Anyám, én nem ilyen lovat akartam

optikai csalódás (fotó: saját)

Van valami különös bája annak, amikor Coelho és Oravecz Éva szerelemgyermeke náci zombivá válik, elővesz egy csomó A4-es papírlapot, kihegyezi a ceruzáját, erősen gondolkodik, aztán megszüli a tutit. Ütős lett – gondolja büszkén, megveregeti a saját vállát, aztán hívja a haverjait azzal, hogy megcsináltam, bazmeg, hozzatok anyátoktól retkes lepedőt, meg szórófejes festékpisztolyt, mert dolog van. Legyen legalább két szín, mer’ az nagyobbat szól, na csá!

A VILÁG ÁLLANDÓAN VÁLTOZUNK, DE EGY BIZTOS: UTÁLUNK GYŐRI ETO!

sok-sok agresszív kismalac (fotó: saját)

Az ETO kicsit megvastagítva, látszik az érzelmi tolulás, mind a szerző, mind a gondolatot megjelenítő festő itt egy cseppet engedett az indulatoknak, próbálta a satírozás technikájával kiemelni a gyászt, ami frenetikusan sikerült is. Az üzenet első fele, egészen a kettőspontig pirossal szedve, hogy még inkább érződjék a düh és a vér szaga. Tökéletes kompozíció. Olyan szuggesztív az egész, hogy szinte kiált a nagyobb nyilvánosságért. A szekusokat is elbűvölte a performansz, mert a kilencven perc alatt végig ott lógott a kerítésre rögzítve, pedig ennél eklatánsabb példája nincs a gyűlöletnek. Persze bezavarhatott a szöveg kettős rétege, az, hogy nem szólít fel nyílt erőszakra.

Egy ’Szarjál sűnt!” felirat nyilván két perc alatt, demonstratív élőerő segítségével ment volna a levesbe.

Sietni kell, itt a vasárnap, Győrbe megyünk emberkedni. Hoppácska! Mi kell még, hát persze, hogy a lengyel vértestvérektől kapott drapi, amire az van írva, hogy »ARYJSCY CHULIGANI«.

– Hogy is kell eztet kiejteni, brada?

– Beszóltál?

– Nem, csak gondoltam megkérdezem…

– Ne kérdezd meg! Ne legyen kérdésed!

– És miért is kék-fehér, amikor… ?

– Kussoljál már!

– Mi nem lilák vagyunk?

– Halott ember vagy!

elszállt az agyuk (fotó: saját)

A vonatút már jól telt, mert frankón fogyott a Borsodi, egészen lelazultunk Győrig. Most már csak felvesszük a fekete pólót, mer’ attól olyan keményeknek tűnünk, höhöhö. Robika! Ha kérhetlek, csak a szektorban vedd le, épp elég gusztustalan vagy így is.

Odra Opole! Odra Opole! Salalala! – zúgott hosszú percekig, és ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen a vendégszektorban tivornyázó negyvenkét drukkernek nevezett szellemi garázda akkorra már annyira részeg volt, hogy simán azt képzelhette, hogy valahol a baráti Lengyelországban danolászik búbánatosan, a helyi erőkkel karöltve. A formaidőzítésük pompásra sikeredett, ráadásul a sors keze mostohán bánt velük, így mivel a meccs kábé tíz perces késéssel indult, a lendület már akkor sem volt meg kellő erővel, amikor találtak egy gólt a negyedik percben.

*

Lényegesen nagyobb baj, hogy a szánalmas kis műsoruknál már csak a futballmeccsnek álcázott valami sikeredett gyalázatosabbra.

Keresem a magyarázatát annak, hogy egy ilyen felállás esetén ugyan még milyen plusz motiváció szükséges az ETO játékosainak ahhoz, hogy fogják magukat, és már a meccs elején nekiugorjanak az ellenfélnek, elharapják a torkát, aztán lenyeljék őket egészben? Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy 4-0 ide a szünetben.

