Espirito Santo, avagy kis magyar abszurd

csongrádi szentföld (fotó: szeged.hu)

Tizedik évébe lépett a Quaestor felszámolása. A vagyon, közte az ETO Park sorsa továbbra is bizonytalan, a megoldás a köd homályába vész. Mind meghalunk.

*

Az Új Kisalföld 2024. október 21-i számának győri mutációja a szokásosnál is nagyobb terjedelemben jelent meg. A vasárnapi önkormányzati választások a várakozásoknak megfelelően a kormánypárt elsöprő sikerét hozták. Bár volt előzetesen némi bizonytalanság, végül mind a tizenhat választókerületet elhódították jelöltjeik. Igaz, az egyik körzetben ehhez az is kellett, hogy újraszámolják a voksokat, mivel a magát függetlennek valló ellenlábas először győztesnek tűnt, kilenc szavazattal többet kapott, de a szavazatszámláló bizottság kormánypárti delegáltja éles szemmel még időben észrevette, hogy az urnában maradt pár boríték, egyszerűen beszorultak, mikor kiborították az asztalra a kupacot, és másodszorra már megfordult a sorrend. Ráadásul a parlament előző évi bölcs döntése következtében, már nem volt kompenzációs lista, hanem új metódussal osztották ki a maradék hét helyet, egész pontosan az egyéni képviselői mandátumok relatív többségét megszerző politikai erő kapta meg azokat is. Így még jobban kifejezésre juthat a választói akarat, szólt a javaslat indoklása, és nem is vitatta senki ennek jogosságát. Ha esetleg volt ilyen botor mégis, annak először elmagyarázták, hogy miért nincs igaza, és csak azután lehetetlenítették el egy teljes életre. A lap joviális főszerkesztője, egy idősebb volt gimnáziumi magyartanár, aki nyugdíj után kapta a megtisztelő felkérést a feladatra, nem kell sok mindent csinálni, Sanyi bácsi, majd mi segítünk, ígérték neki, és ő ennek roppant mód örült, mert bizony egyre nehezebben mozgott, az izületei tropára mentek a hosszú évek során, majd mailben megkapja az anyagokat és csak annyit kell visszaküldenie, hogy oké, tette hozzá az a valaki, akivel a Városházán találkozott és ugyan előtte sosem látott, de megbízott benne, mert nagyon rendes embernek tűnt, jó lesz az a kis kiegészítés, ugye?, szólt a végső érv, és máris elfogadta az ajánlatot, szóval ez a főszerkesztő tudta a dolgát, ráadásul meg is kapta az élesre vasalt diadalmas interjúkat a győztesekkel, kivétel nélkül mindegyikkel, de nem ám pár mondatosokat, hanem egész hejre kis dolgozatokat, benne köszönetnyilvánítással, a korábbi vállalások gyors megvalósításának ígéretével, no és persze az elmaradhatatlan családi fotóval, néhol kutya is volt a képeken, amiken olyan boldog volt mindenki, hogy ez egyből átragadt a nyájas olvasókra is, és így aztán az egekig csapott a vidámság az egész városban, nos lehozta az egészet, és az sem érdekelte, hogy így páratlan lett a tartalommal teli oldalak száma, legalább befért még egy egész oldalas szívhez szóló hirdetés a párttól, köszönjük nektek!, köszönjük Győr!, még jobb lesz minden!

A lap végén természetesen most sem maradhatott el a sportrovat, mert ahhoz az egyhez ragaszkodott, ők meg hagyták neki, jót tesz az önbecsülésének, elhiszi, hogy valós döntéseket hozhat, ugyanakkor nem feszegeti a korlátait, azt még elfogadta, hogy ez alkalommal nem lesznek gyászhírek, ilyenkor nincs helye a szomorúságnak, aki meghalt, annak egy nap már igazán nem számít, de a sport az kell, a hétvégén teljes forduló volt a megyei bajnokságokban, ő is játszott valaha Bőnyrétalapon, tudja nagyon jól, mennyire fontos egy kis közösségnek, hogy megmutathatja magát, hej!, amikor 9-3-ra verték ’86-ban a Kajárpécet idegenben, négyszáz Kisalföldet vett a tanács, nem is adta ki a kezei közül a feladatot, maga stilizálta a kócos edzői nyilatkozatokat, na még egy kis teke talán belefér, gondolta, de ekkor hirtelen két csippantással jelzett a nagyon okos telefonja, új anyag érkezett, SÜRGŐS! állt a tárgy rovatban, félbehagyott mindent, gondolkodás nélkül bekapcsolta a laptopját, mert csak ott tudta elolvasni az apró betűs szövegeket, minden cikket nyolcas betűmérettel gépeltek, egyszer rákérdezett, hogy miért?, annyit válaszoltak, hogy a hatékonyság miatt, nagyon drága lett mostanság a tárhely, ott spórolnak, ahol csak lehet, ő meg elhitte, eszébe se jutott, hogy amikor beállt az újsághoz, külön megkérdezték tőle, hogy milyen dioptriájú a szeme és az olvasáshoz is használ-e szemüveget?

