Tisztelt Mányi Úr,

Én ezt a levelet már évek óta írom, és ahhoz képest, hogy mennyi ideje próbálkozom összeszedni a gondolataimat, meglepően rövid lesz. Számos vázlatot összeraktam már, elsősorban fejben, mert valamiért sosem jutottam el odáig, hogy leírjam azokat a felvetéseket, vitacsírákat, meg mindenféle szösszeneteket, amik úgy bevillannak. Először a lustaságra fogtam a dolgot, aztán simán meggyőztem magam, hogy értelmetlen az egész. Hogy miért? Rájöttem, hogy nem vagyok fontos. Nemcsak én, hanem mindenki, aki magáénak érzi a klubot. A szurkoló. A csendes, a harsány, a magába forduló, az extrovertált. Az, aki megpróbál érvelni és az, aki csupán fröcsög. Mi mindannyian. Különös időt élünk, meccsre járni nem lehet egy ideje, így aztán a véleménynyilvánítás lehetősége is beszűkült. Laptopot, tabletet, okostelefont bámulva figyeljük a játékot és magunkban sírunk vagy vigadunk, mert kommentelni nem lehet. Mert, ami nem hallatszik, ami nem látszik, az nincs. Pedig nincs mitől félni, hiszen most vasárnap sem robbant fel a net, hiába lett volna rá ezer ok. Fényes bizonyítékot szolgáltatott a valóság arra, hogy tökéletes talajra hullott a közöny magja, nem nő itt már ki semmilyen tiltakozás a földből, talán tényleg jobb fákat ültetni.

Marad hát a múltba révedés, hiszen a jelenben tényleg semmilyen örömünk nincs, meg marad a naiv várakozás, hogy egyszer, valamikor a ködös jövőben majd minden szép lesz megint, csak győzze kivárni az ember. Sokszor arra ébredek, hogy apám járt jól azzal, hogy gyorsan elvitte az aljas tumor, s így nem zabálhatta föl az agyát egy másik veszedelmes kórság, amit az egyszerűség kedvéért hívjunk csak klubszeretetnek. N em tudom, van-e mennyország, mostanában egyre kevésbé hiszek benne, de ha létezik, akkor nem gondolom, hogy onnan föntről nézi ezt a borzalmat, biztos szívesebben jár össze azokkal a legendákkal. akikkel jókat sztoriznak a régi daliás időkről.

Engem is egyre kevésbé vesz rá a lélek, hogy kövessem az aktuális eseményeket, de valamilyen becsípődés miatt a végén mégis csak úgy lesz, hogy aztán egyre hosszabb ideig tartson kipréselni magamból bármi értelmeset. A szövegeim sokszor már tényleg csak nyomokban tartalmaz futballt, és nem hiszem, hogy ez az én hibám. Titkon reménykedem benne, hogy Ön sem érzi jól magát, és ez nem azért van, mert jellemzően gonosz lennék. Ugyan! Mindez csupán azt jelentené, hogy Ön is azt és úgy látja, ahogy mi. Onnan már csak egy lépés kéne, hogy változtasson a dolgok menetén, mert erre kizárólag Önnek van lehetősége, az eszközök Önnél vannak.

Én most csupán azt kérdezem Öntől, hogy vajon emlékszik-e arra, hogy mit csinált 1982. április 28-án délután? Mert én, és feltételezem, hogy sokan még a városban, a megyében, de akár az egész országban pontosan tudom, tudjuk, tudjuk, hogy ültünk a tévé előtt, pár szerencsés a helyszínen szurkolhatott, és megélhettünk egy olyan katarzist, ami ritka az ember életében. Fontosnak érezhettük magunkat.

Kedves Mányi Úr,

Arra kérem, hogy Ön is képzelje be magát ebbe a helyzetbe, még akkor is, ha esetleg Önnek a SZEOL-ZTE meccs (1-1) ugrik be, ha a naptárra néz, látták százan, vezette Tompa, góllövők Kutasi illetve Mihalecz tizenegyesből, nincs ezzel semmi gond. Csak jusson eszébe, hogy Ön sok más mellett az ETO tulajdonosa is. Lapozzon bele a harminckilenc évvel ezelőtti Népsportba, sajnos a tévéfelvételeket elnyelte a föld, s ha csak egy pillanatra is gyorsulni kezd a pulzusa, a halántéka táján egyszerre megduzzadnak az erek, s ne adj isten elszorul a torka, akkor olyan nagy baj már nem lehet.

Ugye, hogy milyen mámorító érzés ez?

Adja meg nekünk újra az élményt, kérem!

Hajrá ETO!

*

1982. április 28.

Ferencvárosi TC – Rába ETO 3-4 (1-0)

30.000 néző, vezette: Szávó

FTC: Zsiborás – Jncsika, Beles (67’ Koch), Rab, Takács – Nyilasi, Ebedli, Pogány – Szabadi (77’ Mörtel), Szokolai, Pölöskei. Edző: Novák Dezső

ETO: Kovács – Csonka (46’ Burcsa), Hlagyvik, Szíjártó, Magyar – Hannich, Póczik, Mile (76’ Glázer)– Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

Gólok: 12’ Szabadi 1-0, 49’ Burcsa 1-1, 55’ Szentes 1-2, 65’ Szíjártó 1-3, 73’ Pogány 2-3, 84’ Hajszán 2-4, 85’ Ebedli 3-4