Ezzel szemben mi történik? Alibizés ezerrel, megtetézve azzal, hogy kiszolgáltatjuk a kapus gyereket rögtön a kezdést követően, és csak isteni csoda, no meg a felső léc kellett ahhoz, hogy tíz perc után ne 0-2 álljon a táblán.

Szerencsére jött az ösztönös zseni, azaz Lóri szöglete, amit Kunsági csúnyán benézett, ezzel is igazolva, hogy tényleg nincs már itt keresnivalója. A második dugó is kijátszott helyzetből született, mi másnak nevezném, hogy Zamostny teljes erőből hátba rúgta Erdélyi Lacit. Ebben az esetben Kunsági tényleg csak szenvedő félként szerepelt a történetben.

Mindenki megnyugodott, hogy akkor innentől kezdve indul a fieszta, de az valamiért nem akart kezdődni. Talán azért, mert ahhoz sokkal, de sokkal többet kellett volna tenni.

Ami engem különösen bántott, hogy ha már egyszer nem megy semmilyen kombináció, és et egyéni beindulásokkal szeretnék áthidalni a srácok, miért süt ezekből a próbálkozásokból már messziről a teljes reménytelenség és kilátástalanság?

még a pult is szomorú (fotó: saját)

Régi vesszőparipám, hogy a futballistáknak sok más mellett a fizika alaptörvényeit is alaposabban meg kellene tanítani, mert az láthatóan nagyon nem megy. Ha nagyobbat rúgok a labdába, az távolabb kerül tőlem. Ennyire egyszerű ez. Vagy. Az ellenfél játékosa is szilárd anyagból van, így nem tudok rajta keresztül futni.

Nem és nem. A többség újra és újra nekiveselkedik, hogy legyőzze a természetet, és a sok-sok sikertelen kísérlet sem tántorítja el ettől a szándékától.

A második félidő, eltekintve talán az utolsó hat-hét perctől, még bántóbbra sikerült. Tiszta szerencse, hogy Sifter semmiből jött egyenlítésére még időben érkezett Beliczky okos gurítása, amivel a saját hatékonysági mutatóját (ti. hasznos megmozdulások per kísérletek száma) feltornázta mondjuk 0,05-ről 0,08-ra. Ettől még jogosan tetszeleghet a megmentő szerepében, de érdemes a dolgokat összefüggésben vizsgálni.

A Sopron ott vesztette el talán a maradék hitét is arra, hogy pontot szerez, és így a játékosok jogosulttá valamilyen plusz juttatásra, amit persze nem fizetnek ki nekik. Így egy gonddal kevesebb maradt a menedzsmentnek.

Kíváncsi voltam, hogy mit teljesít majd Onódi Ákos a kapuban, és összességében a pozitív tartományba helyezem az ő működését. Volt pár ijesztő mozdulata, elsősorban olyan játékelemekben, amik az alapokhoz tartoznak (pl. labdafogás), de érződött a jelenléte, és ha kissé sután is, de magabiztosnak tűnt. Az külön tetszett, hogy nem a vakvilágba rugdalta, meg dobálta ki a bőrt, hanem igyekezett elindítani a játékot. Ha nem nyertünk volna a két kapott góllal, nem az ő számlájára írtam volna.

*

A derbi, bár egy kissé eufémisztikusnak érzem ezt a megnevezést, végül nyögvenyelős ETO-győzelemmel zárult. Hogy aztán volt-e még valami ustawka a hármas sípszót követően, nem tudom. Mindenesetre úgy tűnt, hogy csapataink harcban állnak és a Gömb, Tárna és Balassi utcák magasságában, gyors mozgású hadtestekkel szeretnének lecsapni a feltételezett ellenséges elemekre. A rendőrség, úgy tűnt résen van, mutatja magát, villogtat ezerrel és ha kell, nem késlekedik beindítani a szirénákat is.

tökéletes hely a leszámolásra (fotó: saját)

Majd a holnapi Kék hírekből kiderül, történt-e valami érdekes?

