Apátlanok

klasszikus mozdulat (fotó: saját)

Hárman voltak és nagyon keménynek gondolták magukat. Az az igazság, hogy a környezetük tökéletes partner volt ebben, amit megmagyarázhat például Kiskocka szokásosnál hosszabb haja, Sanyika szögekkel kivert műbőrdzsekije, esetleg Riga fizimiskája, amire jelzők sincsenek. Meg állandóan köpködtek. Inkább olyan karakteres az arca, mondta Erzsi, mikor egyszer valaki lecsúnyázta Rigát a nagyszünetben, egyébként meg van neki valamilyen allergiája. A többiek röhögtek, mert tudták, honnan fúj a szél. Erzsi ugyanis féltve őrzött egy kesztyűt, amit a garázsok előtt talált valamikor tavasszal. Szakadt, olajos kesztyű volt az, balkezes, de neki mégis maga volt a mennyország. Egy szívecskés dobozban tartotta az íróasztal fiókjának mélyén, az előlapra szigorú halálfejet rajzolt a miheztartás végett, s mikor este minden elcsendesedett végre, elővette és mélyen magába szívta azt a penetráns bűzt, amire az anyja sosem talált reggelente magyarázatot, mikor belépett a szobába. Pedáns asszony volt, de ez a talány még rajta is kifogott. Nem láttátok a kesztyűmet?, kérdezgette szigorú tekintet kíséretében Riga mindenkitől pár nappal később a suliban. Ugyan ki mert volna ezek után hazudni, vagy akár csak mismásolni? Hát Erzsi. Szerintem a Zozóéknál van, vetette oda és szinte elolvadt, amikor látta Riga szemében a mélyen megbújó hálát. A fiú ugyan nem mondott semmit, de Erzsi tudta, de legalábbis érezte, hogy Riga másként néz rá, mint a többi lányra. Ráadásul nem is köpött, amikor elment.

Zozót meg a bandáját egyszer már elkapták Rigáék. Az történt ugyanis, hogy Makilaci valamilyen barbatrükkel bejutott abba a fészerbe, ahol Kiskocka tartotta a legféltettebb kincseit és elvitte egy futball-labdát. Ez már önmagában vért kívánt, de az a labda nem akármilyen bőr volt, mivel egy Békéscsaba elleni meccsen Latyibá félresikerült felszabadítása után landolt Kiskocka ölében. Gondolkodás nélkül a pulcsija alá rejtette, és meg volt győződve róla, hogy senki sem látta a csínyt. Huszonkétezren voltak kint azon a derbin, hárommal ment a csapat, csak azért nem indult el a hullámzás a lelátón, mert még bőven előttünk volt a mexikói vébé. A rendező odalépett a tömegben Kiskockához, megkocogtatta a vállát és csak annyit mondott neki, kisöreg, ha rúgunk még kettőt, hazaviheted. A fészerben díszhelyet kapott a labda, Kiskocka gyakorlatilag talizmánként tartotta, minden előre bejelentett doga előtt levette a polcról és dekázott vele tizennégyet. Makilaci, aki tényleg úgy nézett ki, mint egy makimajom, ha nem tudott volna beszélni és nem hordott volna emberi ruhákat, tuti visszavitte volna a rendőr az állatkertbe, fogalma sem volt, mekkora érték ez. Csak annyit tudott, hogy fontos, és ez éppen elég volt ahhoz, hogy beartistáskodja magát a szűk ablakon keresztül, amin éppen csak befért, magához vegye a szent bőrbogyót és már fusson is, amerre lát. Azt felejtette ki csupán a számításból, hogy Riga nem olyan messze tisztogatja imádott Verhovináját. Amikor meglátta Makilacit, rossz előérzete támadt. Hova szaladsz hülyegyerek?, szólította meg a maga sajátosan eredeti stílusában. Makilaci láthatatlannak tette magát és még jobban felgyorsította a futását. Értelemszerűen nem állt meg, és nem is válaszolt a kedves érdeklődésre. Egy pillanatra azonban kikandikált a labda a centrumos nylonzacskóból, elárulva a gaztettet. Rigának innentől kezdve már egyáltalán nem volt sürgős, a fejében összeállt a tökéletes terv. Betolta a csillogó motort a garázsba, és kimért léptekkel elindult Sanyikáék lépcsőházához. Csókolom, Sándor lejöhet?, szólt bele a kapucsengő mikrofonjába. Két perc múlva már együtt baktattak a Ruszkitó felé, ahol Kiskocka ment rá a snecikre már órák óta, kevés sikerrel. Gyere, dolgunk van a paneloknál, szólt le a partra Riga, mire Kiskocka szépen feltekerte a damilt, a szerelését bedugta a zsilip alá és már kaptatott is fölfelé. Mint három igazi westernhős lépkedtek egymás mellett és a terep is úgy nézett ki, mintha valami rossz NDK-s indiános film díszletei között mászkálnának, csupán a jugoszláv apacsok hiányoztak a képről. Zozónak és Makilacinak esélye sem volt a menekülésre. Géza nem bízott semmit a véletlenre, gondolkodás nélkül előkapta a szépen előkészített fehér zászlóját és bőszen lengetni kezdte. Kapd el, mondta Riga Sanyikának, de ne bántsd, mert még beköp minket, hogy nem bántunk vele tisztességesen, a másik kettőt elintézzük. Zozó komolyan azt hitte, hogy van esélye, egyáltalán nem fogta menekülőre, így nagyjából huszonnégy másodperccel a támadók felbukkanása után kapta az első, megrendítő erejű pofont. Makilacinak még jó öt perc jutott, amit a roppant idegesítő, de mindenképpen hatásos mozgásának köszönhetett, de végül ő sem kerülhette el a sorsát. Amikor úgy érezte, hogy ez már a vég, de volt benne még benne némi szusz, elkúszott az egyik panel alá és a centrumos zacskót, benne az elrabolt labdával, már-már védőpajzsként maga előtt tartva összerogyott Riga előtt. Akkor most egál, mondta Riga, és köpött egy hatalmasat. Kiskocka és Sanyika sem tett másként.

