Ó, ió, ció, revolúció!

kilövéshez felkészülni (fotó: turizmus.com)

– Háromezerhatszáznegyvenhatos számú Makszim Gorkij Úttörőcsapat, vigyázz! Fogadás középen, csapatzászlónak tisztelegj!

(dobok) Tara-tam, tara-tam! Tara-tam, tara-tam, tara-tam!

(ének) Szövetségbe forrt szabad köztársaságok, a nagy Oroszország kovácsolta frigy, a szovjet hatalma és egysége éljen, sok nép így akarta és megalkotta így, lá-lááá! láá-láá-lááá-lálááá! lá-lááá! láá-láá-lááá-lálááá!

– Pihenj!

(trombiták) Tá-tááá! Tátátá-tááá! Tátátátátátátááá!

– Kedves pajtások! Kedves kisdobosok, kedves úttörők!

– Mit csinálsz holnap?

– Mert?

– Csitt!

– Hatvannégy évvel ezelőtt győzött a forradalom…

– Ne mondd már, hogy nem tudod, mi lesz!?

– De mi?

– Ne duruzsoljatok egymással, álljatok rendesen!

– A munkások és a parasztok, az értelmiséggel szoros szövetségben, végleg levetették magukról az elnyomás igáját, nem kértek a cári rendszer megdöntését követően felálló ideiglenes kormányból, a burzsoá hatalomátvételből, és a saját kezükbe vették sorsukat…

– Nem lehetsz ennyire hülye! Te nem olvasol újságot?

– Ritkán.

– Szégyen szemre ki foglak vezetni benneteket, ha nem hallgattok el azonnal!

– A Néva folyón horgonyzó Auróra cirkáló ágyúdöreje adta a jelt…

– Meccs lesz, te pupák!

– Ja!

– Utoljára szólok. Kovács, igazítsd meg a nyakkendődet! Még mindig nem tudod rendesen megkötni?

– A bolsevik párt tagjaiból álló Vörös Gárda körbezárta a Téli Palotát…

– Apámék mennek Pestre. Állítólag valami szovjet fejesek adnak fogadást a követségen.

– Az jó.

– Nem hiszem el…

– Vlagyimir Iljics Lenin a Szmolnijból irányította az eseményeket. Lassan a bolsevikok kezére került az állami bank és a telefonközpont is…

– De a lényeg! Előtte kimennek Csepelre!

– Vörös Csepel, tanultuk. És?!

– Szabó! A Kovácsról tudtam, de benned mindig bíztam. Csalódást okoztál, hát így viselkedik az, akinek párttagok a szülei?

– Az emberek nem haboztak és egyszerre a felkelők mögé álltak…

– Menthetetlen vagy. Ennyire nem érdekel a foci?

– Kijutottunk a vébére, hurrá! Irány Spanyolország, de jó.

– Miért is érdekel ez engem? Majd az igazgató!

– A szovjethatalom végképp elsöpörte a régi rendet, a dolgozó népet nem lehetett és soha nem is lehet megállítani. Éljen a Szovjetunió!

(ének) Föl, föl ti rabjai a földnek, föl, föl, te éhes proletár! A győzelem napjai jönnek, rabságunknak vége már! Lá-lááá! lálá-lálá-lááá-lááá!

(zörej) Grrrgrrrgrrrgrrr!

– Szerinted mi ez?

– Nem tudom, de asszem a rádióból jön.

– Jézusom! Mi jöhet még? Hol az igazgató?

a vörös zászlók hol vannak, kiskomáim? (fotó: mult-kor.hu)

(hangszóró) Egy csapat van csak nyugaton! Verebes a Mágus! Pölöskei sánta kutya, legjobb szélső Hajszán Gyula! Hülye Fradi! Hajrá ETO! Éljenek a csajok!

– Szabotázs! Senki nem menjen sehová! Kapcsolják ki! Ebből hatalmas botrány lesz! Hol van a karbantartó? Hol van Lajos bácsi!?

– Mekkora buli! Eddig nem bírtam ezeket az ünnepségeket, de ez nagyon király!

– Nem fogjuk megúszni…

– Hol van a Szalai Zoli? Ugye ti nem voltatok benne?

– Van még egy hely a kocsiban. Eljössz?

– Hát? Ha a faterom elenged.

(ének) Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát! És nemzetközivé lesz, holnapra a világ!

(hangszóró) – Kapcsold már ki te büdös gyerek! – Hajrá egyedül!

(trombita, dob) Tá-rá-rááá! Tam- tatam!

*

1981. november 7.

Csepel, 3.000 néző

Csepel SC – Rába ETO 3-4 (0-1)

Csepel: Kovács A. – Godán, Kőhalmi, Wéber, Elekes – Drahos (58’ Lazsányi), Kelemen, Varga – Tulipán, Mészöly, Budavári (58’ Vincze). Edző: Keszthelyi Mihály

ETO: Kovács L. – Csonka, Hlagyvik, Glázer, Magyar – Hannich, Póczik, Mile – Szabó, Szentes, Hajszán. Edző: Verebes József

Gólok: 45’ Póczik 0-1, 54’ Hannich (11-es) 0-2, 73’ Mészöly 1-2, 75’ Póczik 1-3, 83’ Mészöly 2-3, 88’ Hajszán 2-4, 89’ Kőhalmi 3-4

*

Megint november hetedike van, Csepelt csupán a Duna választja el Soroksártól, és az embernek egyre inkább az az érzése, hogy az ETO háza táján nem ártana egy kisebb fajta forradalom, mert ami van, amit látunk, az nagyon nem jó.

Én a látványos fociról már nem is beszélek, mert az talán utoljára Verebes idejében volt, esetleg Reszelinél 1997-98-ban. No de mi a helyzet a kiegyensúlyozott játékkal, a tartós eredményességgel, ami mondjuk jelentse azt, hogy nyerünk zsinórban hármat vagy négyet, és utána sem kapunk ki egyből. Olyan nagyot kérek?

Lipi bácsi nem viccel (fotó: ulloi129.hu)

És most jön a Soroksár, amelyik nyolc idegenben lejátszott meccséből megnyert négyet és csak kettőt vesztett el, többek között gálázott Gyirmóton. Mi meg újfent rághatjuk a körmünket már előre, hogy vajon szerda este melyik arcát mutatja meg szeretett kis csapatunk, bár, ha őszinték akarunk lenni, olyan sokféle nincs is neki. A stadionba képzelem magam, erővel elnyomom a bennem lakozó elfogultságot, majd óvatosan kikukucskálok a védekezésként a szememre tapasztott kéz mutató- és hüvelykujja között, először látom az eredményjelző homályos sziluettjét, aztán lassan élesedni kezd a kép, ott vannak a klubcímerek, megijedek, újra becsukom a szemem, de pár pillanat múlva már megint nyitva van, és akkor egy éles villanás, az élmény egészen az agyamba hatol.

Két hatalmas fehér számjegy világít egymás alatt.

2-2.

Ugye ez csak egy rossz álom? Ha mégsem, szépen sorjában meg lehet írni a közös megegyezéses szerződésbontásokat, aztán betenni a széfbe, és valamikor karácsony környékén elővenni.

Ennyi volt, viszlát!

Kategória: felkonf, mérkőzés
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.