Most azt meséld el, Imre!

magas praesidium, legmagasabb praeses (fotó: saját)

Már alig várom a jövő szerdát. Hogy miért? Megint eltelt egy félév, itt az ideje az aktuális szülői értekezletnek.

Emlékszem, amikor gyerek voltam, a szüleim már hetekkel a nagy esemény előtt elkezdtek nagyon furán viselkedni. Valahogy az volt az érzésem, hogy nekik ehhez nem fűlik a foguk. Nem értettem. Mekkora buli lehet! Mondjuk én azok közé a stréberek közé tartoztam, akiknek semmilyen félnivalójuk nem volt a szülői miatt, a jegyeimmel nem volt semmi gond, az igazgatónak sem írtam fenyegető levelet újságokból kivágott betűkből összerakva, mint a szovjet partizános filmekben, és még az osztályfőnököm is szeretett. Ergo nem égettem se anyámat, se apámat. Akkor meg mi lehet a baj? Hazajöttek és nem mondtak semmit. Mintha kissé idegesek lettek volna. Úgy rémlik, apám leült a panel konyhájába, elővette a hűtőből a pálinkás üveget és töltött magának egy stampóval. Anyámat is kínálta, aki meglepő módon elfogadta azt. Aztán ivott még egyet, majd gondosan visszacsavarta a kupakot és elrakta az üveget a helyére. Elégedetten üldögélt, a vonásai lassan kisimultak, apró mosoly ült ki a szája szegletére. Nem szólt anyámhoz, csak nézett ki az ablakon. Hosszú percek teltek el így. Nézte, ahogy a busz befordul az Ifjúság körút elején a Felszabadulás útról és egyre közelít. A csupasz fák és bokrok között jól látszottak a reflektorok. A két pont egyre nagyobb, és egyre fényesebb lett, de apám nem vette le a tekintetét róluk. Úgy tűnt, valami furcsa játékban vesz részt, ahol ő az egyik szereplő, a busz pedig a másik. Ugyanakkor nincs tét, senki nem veszít és senki nem nyer. Egyáltalán: mi lehet a vesztés? A busz nem áll meg, pedig kellene, hiába jeleznek az utasok, csak megy tovább gyáván? Esetleg apám hirtelen elrántja a tekintetét és zokogni kezd? Amikor a busz végül lassan eltűnt az Ifjúság körút 49-et elhagyva, és folytatta útját a Munkásőr út felé, apám felállt és elhúzta a sötétítő függönyt. – Soha többé nem megyek oda, amíg a Jóska osztálytársad lesz – mondta nekem szelíden és megsimogatta a fejem. – Ezek a H.-ék hülyék. – folytatta, de azonnal meg is bánta, hogy csúnyán beszélt.

Nem vagyunk egyformák. Engem kifejezetten szórakoztat, hogy egyesek az önkifejezés egyik lehetséges, már-már kizárólagos formájának tekintik a szereplést egy ilyen rendezvényen. Az élet szerves része ez, az eleve elrendelés egyik zsákutcája. Most sem lesz másként, miután T. néni elmondja a második félév tanrendjét, esetleg lesz pár rossz szava általánosságban az osztályról, mire mindenki furán néz körbe, vajon kinek a gyereke lehet ilyen, mert az enyém biztos nem, aztán beégetjük a memóriánkba a fontos dátumokat, van, aki jegyzetel, más bízik az iskolai honlap frissítésében, már nézzük az óránkat, de még hátravan a lényeg, a non plus ultra, a Csomolugma, a 3-3-ra végződő vébé finálét eldöntő tizenegyesek. – Van valakinek kérdése? – fordul felénk ártatlanul T. néni, szemében könyörgés, hogy ne legyen, ha kérhetem, de tudja ő is nagyon jól, hogy lesz, és itt ülünk még este hétig.

*

Csütörtökön szurkolói ankétot tartott a klub az ETO Park Hotelben. Az elhangzottakról a teljesség igénye nélkül, témakörönként csoportosítva.