*

ETO – Soproni VSE 3-2 (2-1)

ETO: Onódi 3 – Kovács 2 (46’ Hidi 2.5), Vadász 3, Debreceni 2.5, Rokszin 2.5 – Bagi 2.5 – Magasföldi 3, Szatmári L. 3 (54’ Tajthy 3)– Beliczky 2.5, Erdélyi 2.5 (80’ Pongrácz 0), Zamostny 3.5

Sopron: Kunsági – Kővári, Sifter, Varga, Bor – Koronczai (46’ Angyal), Czingráber – Tóth (46’ Szabó Á.), Gyürki, Kitl (64’ Szőke) – Szabó V.

Gólok: 4’ Kitl 0-1, 14’ Szatmári L. 1-1, 32’ Erdélyi 2-1, 50’ Sifter 2-2, 65’ Beliczky 3-2

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is, illetve az kap értékelést, aki legalább egy fél félidőt a pályán töltött.]

Kategória: gondolatok, mérkőzés
Címke: , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

6 hozzászólás a(z) Anyám, én nem ilyen lovat akartam bejegyzéshez

  1. Zöldvérű szerint:

    A kapus gyerek olyan gólt kapott amit még ennyi idősen sem illik bevédeni. Persze mondhatjuk rá, hogy a nála jóval rutinosabb Kunsági meg ütött magának egy gólt, mert az a labda bizony nem ment volna be, ha ő nem segíti beljebb. Ezenfelül az összes hátragurított labdát Ónodi az ellenfélnek rúgta a pontosság leghalványabb esélye nélkül…
    Rendben van, hogy fiatal, meg hogy nyáron megy Liverpoolba, de hiába védet egyszer-kétszer szépen ha mellette hideglelést kapott a tribün győri része amikor felé gurították a labdát.
    Reméljük lesz ez még sokkal jobb is!

    Kedvelés

    • nagyd szerint:

      Ezt másképp látjuk. Az első gól… rendben. Mondjuk először volt kezdő és rögtön ötven elmebeteg elé kellett állnia. Tudom, ha készen áll a nagyobb feladatokra, akkor ennek nem kellene gondot okoznia.
      Ami a kirúgásokat/kidobásokat illeti, én közel sem láttam ennyire tragikusnak az ügyet. Az meg roppant mód dühített, amikor kábé kétszer, max. egy töredékmásodpercre kiperdült a kezéből a bogyó, a lelátó nagy része, olyanok akik nyilván naponta állnak focikapuban, a fejüket fogva borzadtak el.
      Meglátásom szerint kismillió nagyobb problémánk van, mint a kapuskérdés.

      Kedvelés

  2. Horváth Tibor szerint:

    Mindenesetre úgy tűnt, hogy csapataink harcban állnak és a Gömb, Tárna és Balassi utcák magasságában, gyors mozgású hadtestekkel szeretnének lecsapni a feltételezett ellenséges elemekre. – errefelé nem történt semmi! A győzelem lehűtötte az ETO-s fiukat!

    “Rendben van, hogy fiatal, meg hogy nyáron megy Liverpoolba, de hiába védet egyszer-kétszer szépen ha mellette hideglelést kapott a tribün győri része amikor felé gurították a labdát.”
    – ez tényleg így volt, bizony tartottunk tőle, hogy még egyet ‘bevéd’ – volt rá lehetősége!
    (talán majd kint megtanítják a labdabiztonságra!)

    Kedvelés

  3. Zig szerint:

    Hm…sajnos azzal foglalkozunk, hogy a fiatal kapusunk potyázott egyszer…és nem azzal hogy a idősebb, rutinos játékosok szinte passzolni is képtelenek normálisat. Mindenesetre Onódiban sokkal többet látok mint Gyurkovicsban….már ránézésre is más kategória.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.