hol a labda? (fotó: saját)

Nincs nálam semmilyen kesztyű, rebegte Zozó, rögtön azután, hogy Riga felkérdezte. Tudom, hogy nálad van, hülyegyerek, vágta rá gondolkodás nélkül Riga, és a mondata azt sejttette, hogy nem hiszi el, amit hall. Tudod, mi volt a múltkor is, nem? Inkább kérdezd meg a csajodat, dobta be az aduászt, legalábbis ő azt hitte, hogy ez lesz az aduász, mert akkorát kapott visszakézből, amekkorát még soha, pedig az apja gyakorolta rajta a balhorgot és a felütést rendesen. Mi van?, üvöltött magából kikelve Riga, te miről is kiről beszélsz? A lila köd úgy ereszkedett le, mint amikor a semmiből kitört a Vezúv Pompeii fölött. Riga számára teljesen új volt a dolog, őt ugyanis válogatott aljasságokkal szokták bekóstolni, nem valami csajjal. Zozó érezte, hogy időt nyert, de azért kellően óvatos maradt. Az Erzsi, rebegte halkan és abban a pillanatban be is bújt egy bokor mögé. Kicsoda? Az Er-zsi, ismételte szépen lassan, hogy mindenki, így Riga is megértse. Az meg ki?, higgadt le szépen lassan Riga, a szempillája remegése egyből elmúlt. Az a nagymellű vörös, bátorodott fel Zozó, a hetedik géből. Elbízta magát kissé, korán jött ki a bokorból, kapott egy hatalmas taslit. Te a csajom mellét stírölöd, hülyegyerek?, ment vissza újra támadóállásba, majd rövid tanakodás után folytatta, mit mondtál, hetedik gé?

A köpés tényleg csak véletlenül landolt Zozó arcán. Ó, bocsánat, lágyult el Riga, és elővett egy gyűrött papírzsepit a farzsebéből. Remélem nincs harag.

*

Szerintem az igazán örvendetes, hogy a Nagy-Alföld futballkrémje eljött hozzánk, hogy megmérhessük magunkat a felkészülésben, bár van bennem némi hiányérzet azért, mert a Kecskemét kihagyta a túrát. Mondjuk ez legyen az ő bajuk. A Szolnok azért kamuzott egy nagyot, mert megmagyarázhatatlan szakmai megfontolásból a keretének erősebb felét az NB III-ban tökutolsó Törökszentmiklósra küldte rá a kies örményesi sporttelepen, hogy aztán kiizzadjon egy szoros győzelmet.

Akik itt voltak, azért szereztek pár kellemes élményt. Példának okáért a próbajátékos Hegedűs Lajos portás, aki meglepően mélyre küzdötte magát azóta, amióta az első ligában utoljára láttam. Ha Berki Pistának a két távoli ívelési kísérletéből csak az egyik is célt talál, tuti agyvérzést kapott volna. Az idegállapota mindenesetre labilis, az ön bizalma pedig konvergál a nullához. Mondom ezt úgy, hogy igazából egyik gól sem az övé volt. A második meglepetés a szintén veretes múlttal rendelkező Gohér Gergő, akinek annyira mákos a feje, mintha legalább ötven éves lenne, pedig még csak harmincöt. Összességében a felvonultatott szolnoki keret nem ütötte meg a másodosztály szintjét, ami pontosan arra volt jó, hogy az edzés-szituációknál élesebb helyzetben gyakorolhassanak a srácok.

