– Hínár kanyarogj! – brekegték a kecskebékák a Malac-tónál önfeledten és vidáman, mintha jobb dolguk se lenne, s bár fogalmuk sem volt róla, hogy tulajdonképpen mit jelent ez a két szó és van-e értelme egyáltalán a mondatnak, a boldogságuknak nem szabott határt semmi. A tó vize zöld volt, zavaros és kissé büdös, de a kecskebékákat ez egyáltalán nem zavarta, csak óbégattak szünet nélkül, kedvük teljében.

– Hínár kanyarogj! – visszhangzott minden a környéken az öblös kuruttyolástól, egészen a Posványos-rétig, sőt még azon is túl, a Háromláb-hegy másik oldalán elképedve füleltek a népek és csak ingatták a fejüket, először jobbra, aztán balra, hogy már megint miféle hülyeséget csinálhatnak azok a bolondok odaát. Éppen csak kiheverték a múltkori mókát, amikor háromlábú macskák serege lepte el az utcákat, hátukon tüneményes fonottkosár, teli áfonyás pitével. Annyira édesek voltak, hogy legszívesebben mindenki megzabálta volna őket áfonyástul. Most meg ez.

– Hínár kanyarogj! – vijjogta a bazári lúd, miután pár kör megtétele után leszállt a kecskebékák mellé, majd kényelembe helyezte magát a nádas tövében. Messze földről érkezett, látott már pár csodát a magas égből, vérző szívű nyuszikát, csuka fogta rókát, mákostésztából várat építő hangyászt, daloló békákat azonban még ő sem, így aztán semmiért sem hagyta volna ki, hogy beszálljon a kórusba. Először talán nem volt meg a harmónia, de a szorgos gyakorlás végül elnyerte jutalmát és szépen szólt együtt a koloratúrszoprán és a basszbariton.

– Hínár kanyarogj! – tátogták a sásdi pomócok a néha-néha hirtelen beálló csendben, és egy sóhajtásnyi időre sem hagyták abba a szorgos körözést a tó közepén, nehogy elfogyjon a lendület, mert annak végzetes következménye lehet, főleg, ha idő előtt beáll a tél és befagy a víz, mert már volt ilyen. A pikkelyeiken újra és újra megcsillant a lassan nyugovóra térő napocska halvány fénye, ami aranycsíkot húzott a parti fák törzsére. Ó be szép! Ó be giccses!

– Hínár kanyarogj! – dudorászta a berentepók hálóját szövögetve a víztükör felett, minek utána alaposan megkötötte a selyemszálat az egyik magányos buzogány szárában, majd a hűs szellő szeszélyére bízta magát és katatón állapotban szelte a levegőt. Talán jobban kellett volna figyelni és a háló mellett nem álmokat szőni becsukott szemmel, mert akkor nem ért volna a történet csúnya véget egy rigó csőrében és begyében, de legalább nem búskomorság közepette fejezte be földi pályafutását.

– Hínár kanyarogj! – mormogom én magam is a vízparti ház tornácán könyökölve, miközben hallgatom a kakofón és valószerűtlen dalárdát és azon morfondírozom, hogy bár sután és döccenősen állt össze az alkalmi csapat, mégis sikerült ezt a rövid rigmust elfogadható módon összepakolni és senkinek nincs oka a szégyenre.

*

Ez most mégis mi volt?

Idejekorán lefagytam, pedig bíztató tavaszi langymeleg lengte be az egész várost, s a közelgő szép idő lehetősége egészen fellelkesített. Amikor a stadion felé tartottam, úgy éreztem, hogy eldobtam pár évet, az utóbbi sanyarú időszak csak az elmém fölött az uralmat átvevő ártó szellem gyalázatos játéka volt, egy rossz, mi több gonosz álom, amiből végre sikerült felébredni. De nem, a varázslat nagyjából addig tartott, amíg a kezdés után a kerületének megfelelő rövidke utat megtette a labda.

A futball, minden gyönyörűsége és bonyolultsága ellenére egy roppant egyszerű játék. Mindez hatványozottan igaz erre az osztályra, ahol a szépséget tüzes vassal írtja minden valamit magára adó tréner, még akkor is, ha azt hazudja, hogy nem. Kevéssé komplikált játékhelyzetek töltik ki a játékidő meghatározó részét, váratlant többnyire az okoz, ha valaki többnek képzeli magát, mert akkor jön az előre bekódolt hiba. Hirtelen ritmusváltás, ami óhatatlanul megnöveli a sebességet, s hiába van meg a fizikai háttér, az erő, a dinamika, ha mellé nem párosul olyan magabiztos technikai tudás, ami a labdás elemek magabiztos uralásához elengedhetetlenül szükséges lenne.

