pedig nem is kapcsolták fel a lámpát (fotó: saját)

Igazi fotelforradalmárként, értsd rajta azt az embert, aki csak a legritkább esetben teszi ki a lábát a jól megszokott stadionból, most is eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha? Az eredmény azonban most sem okozott semmilyen meglepetést, a végső, a ládika leges legaljáról előkapart érvet például az jelentette, hogy az én fejemben valamiért hetven kilométer volt a Győr-Csákvár távolság, az útvonaltervező ezzel szemben kidobta, hogy kilencvenegy, ami köztudomásúan áthidalhatatlan különbséget jelent, és most nem is a kilométerekre gondolok, hanem valami megmagyarázhatatlan jelenségre a fejemben.

Így aztán a soros ETO-meccs okán álljanak csak szépen sorban a szikár tények, no meg a hatalmas kalaplengetés, mert a bevert négy dugó a legszebb elvárásaimat is nagyságrendekkel überelte.

Sokszor elhangzott a klub részéről a döcögős őszi szezon során, meg még a télen is, hogy minden egyes átigazolás egy hatalmas lutri, és tessék, mi most nem jöttünk ki belőle valami jól, hogy finoman fogalmazzak, és ha belegondolunk, ez nemzetközi szinten sincs másként, vegyük csak a Chelsea utóbbi időben vett impotens csatárait. De láss csodát, érdemes volt kitartani, mert most meg úgy fordult a trend, hogy nagyon beletenyereltünk, és akkor még Alan nem is játszott egy percet sem.

A szelet befogtuk, jó lenne most már ügyesen forgatni a vitorlát.

Mondjuk egy sikeres budafoki túra után, a legközelebbi hazain facet to face előzhetnénk a Békéscsabát is.

Szép volt, fiúk!

*

Aqvital FC Csákvár – WKW ETO 1-4 (1-1)

Csákvár: Tóth (46’ Marek) – Csilus, Kiprich, Dulló, Galambos – Mészáros, Nándori – Skribek (68’ Szabó), Sándor, Simon (56’ Farkas) – Baracskai. Edző: Szijjártó István

ETO: Horváth –Kovács, Tar, Vukasović, Vadász –Bagi – Vashkeba, Madarász (74’ Szalánszki) –Szimcso, Lovrencsics (87’ Márton), Andrić (71’ Szánthó). Edző: Király József

Gólok: 24’ Baracskai 1-0, 39’ Szimcso 1-1, 54’ Andrić 1-2, 58’ Madarász 1-3, 69’ Madarász 1-4

*

Az igazi fotelforradalmár azonban nem csak arról ismerszik meg, hogy kényelmes, hanem arról is, hogy hedonista módon nehezen mond le az igazi élményekről. A mi példánkban az igazi futball élményekről.

Az én esetemben ez annyit tesz, hogy kvázi az utca másik oldalán van a DAC sporttelepe a DAC által használt sporttelep, és végre valahára megkezdődött a megyei bajnokság, és mivel a DAC-UP fantázianév alatt működő csapatot a valamikori ETO-s Jäkl Tóni trenírozza, ráadásul a csoport (megyekettő, Aranyhal) egyik királya, a szomszédvárnak tekinthető Győrújbarát látogatott Nádorváros-alsóba, jó ötletnek tűnt, hogy inkább a műfüves mellett álldogálva múlassam az időt, miközben a srácok Csákváron vitézkednek, mint a laptopon nyomogassam a refresh gombot az online tudósítás felett.

Nem hibáztam most sem.

Milyen szépen lenyírták a füvet, nem igaz? – vicceskedett a harminckét vendégdrukker egyike, miután kicsengette az ötszáz forintos belépőt.

ötszáz bizony dalolva ment (fotó: saját)

Az más kérdés, hogy én speciel egyáltalán nem voltam vicces kedvemben, miután a tizedik perc környékén azt olvastam az okostelefonomban, hogy Baracskai huszonöt méterrel kipókhálózta a felső sarkot. Gyorsan meg is néztem, hogy nem a TrollFoci hekkelte meg az oldalt, mert én a Baracskai és a pókháló szavak összefüggését más aspektusból tudtam korábban csak elképzelni, had utaljak most itt csak röviden az unalom problémakörére. Szerencsére alig volt időm felocsúdni, és már 1-1-et mutatott a gép. Rossz álom ez, nem más, nyugtattam magam, és Rózsavölgyi Patrik is érzékelhette, hogy görcsoldóra van szükségem, mert az előttem méterekre leállított bőrt szépen felívelte a hosszúra, ott a legkisebbre nem maradt ember, így Mészáros Márk gond nélkül fejelhette az álmélkodó Koncz kapus fölött a vezető gólt. Mivel a pók nem hülye állat, azaz nem csak a felső sarkokba szőhet hálót, sőt, szerintem az igazi hardcore pókok, akik bátran felvállalják másságukat, pont az alsó ficakot nézik ki maguknak mint vadászterep, így egyáltalán nem képzavar, hogy Mészáros Márk kipókhálózta a bal alsót.

Szép momentum volt, talán még az érintett pók is tudott lelkesedni és nem úgy élte meg a pillanatot, hogy tönkrevágták több napos melóját.