Klub közelmúltja, jelene, jövője, a tulajdonosi háttér

A két évvel ezelőtti mélyponthoz képest a helyzet több mint reményt keltő, a pénzügyi háttér stabil. Csak emlékeztetőül: a 2018-as gazdasági évben a csapatot működtető ETO Futball Kft.-nél 387 milliós bevétel mellett cca. 450(!) milliós üzemi veszteség szerepelt a könyvekben, aminek egyenes következménye volt a közel 300 milliós negatív saját tőke. Ez a tény önmagában lehetetlenné tette volna azt, hogy a klub profi licenszt kapjon, ezért még tavaly májusban 455 milliós tőkeemelés történt. Ez nem kamu pénzmozgás volt, hanem valós forrásbevonás. A 2019-es beszámoló valszeg csak május 31-én lesz nyilvános, vagyis abban az időpontban, amikor a törvény előírja, de az előzetes várakozások szerint több százmilliós pluszok lesznek benne, legalábbis ezt jelzik előre a nyers számok. Az MLSZ felé mindenesetre negyedévente kell riportolni.

Változás még, hogy július óta nem a Ker-Gasztro Kft. a futballvállalkozás tulajdonosa, hanem a Szeginvest Zrt, amit 100%-ban Mányi József tulajdonol. Magyarázatként az hangzott el, hogy a lépésnek elsősorban könyveléstechnikai okai voltak, de szóba került az is, hogy így kvázi egy izmosabb cég került a képbe. A puszta számok nem ezt mutatják, de az értékelés ennél lényegesen összetettebb, mivel egy vagyonkezelő vállalkozásról van szó. Példának okáért a Szeginvest a Ker-Gasztro tulajdonosa. A lényeg, hogy Mányi József elkötelezettsége változatlan.

Az ETO Park, ami egy hatalmas konglomerátum, hiszen beletartozik a stadion és az azt kiszolgáló épületek mellett a bevásárlóközpont valamint a hotel is, kvázi a WHB Csoport kezébe került, mivel ez a társaság vásárolta meg a Quaestor balhé kapcsán keletkezett követelésállományt. Elsődleges cél az ingatlanhasznosítás, amibe beletartozik az aréna és a klubház felújítása, átalakítása(?) is, ugyanakkor egyelőre nincs arról szó, hogy a futballvállalkozásban is szerepet vállaljon a csoport. A direkt támogatás sincs képben, a TAO programunk finanszírozásába ellenben beszálltak.

megjelentünk szép számban (fotó: saját)

Ha már TAO, szó esett róla, hogy azzal kapcsolatban téves elképzelései vannak sokaknak. Egyrészt közel sem olyan könnyű ellopni ezt a temérdek pénzt, mert szigorú az elszámolás, másrészt az elfogadott programok tényleges megvalósításához nem is olyan egyszerű feltölteni a keretet, mivel sok az eszkimó és kevés a fóka. Csak a futball kapcsán, csak Győrben például cca. 900 milliós fejlesztéssel állt elő az ETO és a Gyirmót, és ugye sorban állnak az egyéb látványsportok (ti. kézilabda [Audi ETO], kosárlabda (Uni Győr Mély-Út], jégkorong [Nemak-Dana ETO]), plusz ne felejtsük el, hogy a városon kívül is van (sport)élet [Motherson-Mosonmagyaróvár, etc.].

Örvendetes hír, hogy az átrajzolt akadémia rendszerben helyet kaptunk, azaz benne vagyunk a TOP10-ben. Mindez komoly perspektívát jelent, hiszen látványos fejlesztések várhatóak, amihez jelentős állami pénzek társulnak. Átalakul a versenyeztetés, elvileg több gyerek kerülhet a vérkeringésbe, ami növeli a merítést, valamint lesz egy ETO II, ami még nem tudni, hogy hol fog szerepelni, de ha meg akarunk felelni a támogatói szerződés előírásainak, akkor nagy eséllyel az NB III-ban kell nekünk helyet szorítani.

Új edző, régi edző

Boér Gábor a hétmeccses nyeretlenségi szériával és nem mellesleg pocsék meccsekkel (Vác. Soroksár, Békéscsaba) ásta meg a saját sírját. A kirúgás időzítése nem volt éppen optimális, de az, hogy így jött össze, a legkevésbé sem volt tudatos. Volt benne egy kis futball-lélektan (az MTK elleni győzelem eufóriáját hülyeség lett volna elvenni), egy kis munkajogi cicaharc (mi van a papírokban? mennyi az annyi? az ügyvédemet kérdezzék meg!) és némi szabályozói kacskaringó (ha Boér nincs, akkor ki is üljön le a padra a Hali ellen? kinek van papírja?). A Gábort övező dicsfényt egy kicsit azzal sikerült még árnyalni, hogy azért volt benne némi machiavellista hajlam, aminek következtében az öltözői egység finoman szólva is billegett.