Ezúttal ráadásul újfent bebizonyosodott, hogy az sem megy, amit elvileg a legkönnyebb lemodellezni. Példának okáért most egy oldalról beívelt szabadrúgást kellett volna levédekezni, sikertelenül. Még mielőtt konkrétan a gólról ejtenék pár szót, had osszam meg veletek az egész jelenetsor első kockáinak tapasztalatait. A spori befújja a szabadrúgást és gondosan megrajzolja a kócos félkörívet, ahova elhelyezhető a pöttyös. Az ellenfél akkurátusan készülődik, meg persze mi is. Kovács Krisz lesz a sorfal jelzőbójája, aki lelkesen, felemelt kézzel igyekszik segíteni Kovácsiknak, hogy hova álljon a védelmi vonal. Megy a méreckélés, majd miután megvan a tuti pozíció, Kovács balra el és a helyét elfoglalja Vitális. Az egy dolog, hogy a kapusunk és a sorfalunk, tényleg, egy embert lehet falnak nevezni, ha nem Dwayne Johnson vagy Jason Momoa áll oda, nem közvetlen kapura lövésre számított, de a végeredmény ezzel a keveréssel az lett, hogy Vitális igazából a bal kapufa melletti részt védte, nem a kapu felületét, hanem kapufa és az ötésfeles vonal közötti részt, kétségtelenül hősiesen. Kérdezem: minek? Ha előtte videóztunk harminc órát, plusz minden ajkai játékos full lövőprofilja ott volt mindenki fejében, azaz tudtuk, hogy a srác ballábas és max külsővel fog direktben próbálkozni, akkor ezzel egy embert fölöslegesen vettünk ki a védekezésből. Vélhetően nem Vitu előzte volna meg a kétfejjel magasabb Tar Zsoltot, de talán lehetett volna egy jobb leosztás hátul. És ha már Tar. Egyrészt volt olyan zöldmezes a pályán, aki játszott anno vele, tehát ismerhette a képességeit, az meg előzetes tudás nélkül is tudható volt, hogy magas. Mi következik ebből? Beíveléseknél ki kell venni a játékból. Bonyolult? Szerintem nem. És sikerült? Kurvára nem, pedig többen is mentek vele. Minimum bosszantó.

Innentől kezdve pedig mindenki tudta, hogy mi fog következni, mert ezt a forgatókönyvet már láttuk párszor és sokadszor derült ki, hogy a pad mellett parádézó király bizony meztelen.

Egyszerűen nem hiszek abban, hogy ennek a szituációnak a normál kezelése azért nem lehetséges, mert hiába van a trénernél a világ esze, ha egyszer nincs a pályán, a keretben akkora potenciál, ami ezt át tudná vinni a gyakorlatba. Fityfenét! Ráadásul itt támaszkodnék a klub rejtett kommunikációjára, miszerint a játékosállomány megfelelő. Ja! Ilyenkor jön a falmelléki duma, hogy fiatalok ugyebár a srácok, mindenkinél is tapasztalatlanabbak, így a normalitás szerves része, hogy folyamatosan a teljesítmény hullámvonatán üldögélnek. Egyszer fent, egyszer lent. Persze.

Egy szellemi értelemben halott ember meccselt vasárnap, kétségtelenül trendi szettben, mert a bőrjakó és a fehér fölső kombója nagyon rendben volt, bár nekem olyan érzésem volt, mintha valaki eltévesztette volna a drosztot, de a játék folyására semmilyen hatását nem láttam és bizony a testbeszéde is elkeserített, amikor a második félidő utolsó harmadában sokszor mozdulatlanul üldögélt a Recaro bőrfotelben.

Nincs benne nagy kockázat, hiszen kibicnek semmi sem drága, de határozott véleményem, hogy Tímár Krisztiánnak mennie kell. Miért? Mert azt gondolom, hogy biztos és határozott léptekkel haladunk a nagy semmi felé, és ha bármikor komoly terveink vannak, erre egyszerűen nincs idő. Ez a jövő elvesztegetése. És igen, fogalmam sincs, hogy amennyiben ő nem, akkor vajon ki igen, de a leépülést egyszerűen meg kell állítani, as soon as possible, mert most még a szinten tartást sem látom biztosítottnak.

Az elmúlt hét történései, pontosabban nemtörténései mindenesetre azt bizonyítják, hogy én és a tulajdonos nagyon más filmet nézünk.

Csak ugyebár övé a komplett mozi.

*

ETO FC –FC Ajka 0-1 (0-1)

546 néző, vezette: Kovács J. Zoltán (illene visszavonulni. papa)

ETO: Kovácsik 3 – Kovács 2.5, Fodor 3, Keresztes 3.5, Csontos 3 – Vingler 2 (69’ Lacza 0) – Tuboly 2.5 (33’ Kiss M. 2), Vitális 2.5 (82’ Huszár 0) – Szendrei 2 (46’ Óvári 1.5), Borsos 2, Babati 1.5 (69’ Kiss Be. 0). Edző: Tímár Krisztián

Ajka: Horváth – Szűcs, Kristóf, Tar (66’ Jagodics), Kenderes, Csemer – Tajthy (58’ Vogyicska), Csizmadia, Sejben (66’ Rabatin), Berzsenyi (58’ Gyuris), Gaál – Szarka (82’ Dragoner). Edző: Jeney Gyula

Gól: 38’ Tar 0-1

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed a skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt (23 perc) a pályán töltött. Ha valakit kiállítanak, nem vonok le tőle automatikusan semmit, de a kalkulus meghatározásakor figyelembe veszem a rosszalkodását.]