Október huszonhárom

egyszerű és érthető (fotó: rferl.org)

Tegnap rengett a föld. A konyhai szekrényben összekoccantak az üvegpoharak, halkan csilingeltek, a semmiből jött a lassú remegés, azt is gondolhattam volna, hogy a bérházban trappol felettem a szomszéd. Enyhén megmozdult a csillár, de csak épp annyira, hogy miután visszaállt az eredeti állásába, újra mereven lógott a plafonról, nem lengett tovább. Vaskos darab. De ez az egész nem olyan sima rezgés volt. A hullámzást, ami engem is mintha megbillentett volna, nem okozhatta ember, még akkor sem, ha Steixner úr több mint száz kiló és szeret fel s alá járni a nappalijában. Morajlás is kísérte a jelenséget, de lehet, hogy a morajlást már csak én képzeltem hozzá, hiszen azt sem hitte el nekem senki, hogy egyáltalán rengett a föld, hiába győzködtem a feleségemet, csak mosolyogott rajtam. Te azóta hiszel a jelekben. Neked minden olyan történés, aminek nincs oka, azért van, mondta gyengéden. Gyere, inkább idd meg a teádat, simította meg az arcomat, én azonban továbbra is gondterhelten néztem ki az ablakon. Vártam, hogy most mi fog következni. Olyan nincs, hogy ennyi volt. Olyan nincs, hogy nem fog történni semmi. Nyugalom ült az utcán, a házunk előtt egy ócskás baktatott a lovaskocsijával, néha hangosan beleordított a némaságba, úgy törte darabokra a csendet. Hirtelen tompa puffanásokra lettem figyelmes. Egy, kettő, három, aztán egymás után újra és újra. Még egy és még egy. Mi ez? Újra kezdődik? Mégis? Ekkor vettem észre a szomszédos ház udvarán magányosan focizó fiúcskát, aki meglepő kitartással rugdosta az ócska labdáját egyenesen neki a tűzfalnak. Egy, kettő, három, aztán egymás után újra és újra. Van remény, gondoltam, és közben már a másnapi meccs járt a fejemben. Jön a Honvéd. Meg kell mutatni nekik, le kell győzni őket! Mert az nem létezik, hogy mindig nekik legyen igazuk.

*

1960. október 23.

Győri Vasas ETO – Budapesti Honvéd 2-1 (1-0)

12.000 néző; vezette: Hernádi

ETO: Pesti – Borbély, Kalmár, Tamás – Horváth, Orbán – Pió, Orosz, Vári, Morvai, Pálfy. Edző: Orczifalvi István

Honvéd: Faragó – Szőcs, Józsa, Dudás – Bozsik, Kotász – Cserjés, Tichy, Galambos, Nógrádi, Gilicz. Edző: Babolcsay György

Gólok: 25’ Morvai (11-es) 1-0, 58’ Vári 2-0, 67’ Cserjés 2-1

*

„Mindkét csapat – különösen a győriek – érdekes taktikával játszottak. A Győrben Horváth szorosan őrizte Tichyt és Morvai is fedezetet játszott. Elől Pió állandó helyváltoztatással próbált rést ütni a Honvéd védelmén. A vendégeknél Galambos végig negyedik hátvédet játszott és Várit semlegesítette. A mérkőzés nagy részén lanyha iramú, az első félidőben helyenként izgalmas játék folyt. Tervszerűséget, folyamatos játékot csak a fővárosiaktól látott a szépszámú közönség, bár a kapura nem voltak veszélyesek. A győriek játékát a szoros emberfogás, a szervezett védekezés, s az egyéni próbálkozás jellemezte. Csapatjátékban a Honvéd magasan a győriek fölött állt, de a határtalan lelkesedéssel játszó hazai védőkkel nem bírt.”

[Népsport, 1960. október 24.]

 

Kategória: mindenmás, történelem
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.