Fontos változások előtt a győri futball, szedték vastaggal a címet, fölötte egy többalakos kép, hatalmas füves területen, kivágott fák halott törzsei szépen egymásra rakva, négyen állnak egymás mellett ott mosolyog egy politikus, egy jobb sorsra érdemes, valaha a fővárosból idekerült egykori futballista, egy pap és egy másik, magasabb rangú egyházi ember, mindegyikük kezében egy-egy labda, munkagépek a háttérben, a helyszínt nehéz kivenni, de mintha a messzeségben kivehető lenne pár újépítésű társasház, talán egy benzinkút kontúrjai is látszanak, de ez egyáltalán nem biztos, a főalakok mellett rengeteg egyen melegítőben feszítő kisgyerek, ők is labdával, egyesek fociznak, bolyban kergetik a bőrt, mások csak grimaszolva néznek bele az objektívbe, látszik, hogy nagy kedvük nincs az egészhez, de hát sok választásuk nincs, beletörődnek a sorsukba. Győr Baróti Akadémia, olvasható a politikus nyakában lógó a fehér-sárga sálon, egyszerű címer díszíti, labda és a kereszt, kicsit olyan, mint egy országalma, a szegélyen felirat fut végig, ami a gyűrődés miatt csak félig látszik: AD…XIT …UM A… JESU…

„Az új győri futballklub otthonának megvalósítására kiírt pályázat eredményes volt. A tizenötezer férőhelyesnek álmodott stadion építése már a napokban elkezdődhet és a tervek szerint 2026 tavaszára el is készül. Igazi ékszerdobozt álmodtak meg a tervezők, ami méltó lesz egy ilyen dinamikusan fejlődő városhoz. A klubban már most is több száz fiatal rúgja a labdát, akiknek többsége a közeli egyházi oktatási intézményekbe jár, de természetesen várnak minden érdeklődőt felekezeti hozzátartozástól függetlenül. A katolikus hit csak akkor jelenthet előnyt, ha egy korosztályban, azonos poszton, két ugyanolyan képességű játékos áll a tréner atya rendelkezésére, de ilyen szituáció gyakorlatilag kizárt. A klub a tervek szerint a 2024-25-ös szezonban felnőtt csapatot is indít, hogy melyik osztályban, az még további tárgyalások függvénye, de az MLSZ támogatja azt a törekvést, hogy a Győr Baróti Akadémia minél magasabb szinten kapcsolódhasson be a versengésbe. Az új stadion elkészültéig a csapat Pannonhalmán, a nemzetközi mérkőzések rendezésére is alkalmas PAX Arénában vívja majd mérkőzéseit.”

élénk érdeklődés (fotó: europlan-online.de)

A főszerkesztő többször is elolvasta a szöveget, ízlelgette a mondatokat, többször is a tenyerébe temette az arcát, majd kis habozás után maga elé húzta a laptopot és írni kezdett.

Oké.

Hajrá ETO!

Kapjátok be!

Megnyomta az ENTER-t, becsukta a gépet, aztán kicsit nehézkesen felállt. Most is nagyon fájt a lába, de nem foglalkozott vele, valahogy elvánszorgott az ablakig. Nyitva volt. Maga is meglepődött, milyen könnyedén fel tudott ülni a párkányra. Sötét volt már, késő este. Pár percig figyelte az utcai lámpák hunyorgó sárga fényét, sajnálta, hogy korábban nem szakított időt arra, hogy nézegesse az alvó várost, mert szépnek találta és főleg megnyugtatónak. Becsukta a szemét és kissé előredőlt, feszegette a a fizika határait, vajon mikor veszíti el az egyensúlyát?

*

A kisebb megtorpanás után egy kellemetlennek tűnő kirándulás vár a srácokra, ráadásul hétköznap. Egy év szünet után találkozunk újra azzal a Szegeddel, amelyikkel legutóbb oda-vissza sikerült felejtős 0-0-át játszani. A hazai szenvedés még most is sokszor beugrik, fogalmam sincs, miért? Ezek szerint elég mély benyomást tett rám az a kilencven perc. Most már azonban más idők járnak, hogy mást ne mondjak, az ellenfelünk neve azóta kibővült a Csanáddal, nem kis fejtörést okozva az eredményjelző-táblák kezelőinek, de azért ott sincs kolbászból a kerítés, a csapat helyi megítélése, hmmm!, finoman fogalmazva is felemás, ráadásul a csilli-villi szegedi stadionban még mindig nem lehet focizni, Vári helyett Palcido Domingo rúghat ma tizenegyest, ha úgy tartja úri kedve, meg egyébként is a Lazio B kapra meg az első éjszaka jogát, így a helyszín ezúttal is Gyula lesz.

Én utoljára a nyolcvanas évek végén jártam ott, amikor a Révaival a Békéscsabán megrendezett kézilabda diákolimpiai négyesdöntő résztvevőjeként átruccantunk megnézni a bercsényis fiúk focimeccsét, akik aztán megnyerték a maguk tornáját. Ebből csupán annyit szerettem volna kihozni, hogy lehet ott nyerni idegenként.

Hajrá ETO!

csak erős idegzetűeknek

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.