi klasszisát azonban a védelem biztos pontja, a jó Szása értékelésekor bizonyította, a szöveg már-már a szabadvers határait súrolja, a végén az lekerülhetetlen katarzissal, miszerint „az első félidőben bravúrjaival sokat tett azért, hogy a végén ünneppé változzon ez a meccs”.

A Népsport nem lenne Népsport, ha azért okosan nem ellenpontozna, így természetesen akadt valaki, aki a földön maradt, nem kertelt és elmondta a frankót.

Az MTK úgy járt, mint az a bokszoló, aki a második menet közepéig uralja a meccset, akkor üti meg ellenfelét, amikor akarja, könnyedén eltáncol, s aztán egyszer csak a semmiből akkora pofont kap az állcsúcsára, hogy azt se tudja, melyik sarokba indulson el. Mert mit is láttunk az ETO-MTK meccs elején? Azt, hogy érthetetlen módon az ETO ahelyett, hogy bátran, a közönséget kiszolgálva nekimenne ellenfelének, inkább óvatoskodik, defenzív futballt játszik. Az MTK képzett, fiatal labdarúgói szinte azt csináltak, amit akartak. Mert hiába nem mozdult előre a Győr, rosszul helyezkedtek a védői, nem zárták le a területeket, így Kanta József vezérletével akkor került helyzetbe a vendégegyüttes, amikor csak akart. Aztán a negyvenedik percben, mint derült égből a villámcsapás, gólt kapott az MTK, amelytől úgy megijedt a fiatal társaság, hogy beleszédült. Az öltözőben sem lehetett rendet tenni a fejekben, mert a második félidőben már egy megroggyant csapat jött ki a pályára. Az ETO pedig szakított az első félidei védekező futballal, s ahogy kell, nekiment ellenfelének. Bojan Brnović harmadik gólja parádés volt, ehhez hasonlót ritkán látni hazai pályán. Sőt Európa más tájain sem gyakori, főleg azért a mozdulatért, amelyet a lövés előtt csinált. Egyszóval extraklasszis teljesítményt nyújtott a csatár. Összességében hiába technikás és labdabiztos együttes az MTK, látható, hogy a fiatalok egy-egy váratlan ütéstől megszédülnek…

Hölgyeim és uraim! Urbán Flóriánt az ismert boxedzőt, az ETO egykori játékosát látták, hallották. Köszönöm a figyelmet!

Tíz év alatt sok minden történt: Bojan visszavonult, Völgyi, tudjuk mi van, Szása valahol, Starek, tudjuk mi van, Zámbó meg keményen tolja a Csornában.

*

2009. április 10.

Győri ETO – MTK 3-1 (1-0)

2.000 néző, vezette: Kassai

ETO: Stevanović – Olikadze, Stark, Zámbó, Völgyi – Šupić – Tokodi, Józsi, Bičák (82’ Neziri) – Bajzát (87’ Böőr), Brnović (76’ Kiss). Edző: Dragoljub Bekvalac

MTK: Végh – Rodenbücher, Lambulić, Szekeres, Melczer – Zsidai (82’ Molnár), Szabó – Hrepka, Kanta, Nagy (46’ Könyves) – Lencse. Edző: Garami József

Gólok: 40’ Brnović 1-0, 62’ Brnović 2-0, 66’ Brnović 3-0, 82’ Kanta (11-es) 3-1

mesterhármasos

Kategória: mérkőzés, történelem | Címke: , , , , , , , , | Megjegyzés hozzáfűzése