Abban semmi meglepetés, hogy Kondás mester és a klub nem az utolsó pillanatban találtak egymásra, hanem voltak már korábban is tapogatózó tárgyalások, mikor kezdett melegedni a kispad. A tegnapi belépője elég látványosra sikeredett, mivel Elemér a maga kissé nyers, de egyáltalán nem bántó, ellenben roppant szórakoztató stílusával hamar megteremtette a kapcsolatot közönségével. Egy szubkultúra számára tökéletes stand up-os lehetne, szóval a helyében nem vetném el ennek a lehetőségét sem, jól jöhet az a gázsi a nehezebb napokra. Igazi szívember, igazi borsodi, a szó legnemesebb értelmében, akin nem rontottak a Debrecenben eltöltött évek. Az biztos, hogy én ezek után szigorúan elvárom tőle a megalkuvás nélküli futballt, amire szent ígéretet tett. Felemlegette, hogy a munkássága alatt jellemző volt a csapataira a sok lőtt gól (annyira vágyom már a három-négy gólos győzelmekre!), így az offenzív futballban hisz, azaz két csatárral fogunk focizni. (Az igazolásokról majd később.) Itt hasított belém a szörnyű gondolat, hogy mennyire öreg vagyok, mivel nekem a három csatár jelenti a támadófutballt… Ami még várható, hogy nem lesz szimulálás a pályán, ellenben lesz komoly rend az öltözőben/pályán és azon kívül is. Az építőtáborok nosztalgikus emléke villant be, amikor arról beszélt, hogy ezért a csékák (Priskin, Andrić és Vári) lesznek a felelősek. Itt elmorzsoltam egy pár könnycseppet, mert nálam Bagi Pista felfért volna a dobogóra, de valamint biztos elszúrt a castingon. Talán még pontozás is lesz, hogy kié a legszebben rendben tartott szekrény. A fődíj két gombóc fagyi.

Játékosmozgás

Szánthó Regő túl népszerű volt már a haza, un. top és kevésbé top csapatok körében, hogy a megtartása a lehetetlen küldetés kategóriába tartozott. Megkaptuk érte a kontraktusában rögzített kivásárlási árat, és állítólag akkor is csusszan még egy kis zsé, ha a Fradi később eladja. Hogy jól döntött-e a csapatválasztással? Majd az idő eldönti. Hidi Sanyi elégedetlen volt a jelenlegi helyzetével, ráadásul versenyképes ajánlattal támadta meg a Vasas, plusz azzal az ígérettel, hogy folyamatosan játszani fog. Kiderül.

Az ankétot előkészítő stáb szerintem jól döntött, amikor ezúttal nem ültette elénk az összes új spílert, hogy azok elmondják nekünk sablonszövegeiket, csak Priskin Tomi tartott egy rövid speechet. Összeszedetten mondta el a sablonszöveget, de nekem ez tőle teljesen hitelesnek számít. Őt azért igazoltuk, hogy rúgjon sok gólt, és nem azért, hogy kenterbe verje Bödőcs Tibort. Neki végképp elhiszem, hogy akart az ETO-ban játszani, és azt is, hogy ezért meg fog szakadni a szent gyepen. Az a focink vicces voltát bizonyítja és nem mellesleg a messze földön híres magyar gógyi imidzsét erősíti, hogy Priska valójában ingyér’, de papíron 100 (egyszáz!) euróért került hozzánk a Fraditól. A részletekbe most nem megyek bele, legyen elég annyi, hogy jó a nexus a klubok között, de azért ezt a passzust még beletesszük ide, Imikém, ha nem gond. Persze, hogy nem, Palikám.

volt még hely (fotó: saját)

Mivel az előrejáték nem volt túl combos ősszel, nem meglepő, hogy csatárok kerültek a csapatba bőséggel. Priskin mellett Simon András, Gaál és Tömösvári is offenzív spíler. Kondás elmondása szerint most már nem lehet panasz, hiszen a fentiek mellett jó lehet még támadásban Lovrencsics, Horváth Zoli, Nemanja, a fiatal Farkas Balázs és még Bagi Pista is felérhet. Jut beszembe! Pista m’ér’ nem csapatkapitány? De már megint elkalandoztam.