A meccs csendesen csordogált, maximum az ötven felé közelítő baráti centerhalf folyamatos picsogása zavarta meg néha a nyugalmat, neki mindennel baja volt, de főleg a műfűvel, meg a bíróval. Hát igen, neki normál esetben már akkor vissza kellett volna vonulnia a játéktól, amikor a műfű még csak néhány fejlesztőmérnök agyában létezett.

A második félidő sem hozott különösebb változást, a futball klasszikus értelemben vett szépségeiből keveset mutattak be a csapatok, és ezt a hiányosságot egy kis kakaskodással igyekeztek pótolni. Kétségtelen, hogy balszellő Rózsavölgyi túl sokat ficánkolt, amit nem volt könnyű lekövetni, de különösebb veszélyt mindez nem jelentett, mivel főleg a pálya közepén, a felezővonal magasságában húzogatott. Nem is ezzel volt a gond, hanem a primadonnás viselkedéssel, amit néha CR is megirigyelhetett volna. A vele szemben védekező Rónaszékit én megértem, nekem is kedvem lett volna beverni Patyának egyet-kettőt. Szerencsére okosba megoldották a felek, csupán verbálisan sorozták egymást, amibe beszállt még pár önkéntes.

Azt hiszem több ízben is gyökérnek szólították a hazai tizenegyest, és bizony arra tettek utalást, hogy még nem kapott eleget életében, de majd. Volt egy kis homlokszkander is, de Mogyorósi sporttárs okosban megoldotta a szituációt, nem tűnt annak a magamutogató fajtának, aki hozott magával tíz piroslapot, meg száz sárgát.

Jäkl is lépett, megcserélte a két szélsőjét, így az alapkonfliktus negyven méterre került egymástól. Én mondjuk egy csöppet csalódott voltam, mert csökkent a derbi élvezeti értéke. Kaptam helyette két futballra emlékeztető jelenetsort, ami nagyjából arról szólt, hogy a DAC-os centert kétszer kiugratják pont jó ütemben, Márkó Dániel pedig meglepő értettséggel tekeri el a pettyest a kapus mellett. 2-0. 3-0. Sokat elmondó jelenet volt, amikor a cséká Ladiszlaidesz kiszólt a saját trénerének, miszerint Mondtam, hogy hozdd le…! Nagyon úgy tűnt, hogy egy ember kivételével mindenki tudta, hogy kire gondol.

A harmadik gól után még félóra volt hátra, de nagyjából mindenki tudta, hogy itt ennek most vége. A vendégek kispadján ülők is apátiába zuhantak, nem mintha korábban szétcsapta volna őket a tettvágy, bánatosan néztek a lemenő napba, vagy nyomkodták a kütyüiket. Ők is láthatták, hogy közben az ETO már magabiztosan vezet Fejérben.

Tóni lecserélt mindenkit, akit csak lehetett, negyedórával a vége előtt Rózsavölgyi is leballagott szépen, meg is kapta a köcsögözős kommenteket, de addigra lehiggadt, nem ment oda az ellenfélhez és nem fejelte le őket sorra, pedig én már élesítettem a fotóapparátot.

rúglak agyon rögvest (fotó: saját)

A baráti csapat rúgott közben egy szép gólt, annak köszönhetően, hogy a DAC vegyes nem készült fel a frissen beállt Dobó Tamásra, aki bevágott egy formás akciót majdnem lezáró kipattanót. Felcsillant a remény, volt pár perc rohanás, de hamar kiderült, hogy nem lesz itt nagyobb feltámadás, Győrújbaráton nincs se Sheringham, se Solksjær.

A lefújás után kaptam az alkalmon és besétáltam a régi pálya közepére. A fű nincs annyira gyalázatos állapotban, őszintén megmondom, sokkal rosszabbra számítottam. Az egyik kispad mögött ugyan betört egy helyen a plexi háttér, de kis erőfeszítéssel helyrehozható a hiba. Simán lehetne most is futballozni itt. Eszembe jutott, amikor 2006-ban az Integrál-DAC 2-0-ra verte a Felcsútot az NB II-ben.

Április elsején, bolondok napján volt az a meccs.

*

DAC-UP – Győrújbarát SE 3-1 (1-0)

DAC: Simigla 3.5 – Tóth 3.5, Ganczer 3.5, Váczi M. 4, Bankó 3 (55’ Hajmási 3.5)– Pintér 4 – Mészáros 4 (62’ Szücs 3), Fajkusz 3.5 – Samodai 4.5, Markó 4.5 (62’ Bali 3), Rózsavölgyi 3.5 (75’ Nacsa 3). Edző: Jäkl Antal

Győrújbarát: Koncz 3.5 – Rónaszéki 3, Takács 2.5, Gáspár 2 (60’ Bodó 2.5), Buza 2.5 (75’ Dobó 3.5)– Németh 3, Ladiszlaidesz 3.5 – Tóth 2.5, Boros 3, Kolontári 3 – Váczi Á 2.5 (46’ Kovács 2.5). Edző: ?

Gólok: 14’ Mészáros 1-0, 53’ Markó 2-0, 60’ Markó 3-0, 75’ Bodó 3-1

[Az osztályozásnál 1-től 6-ig terjed skála, ahol a hatos a legjobb érdemjegy. Fontos tudnivaló, hogy van feles osztályzat is.]