Ha rosszul akarom érezni magam, elképzelem, hogy elszakad az Achilles-ín a lábamban.

A bokám már törött el, miközben meg akartam csinálni egy visszacselt azon az átkozott parkettán a Mórában, pont ráléptem a hatos vonalára, és éreztem, hogy kettéválik a testem, a lábfej még maradni akar, de minden egyéb menne tovább, egyenest a kapu felé, aztán hirtelen halk, de annál riasztóbb reccsenés következett, és már tudtam, hogy nekem most fújták le, jó hosszú időre. A kórházban nem örültek, mert pont ment a Barátok közt, és a Kertész Géza valami rosszat csinált, erre engem kellett pátyolgatni, így aztán sosem derült ki, mi volt a turpisság, mert az ismétlésben már nem az igazi, de a Berényi Miki nagyon ideges lett, mielőtt felküldtek volna a röntgenre.

Aztán nem sokkal később láttam a tévében, ahogy Djibril Cissé fut, nagyon gyorsan, majd hirtelen összecsuklik a sípcsontja, mint valami collstok. Én is üvöltöttem vele a nappaliban, pedig addigra már kiszedték a vasakat a bokámból. A műtét előtt megkérdezte egy fehérköpenyes lány, akit a maszk mögött szépnek képzeltem, hogy akarom-e emlékbe a két drótot, mire én bizonytalanul bólintottam, mert arra gondoltam, hogy majd elhívom randizni és viszem magammal azokat a fémeket, amikből csinálok ékszert, de legalábbis szépen meghajlítom őket, koncepcionálisan, hogy legyen valami közös kiindulási pontja a beszélgetésnek. Elkábítottak, ki tudja mit csináltak velem, lehet, hogy mellékesen elvittek az ufók és mire magamhoz tértem már senki sem emlékezett semmire, a drótjaim eltűntek valahol a kórházi hulladékban. Lehet, hogy újrahasznosították, beolvasztották egy hatalmas tömbbe, aztán kivitték Angliába és most ebből kap egy méretes darabot Djibril Cissé, mert neki most nagyon sok kell.

Tegnap Spinazzola futott gyorsan és egyszerre összevissza lett a mozgása. A lassításban látszott, hogy kettőt még lépett a sérült lábával, aztán csak a másikon ugrált, ahogy vitte a lendület, míg végre elterült. Azt írja az újság, hogy Achilles-ín, kábé félév kihagyás, minimum.

Az élet mennyire törékeny, futott át az agyamon.

*

Van restanciám bőven.

Mostanában nehezen megy az írás, picit a kiégés tüneteit érzem magamon, éppen ezért az átmeneti visszavonulás mellett döntöttem. Egyszerűen muszáj töltődni.

Most nézem az EB-ét és milliószor rácsodálkozom, hogy ez mennyire más sport, mint amit hétről hétre végig szenvedtünk az elmúlt évben, években és elképzelem, hogy Kerkez Milos beverekszi magát a Spezia kezdőjébe és már soha többet nem lehet onnan kirobbantani.

Álmodjatok ti is, amíg lehet.

Ma szeretett csapatunk elkezdi a tesztmeccsek sorát, egyelőre nélkülem.

De közel a visszatérés.

*

Aktuális ellenfelünk a jónevű MFK Dukla Banská Bystrica a szlovák másodosztályból.

A besztercebányai Dukla a Liptószentmiklóssal játszott pár napja felkészülési meccset, amin 1-1-re végzett.

Fogalmam sincs, milyen játékerőt képviselnek, de az igazán keményeknek talán támpontot jelent, ha ideírom a csapat összeállítását.

Hruška (60’ Nota) – Migaľa, Pišoja, Kupčík, Kojnok – Willwéber (66’ Macko), Richtárech (79’ Červeň) – Hanes (66’ Tóth), Michlík (79’ Šimúth), Rypák (79’ Gonda) – Šulc

A góljukat Rypák rúgta.

A mieink a következő csapattal állnak fel: Fadgyas – Kovács, Fodor, Lipták, Csonka Bo. – Toma, Vukasović – Vitális, Kulcsár, Óvári – Priskin.

Bevetésre kész még: Ruisz, Bagi, Csonka Bá., Tamás, Tuboly, Kiss, Szalka, Simcho, Berki, Múcska, Farkas.

Hajrá ETO!