Ami még függőben van, az Fejes megszerzése. Elvileg nekünk kéne, a srác sem akar Pakson maradni, mert nem számolnak vele, szóval minden kerek. Lenne. Ha nem mérgezné a levegőt az a rohadt pénz. A Paks ugyanis kitalálta, hogy mégsem engedi el grátisz, sőt!, míg a számok bűvöletében élő tulajdonosunk (vételár/életkor/InStat index) szemei előtt egy marha nagy nulla villog. Én alapvetően megértem őt, ellenben Haraszti úr egyelőre nem. Megy a vaker, február tizenötig van még idő.

A fenti kérdőjel mellett a keret immár végleges, aki eddig nem ment el, az most már marad is.

Mindenmás

Sokadszor is szóba került a drukkerek érzelmi hullámzása, ami, ha jól értettem, sokszor egy naiv álomvilág, illetve Soós ügyvezető fizikai megsemmisítése között vonatozik, de megint abban maradtunk, hogy ez a szitu sosem kerül nyugvópontra. Talán csak akkor, teszem hozzá, ha százszázalékos teljesítménnyel nyerjük a bajnokságot, de nem ám szar egynullákkal, hanem tiki-takába oltott totális futballal, ami közben örömjáték is. Plusz ingyensör a büfében. Meccsenként öt.

Nem t’om milyen összefüggésben, de előkerültek a klub legendái is, akiknek a többsége sajnos megkeseredett ember. Komoly szociográfiai kutatásra lenne szükség, hogy ennek mi az oka, az azonban szent meggyőződésem, hogy az anyag nem mellesleg a késő kádári világ, meg az induló vadkapitaliznus összes aljasságát is bemutatná, és messze túlmutatna a focin. Ami biztos, a racionalitáson túli, idős emberekről van szó, akik megérdemelnék a segítséget, de a valós problémáikat nem a klubnak kell megoldania messze a lehetőségein túl. Legyen kiindulási alap, hogy kettőn áll a vásár.

Izgalmas és derűlátásra okot adó félmondat volt, miszerint nagyobb figyelmet kap a klub kommunikációja, amibe például beletartozik a honlap felébresztése Csipkerózsika álmából. Tudom, hogy eddig sem a szándékkal volt a gond, de mindenképpen kalaplengetést érdemel, ha tényleg lesz valami.

*

Összességében jó hangulatú két órán voltunk túl, mikor befejeztük a diskurzust. Nem váltottuk meg a világot, de sebeket sem ejtettünk egymáson, ami manapság nagy erény. Szerintem ne vitassuk el senkitől, így mondjuk legyen egy közös minimum, hogy mindenki szeretne első osztályt. Nem csak a szurkolók, hanem a klubnál dolgozók is, a lehetőségek azonban még behatároltak.

Az egy jó kérdés, hogy pár nap, vagy hónap múlva, más terekben és más felületeken miként folytatódnak ezek a beszélgetések és viták. Sokat mondjuk nem kell várni az első benyomásokra, amik orientálhatják az irányt, mivel vasárnap már bajnoki.

*

Hazafelé menet, a kocsiban ülve folyamatosan egy gondolat motoszkált a fejemben. A napokban olvastam, hogy a BEAC vezetősége Lisszabonban járt és komoly tárgyalásokat folytatott a Benfica elöljáróival az együttműködés lehetőségeiről. Az utazásról győzelmi riportot közölt a Népsport, ami nem független attól, hogy ki vezette a delegációt (nem csigázom az érdeklődést, Szabó László kormányközeli sport tótumfaktum, egykori államtitkár, most éppen parasport atyaúristen, és nagyon úgy tűnik, hogy lesz a dologból valami. A portugálokat vélhetően a legkevésbé sem érdekli, hogy mi a helyzet a magyar közéletben, de mégsem derogált nekik egy olyan klubot fogadni, amelyik jelenleg a hatodik ligában (BLASZ III.) a tizenegyedik.

Az ETO és a Benfica között a ’65-ös BEK-elődöntő és Fehér Miki révén legalább két roppant erős kapocs van, plusz itt van egy működő akadémia. Mi lenne, ha a klub kötelékébe tartozó, elvileg komoly nemzetközi kapcsolati tőkével rendelkező valaki inkább ilyen ügyeket menedzselne, mint felesleges reprezentációkkal és semmire sem jó szófosással múlatná a drága idejét?

De ez csak úgy eszembe jutott, nem is tudom, hogy miért az ankét kapcsán…?

Kategória: felkészülés, mindenmás
Címke: , , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.