Nekem tetszett a fiatal Tullner megalkuvást nem tűrő robotolása, Toma Gyuri alázata, Berki játékkedve, Vernes jelenléte és ez nem cinizmus, hanem erős bók, mivel érezni lehetett, hogy már ő játssza be a balszélt a második félidőben, Priska gólérzékenysége, igaz Klausz mester kicsit túlhájpolta a két gólt (tizenegyes plusz két lépésről bekotort találat, bár tényleg ott kell lenni ilyen helyzetekben), de én nem végeztem pedagógiát szóval legyen igaza. Jó volt látni, hogy az utolsó félórában a nagyon fiatal társaság mennyire jól mozog. Azzal a szándékkal mentem ki, hogy a tudatosságot keresve nézem a találkozót és talán sikerült is. Voltak jól beazonosítható játékok. Látszott a presszing, látszottak a kicsiben lejátszott szituációk. Azt kell mondjam, hogy az ilyen meccseknek van értelme és az már tényleg csak a hab a tortán, hogy sok gól is esett, szóval szórakozni is lehetett.

Az már egy másik kérdés, hogy vajon ez a stáb másfél hét múlva is itt lesz-e…?

*

A kocsihoz közelítve aztán rögtön szembejött velem a valóság. Először nem tudtam mire vélni a Tóth László utcán igyekvő embereket, így szombat kora délután, aztán rájöttem, hogy BL-meccs lesz az Audi Arénában. Más szóval színházi előadás készül. Fürkésztem az arcokat és picit ökölbe szorult a kezem. Nem rájuk haragudtam, sokkal inkábba helyzetre. Nem irigységből, hanem sokkal inkább naiv romantikából. Amikor én gyerek voltam, akkor minimum annyian voltak az ETO felkészülési meccsein, mint ahányan kimentek mondjuk egy női kézi bajnokira. A Vasas ellen talán.

Most alig lézengtünk ötvenen.

Ez nem értékítélet, csupán ténymegállapítás.

*

ETO FC – Szolnoki MÁV FC 5-2 (1-2)

53 néző, vezette: Jófejű

ETO (kezdő): Fadgyas – Kovács, Tullner, Fodor, Forgács – Toma, Kiss – Bacsa, Vitális, Óvári – Priskin

ETO (46. perc): Fadgyas – Kovács, Bagi, Fodor, Szamosi – Múcska, Kiss – Erdei, Vitális, Vernes – Priskin

ETO (60. perc): Pálfi – Szalka, Vidnyánszky, Bagi, Szamosi – Tóth – Erdei, Múcska, Berki, Vernes – Farkas

Szolnok (kezdő): Hegedűs – Szabó, Szekszárdi, Papp, Gohér – Tömösvári, Kónya, Földi, Sipos – Irmes, Busa

A második félidőben csereként pályára lépett Kurdics és Lukovszky.

Gólok: 12’ Irmes 0-1, 16’ Priskin (11-es) 1-1, 44’ Busa 1-2, 51’ Priskin 2-2, 67’ Vernes 3-2, 79’ Farkas 4-2, 84’ Berki 5-2

Jók: Tullner, Toma, Berki, Vernes

*

ETO FC – Tiszakécske LC 2-3 (1-1)

23 néző, vezette: Bíró

ETO (kezdő): Fadgyas – Kovács, Csonka, Kiss, Tamás – Toma, Szabó – Bacsa, Berki, Vernes – Priskin

ETO (46. perc): Pálfi – Sipőcz, Csonka, Kiss, Tamás – Toma – Erdei, Bagi, Berki, Óvári – Priskin

ETO (60. perc): Pálfi – Sipőcz, Tullner, Kiss, Szamosi – Toma – Erdei, Bagi, Múcska, Óvári – Klausz

Tiszakécske (kezdő): Holczer – Benke, Végső, Kiprich, Csáki – Csősz, Lovas, Kosznovszky, Erdei – Marsa, Pál

Tiszakécske (kispad): Halasi [kapus], Lovas, Zádori, Gréczi

Gólok: 25’ Priskin 1-0, 45’ Pál 1-1, 47’ Berki 2-1, 60’ Benke 2-2, 63’ Kosznovszky 2-3

Kategória: mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.