Aprócska meglepetés

kölcsönadod a zöld sapidat? (fotó: rangado.hu)

A két Latyi.

Csak így emlegették a múlt század közepén a két zseniális színész-komikust, Latabár Kálmánt és az öccsét, Árpádot. A húszas, harmincas években együtt turnéztak Bécsben, Berlinben, Genovában és még Afrikában is.

Siker, pénz, csillogás.

Tegnap óta az ETO-nál szerepel a két Szatyi. Ők nem rokonok. Zoltánról, a kapusról már megemlékeztem egy korábbi posztban. Lóránddal a Fehér Baseballsapkás Ember csak éppen hogy megcsinálta a szokásos fotót, majd délután már ki is futott a kies csornai sporttelepre a többiekkel, aztán beverte kegyelemdöfésnek a negyedik dugót Bognár Zsolti nagyreményű csapatának. Jó kezdés, hatásos kezdés, izgatottan várjuk a folytatást.

Szatmári Lóránd a magyarfutball egyik klasszikus reménysége volt a kétezres évek elején, és az a pálya, amit végül befutott, szintén nem példa nélküli. Tizennyolc évesen stabil tagja volt a kieső Pécsnek. Gólt ugyan nem rúgott az NB I-ben, de sokat játszott és ez pont elég volt ahhoz, hogy 2007-ben az akkor éppen elsőligás Reggina megvegye. Az olasz foci ismerői jól tudják, hogy egy ilyen igazolás egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő most a nagycsapatban fog játszani, sőt. Nem is történt csoda. Jegelték a Primaverában, aztán amint tudták kölcsönadták.  Nem egy logikus menet, de ez van. Avellino, aztán AC Monopoli, kevés sikerélmény. Ami ennél rosszabb, kevés játékperc.

Szerencsére Lórándban is volt önbecsülés, játszani szeretett volna, nem csak a kispadon számolgatni az eurót, ezért inkább hazajött. Először kölcsönbe. Más esélye nem nagyon volt, hiszen azzal, hogy az olaszokkal állt szerződésben, olyan magas kivásárlási ár került a neve mellé, amit még a TAO-val felturbózott hazai közeg sem tudott megfizetni. Ha egyáltalán akart. Mivel marketing szempontból alul értékelt focistáról van szó, aki nem biztos, hogy a játékban egyébként bármilyen összevetésben rosszabb sok sztárocskával, ez az opció nem jöhetett számításba.

Csendesen tette hát a dolgát a Pakson, az MTK-ban, Mezőkövesden és Pécsen. Az utóbbiakkal volt részese a modernkori ETO történetének egyik rémálmának, a baranyaiakkal szemben 5-2-re elbukott hazai bajnokinak, amin ráadásul gólt is rúgott a galád. Csapatkapitányként.

Soha nem fogom elfelejteni, hogy másnap miként feszített büszkén PMFC mackófelsőben az Árkádban, az akkori pécsi nagymenő, Mohl Dávid. Mily’ borzalom!

ezt miért kellett?

Szatmári aztán a legutóbbi idényt már az MTK-val kezdte és ennek keretében kora nyáron kétszer is járt Győrben, egész pontosan a gyirmóti sporttelepen, ami a kékek hazai pályája volt az EL-ben. Játszott is minden alkalommal, de a bajnokságban már csak egyszer volt kezdő, így nem csoda, hogy télen eligazolt a Puskásba. Pinyő akarta őt és meg is kapta a lehetőséget, mert a tavaszi szezonban tizenhatszor volt pályán.

Ezek után némiképp meglepő, hogy lepattintották. Bár huszonkilenc éves, bőven van benne potenciál. Az más kérdés, hogy hoztak a nyakára rendesen konkurenciát.

157 elsőosztályú meccs és ezeken tizenhét gól érkezett meg hozzánk, amit illik megbecsülni.

Welcome on board, Lóri!

Kategória: újfiúk
Címke: , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.