Kezdhetjük?

Persze!

Mennyi egy meg egy?

Most szórakozol?

Nem. Miért?

A kérdés miatt.

Mi bajod a kérdéssel?

Könnyű.

Szerinted.

Miért? Nem az?

Mondom, hogy szerinted.

Most szórakozol?

Eszem ágában sincs.

Akkor kezdjük újból!

Rendben.

Kezdjed!

Én?

Mondom, hogy szórakozol.

Valami bajod van velem?

Igen.

Elmondod, hogy micsoda?

Emlékszel még, mit kérdeztél az elején?

Naná.

Az a bajom.

De miért?

Mert hülyének nézel.

Ezt csak te gondolod.

Ha nem így lenne, nem kérdeznél ilyet.

Ha így lenne, nem kérdeznék semmit.

Mondom, hogy szívatsz.

Túlagyalod ezt a dolgot.

Mert?

Abban maradtunk, hogy játszunk.

Ez játék?

Igen.

Nagyot tévedsz. Vagy csak neked az?

De miért?

Mert könnyűt kérdezel.

Szerinted.

Ne kezdd újra!

Bebizonyítsam?

Megtisztelnél.

Akkor kérdezd meg te!

Mit?

Amit én.

Komolyan?

Komolyan.

Mennyi egy meg egy?

Tíz.

Mondom, hogy nem veszel komolyan.

Miért?

Mert egy meg egy az kettő.

Nem annyi.

Szerinted…

Nem szerintem, hanem így van.

Te teljesen gáz vagy.

Szerinted.

Szerintem. Idehívjam a gyereket?

Miért?

Másodikos, ennyire még ő is tud számolni.

Nem kell. Ő még gyerek.

És?

Nem érti a világot.

Miért, egy egyszerű összeadáshoz az is kell.

Ki tudja?

Te biztosan.

Pontosan.

Akkor mondd meg, miért a tíz a jó eredmény, okoska?

Kettes számrendszer.

Aha…

Igazam van?

Nincs.

Miért nincs.

A kettes számrendszerben a 10-et nem úgy mondják, hogy tíz.

Hanem hogyan?

Nem tudom.

Akár úgy is mondhatnák, hogy tíz?

Akár. De az hülyeség lenne.

Mert?

Mert azt mondom.

Mondjál jobbat!

Kettő.

Van benne logika.

Ugye-ugye?

Látod, hogy van értelme játszani.

Volt.

Mi volt?

Volt értelme játszani. Befejeztem.

Te csak a profán dolgokat szereted, az a te bajod.

És akkor mi van?

Semmi. Mit fogsz most csinálni?

Kimegyek meccsre.

Komolyan?

Igen.

Ennyire szereted a focit.

Nem.

Akkor meg minek?

Az utolsóval játszunk.

Te azt hiszed, hogy akkor ez eleve el van rendelve?

Igen.

Szegény bolond.

*

Nem fecsérelnék túl sok szót a meccsre, mert nem akarok feleslegesen bántani senkit, de azt szeretném itt és most leszögezni, hogy nem devalválom a szó jelentését, ha azt mondom: nagyon szarul futballoztunk tegnap. Az igyekezettel nem volt baj, de most aztán hatványozottan bejött, hogy nagy akarásnak nyögés a vége. Komolyan mondom, hogy többet csúsztak a fiúk, mint valaha, pedig Vashkeba Lacika csak egy óra után lépett pályára. A gyep a meccs végére úgy nézett ki bizonyos helyeken, mintha az őszi vetésre készítették volna elő a talajt. Esküszöm pillanatokra azt hittem, hogy ezer kilométereket utaztam, egészen Japánig, ahol éppen most zajlik a rögbi vébé. Volt itt minden, de legfőképp tolongás. Istenemre, azt vártam, hogy egy Bagi bedobás után a többiek felemelik a centerben focizó Lovrencsicset, hogy könnyebben bólinthasson. Közben figyeltem Boér mestert, néztem a gesztusait, a testbeszédét, ha már a távolság miatt az arca tanulmányozására nem volt esélyem. Volt mit nézni, barátaim! Előfordult komoly tellegetés, térdcsapkodás, no és néha-néha a kis buksi is eltűnt a tenyerek mögött. Anyám!, szakadhatott fel ilyenkor, esetleg kicsúszott egy-két nemhiszemelbazmeg is. Mindenesetre komoly kommunikációs zavar lehetett a levegőben, mert bármi történt a padnál, a srácok konzekvensen rugdalták fel a bogyót a nagy büdös semmibe, még véletlenül sem gyorsítottuk a játékon kicsiben, és valami megmagyarázhatatlan mazochizmus következtében erőltették az ütközéseket, ami önmagában nem lenne baj, de ha nincs rá szükség, akkor mi a francnak? A tisztességes iparosokból, de főként tiszta tekintetű fiatalokból álló ellenfél meg köszönte szépen, marhára nem erőltette a komolyabb lábilabdázást, és még arra sem volt rest, hogy a végén elszaladjon kétszer, és még az is benne volt, hogy fütyülhetünk kétszer olyan hangosan a lefújás után.

Ami nekem nagyon fáj, hogy tavalyhoz képest semmi előrelépést nem látok abban a szituációban, ha olyan csapat jön ide, amelyik nem akar játszani. Nem futtatjuk őket, nem focizunk gyorsan, nem húzzuk szét a sünit, nem lövünk át, etc. Durvábban fogalmazva,: esetleges a mi játékunk és úgy várjuk, hogy hibázzanak, hogy ezért igazából nem teszünk semmit. Én becsülöm az igyekezetet és vitába szállok azokkal, akik szerint akaratgyenge produkciót adtak elő a fiúk, de ez nem érdem, hanem állapot.

Csendben kérdezem, tényleg csak ennyire vagyunk képesek?

Ugye nem?

*

WKW ETO – Vác FC 0-0

1.580 néző; vezette: Dolnegó

ETO: Horváth T. 0 – Kovács 2.5, Vukasović 2, Gengeliczki 2 (72’ Kun 0), Vári 2 – Charizoulos 2 (57’ Vashkeba 2), Borbély 2.5, Bagi 3 – Andrić 2, Lovrencsics 2, (57’ Horváth Z. 2), Szánthó 3. Edző: Boér Gábor

Vác: Halasi – Szűcs, Dulló, Hajnal, Juhász – Katona, Géringer (77’ Mácsik), Zámbó, Szalánszki (67’ Filipović) – Lefler (54’ Bartos), Magos. Edző: Burzi Attila

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]