Három a magyar igazság

a szívem a tiétek (fotó: youtube.com)

„Sokat dolgoztunk, de megérte. Valamennyien nagyon akartuk a sikert. Annak külön örülök, hogy a szakvezetés lehetőséget adott a klub utánpótláscsapataiban felnőtt fiataloknak is a bizonyításra. Én is így kerültem a csapatba és társaim nevében is mondhatom, hogy talán nem okoztunk csalódást. Ehhez hozzájárult az is, hogy társaink befogadtak bennünket, segítettek, biztattak és ez jó hatással volt valamennyiünkre.”

Fehér Miki mondta ezt 1997 novemberében, miután befejeződött az aktuális bajnokság őszi idénye. Az ETO állt az élen harmincnyolc ponttal, mögötte kettővel lemaradva az Újpest, héttel pedig az MTK.

A stílus maga az ember, és Mikinek volt stílusa. A pályán és az életben is.

Megkockáztatom, a halálakor is.

Alig múlt tizennyolc. Rengetegen szerették volna elvinni komolyabb bajnokságba, beszéltek az Arsenalról, a Schalkéről, aztán egyre erősebb lett a portugál vonal. Az ETO keménykedett, hogy csak nyáron adja őt, jöhet érte akár a Real Madrid is és ajánlhat több száz csilliárd dollárt, de a magyar futballban fokozottan igaz, a soha nem mondd, hogy soha bölcsessége, így az is bőven benne volt a pakliban, hogy a tavasz már nem Győrben fogja találni.

Nyomot akart hagyni hát, erős nyomot.

Novemberben négy bajnoki várt az ETO-ra, zárásként még egy kupameccs, aztán vége.

A történet Mindenszentek napján kezdődött.

*

1997. november 1.

Győri ETO – Békéscsabai Előre 1-0 (1-0)

ETO: Molnár – Lakos – Korós, Stark – Mracskó, Puglits, Fodor, Salagean – Bodor (61’ Szarvas), Fehér, Vayer (67’ Ferenczi). Edző: Reszeli-Soós István

Békéscsaba: Baji – Raducu, Balog, Kerényi, Valentényi – Fazekas, Brlázs, Dobi (61’ Takács), Vörös (73’ Futaki) – Belvon (61’ Vasasa), Stoica. Edző: Pásztor József

Gól: 5’ Fehér 1-0

„Stark a jobb oldalon egy csel után remekül adott középre, a kapu előtt Fehér Miklós magasan felugorva nyolc méterről fejelte a labdát a kapu közepébe.”

*

A szezont bivalyerősen indító ETO mintha egy kicsit kifulladt volna. Elmaradt ugyan a pompa, a látvány, de továbbra is megalkuvást nem ismerve ment előre a csapat, ha kellett, csúszott-mászott. Az időszak egyik jelképe az ifjú center, aki mindig ott van, ahol kell.

Következett két gólnélküli derbi. Először rangadó Fehérváron, tizenkétezer néző előtt, aztán itthon a Honvéd, akinek padján a kevéssé kedvelt Komora ült. Ki-ki vérmérséklete szerint örült vagy szomorkodott a megtorpanás miatt, de senkit sem hagyott hidegen, ami a zöldekkel történt. Emlékszem, újra megint jó volt ETO-drukkernek lenni.

Az utolsó fellépésre Tiszakécskén került sor.

*

1997. november 22.

Tiszakécske FC – Győri ETO 1-2 (1-2)

Tiszakécske: Nagy – Balla L., Barna, Thaly, Bujáki – Maczkó, Molnár I., Mike (61’ Collins), Vidakovics (56’ Cimpian) – Balla M., Szántó (79’ Unyatinszky). Edző: Szurgent Lajos

ETO: Molnár L. – Lakos – Korsós, Stark (46’ Gőgh) – Mracskó, Puglits, Csató S., Salagean – Bodor (46’ Fodor), Fehér, Vayer. Edző: Reszelei-Soós István

Gólok: 16’ Korsós 0-1, 23’ Balla M. 1-1, 44’ Fehér 1-2

„Balla Lászlótól Vayer elvette a labdát, balról egyből középre emelt, Vidakovics csak röviden tudott menteni, így Fehér senkitől sem zavartatva bombázott a bal felső sarokba.”

*

Megvolt hát az őszi bajnoki cím, olyan tett, ami nem sűrűn fordult elő korábban a klub történelmében. Hátra volt azonban még egy kellemetlennek ígérkező kirándulás Siófokra, ahol olyan rivális várt a csapatra, amelynek tagjait nem kellett hosszas motivációs beszédekkel lelkesíteni, hanem elég volt két szót meg egy évszámot mondani, szépen egymás után, tagoltan, és azok máris úgy viselkedtek, mintha vért ittak volna.

Kupa, ETO, 1984.

*

1997. november 30.

Siófoki Bányász – Győri ETO 2-1 (0-0)

Siófok: Posza – Bimbó – Kovács, Szabadi, László (85’ Sallai) – Ördög, Bozsér, Győri, Perger – Pest R., Szabó (74’ Pest K.). Edző: Nagy László

ETO: Balogh – Korsós (79’ Szarvas), Lakos, Stark – Mracskó, Csató S. (73’ Farkas), Gőgh, Puglits – Fodor (61’ Bodor), Fehér, Vayer. Edző: Reszeli-Soós István

Gólok: 49’ Győri 1-0, 89’ Fehér 1-1, 90’ Sallai 2-1

Piros lap: 56’ Lakos

„Vayer jobbról gurított középre, Fehér előbb erőszakosan megszerezte a labdát, aztán estében, nyolc méterről a kapu közepébe lőtt.”

*

Három dugó öt meccsen.

Két győztes gól, és egy majdnem hosszabbításra mentett mérkőzés. Így kell ezt csinálni, barátaim!

Fehér Miki büszkén, felemelt fejjel várhatta a karácsonyt, aztán januárban megírta az összes újság, miszerint az FC Porto lett a befutó, de csak nyártól csatlakozik új csapatához, tavasszal még küzdhet az ETO negyedik bajnoki diadaláért.

A cím ugyan nem jött össze, de 1998 közepén folytatódhatott a tündérmese, elkezdődött a portugál kaland: buktatókkal, küzdéssel, de főként azzal a reménnyel, hogy lesz végre valaki, aki áttöri a már-már leküzdhetetlennek tűnő falakat, igazi sztár válik belőle, olyan, akiről ír a France Football, a Marca, a Gazetta dello Sport, vagy éppen a Kicker, és egyszer szobrot állítanak neki egy nagy európai klub stadionjában.

Azon a guimarãesi pályán, 2004. január 25-én, nem sokkal este fél tizenegy tájékán, a mérkőzés kilencvenedik percében, azután, hogy nem sokkal előtte adott egy asszisztot a győztes gólhoz, egyszerre felnézett az égre, mosolygott, majd elindult az angyalok közé.

És a következő napokban róla írt a France Football, a Marca, a Gazetta dello Sport, vagy éppen a Kicker, hogy aztán nem sokkal később szobrot állítsanak neki egy nagy európai klub stadionjában.

Tizenöt éve már…

Kategória: legenda
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.